|
|
Kőbányai János:
Szétszálazás és újraszövés
|
Címével
ellentétben nem textilipari fogalmakat taglaló munkával ismerkedik
meg, aki kezébe veszi Kőbányai János könyvét. Esetleges tévedését
hamar eloszlatja az alcím: A Múlt és Jövő, a Nyugat és a modern
zsidó kultúra megteremtése. Már a bevezetésben komoly
sajtótörténetet kapunk a folyóirat műfajáról, mint a kultúra
eszközéről, annak szétszálazása és újraszövése terén.
Az áttekintés a boldog békeidőkben, az Osztrák-magyar monarchia
korában kezdődik. Megvizsgálja a Magyarországra érkező zsidók
szellemi hátterét, a kettős (magyar és német) akkulturáció
kialakulásának folyamatát. Utána a héber költészet magyarra
fordításának kiegyezés utáni sikereit mutatja be, kiemelve annak
Patai József általi folytatását.
Vizsgálja a tényezőket az asszimilációba átmenő emancipáció
előrehaladásában, majd a környezet általi erősödő elutasításában.
Felvázolja a hazai zsidó értelmiség útját, eredményeit,
lehetőségeit, nagy szerepét a modernségben. Két folyóirat - a Múlt
és Jövő és a Nyugat - tevékenysége áll a középpontban, nevek és
pályák kavarognak a kötet lapjain. Nyolc fejezet taglalja a gazdag
anyagot, már címük is jelzi a vállalkozás igényességét, pl. A
magyar-zsidó értelmiség kialakulása, Az univerzális és a zsidó
kulturális tér metszéspontján, A kultúra megragadása.
Kőbányai János gazdag tudásanyagot oszt meg olvasóival, érdemes
könyvét lassan olvasni, mert minden oldalán nevek és adatok sokasága
vár az érdeklődőre.
Sokszor találkozunk lapjain a Rabbiképző (akkor még Intézet)
említésével, mindig pozitív hangsúllyal. Megállapítja: "Ez az
intézmény a magát magyar zsidóként azonosító kultúra középpontja és
keresztútja volt, egészen a holokausztig", nem hallgatva el a rabbik
gyakori irodalmi munkásságát és a növendékek kulturális
tevékenységét sem. Kiemeli írók, újságírók itt folytatott, bár
többnyire félbehagyott tanulmányait, amelyek hatással lehették
későbbi írásaikra.
Nehezen értelmezhető ezzel kapcsolatban a 43.lapon az a megjegyzése,
hogy az Országos Rabbiképző Intézet "a zsidó vallás modernizációján,
magyarsághoz simulásán őrködött, s a tudománnyá lényegítés
mozzanatában, annak a szekularizálásán munkálkodott" (?)
Figyelme kiterjed vidékre is, utal a Mór-Lovasberény centrumra.
Ismert szerzőkön kívül felhívja a figyelmet a méltatlanul
elfeledettekre, pl. Junger Józsefre, Radnóti mentorára.
Történelmi szempontból is sok újat tudunk meg. Eseményekről ír,
amelyek formálták a magyar zsidóság sorsát, különös tekintettel. az
első világháborúra és a Holokausztra.
Keserűen állapítja meg a hivatalos zsidó szervek részéről "az ősi
Cion megtagadását és az új kigúnyolását", amely oly tragikus
következményekkel járt.
Kisebb terjedelemben, de foglalkozik a Múlt és Jövő mellett -
amelyet párhuzamba állit a Nyugattal - más zsidó folyóiratokkal is,
amelyek közül a Libanon "csendes kultúraépítését" tartja legtöbbre.
Nem hagyja említetlen más sajtótermékek zsidósággal kapcsolatos
hozzáállását, objektíven elemzi az Új Időket és a Napkeletet. A
rengeteg adat néha nem pontos, pl. a MIKÉFE zsidó ipari szakképző
egyesület túlélte 1944-et, csak a népi demokrácia tiltotta be.
Nehéz eldönteni, hogy sajtó- vagy társadalomtörténeti értékei
nagyobbak-e az Osiris kiadónál megjelent könyvnek, de mindkét
tudományág szempontjából érdemes elolvasni Kőbányai János művét,
amelynek bibliográfiája és névmutatója a további kutatást segíti.
Róbert Péter
2016.09.04
|
|
|