Kiss Endre:
DÉRY TIBOR ÉS VIDÉKE.
Huszadik század befejezetlen mondatai.

 

Az utókor kevéssé vagy egyáltalán nem ismeri az 1956-os eseményeket, események történetét. A forradalom - ellenforradalom elméletét most ne bolygassuk. Gáli Józsefről, András Lászlóról például alig hallani. "Déry Tibor és vidéke" című Kiss Endre könyve erről a korról szól.

Senki nem vitatja Déry azon állítását, hogy a kor "nagy" kultúrapolitikusáról Révai Józsefről minden vita ellenére nem volt rossz véleménye, nem tartotta tehetségtelen embernek, aki tévedéseihez váltig ragaszkodott. A miniszter elismerte Déry Tibor tehetségét, de befolyásolni szerette volna.

Ezen megállapítás után írjunk le egy kis epizódot. 1956-os megmozdulás után (legyünk diplomatikusak az elnevezést illetően) az írók nagy százaléka hallgatást fogadott. Írni írtak, de nem publikáltak. Az Írószövetséget feloszlatták, az Irodalmi újságot betiltották, helyette az akkori hangnemű "Élet és Irodalom" című újságot jelentették meg. A munkások gyűjtöttek a nem publikáló írók részére. Nekem is az a feladat jutott, hogy az íróknak otthonukba vigyem ezt a pénzt. Déryéknél is jártam, a feleségével beszéltem, udvariasan, de nem fogadta el a borítékot. Nem értettem miért, de elmagyarázták nekem, hogy a jeles szerző semlegességét nem adja fel, hogy kikkel értett egyet azt nem kell firtatni. Beszéljenek a művei, de ne kezdjük a "Felelet"-el. Bevallom sokáig ez volt az egyetlen írás, amelyet ismertem, aztán következtek a novellák, "Az óriás csecsemő", "Befejezetlen mondat".

Most olvasom Kiss Endre "Déry Tibor és vidéke" kötetét, amely nem életéről, hanem Déry műveiről szól. A szerző kiemeli "Az ítélet nincs" 1969-ben írott és a Szépirodalmi Kiadónál megjelent könyvét. Egy mondatot idézünk: "Szeretném megkeresni életemnek azt a biztonságos tengelyét, amelyen forogva nem vallok szégyent önmagam előtt".

Magunk is ezt valljuk, ha nem is tudjuk ilyen szépen kifejezni. Ítélet nincs a címe egy kötetnek. A jeles szerző jól tudja, hogy ítélet van. Nem szívesen nézünk a tükörbe. Ha vesszük a mögöttünk lévő társadalmi rendeket, éveket, ember legyen a talpán, aki minden kérdésre választ tudott adni, de az is aki a talpán tudott maradni.

Egymással ellentétes társadalmi rendek következtek. Az író szavai mindnyájunkhoz szólnak. A "Befejezetlen mondat" számunkra kérdés is. Miért befejezetlen a mondat? 1945. után Déry örül eddigi írói egzisztenciájának. Úgy érzi és mi is úgy éreztük, amire vágyott (vágytunk) teljesült. Büszke az erőfeszítésre, amit a magyar nép tett. A romos országot építeni kell és építették, az igazságot most már meglehet szabadon írni. A mondat elszáll, a mű megmarad. Ez lényegében igaz is.

"Nekem még nem volt művem" írja kicsit erős önkritikával.

Munkához lát, és jönnek a nagy viták. Emlékszem, egy munkásifjú írta az emlékezetes, hosszú Révai cikk után: " Köpe Bálint nem példaképünk". A másik sajtóban közölt levél az értelmiség megsértésének tekintette a regénybéli professzor alakját.

Az előrehaladott életkor talán egyetlen előnye, hogy emlékszik ezen írásokra. Amikor megjelent Révai egész oldalas cikke a "Szabadnép" című lapban a többi sajtótermék is ezt a hangot választotta.

Talán megírhatom, hogy én is megkíséreltem egy levéllel ezen hangok ellen véleményemet megírni. Egy pár sort közöltek belőle. Más levélírók is fogtak tollat, egy – kettő ellentmondott az akkori hivatalos álláspontnak, persze "a többség" egyezett vele. Már mint a Révai által írt egészoldalas pártvéleménnyel, mert meggyőződésem, hogy a "Szabadnép" cikk felső utasításra íródott.

Az utókor Déryt igazolta. A fő műve a "Felelet" című könyv remekmű, megírásához a Kelen Bélával folytatott interjúja komoly hatással volt. Kiválóak a többi írásai is. Ez ma már nem vitás, remélhetőleg sokan olvassák és olvasni is fogják.

Kiss Endre nem véletlenül adta "A huszadik század befejezetlen mondatai" címet "Déry Tibor és vidéke" című könyvének. Mint ahogy írja: olyan kísérletnek tekintjük, amelyik az akkori, történetileg sajnálatos módon csak rövid fénykorát élő osztrák polihisztorikus regény megnyitását tűzi ki célul a kortörténeti és politikai problematika előtt, mégpedig a magyar társadalom összefüggésében.

Cikkünkben Kiss Endre gondolatait igyekeztünk összefoglalni és röviden vázolni. A könyve rendkívül részletes, jellemzi a kort valamint azokat az írókat akik a szerzőre hatással voltak, például Kardos György, Franz Kafka, Gladkov, Márai, Aczél és még lehetne sorolni írókat, esztétákat.

LOGOS KIADÓ, BUDAPEST
2008. 174 oldal
 

Deutsch Gábor
2015.11.10