|
|
Benkő Ágnes és Wirth Péter
Ami megmaradt – Hegyaljai zsidó házak
|
Benkő
Ágnes és Wirth Péter építész Ami
megmaradt - Hegyaljai zsidó házak című munkája szép feladatot
vállalt, amikor bemutatja ennek a történelmi hagyományokban és
természeti szépségekben oly gazdag tájnak egy fontos sajátosságát,
az ott lakó zsidóság egykori életének emlékeit. Megismerjük belőle
12 település zsidó közösségeinek nemcsak házait, hanem szakrális
épületeit, a zsinagógát, rituális fürdőt, iskolát és temetőt is.
Valamikor az itteni zsidók nagyon fontos részei voltak Hegyalja
társadalmának, a máshol is gyakorolt kereskedelmi-szolgáltató
tevékenységükön kívül nagy érdemeik voltak a legendás tokaji bor
hírnevének megalapozásában és külföldi forgalmazásában. Megtudjuk a
könyvből, hogy nem voltak kevesen: II.József népszámlálásakor még
csak 3%, az első
világháború előtt a megye lakosságának egynyolcada,
Sátoraljaújhelyen több mint harmada volt zsidó. Őrizték
hagyományaikat, betartották zsinagógaépítés szabályait: középen volt
a bima emelvénye, a nőket elkülönítették. Ma már ezek az imahelyek
romok, a tokajiban is csak a külföldi látogatók imádkoznak, Tóra
tekercseik zömét keresztények őrizték meg...
A szerzők sorra veszik a településeket, ismertetik a helyi zsidóság
életét, történetét majd a közösségi épületek után lakóházaikat
mutatják meg. Temető és - ahol van - emléktábla leírása után búcsúzunk
falutól-várostól. Történelmi, földrajzi, építészeti és szociológiai
szempontok egyaránt érvényesülnek a könyvben, megőrizve annak
olvasmányos és szórakoztató voltát.
Vagyoni helyzetük nagyon különböző: sokhelyütt a főutcán vannak szép
házaik, Tarcalon az első emeletes házat zsidó építette, de sok a
fizikai dolgozó, nyomorról vallanak a régi íratok. (Adóíveken
gyakran előfordul a "szegény" kifejezés!)
Hűségesek a befogadó Magyarországhoz, sok az első világháborús
katona. Mádon pajeszos kisfiú szavalja a Talpra magyart, de erősek a
cionista szervezetek is. Érdekes, hogy itt is az Orczy bárói család
telkeire engedik be őket először, ahogy Pesten is. A lakossággal normális
a kapcsolat, bár vannak sérelmek, 1918-ban egy Budapestről érkező
zsidó karhatalmi alakulat akadályoz meg Tállyán egy pogromot,
Erdőbényén a Tanácsköztársaság ( amelyet 133 helyett 139 naposnak
említ) bukása után kifosztják a zsidók boltjait...
Hazai viszonylatban erős a chaszidizmus, ez a csodarabbik földje,
sírjaikat sokan látogatják, főleg külföldről.
1944-ben beteljesedett a hegyaljai zsidóság végzete: a deportáló
vonatok Auschwitzba mentek. Korabeli hivatalos szervek meglepő
gyorsasággal intézkedtek házaik, ingóságaik szétosztásáról a
türelmetlen igénylők között. Sárospatak zsidó negyedének ma
Cigánysor a neve, a zsidó üzletek is bezártak. Pedig még a híres
Huszitaházaknak is zsidó volt a tulajdonosa.
Rengeteg nevet találunk a Terc kiadó gondozásában megjelent
kötetben, arcok-sorsok villannak fel, családtörténeteket
olvashatunk a tervrajzok, térképek között (az illusztrációk
gyönyörűek) - de sajnos ez már csak a múlt… A zsinagógák, házak
egyaránt üresek. A hegyaljai zsidóság nem létezik többé
Emlékének megbecsüléséhez hozzájárul ez a szép könyv is.
Várjuk a
folytatást!
Róbert Péter
2016.04.28
|
|
|