Emlék Szeged zsidóságának

Vékony, de mondanivalójában súlyos és értékes könyv jelent meg a Bába Kiadónál, Szegeden.

Varga Papi László tanár, városa helytörténetének jeles művelője, Szeged újkori történetének azt a korszakát idézi fel, amikor az árvíz utáni újjáépítés a gyarapodás és fejlődés korszakát hozta Délmagyarország fővárosa számára.

"Zsidó magyarok Szegeden, Löw Lipót és Löw Immánuel" című munkája alapos történelmi áttekintés arról az időről, amikor az odatelepedett zsidók polgárjogot nyertek és részt vettek a város felvirágoztatásában.

Legtöbb városunkhoz hasonlóan a XVIII.sz. végéig nem lakhattak zsidók Szegeden, de a szabadságharc idejére már több mint 1700-an élnek itt, többségük ott is született. Felépül az első, majd a második zsinagóga, amelyet a felavatásra érkező pesti főrabbi elismerően az ország legszebbjének nevez. A szerző idegenvezetőhöz illően ismerteti ezt az ún. Ózsinagógát.

Zömmel hazai eredetű zsidók laktak itt, erőteljes az asszimiláció, talán nem véletlen, hogy a szabadságharc utolsó napjaiban Szegeden mondják ki a zsidók emancipációját. Itt alkotta meg Baumhorn Lipót élete csúcsteljesítményét, a hatalmas Új zsinagógát, ő tervezte a hitközség székházát is. E két épület környékén a háború előtt nagyrészt zsidók laktak.

Kulturált, átlagon felül iskolázott és teljesen magyarrá vált zsidó kisebbség élt Szegeden - amíg hagyták.

Zsidótörvények, munkaszolgálat jelezték a közelgő tragédiát, majd 1944-ben bekövetkezett a borzalom. Felállították a gettót, amelybe a szomszéd települések zsidóságát is bezsúfolták.

Nem sokáig, jött - a szokásos csendőrdurvaságga l- a bevagonírozás, amelynek már az első napján 50 öngyilkosság történt.

Három vonatból egy ment Auschwitzba, a többiek zömmel az ausztriai Strasshofba kerültek, ők inkább túlélték a megpróbáltatást. 1500 megmaradottal a legintaktabb vidéki hitközség volt a szegedi. Ennek ellenére a későbbi események alaposan megritkították a város zsidóságát, bár a könyv beszámol a jelenlegi zsidó életről, amelynek természetesen a felújított zsinagóga a központja.

Műve második részében a szerző Löw Lipót, "a zsidó magyarok papja és nevelője" életével és munkásságával foglalkozik, felvillantva előttünk az ember és tudós arcát. Felsorolja érdemeit, kiváló tanítványait, kiemelve Kármán Mórt és Angyal Dávidot. (Utóbbira, mint hittanár nem lehetett túl nagy hatással mivel a történettudós kikeresztelkedett).

Harmadik fejezetét Löw Immánuel, "a földkerekség legtudósabb rabbija" emlékének szenteli. Nem cserélte fel tisztsége helyét Béccsel, nemcsak botanikusként volt nagy, de ő az első szegedi gyorsíró. Mindez nem mentesítette a közös sorstól, deportálás közben halt meg. Páratlan módon arcképe a szegedi katolikus templom diszkapuján található.

Érdekes képek díszítik a könyvet, amelynek terjedelmes jegyzetanyag adja meg tudományos rangját.

Varga Papi László könyve nagyon érdekes - és nemcsak a helytörténet művelői számára.

Róbert Péter