Vissza

Szántó T. Gábor:
Keleti pályaudvar, végállomás

A VÉGÁLLOMÁS VÉGÁLLOMÁSA

Talán ez az első regény - fikció, rengeteg valóságelemmel - amely a magyarországi cionista mozgalom sekélyes múltját, és annál sanyarúbb létét - mármint a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején - feldolgozza. Ebből a szempontból kétségtelenül úttörő munkát vállalt magára a szerző, aki nem történelmet irt, hanem annál sokkal többet.

A bolsevista hatalomátvétel brutális jellege a cionistákat sem kímélte; azokat sem, akik a megsemmisítő táborok, vagy a pesti gettó életben maradottait próbálták konstruktív irányban átnevelni, gerincüket kiegyenesíteni, Izrael ősi földjére vinni. A szalámi szeletelő böllérkés működtetői, akik nem átallottak Hortobágyra kitelepíteni volt auschwitzi foglyokat - a cionistákat sem kímélték.

Miért is kímélték volna? A "dicső"-ben akkoriban már kiirtották a zsidó írókat; Sztálin dühöngött, mert a fránya moszkvai zsidók nem akartak Birobidzsánba "alijázni"; Izrael első nagykövetét, Golda Méirt, hatalmas tömeg ünnepelte Moszkva utcáin és a kezeit csókolták, ruhája szegélyét érintették. Ez nem hagyhatta hidegen Rákosit, a "legjobb magyar tanítványt" sem.

Amikor Salamon Mihály elnök vezetésével a MCSZ tisztelgett nála, a zsidó Rákosi ridegen jelezte, hogy a cionista mozgalom napjai meg vannak számlálva, majd hozzátette "Ne gondolják azt, hogy azért, mert..."

Szántó T. könyvéből kiderül, mit is gondoltak a cionista vezetők. A marxista sómérok egész a börtönig ragaszkodtak a fixa ideához: mint hívő zsidók, elhitték, hogy kutyából lesz szalonna. Egyes vezetők, akik tisztán láttak, elmenekültek, másokat, így néhány vallásos cionista vezetőt, elkapott a kommunista gépszíj.

Egy ilyenről, Friedman Benjáminról, szól a "Végállomás", amely egyben az egykori magyar zsidóság végállomása is. Az, hogy Friedman ávós hóhérai is zsidók - és a végén hasonló sorsra jutnak - csak a magyar-zsidó sors fintora. Ők a nyél a midrási parabolában megrajzolt fejszében, amely az erdő fáit irtja. "Ha nem adnátok nyelet a fejszének - nem történne semmi bajotok" - mondta a reszkető fáknak a vas. (Börésit Rábbá, 5).

A történés szokványos, nem a Friedman család az egyetlen, amely odaveszett a kommunista terror áldozataként, ott és akkor, amikor az "ember volt a legnagyobb érték". Ami lüktető és ökölbeszorító, az a tragédia leírása és egy vallásos ember őrlődése kínjában, az Ávó pincéjében. Amikor gyerekeivel terrorizálják (sírásukat magnóra véve - a kihallgató zsidó ávós tiszt korszakalkotó ötlete) és ő, megtörve, aláírja a kiagyalt vádpontokat - csak azon imádkozhat az ortodox zsidó Mizrachi vezető, hogy ne ítéljék halálra, és gyerekeit ne vegyék el feleségétől.

A túlfűtött, naturalistának ható szexuális jelenetek párhuzamosan "futnak" a történéssel, nem tartoznak szorosan hozzá, de nem is csökkentik annak meggyőző voltát. Szerző a Mószerben (két kisregény, 1977) is hasonló "ars poétikát" alkalmaz; van, aki kedveli ezt, van, aki kevésbé.

A könyv felépítése meglepő, de egyben logikus is: A hős életben marad, kiszabadul, megtört beteg ember, Izraelben él, álmai országában. Felesége meghalt, kislánya elveszett egy sikertelen határátlépési kísérlet során. Friedman egy izraeli kibucban megtalálja elveszett kisfiát, aki később professzor egy amerikai egyetemen és elveszett húgát keresi, hasztalan. Pestre jár, kutatja a múltat, találkozik az apját vallomásra bíró, majd szintén megvádolt és meggyilkolt Ávós Benedek őrnagy feleségével, Katával és elmondják egymásnak élettörténetüket. Happy end, végállomás.

A mellékszereplők halványak, itt-ott feleslegesek, kivéve Kustár Jánost, a volt keretlegényt, aki egy, Ukrajnában zsidó muszosnak adott pofonért vezekel és segíti a szerencsétlen Friedmannét. Ő személyesíti meg a becsületes, jóindulatú, keresztény magyart, akit az egyház uszítása sem volt képes antiszemitává tenni. Való igaz, voltak ilyenek is.

A szerző ismert költő és prózaíró, a Szombat főszerkesztője, újabban a zsidó közéletben is szerepet vállal.

A könyvben sok héber-jiddis szó, kifejezés, fogalom van, amelyek az autentitást emelik. Lapalji magyarázatuk korrekt.

Naftali Kraus