Halmos Sándor:
A DEBRECENI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE

Utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak az egyes zsidó települések zsidó közösségeinek történetét feldolgozó helytörténeti ihletésű munkák. Terjedelmében és alaposságában kiválik közülük Halmos Sándor nemrég megjelent munkája Debrecen zsidóságának történetéről. A szerző ismert közéleti személyiség városában, nem csak a hitközség, hanem az egész város ismeri és szereti.

A szerző már több kiadvánnyal adózott a debreceni zsidóság múltjának és jelenének. Családja bemutatásával kezdi könyvét, majd részletesen bemutatja a debreceni zsidó közösség történetét 1840-től, amikor engedélyt kaptak a letelepedésre. Sokat idéz korabeli iratokat, amelyek a "kapadozó, nyerészkedő" zsidók elleni előítéletekről tanúskodnak, eleinte még a lakosság barátságtalansága is nehezen oldódott. Sok nevet és családot említ. Vázolja a társadalmi emelkedést, amelynek eredményeképpen a két háború között már az ügyvédek, orvosok 78%-a tartozott az izraelita felekezethez. Kiemel egyes családokat, mint a Csengeri família, akik ma is szerepet játszanak a magyar és külföldi zsidó közéletben.

Több zsinagógát is építenek, mivel az 1868-69-es kongresszus után itt is több irányzat érvényesül. (A könyv 1866-ot említ, tévesen.)

1906-ban még a haszidok is megjelennek. Az I. világháborúban sok debreceni zsidó harcol a frontokon, ennek ellenére a forradalmak után megnő az antiszemitizmus, fehérterror tombol. Figyelmet fordít az 1921-ben létrejött zsidó gimnáziumra, méltatja Kardos Albert pedagógiai és tudományos tevékenységét. A Soá tragédiája itt is nagy csapást mér a közösségre, bár a deportáltak egy része a nagyobb túlélési lehetőséget adó ausztriai táborokba kerül. Ennek ellenére rengetegen emigrálnak, bár feltehetőleg sajtóhiba az állítás, miszerint: Izraelben 400 ezer lakos vallotta magát debreceni születésűnek (101. lap)

A rendszerváltás meghozta a zsidó szervezeti és kulturális tevékenység fellendülését, de ugyanakkor visszás jelenségek is voltak, például 1995 januárjában betörők meggyújtották a Kápolnás utcai zsinagóga tóráit. A könyv legnagyobb részét a nagy debreceni kezdeményezés, a határon túli magyar ajkú hitközségek találkozójáról való részletes beszámoló foglalja el. 1999-ben indult rangos fórum ma is működik, a könyv az első hét év előadásait, hozzászólásait tartalmazza, amelyek felölelik a zsidó élet teljességét.

Érdekes, élvezetes olvasmány, akiknek nem volt módjukban mindegyik konferencián ott lenni, azok számára pótolja részvételt.

Megemlékezik a debreceni zsidóság nagy alakjairól, bemutatja az egyes életutakat.

Komoly történelmi segédanyag zárja a könyvet, fényképeken, újságcikkeken kívül szómagyarázat is segíti a jobb megértést
 

Róbert Péter
2014.09.20