"Új idea, új cél
keresésére szorítanak bennünket"
Tanulmányok a zsidó történetírásról
Grünwald
Fülöp a magyar zsidó történelem nagy tudósa, már a két háború között így
fogalmazta meg a zsidó tudomány feladatát: "Új idea, új cél keresésére
szorítanak bennünket." Pedig akkor még sejtelmük sem volt a bekövetkező
Holocaust szörnyűségeiről, a világ kettéoszlásáról, de a zsidó állam
újjászületéséről sem.
Azóta a hazai zsidó történetírásnak merőben új kérdésekkel kellett
szembenéznie, amikor a mártírhalált halt tudós rabbi nevét választó Büchler
Sándor Baráti Társaság megalakult a magyar zsidó történetírás hagyományainak
ápolása mellett célul tűzte ki a jövőbeli kutatásokat is, különös tekintettel a
modernizáció és polgárosodás időszakaira - amelyekben a magyar zsidóság oly nagy
szerepet játszott. E a törekvés jegyében ült össze 2004 végén az a történész
tanácskozás a magyar zsidó történetírás koncepcióiról és
perspektíváiról, amelynek anyaga most látott napvilágot a Mórija könyvek -
judaisztikában máris rangot szerzett - sorozatának negyedik tagjaként, Schweitzer
József professzor főrabbi szerkesztésével az Universitas Kiadó-Judaica Alapítvány
gondozásában.
Czoma László, aki a Helikon Kastélymúzeum igazgatójaként a konferencia házigazdája
volt Büchler Sándorról írt tanulmánya nyitja a kötetet, méltatva Keszthely tudós
rabbija példamutató életét és jelentős tudományos munkásságát.
A második fejezet Önképek címmel a korabeli magyar zsidóság egy-egy aspektusát
mutatja be. Karády Viktor a hagyomány és annak megszakadása illetve újraindítási
lehetőségeit vizsgálja sok adatlelőhelyet kinálva. Hozzányúl az asszimiláns zsidó
pártkáderek kényes témájához, felveti az antropológiai megközelítés
alkalmazását.
Gyáni Gábor manapság gyakran használt kifejezések: identitás, imázs, asszimiláció
és diszkrimináció jelentőségét elemzi a magyar zsidóság történelmében, kezdve
az oly sokszor feltett kérdéssel - "Ki és mi a zsidó?" Megállapítja, hogy
a magyar zsidók "hibrid és fragmentált" azonossága többfajta és
különféle lehet. Adata Kun Béla komiszárjainak származásáról kicsit túlzott.
(90% azért nem volt zsidó!)
Schweitzer Gábor tanulmánya lezárva a fejezetet jó historiográfiai összesítést ad
a magyarországi zsidó történetírás 1945 előtti önképéről és fogadtatásáról.
Leszámol benne a kabar-kazár hipotézissel, nevek és munkák sokaságát közli, utal a
jelenkori hatásokra.
A Hagyomány című fejezetben Frojimovics Kinga a zsidó történelem legnagyobb
katasztrófájának haláchikus feldolgozásából szemelget. A döntvény-irodalom
foglalkozik a munkaszolgálattal, kényszer-áttérésekkel éppúgy mint az özvegyek
újraházasodásával vagy a sajnos kiürült zsinagóga-épületekkel.
Gantner Brigitta Eszter írása az orthodoxia különböző megítéléseit mutatja be a
magyar zsidó történetírásban, a könyv főszerkesztője, Schweitzer József a hazai
status-quo hitközségekkel kapcsolatos orthodox álláspontot elemezte, amelyek széles
skálán mozogtak a teljes elutasítástól a békés együttélésig.
Az emlékezet ébrentartásával foglalkozik a következő fejezet, amelyben Toronyi
Zsuzsa a Magyar Zsidó Múzeum viszontagságos történetét beszéli el, Gábor György
régebbre nyúl vissza az emlékezet hermeneutikájába, egészen Josephus Flavius zsidó
háborújáig, amelyből szomorúan szemléletes leírásokat hoz a zsidó foglyok
ünnepélyes kivégzéséről.
A záró fejezetben két tanulmány túllépve a határokon földrajzilag is kitágítja a
perspektívát: Halász Iván a szlovákiai zsidó történetírás újabb eredményeit,
Petru Weber a román holocaust beismerését a "szervezett felejtéssel" szemben
méltatja figyelemre
A kötet tanulmányaihoz csatlakozó jegyzetek megmutatják a szerzők felkészültségét
és eligazítják az érdeklődőket. Szerkesztői belső borítóján tisztelettel
adóznak Esterházy Pál emlékének, akinek özvegye vállalta a könyv kiadását,
mintegy folytatva áldott emlékű férje tevékenységét. Ez annál inkább
helyénvaló, mert a hercegről való megemlékezéseken, koszorúzásokon hiányzott a
zsidó szervezetek részvétele!
Reméljük a további Mórija könyvek is ilyen hasznosak és színvonalasak lesznek.
Róbert Péter
|