Természetesen már a képes levelezőlap feltalálása előtt éltek zsidók a Kárpát-medencében. Itt jobb soruk volt, mint Európa más országaiban, bár pl. az Aranybulla is kizárta őket bizonyos tisztségekből, de később az ország főrendjei közül neveznek ki „zsidóbirót” ügyeik intézésére, akit Mátyás alatt már a budai Mendel családból választott prefektus vált fel – egészen a mohácsi vészig.

A török kiűzése után párezer zsidó marad az elpusztult országban, de néhány évtized múlva megindul a bevándorlás először Morvaországból, majd az osztrák uralom alá került Galiciából. Először az ország északkeleti részei telnek meg identitásukat, jiddis nyelvűket őrző zsidókkal, akiknek utódait még a huszadik századi képeslapok is megörökítik.

A negyedmilliósra szaporodott zsidóság számarányán felül vesz részt a szabadságharcban, erről Kossuth és tábornokai nagy elismeréssel nyilatkoznak és a Szegedre menekült országgyűlés egyenjogúvá teszi a zsidó lakosokat, sajnos már csak a fegyverletétel előtti hetekben. Haynau külön hadisarccal bünteti a zsidó hitközségeket a magyar ügy támogatásáért és csak a kiegyezés hozza meg a felszabadulást a gyorsan magyarosodó izraeliták számára. Közszolgálatba még kevéssé veszik be őket, kevés a vasutas, katona állami tisztviselő köztük, így a postán se. Viszont – mivel nincs analfabéta zsidó és családi kapcsolataik szorosak – sok levelet és képeslapot írnak.

Először rövid jókívánságok jelennek meg a lapokon, néha csak „Sana Tova” újévkor, de találkozunk hosszabb szövegekkel is. Elsősorban magánkiadások ezek, de a Magyar Posta is kiadott héber feliratos újévi üdvözletet, hiszen a „békebeli” évtizedekben a magyar zsidóság súlya és befogadottsága egyre növekszik.

Közben a hitközségek három csoportra oszlanak, mindegyik külön zsinagógákat épít, amelyek szépségéről a képeslapok is tanúskodnak. Megjelenik rajtuk a hitélet több mozzanata, vidéken is egyre nagyobb részt vállal a zsidóság a feladatokból, egyre több a legtöbb adót fizető un. virilista köztük, gyáraik, házaik megjelennek a helyi képeslapokon. Zömük egyszerű kisember marad, hordárok, kiskereskedők, munkások akiknek szegénységét a képeslapok is mutatják.

Kitör az első világháború, a felekezet eleget tesz hazafias kötelességének, zsidó tömegek öltik fel a csukaszürke egyenruhát, minden hatodik tartalékos tiszt zsidó, az olasz fronton egyetlen napon 270 elesettet búcsúztat a tábori főrabbi. Ennek ellenére már a háború alatt nő az antiszemitizmus, 1918 őszén vidéki zsidóellenes zavargások, a tanácsköztársaság bukása után a fehérterror a zsidóságot teszi meg bűnbaknak.

Később konszolidálódnak a viszonyok, de Európa első zsidótörvénye, a numerus clausus 1928-ig korlátozza a zsidó ifjúság továbbtanulását, akiket a hírhedt turulisták később véres erőszakkal próbálnak eltávolítani az egyetemekről.

A trianoni békeszerződés elszakítja az ország kétharmadát és a zsidó lakosság felét, éppen a legerősebb zsidó identitású, hagyományaihoz leginkább hűséges rétegeket.

Kötetünk képeslapjain elsősorban őket, a kárpátaljai és máramarosi zsidókat látjuk mindennapi életükben, az utcán, a zsinagógában, munka közben. Jellegzetes öltözékük, szakáll és hajviseletük már ekkor egzotikumként hat a modern szemlélő számára, eltitkolhatatlan szegénységük cáfolja a zsidó pénzuralom szólamait. Sokan nehéz munkát végeznek, még a zsidó favágó sem ritka ezen a vidéken és a zsidó földművesek aránya a világon a legmagasabb Kárpátalján.

Vallásosságuk orthodox, néha haszid jellegű, egyes csoportnyúlványaik Tokaj vidékén a megkisebbedett országban is éltek ebben az időben. Csodarabbik földje ez, akiknek sírját máig látogatják híveik – még tengerentúlról is, elhelyezve a kegyelet kavicsait, gyakran kérelmeket, kívánságokat. A történelmi Magyarországon Budapest után itt volt legnagyobb a zsidók arányszáma. Örömmel üdvözölték a bécsi döntés alapján bevonuló magyar honvédséget, de zsidótörvények, munkaszolgálat következtek – utóbbit a fizikai munkához szokott kárpátaljai és máramarosi zsidók akiket bajtársaik „finneknek” neveztek ( „ fin Maremures…”) jobban bírták, mint az anyaországiak. Büszkék is voltak erre, ők viszont jiddisül nem tudó társaikat „mámelandiaknak” titulálták.

1944-ben elérte a végzet a magyar zsidóságot. Április 16-án Munkácson létesült gettó, az első Magyarországon, 2001 óta ez a Holokauszt hazai emléknapja.

Szörnyű szenvedéseken mentek át már a deportálás előtt, a csendőrök kifosztották, megalázták és bántalmazták a zsidókat, akiket végül vagonokba zsúfolva Auschwitzba hurcoltak. Kiürültek a képeslapokon oly élénk zsidó utcák, bezárták az üzleteket, elnéptelenedtek a zsinagógák…

Fájdalmasan kevesen jöttek vissza a halál földjéről és a megmenekültek többsége másutt próbálta folytatni megtiport életét. Ma már nagyon kevés zsidó él ezeken a területeken.

Ezért különösen értékes Szentgyörgyi Róbert könyve, amely megörökíti számunkra ezt a ma már csak képeslapokon látható sajátos világot. Szemre is gyönyörködtető, szép kiadvány, amelynek hasznosságát az angol fordítás nagyban emeli.

Róbert Péter

Kronológia

I.u.2-3.sz. Zsidó letelepedés római uralom alatt Pannóniában

9-10.sz. Kis zsidó közösségek a Duna-völgyben. Magyarok a kazár államban, kabarok részvétele a honfoglalásban

1092,1190. Első törvényi említés zsidókról

1222 – 1233. Törvényben korlátozzák a zsidók jogait

1251. IV. Béla kiváltságlevele védi a zsidókat

1279. Budai zsinat megszorító intézkedései

1360. Nagy Lajos kiűzi a zsidókat

1371-1440. Országos zsidóbíró intézménye

1476-1526. Zsidó prefektura (autonómia és képviselet)

1686. Buda visszafoglalása, zsidómészárlással

1782, 1783: II. József rendeletei a zsidókról

1791. „De Judaeis” törvény a zsidókról

1840. évi XXIX. Törvénycikk a zsidók jogairól

1844. Magyarító Egyesület alakul

1848-49. Részt vesznek a szabadságharcban, szegedi egyenjogúsító törvény, osztrák hadisarc

1867. Emancipációs törvény, amelyet a képviselőház vita nélkül fogad el

1882. Tiszaeszlári vérvád, az ártatlan vádlottakat felmentik

1894. Recepció, a zsidó vallás bevett felekezet lesz Magyarországon

1914-18. Zsidók az első világháború frontjain. Utána zsidóellenes zavargások, amelyeket cionista karhatalmi alakulat ver le

1919-20: Tanácsköztársaság bukása után zsidók bántalmazása, fosztogatása országszerte

1920-28: „Numerus clausus” korlátozza a zsidó egyetemi hallgatók számát

1938-1941. Zsidótörvények rontják a magyar zsidóság helyzetét. Munkaszolgálat kezdete

1941 nyara. Rendezetlen állampolgárságú zsidókat Galiciába toloncolják, ahol a németek Kemenyec-Podolszkijnál kb. 20.000-et legyilkolnak közülük

1942. január. Újvidéken magyar csapatok kb. 800 zsidót ölnek meg

1944. Német megszállás. Jogfosztó intézkedések (sárga csillag, kényszerlakhely,stb.) bevezetése, vidéki zsidóság deportálása (főleg Auschwitzba).