Peter Unwin:
Nagyhatalmi játszmák 1956-ban
|
Sok
szó esik a 60. évforduló kapcsán az akkoriban Magyarországon
lejátszódott történelmi eseményekről. Akik már éltek akkor talán
emlékeznek rá, hogy a magyar lakosság - érthető módon - nem nagyon
törődött a világpolitikai mozzanatokkal. Amikor az utcán szólnak a
fegyverek az a fő gond hol áll rövidebb sor kenyérért! Arról nem is
szólva, hogy a hírforrások, a hiányosan megjelenő különböző újságok,
gyakran elhallgató rádiók nem is nagyon tettek említést külföldön
történtekről.
Ezért is különösen érdekes és értékes, mondhatni hézagpótló a
magyar olvasók számára Peter Unwin volt budapesti brit diplomata
könyve a sorsdöntő évről. Idézett címén -Nagyhatalmi játszmák 1956 -
és alcímén túl jóval többet ad elolvasása, mert az előző évek
világpolitikáját is igyekszik röviden megvilágítani, különös
tekintettel a Közel-Keletre. Nagy körképet fest, megpróbál
szintézist nyújtani az erők harcáról, de kerüli a száraz
elemzéseket, sok érdekes anekdotát sző bele, pl. Grace Kelly
filmsztár házassági beszámolója. Szuezi csatorna államosítása utáni
huzavona, a lassan és kényszeredetten meginduló sztálintalanítás a
szocialista táborban a leghangsúlyozottabb rész , de helyet kap a
gyarmatosítás felszámolásának utolsó szakaszaként Algéria és Ciprus
is. Az idő múlása megengedi számára az őszinteséget: "A nyugati
autók nem jaffai narancslével mennek" - indokolja a nagyhatalmak
Izrael-politikáját, pedig "Az egyiptomi hadsereg az Aida második
felvonásában nyert utoljára csatát".
A magyar forradalom részletes leírását a megelőző hónapok
erjedésének ábrázolása vezeti be, Nagy Imre, a Petőfi-kör szerepét
értékelve. Ezek sok újat nem mondanak nekünk, annál inkább a szuezi
válság, amelynek hátterét mint aktív diplomata közelről láthatta..
Megdöbbentő, hogy a brit elkötelezettség Jordánia felé még 1956
szeptemberében is kilátásba helyezett egy Izrael-elleni angol
katonai csapást. Végül mégis létrejön a terv, az izraeli hadsereg
fényes győzelmei megnyitják az utat a brit és francia ejtőernyősök
előtt, de az USA vártnál erősebb ellenzése és a fenyegető szovjet
reagálás lényegében kudarcra ítéli az akciót.
Azóta gyakran felmerült a kérdés, hogy az Egyiptom elleni nyugati
támadás hatással volt-e a magyar forradalom leverésére. Ismerteti az
álláspontokat, végül 20%-ban állapodik meg. Viszont határozottan
leszögezi, hogy bármilyen fegyveres nyugati segítségnyújtás
nukleáris háborút idézett volna elő. Ez volt az oka az ENSZ
tehetetlenségének is a "szovjet-magyar háború" - mert november 4-e
nemzetközi jogilag már az volt!
Utolsó fejezete áttekinti mi történt azóta a világban, azok a
változások amelyek 1956-ban még csak érlelődtek már beértek és
teljesen új helyzeteket teremtettek. Izrael itt is külön alcímet
kap, szemlélete, hangvétele angol gentlemanhez illően tárgyilagos,
bár számunkra néha túl távolságtartó. Pedig a könyvben gyakran idézi
izraeli barátai szavait, pl. egy harci eseményről, amikor a Szinai
félszigeten az izraeli katonák az általuk még nem ismert Coca Cola
több száz palackját zsákmányolták az egyiptomi utánpótlási
raktárból.
Sok apró érdekesség teszi olvasmányossá a nagy világtörténelmi
események leírását, pl. Hogy Hruscsov híres XX. kongresszusi
beszédének kezdetén Sztálin nevének első említését a küldöttek még a
megszokott felállással és tapssal fogadták. Nevek, adatok sokaságát
említi, általában kifogástalanul, ritkán fordul elő kisebb tévedés.
Pl. Mindszenthyt már 1948 végén letartóztatták, Rajk temetésén az
idézett mondatot nem Münnich hanem vádlott társa, Szász Béla mondta.
Peter Unwin tiz éve megjelent könyvének magyar kiadásával a Kossuth
Kiadó nemcsak adósságot törleszt, hanem örömet okoz az érdeklődő
magyar olvasóközönségnek.
Róbert Péter
2016.11.01
|
"1956-ban három nagyhatalom is
tett heroikus erőfeszítéseket, hogy katonai erő bevetésével javítson
pozícióin. Izraellel összejátszva a britek és a franciák megtámadták
Egyiptomot, hogy elkergessék az ország diktátorát és visszaszerezzék
a Szuezi-csatornát - e kísérletük néhány óra leforgása alatt
összeomlott. A Szovjetunió pedig tankjait vetette be, hogy letörje a
Magyarország szabadságáért kirobbant munkásfelkelést - és a
nagyvilág megvetésével dacolva, ottani uralmukat további harminc
évre sikerült is meghosszabbítaniuk. A drámát ezeknek az
összecsapásoknak véletlenszerű egybeesése hozta létre. Mindkettő
ugyanakkor, október utolsó napjaiban érkezett el tetőpontjához." Nem
más, mint Douglas Hurd egykori brit külügyminiszter összegzett így
tömören, amikor könyvrecenziót írt honfitársa munkájáról.
Peter Unwin brit diplomata
volt, aki 1956 júliusában, 24 évesen, éppen azon a napon kezdett el
dolgozni a londoni külügyminisztériumban, amikor Nasszer
államosította a Szuezi-csatornát. Napi feladata volt, hogy képben
legyen a nagyvilág eseményeiről. A Közel-Kelettel foglalkozó
részleghez osztották be, ám ahogy elérkezett az ősz, mind jobban
kezdte foglalkoztatni a magyar belpolitika, és rabul ejtette "a
magyar Dávid drámai küzdelme a szovjet Góliát ellen". Pedig a
forradalom kitörése előtt, bevallása szerint, nem sokat tudott
Magyarországról. Aztán két évvel később, egy hónappal Nagy Imre
kivégzése után, Budapestre küldték harmadtitkárnak a budapesti brit
külképviseletre. A vasárnapok az amerikai nagykövetségen tartott
szentmisével kezdődtek ő és felesége számára, melyet az '56 viharos
őszén odamenekült és ott ideiglenes otthonra lelő Mindszenty bíboros
celebrált.
Unwin 1963-ig dolgozott Magyarországon, de az ország és történelme
örökre magával ragadta. A későbbi években szinte hobbiként, minden
fellelhető irodalmat elolvasott az ország történetéről, és ahogy
karrierje felfelé ívelt a brit külügyben, annál erősebben tudott
lobbizni, hogy újra állomáshelye lehessen Budapest. Ennek
eredményeként 1983-ban térhetett vissza a magyar fővárosba, a brit
nagykövetségre, immáron nagykövetként, ahol három évig töltötte be e
tisztet. Alaposan megismerte tehát Magyarországot, a magyar múltat,
olyannyira, hogy első könyvét éppen Nagy Imréről írta, s 1989.
június 16-án részt is vett a néhai magyar miniszterelnök és
társainak újratemetésén. (Kötete 1991-ben jelent meg angolul, két
évvel később magyar nyelven.)
Peter Unwint 1986-ban a dániai
brit nagykövetség élére nevezték ki, majd 1989-től 1993-ig
Londonban, a Brit Nemzetközösség főtitkár-helyetteseként
tevékenykedett, de a szívében mélyen elraktározta az 1956-os
esztendőt, az akkori világpolitikai jelentőségű történéseket.
"Következményeik minden, azóta eltelt évtizedre befolyást
gyakoroltak" - állapítja meg művében.
A Kossuth Kiadó
gondozásában most napvilágot látott művét 2006-ban írta, s tíz év
késéssel érkezett el a magyar kiadás. Pedig Vértessy Péter, a BBC
Világszolgálat magyar adásának volt vezetője már frissiben
lefordította, majd fiókja mélyére süllyesztette, s csak most látta
elérkezettnek az időt, hogy munkájával bekopogtasson egy magyar
kiadóhoz.
A kötet 2016 októberi, budapesti bemutatójára ugyan egészségi
állapota miatt már nem tudott eljönni a szerző, de videóüzenetben
üdvözölte a magyar megjelenést. Hangoztatta, hogy amikor 1958-ban
megérkezett új munkahelyére, a félelem légkörét tapasztalta, ami
érthető volt egy olyan időszakban, amikor alig néhány héttel
korábban végezték ki a forradalom vezetőit. Kiemelte: fontos, hogy
az 1956-os magyar történéseket azokba a történelmi folyamatokba
helyezzük, amelyek akkor a világot jellemezték.
A kötetből kiérződik, hogy Peter Unwin egyszerre tudós, magánember
és moralista. Érző, értő és okos emberként élte át az eseményeket
mind a brit külügyben, mind később Magyarországon. Az objektív
tudósi szál mellett párhuzamosan vonul végig egy személyes szál is,
amely még hitelesebbé teszi leírásait. Egyben moralizál is, amikor
például negatív színben tünteti fel Anglia szerepét az 1956-os
szuezi "kalandban". Emellett nehezen hozzáférhető információkkal is
gazdagítja az időszakról alkotott képet.
|