Kőbányai János:
Szétszálazás és újraszövés
 

Címével ellentétben nem textilipari fogalmakat taglaló munkával ismerkedik meg, aki kezébe veszi Kőbányai János könyvét. Esetleges tévedését hamar eloszlatja az alcím: A Múlt és Jövő, a Nyugat és a modern zsidó kultúra megteremtése. Már a bevezetésben komoly sajtótörténetet kapunk a folyóirat műfajáról, mint a kultúra eszközéről, annak szétszálazása és újraszövése terén.

Az áttekintés a boldog békeidőkben, az Osztrák-magyar monarchia korában kezdődik. Megvizsgálja a Magyarországra érkező zsidók szellemi hátterét, a kettős (magyar és német) akkulturáció kialakulásának folyamatát. Utána a héber költészet magyarra fordításának kiegyezés utáni sikereit mutatja be, kiemelve annak Patai József általi folytatását.

Vizsgálja a tényezőket az asszimilációba átmenő emancipáció előrehaladásában, majd a környezet általi erősödő elutasításában. Felvázolja a hazai zsidó értelmiség útját, eredményeit, lehetőségeit, nagy szerepét a modernségben. Két folyóirat - a Múlt és Jövő és a Nyugat - tevékenysége áll a középpontban, nevek és pályák kavarognak a kötet lapjain. Nyolc fejezet taglalja a gazdag anyagot, már címük is jelzi a vállalkozás igényességét, pl. A magyar-zsidó értelmiség kialakulása, Az univerzális és a zsidó kulturális tér metszéspontján, A kultúra megragadása.

Kőbányai János gazdag tudásanyagot oszt meg olvasóival, érdemes könyvét lassan olvasni, mert minden oldalán nevek és adatok sokasága vár az érdeklődőre.

Sokszor találkozunk lapjain a Rabbiképző (akkor még Intézet) említésével, mindig pozitív hangsúllyal. Megállapítja: "Ez az intézmény a magát magyar zsidóként azonosító kultúra középpontja és keresztútja volt, egészen a holokausztig", nem hallgatva el a rabbik gyakori irodalmi munkásságát és a növendékek kulturális tevékenységét sem. Kiemeli írók, újságírók itt folytatott, bár többnyire félbehagyott tanulmányait, amelyek hatással lehették későbbi írásaikra.

Nehezen értelmezhető ezzel kapcsolatban a 43.lapon az a megjegyzése, hogy az Országos Rabbiképző Intézet "a zsidó vallás modernizációján, magyarsághoz simulásán őrködött, s a tudománnyá lényegítés mozzanatában, annak a szekularizálásán munkálkodott" (?)

Figyelme kiterjed vidékre is, utal a Mór-Lovasberény centrumra. Ismert szerzőkön kívül felhívja a figyelmet a méltatlanul elfeledettekre, pl. Junger Józsefre, Radnóti mentorára.

Történelmi szempontból is sok újat tudunk meg. Eseményekről ír, amelyek formálták a magyar zsidóság sorsát, különös tekintettel. az első világháborúra és a Holokausztra.

Keserűen állapítja meg a hivatalos zsidó szervek részéről "az ősi Cion megtagadását és az új kigúnyolását", amely oly tragikus következményekkel járt.

Kisebb terjedelemben, de foglalkozik a Múlt és Jövő mellett - amelyet párhuzamba állit a Nyugattal - más zsidó folyóiratokkal is, amelyek közül a Libanon "csendes kultúraépítését" tartja legtöbbre. Nem hagyja említetlen más sajtótermékek zsidósággal kapcsolatos hozzáállását, objektíven elemzi az Új Időket és a Napkeletet. A rengeteg adat néha nem pontos, pl. a MIKÉFE zsidó ipari szakképző egyesület túlélte 1944-et, csak a népi demokrácia tiltotta be.

Nehéz eldönteni, hogy sajtó- vagy társadalomtörténeti értékei nagyobbak-e az Osiris kiadónál megjelent könyvnek, de mindkét tudományág szempontjából érdemes elolvasni Kőbányai János művét, amelynek bibliográfiája és névmutatója a további kutatást segíti.

Róbert Péter
2016.09.04