A.J.P. Taylor:
A Habsburg Monarchia 1809-1918

A brit történész 1990 óta halott, de művein, állításain ma is sokat vitatkoznak. Meglepő mondatokban, eredeti következtetésekben bővelkedik az osztrák császárság utolsó évszázadáról írt műve is, amelynek sikerét jelzi a Scolar kiadó gondozásában most megjelent harmadik kiadás is, amely a szerző előszava szerint egy 1941-es munkája átdolgozása. Mint címe is hangsúlyozza, meghatározónak tartja a dinasztia szerepét, amelynek kiemeli európai jelentőségét. Előzményként említi II. József "német" államát, amelynek nemzetiségi összetétele behatárolja a germanizáció lehetőségeit, bár a fővárosok (Prága, Buda) lakossága zömmel német. Róla megjegyzi, hogy ő csinálta a zsidókból a "legodaadóbb" osztrákokat.

Metternich "régi" abszolutizmusa erőlteti az "osztrák küldetést" de belebukik . A 48-as forradalmak leírásában elég szigorú Kossuthhoz és Magyarországhoz,pl. erősen horvátpárti. Újszerű, hogy szociálisan is vizsgálja az alkotmányozó országgyűlések összetételét, hiányolva a parasztság képviselőit, viszont említi a zsidó Adolf Fischof tevékenységét.

Kedvezőbben ítéli meg Bachot, sokat foglalkozik a nálunk szinte elfeledett Szécsen Antal gróf szerepével. Idézi Deákot, akiről tévesen írja, hogy 1861-65 években visszavonult birtokaira, hiszen már 1854-től Pestről politizált. Szerinte a magyar hegemónia vezetett a monarchia feldarabolásához, bár a német fölényt a liberalizmus kudarcának tartja, sokat foglalkozik lengyelekkel és csehekkel is, utóbbiakat megkülönböztetve a morváktól.

A horvát Jogpártot vezető Josip Frank zsidó származása is helyet kap. Magyar részeknél kiemeli a zsidóság jelentőségét, Tisza Kálmán "gyenge pontjának" nevezi zsidóbarátságát, amely miatt sokat támadják. Galíciánál megjegyzi, hogy 1910-es népszámlálásnál a zsidók lengyelnek vallották magukat.

Élénk színekkel festi le a birodalom végét, amelyben a "sírásókon" kívül (Masaryk) nagy része volt a német befolyásnak is. Terjedelmes epilógusa Népek a dinasztia nélkül címmel a következő évtizedekbe ad bepillantást, jelezve az új problémákat. Függelékben elemzi a Monarchia politikai és néprajzi struktúráját, amelyről már olyan sokat megtudtunk könyvéből. Itt sem fukarkodik az érdekes adatokkal, tényekkel. Megtudjuk pl. hogy Bécsben állandóan emelkedett a cseh lakosok aránya, vagy hogy Fiume olasz jellegét a magyar hatóságok elősegítették.

Sajátos fogalmazása, a közvetített nagy ismeretanyag miatt kissé kapkodónak tűnik a könyv stílusa, de ezért kárpótolja olvasóját a rengeteg érdekesség és a szerző alapossága. Nehéz szövegét egyetemünk professzora, Haraszti György lektorálta.

Sajnos nincs kép benne, térkép is csak a végén.

Érdemes elolvasni az "utolsó liberális történész" könyvét!

 

Róbert Péter

vissza