NAFTALI KRAUS:
BÍRÁK ÉS PRÓFÉTÁK.
A ZSIDÓ NÉP ŐSTÖRTÉNETE

A bíra, helyesebben a bíró szó héber nyelvi megfelelője: sófet és dájján. Az utóbbi szó, ebben az értelemben először Ezrá könyvében (7: 5.) jelenik meg, míg korábbi előfordulásakor (ld. I Sám 24: 16.) csak az Örökkévalóval kapcsolatban használták.

A honfoglalás, a Kánaánban történt letelepedés előtt a közösség vénei töltötték be a bíró (bíra) szerepét. Az ezt követő időkben a katonai vezető, a pap, illetve a próféta ráadásként kapta vezető szerepéhez a bírói megbízatást.

Ezért Sámuel, a próféta, egyik helyről a másik helyre utazott, hogy igazságot szolgáltasson (I. Sám 7: 15-17.) Ehhez hasonlóan, a monarchia létrehozása után, maga a király töltötte be a legmagasabb bíró hivatalát (II Sám 12: 1-16., 15: 2.). Dávidról jegyezte fel a Krónikás, hogy kinevezett 6 000 lévitát tisztségviselőnek és bírónak
(I. Krón 23: 4.).

J'hósáfát felállított egy különleges bíróságot Jeruzsálemben, amelyhez a bírókat a papok, a léviták és Izrael családfői közül választották (II Krón( 19: 8-11.). Ez valószínűleg megfelel a Nagy Gyülekezet, a Nagy Zsinagóga, vagyis a Nagy Szanhedrin ('Ansé há-Kneszet há-G'dolá) 71 bírójának a második Templom idején, amelynek létrehozatalára feltételezések szerint a Deuteronomium/D'várim 17( 8-11. tartalmazza a kívánalmakat.

A Nagy Szanhedrin feladatai közé tartozott, hogy elbírálja a vitás ügyeket az ország minden tájáról. A Jeruzsálemben ülésező Nagy Szanhedrin kiegészítéseként létrehozták a 23 bíróból álló kisebb Szanhedrint, amely a minimális lakosságú városokban ülésezett (Száhedrin 1: 4-6.).

E testület bíróit a Nagy Szanhedrin nevezte ki. A Három tagú Bíróságok (Bét Din) léteztek és működtek minden városban a polgári vitás ügyek megoldására, amihez a Szanhedrin elnöke (nászi) adta a kinevezést. A Nagy Szanhedrin kb. i. sz. 30-ban elveszítette egyedülálló helyzetét, amelyben joga volt a főbb ügyekben történő döntés, ítélkezés (Szánhedrin 41a.).

A Bár Kochbá-féle felkelés (135.) után azonban nem hallunk olyan esetről, amely szigorú, vagy testi büntetésre vonatkozna, mert a római törvények tiltották, hogy a bírák egy személyben papok is legyenek (Szánhedrin 14a.).

Később, főleg a középkor folyamán, amikor a legtöbb országban a rabbik ítélkeztek saját közösségük tagjai felett, szükségesnek tűnt, hogy újra meghatározzák a felhatalmazásokat, hogy pénzbüntetést és különleges, rendkívüli esetekben akár halálos ítéletet is hozzanak.

A zsidó törvények nagyon magasan állapítják meg az erkölcsi és az intellektuális mércét, még a fizikai elvárásokat is, a bíróval kapcsolatban, különösen a magasabb bíróságok esetében. A törvények szigorú pártatlanságot vártak el a bírótól, megfosztották hivatalától azt a bírát, akit a részrehajlás, vagy elfogultság legcsekélyebb gyanúja is ért.

Most pedig szóljunk magáról a könyvről, a Bírák könyvéről.

A Bírák könyve a T'náchban, a zsidó Bibliában, Szentírásunkban a Tóra, Mózes öt könyve után következő, Korai Próféták könyvének második része.

Ez a könyv leírja a Bíráknak, Izrael így nevezett vezetőinek, a választott, a törzsek fölött álló, (legalábbis ilyennek kellett volna lennie), valójában csak háborús időkben így fungáló "államfőinek" cselekedeteit.

Tudni kell, hogy a bírák korszaka Mózes utódjának, J'hósuána (Józsuának) halálától Éli főpap, illetve Sámuel próféta és bíró idejéig, kb. i. e. 1220-tól 1050-ig tartott.

A bibliai könyv 21 fejezetet tartalmaz, amely így oszlik meg:

(1.) 1-3: 6-ig bevezetés a Bírák korszakához (sok szakember J'hósuá könyve beszámolójának is tartja Kánaán meghódításáról.)
(2.) 3: 7-16: 31-ig a Bírák történetei, akik közül hatot részletesebben ismertet (Otniél, Echud, D'vorá (Debóra), Gid'on (Gideon), Jeftá és Sámson és további hatot csak futólag említ (Sámgár, Tolá, Já'ir, Ibzán, Elon és Ábdon.).

A továbbiakban hasonlóan érdekes, általunk történelmileg hitelesnek tartott korrajzokat olvashatunk, köztük egy különösen régi részt, az 5. fejezetben D'vorá (Deborá) énekét.

Hagyományosan Sámuelt tartják a könyv szerzőjének, bár a tudományos-kritika tanulmányozó szakemberei későbbi eredetűnek tartják.

Most lássuk a szerző, Naftali Kraus legújabb könyvét, az Ősi Forrás sorozat16. kötetét, az oly népszerű és két országban, Izraelben és Magyarországon is népszerű író 24. magyar nyelven megjelent művét.

Az alcíme szerint, A zsidó nép őstörténete, miután tömören ismertette J'hósuá személyét, rátér Mózes utódjának, a zsidó nép honfoglalása vezérének, akit prófétának is tartunk, nagy tetteire, népvezéri cselekedeteinek leírására. Miután sok nagyon érdekes tényt megtudtunk J'hósuáról, a szerző bemutatja, mint bírót is.

Ez után a szerző kilétét és a Bírák korát teszi nagyítóüveg alá a korábbi könyvei alapján már a magyarországi zsidó irodalom és zsidó ismeretterjesztés Morénujaként ismert szerző. Valódi újdonságot is kapunk ebben a kitűnő könyvben, a Bírák névsorát, amit a hozzájuk tartozó évszámok követnek. A névsor után Otniél ben Knázzal kezdődően megismerjük a további Bírákat és a személyükhöz fűződő fontosabb történeteket.

A könyv második része a korábbihoz, a Bírák könyvét oly közérthetően és érdekesen, mégis tudományos színvonalon tárgyaló első részhez hasonlóan, megismertet a próféták korszakával, a próféták személyével és a prófétaság intézményével.

Izrael 48 prófétája közül a talán legfontosabb három próféta, Sámuel, a tisbei Élijáhu és Elisá ben Sáfát alapos bemutatása következik, ami után mind a 12 úgy nevezett "kis próféta" történetei olvashatók.

A rendkívüli könyv utolsó fejezetei egyikéből megtudjuk, hogy a próféták 48-ra becsült számát valószínűleg ki kell egészítenünk, hiszen léteznek a "hivatalostól" eltérő más listák is, pl. Rásié, a híres Tóra-magyarázóé és más "alternatív" jegyzékek, amelyek figyelembe vételével Naftali Kraus összeállította a "ritkán említett próféták" jegyzékét. Ennek alapján a szerző leír a Rási (Rabbi S'lomó Jicháki) még 46 nevet tartalmazó listájából tizenkettőt.

A nagyon érdekes és feldolgozásában sok újdonságot adó könyvet egy "Kislexikon" zárja, a "zsidó fogalmak, könyvek, helyek, emberek" kincsestára, amely jól használható ismeretanyag, tartalmával kiegészíti ezt a kitűnő kötetet, amelynek utolsó soraiból megtudjuk, hogy a hét női prófétát a sorozat 14. kötete tárgyalja. A műben egyébként nem található prófétákat a könyv jövő esztendőben megjelenő második kötete fogja majd ismertetni.

Kedves Naftali Kraus, nagyon várjuk a mű második kötetét és a tervbe vett, vagy abban nem szereplő egyéb műveit. Az Örökkévaló áldását kérjük Önre és munkálkodására!

Borsányi Schmidt Ferenc