A.J.P. Taylor:
A Habsburg Monarchia
1809-1918 |
A
brit történész 1990 óta halott, de művein, állításain ma is sokat
vitatkoznak. Meglepő mondatokban, eredeti következtetésekben
bővelkedik az osztrák császárság utolsó évszázadáról írt műve is,
amelynek sikerét jelzi a Scolar kiadó gondozásában most megjelent
harmadik kiadás is, amely a szerző előszava szerint egy 1941-es
munkája átdolgozása. Mint címe is hangsúlyozza, meghatározónak
tartja a dinasztia szerepét, amelynek kiemeli európai jelentőségét.
Előzményként említi II. József "német" államát, amelynek nemzetiségi
összetétele behatárolja a germanizáció lehetőségeit, bár a fővárosok
(Prága, Buda) lakossága zömmel német. Róla megjegyzi, hogy ő
csinálta a zsidókból a "legodaadóbb" osztrákokat.
Metternich "régi" abszolutizmusa erőlteti az "osztrák küldetést" de
belebukik . A 48-as forradalmak leírásában elég szigorú Kossuthhoz
és Magyarországhoz,pl. erősen horvátpárti. Újszerű, hogy szociálisan
is vizsgálja az alkotmányozó országgyűlések összetételét, hiányolva
a parasztság képviselőit, viszont említi a zsidó Adolf Fischof
tevékenységét.
Kedvezőbben ítéli meg Bachot, sokat foglalkozik a nálunk szinte
elfeledett Szécsen Antal gróf szerepével. Idézi Deákot, akiről
tévesen írja, hogy 1861-65 években visszavonult birtokaira, hiszen
már 1854-től Pestről politizált. Szerinte a magyar hegemónia
vezetett a monarchia feldarabolásához, bár a német fölényt a
liberalizmus kudarcának tartja, sokat foglalkozik lengyelekkel és
csehekkel is, utóbbiakat megkülönböztetve a morváktól.
A horvát Jogpártot vezető Josip Frank zsidó származása is helyet
kap. Magyar részeknél kiemeli a zsidóság jelentőségét, Tisza Kálmán
"gyenge pontjának" nevezi zsidóbarátságát, amely miatt sokat
támadják. Galíciánál megjegyzi, hogy 1910-es népszámlálásnál a
zsidók lengyelnek vallották magukat.
Élénk színekkel festi le a birodalom végét, amelyben a "sírásókon"
kívül (Masaryk) nagy része volt a német befolyásnak is. Terjedelmes
epilógusa Népek a dinasztia nélkül címmel a következő évtizedekbe ad
bepillantást, jelezve az új problémákat. Függelékben elemzi a
Monarchia politikai és néprajzi struktúráját, amelyről már olyan
sokat megtudtunk könyvéből. Itt sem fukarkodik az érdekes adatokkal,
tényekkel. Megtudjuk pl. hogy Bécsben állandóan emelkedett a cseh
lakosok aránya, vagy hogy Fiume olasz jellegét a magyar hatóságok
elősegítették.
Sajátos fogalmazása, a közvetített nagy ismeretanyag miatt kissé
kapkodónak tűnik a könyv stílusa, de ezért kárpótolja olvasóját a
rengeteg érdekesség és a szerző alapossága. Nehéz szövegét
egyetemünk professzora, Haraszti György lektorálta.
Sajnos nincs kép benne, térkép is csak a végén.
Érdemes elolvasni az "utolsó liberális történész" könyvét!
Róbert Péter
|