A Magyar Zsinagóga 5. (külön)száma
Benoschofsky Imre tiszteletére


Néhány éve újraindult a Magyar Zsinagóga nevű rangos zsidó hitéleti folyóirat. Nagy feladatot vállalt, ha méltó akar lenni az elődökhöz, hiszen ezen a néven az első magyar nyelvű zsidó periodikát még Lőw Lipót rabbi adta ki Pápán, 1847-ben, mégpedig "a felvilágosodott vallásosság, tiszta erkölcs és buzgó hazafiságnak az izraeliták közti elterjesztésére". Csak egyetlen szám jelent meg, amelynek okát Lőw szabadságharc alatti tábori rabbi tevékenységében és az ennek "jutalmaként" kapott Újépületben való fogva tartásában kereshetjük. Több mint félévszázad múlva született csak újjá ilyen címmel egy "homiletikai és lelkészi szakközlöny" Lebovits József mágócsi főrabbi, a status quo irányzat vezetője szerkesztésében, de et 1928-ban megszűnt.

A ma élő Magyar Zsinagóga új folyamának 5. számát szerkesztői a 110 éve született Dr. Benoschofsky Imre főrabbi emlékének szentelték. Megismerhetjük belőle az ő gazdag munkásságát, emberi arculatát.

Schőner Alfréd rektor-főrabbi előszavában a Frankel Leó úti zsinagóga közös emlékének felidézésével rabbik sorát állítja elénk, majd a Hegedűs Gyula utcáról sem feledkezik meg, ahol szintén mindketten szolgáltak. Az egykori Rabbiképző Intézetben mint pedagógust ismerte meg, de nem feledkezik meg a nagyszerű ember és tudós pályájának egyéb vonatkozásairól sem. Személyes hangon szól Benoschofskyval kapcsolatos élményeiről, de nemcsak róla tudunk meg érdekességeket, hanem a XX. század magyar zsidó felekezeti életének más alakjairól is. Nagy szeretettel ír a korabeli rabbikról, akik közül sokan lettek a gyűlölet ártatlan áldozatai. Figyelemre méltóak a lábjegyzetek, amelyekben rengeteg adat árulkodik a magyar zsidóság történetének erről a szomorú, de fontos korszakáról. Feleleveníti Geyer Artúr emberségét és tanítását, akit a pártállami időkben is meghurcoltak.

Jól készíti elő ez a bevezetés a folyóiratszám tulajdonképpeni tartalmát, amely Benoschofsky Imre beszédeinek gyűjteménye, Scheiber Sándor országos főrabbi előszavával, amelyben méltatja "a művelt, modern zsidó művelt, modern rabbija" szónoki erényeit, kiemelve az emberi hangot amelyen a korszerű témákról beszélt, sajátos ."művészi egyszerűségű" stílusban...

Számunkra különös jelentőséggel bír a Rabbiképző 75 éves jubileumán mondott beszéd, ahol régi és új ötvözeteként jellemzi az intézményt, bemutatva nemcsak tanárait, de a munkát segítő alkalmazottakat is. Tragikus kötelességnek tesz eleget a Maros utcai kórházban legyilkoltak feletti emlékbeszéd, de tiszteli a nagy elődöket is, mint Perls Ármin, akinek prédikációit példaként elemzi. Benoschofsky Imre halotti beszédei nagy szeretettel búcsúztatják az elhunytakat ádár 7. alkalmából pedig felsorolja az év zsidó halottait Magyarországon és szerte a világban. Ezek a mondatok ma már történelmi jelentőségűek.

Az 1947-es Korszerű prédikáció című írásának facsimiléje - amely különlenyomat az Országos Rabbiegyesület Értesítőjéből - zárja a folyóiratszámot, összegezve retorikai alapelveit.
Ezek ma is megszívlelendők, ahogy Benoschofsky Imre egész életműve az! A Magyar Zsinagóga 5.száma önmagában is érdekes olvasmány és nagy segítséget nyújt ehhez a nemes feladathoz.

Érdemes elolvasni!

Róbert Péter
2013.12.29