|
 Sok
különböző terjedelmű és színvonalú írás született már a
mozikról. Kelecsényi László filmtörténész Mozizó Budapest
című, a Holnap Kiadónál megjelent könyve felhasználja
ezeket, de azért tud újat nyújtani olvasójának. Alcímét
felülmúlva (111 év a pest-budai mozgókban) az 1896-os
kezdetektől foglalkozik a pesti filmvetítésekkel, amelyeknek
kurblis gépekkel még a híres kávéházak adtak otthont.
Az első mozik megjelenése szinte kizárólag zsidó
vállalkozók érdeme: a legelső moziengedélyt
Sziklai Zsigmond kapta egy Andrássy út 41.szám alatti
helyiségre, a következőt Lévy Adolf, a Lumiére cég
budapesti megbízottja, tőle Herbst Samu vette át.
1898-ban kapta első moziengedélyét Décsi Gyula, aki később a
mozisok egyletét vezette. Ungerleider Mór és
Neumann József több mozit épített a fővárosban, a Royalt
is.
A Nyugat folyóirat centenáriumát ünnepelve talán nem
érdektelen, hogy Ambrus Zoltán ott közölt folytatásos
regényében (Mozi Bandi kalandjai) józsefvárosi srácok
filmélményeit részletezi. Felsorolja a könyv az 1913-ban
Budapesten működött mozikat - kétszerannyi volt mint
Bécsben!
Az akkori 105-ből 6 ma is működik. Jegyárak fordítottak
voltak mint a színházakban: minél távolabb ült valaki a
vászontól, annál többet fizetett. Sokat ír egyes mozik
történetéről, megtudjuk, hogy a kertmozik az 1918-as
spanyoljárványnak köszönhetik keletkezésüket.
1921-ig a mozitulajdonosok 90%-a zsidó volt, ekkor az
ún. mozi-revízió 3%-ra csökkentette arányukat! Mivel az új
tulajdonosok hibát-hibára halmoztak, társként visszahozták a
zsidó szakembereket, akik a zsidótörvényekig vezették a
mozikat.
Csak a film volt néma, a moziban zene festette alá a
mondanivalót, néhol saját zenekar volt. Sokat idéz irodalmat
a mozikról, legtöbbet Mándy Ivánt, építészetileg
csoportosítja a megoldásokat. Nemcsak a műsor – különösen az
1933-ban bevezetett híradófilmek- a mozik elnevezése is
tükrözte a politikai változásokat. 1941-ben nemcsak az
amerikai és angol filmek tűntek el, a mozik neve is
megváltozott, ugyanez történt az 50-es években. Meghökkentő,
de Budán még harcoltak, amikor az Urániában már vetítettek.
A koalíciós pártok osztoztak a mozikon, de az államosítás
hamar véget vetett vitáiknak. Nagy súlyt fektettek erre a
tömegszórakozásra, olcsó jegyek, bérletek tették
hozzáférhetővé mindenkinek a filmeket. 1960-tól számíthatjuk
a fővárosi mozik aranykorát, az 1978-as térkép még a bőség
zavarában ad eligazodást. Néhány év múlva kezdődött
fogyás-hanyatlás, amely ellen több módon próbáltak küzdeni.
Több kisebb terem szolgálta a választékot, kényelmesebbek
lettek a termek és még sok újdonsággal találkozhattak a
megfogyatkozott nézők, különösen a művészfilmeket forgalmazó
art-mozikban. Megkezdődött a magánosítás, a veszteséglista
mégis terjedelmes. Tüntetnek a mozivédők, még vízi-mozi is
működött a Rudas fürdőben. Viszont a bevásárlóközpontok
meghonosítják a multiplexet, amelyet különösen a fiatalok
szeretnek.
Szép és érdekes olvasmány ez a mozihistóriás könyv. Sok szép
irodalmi szemelvény van benne, verssel kezdődik és végződik,
képek sokasága, régi plakátok bőségben találhatók lapjain.
Aki szereti a mozit, szereti Budapestet örömmel fogja
olvasni Kelecsényi László könyvét!
Róbert Péter
2008.05.20
|
