|
|
Irodalmi veszteségeink
TEVAN könyvek
|
A
Tevan Könyvtár Új Sorozata Irodalmi veszteségeink címmel három
kötettel emlékezik a holokauszt áldozatául esett magyar írókra,
költőkre, újságírókra. Szükséges volt, hiszen az eddigi néhány
gyűjtés - legutóbbi Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az
1940-es években, de már 1945-ben megjelent "Kivel mi történt" címmel
egy riportlexikon - inkább a felsorolásra helyezték a hangsúlyt, míg
a most megjelent mű szemelvényekkel mutatja be az áldozatok
munkásságát.
Első kötete (A valóság valószínűtlen lett. Szemelvények a magyar
Holokauszt irodalomból) tényirodalmi forrásokból válogat, naplók,
levelek, visszaemlékezések tanúskodnak a megaláztatásokról,
gonoszságról vagy segítő jóindulatról. Utóbbiról sajnos ritkábban!
Személyes sorsok válnak üzenetté, mint Elek Artúr öngyilkosság
előtti levele, mellékeli a munkaszolgálatra behívót, amely miatt
öngyilkos lesz vagy Szerb Antal egyetlen szonettje. Megpróbálják
elkerülni az igazságtalan sorsot, különféle utakat választanak -
Karinthy Ferenc pl. egészséges vakbelét és manduláját áldozta fel a
kórházi menedékért - általános a "bón-rendszer", a munkaszázadok
keretlegényeinek megvesztegetése. Akik menteni próbálnak ismerős
nevek, mint Szabó Lörinc, akit pedig 1945-ben félreállítottak, vagy
Ottlik Géza író. Megható olvasmány Bálint György apjának levele már
halott fiához, vagy Komlós Aladár beszéde egy 1946-os
emlékünnepélyen. Olvashatunk a Rabbiképzőben felállított "kisegítő
toloncház" újságíró lakóinak szenvedéséről, Konrád György
gyermekként megélt budapesti bujkálásáról. E kötet tartalmazza
íratok, tábori levelezőlapok fotóit is, hitelesítve a szomorú
korszakot. Olvashatjuk a Rejtő Jenőt denunciáló azaz a halálba küldő
nyilas újságcikket. Versek adnak irodalmi értéket a kötet
tényanyagának.
Szépirodalmi jellegű a trilógia második kötete. Írók, alkotók írnak
arról ami velük történt, megfogalmazni a tragédiát. Egy szörnyű
folyamat bontakozik ki írásaikból, egy megválaszolhatatlan
kérdés:miért? Versek, könyvrészletek és visszaemlékezések
váltogatják egymást, a szerzők a magyar irodalom ismert alakjai.
Különösen megrázó, hogy mindezek közben az élet folyik tovább
"…miközben játszott Pesten az operett". Írói erényeik továbbra is
érvényesülnek, ezek az írások is élvezhetőek noha íróik leg rosszabb
emlékei közé tartoznak. Szép Ernő sáncásásra hurcolva sem veszti el
stiláris erényeit, gyengéden örökíti meg a szenvedést, Zsolt Béla
Kilenc koffer című művében a nagyváradi zsidók deportálásának
leírását keserű csalódásával vezeti be:
"Úgy éreztem, soha többé nem tudok leírni egy mondatot. Nem is
akartam többet írni. Ami történt velem úgyis leírhatatlan…" Mégis
megteszi - szerencsénkre -és könyve részlete irodalmi értéket
jelent. Vonatkozik ez a kötet más írásaira is, ezek a művek irodalmi
formában jelenítik a szégyenletes múltat, okolásul a jövőnek.
Harmadik kötete Oly korban éltek címmel a vészkorszak
újságíró-áldozatainak almanachja. Önálló munka is lehetne, mert bár
tulajdonképpen cikkválogatás, de sajtótörténeti értékű. Egykori
újságok címei, munkatársaik neve és életrajza, tárcák és írások
kavarognak lapjain, okozva gyönyörűséget a múlt és jelen esetben
korunk olvasójának. Az újságírók bizony szorult helyzetben vannak,
1938-44 között vetik papírra ezeket az írásokat (egy 1937-es van
csak köztük) és a zsidótörvények legtöbbjük kezéből kiütik a tollat.
Pedig az igazi szörnyűség még hátra van: sokan életüket vesztik
munkaszolgálatban vagy nem térnek vissza a deportá1ásból.
Széleskörű kitekintésére jellemző, hogy az erdélyi magyar
zsurnaliszták is helyet kapnak benne.
Témaköre változatos: Elek Artúr művészettörténeti esszéje mellett
megtaláljuk benne a Kis Újság híreit is. Szerzők között vannak
hírességek mint K. Havas Géza vagy Bálint György, de már
elfeledettek is. Némelyiknek utca őrzi nevét, mint Gergely Győzőnek,
vagy Radnótinak. Petschauer Attila nemcsak vívóként, újságírónak is
kiváló volt! Végén röviden bemutatja az idézett periodikákat, köztük
az Ararát Magyar Zsidó Évkönyvet.(1944-ben jelent meg az utolsó,
utána már csak "magyarországi" zsidókról volt szabad említést
tenni!)
Nagyon szép és hasznos ez a trilógia, kiemelkedik a vészkorszakkal
foglalkozó művek számos és változó színvonalú áradatából .
Szerkesztői: Török Dalma és Murányi Gábor alapos kutatást végeztek,
az egész sorozatot Kirschner Péter szerkesztette, méltón a Tevan
család hagyományaihoz.
Érdemes elolvasni ezt a három könyvet!
Róbert Péter 2015.11.10
|
|
|