Mary Gluck:
A láthatatlan zsidó Budapest
|
Mary
Gluck amerikai egyetemi tanár könyvének már a címe is
meghökkentő: A láthatatlan zsidó Budapest. Hiszen a magyar
főváros zsidósága sohasem volt láthatatlan, inkább számarányán
felül szerepet vállalt külső és belső képének, jellegének
kialakításában!
Nos, a szerző - aki természetesen magyar zsidó származású -
elsősorban nem a hivatalos zsidó nyilvánosságot vizsgálja, az
ünnepségek, közéleti megnyilatkozások világát, bár ezek is
helyet kapnak, Wahrmann Mór egy egész fejezetet, hanem ami a
háttérben maradt, amiről kevesebbet beszéltek.
Megjelenik immár magyarul is kiadott könyve lapjain a békebeli
híres pesti kávéházak és mulatók élete, megelevenednek a -
nagyrészt zsidó - tulajdonosok, alkalmazottak és vendégek
napjai-éjszakái. És mindez tudományos alapossággal, elemezve,
sok lábjegyzettel, ami néha a hosszú mondatokkal lassítja az
olvasást, de a rengeteg anekdota és a - nagyrészt hírlapi -
illusztrációk kárpótolnak érte.
Többször bevallja, hogy a címmel ellentétben csak Pestről,
hiszen a főváros másik fele az egészen más világ, hősei nem
Budán éltek, csak ritkán akadt dolguk a Duna jobbpartján.
Szakít a korabeli Budapest "cizelláltan ál-histórikus"
ábrázolásával, amelyet Beöthy Zsolt-idézettel szemléltet, inkább
a Kiss József és Kóbor Tamás által ábrázolt városi identitást
elemzi. Foglalkozik a korabeli Budapest-útikönyvekkel, azért is
mert ezek nagyrészt zsidó szerzők alkotásai.
Utána két fejezet a magyar liberalizmus már észrevehető
hanyatlásával - amelynek a tiszaeszlári vérvád szomorú
bizonyítéka - és Wahrmann Mór ívelő pályájával ad képet
Magyarország és benne a frissen egyenjogú és ezért hálából
magyarrá válni siető zsidósága gyors fejlődéséről. Talán nem
véletlen, hogy Wahrmann életének bemutatását a temetéssel kezdi
amikor a megnövekedett zsidó öntudatot jelzi, hogy kérésükre
nagyobbra cserélték a gúnyosan csak Börzevicynek titulált zsidó
politikusért a parlamentre kitűzött gyászlobogót. Sérelmek
ellenére "öncenzúra" és "tapintat" jellemzi a zsidóság
magatartását, Ágai Adolf - akiről a 200. évfordulón nem árt
tudni, hogy Arany János volt a gimnáziumi tanára - lapja a
Borsszem Jankó is önkritikusan ábrázolja a zsidóságot.
Karikatúráin Spitzig Icig és Steiffensteiner Salamon visszatérő
figurái keményen odamondogatnak az újgazdagoknak és a
maradiaknak.
Legszórakoztatóbb része a könyvnek a budapesti orfeumok és
kabarék ismertetése, a szerző itt sem fukarkodik a tudományos
definíciókkal, némelyik mondatát háromszor is el kell olvasni,
de az ismerős helyszínek és figurák megérik a fáradságot. Nagy
érdemük van ezeknek a szórakozóhelyeknek a magyar nyelv
budapesti győzelmében, közönségükkel együtt váltottak nyelvet.
Ez áll az operettre is, amelyet Gyulai a drámaművészet népszerű
formájának nevezett. Fellegvára a könnyű szórakozásnak a
Terézváros, amelyről tévesen állítja, hogy a századfordulón csak
15.000 lakosa volt, később az Erzsébetváros is. (Lehet, hogy
ezek voltak a mai romkocsmák ősei?)
Társadalmi szerepe is van a mulatóknak, "integráló és
felforgató", sőt „megszűnteti a bináris "választási kényszert".
(Aki kíváncsi rá hogy ezen mit értsünk olvassa el a könyvet!)
Sok meglepő ismeretre tehetünk szert, pl. a programfűzetek
demokratizmusáról, Heltai Jenő mint író és szerkesztő zárja a
fejezetet, ahogy lapja a Fidibusz a Borsszem Jankó korszakát és
stílusát. Közismert vitája nagybátyjával, Herzl Tivadarral
tükrözi a millenniumi évek magyar zsidóságának optimista
álláspontját - amely később oly tévesnek bizonyult.
Utolsó fejezetének rejtélyes címe A zsidó középosztály
"ruhapróbái" ennek a kisebbségnek a görcsös beilleszkedési
törekvéseiről szólnak, amely a társasági viselkedés
elsajátításában is jelentkezett. Hivatkozik a kor
illemszabályaira, amelyek az érvényesülést segíthették elő,
ahogy a gazdaságilag előnyös házasság is.
Kiss József és lapja A Hét sikeresen képvisel egy "hibrid
kultúrát2, jelentősége kétségbevonhatatlan, Ignotusnak rovata
volt benne, igaz, hogy Emma álnéven adott tanácsokat a női
olvasóknak.
Zárszava röviden búcsúztatja ezt a világot, amely a háborúban
olyan véresen omlott össze, az általa addig is gyakran
hivatkozott Kóbor Tamás már a zsidók kiűzésének vízióját vetíti
fel, utolsó mondatai Borsody-Bevilaqa 1935-ös várostörténetére
utalnak.
Mary Gluck amerikai történész, könyvét amerikai olvasóknak írta,
első kiadása angolul jelent meg, de magyar kötődése meghatározó.
Nemcsak a könyv elején megemlített szülei, de a Columbia
Egyetemen őt oktató Hanák Péter professzor is segíthette a
kapcsolatot Magyarország kultúrájával és történelmével, ezt
jelzi Lukács Györgyről írt könyvének 1985-ös sikere.
A láthatatlan zsidó Budapest a Múlt és Jövő kiadásában a
könyvhétre jelent meg, a szerző dedikált, anyanyelvi szintű
magyarsággal nyilatkozott is.
Nagyon ajánljuk elolvasni könyvét mindazoknak akiket érdekel a
régi Budapest és az ott élt régi (de remélhetőleg nem egykori)
zsidóság élete. Színvonalas, nem könnyű olvasmány, de megéri!
Róbert Péter
2017.07.14
|