Horthy Miklós a XX.századi magyar történelem talán legtöbbet vitatott alakja. Könyvtárat töltene meg a személyéről, politikájáról megjelent irodalom. Könyvek, cikkek, tanulmányok tömege foglalkozott és foglalkozik vele és ezek hangnemét, színvonalát, változatosságát talán csak az általuk alkotott vélemények közötti különbségek múlják felül.

Nemzeti hős, a haza megmentője vagy romlásba segítője, jóságos vezető, vagy népellenes tömeggyilkos, ostoba tengerésztisz, vagy katonai zseni - váltakozik a minősítések sorában, amelyek azért egy-egy korszakban bizonyos egyöntetűséget mutatnak. A rendszerváltás óta szaktörténész nem írt Horthy-életrajzot. Most erre vállalkozott egy fiatal kutató, aki igyekszik néhány félreértelmezésre is felhívni a figyelmet.

Nehéz feladatot vállalt tehát Turbucz Dávid fiatal történész új könyvével, amely Horthy Miklós címmel jelent meg a Napvilág kiadó gondozásában és melynek előszavából kiderül, hogy ennek tudatában és ellenére ragadott tollat.

A könyv bemutatója 2011. december 5-én volt a Politikatudományi Intézetben. Bemutatta Romsics Ignác akadémikus és Sipos Balázs történész.
Már a bemutató helyszíne is jelzi, milyen fontosságot tulajdonítanak a történészek ennek a könyvnek.

Horthy családi hátterének és a hajón töltött ifjúságának bemutatása egy nem tehetségtelen, rendkívül kötelességtudó fiatalembert tár elénk, aki Ferenc József szárnysegéde lesz, majd a tengeri háború teszi próbára. A könyv tisztázza a cattarói matrózfelkelés és a flotta jugoszláv kézre adásának vádja alól, majd részletesen elemzi a Nemzeti Hadsereg vezetőjeként végzett tevékenységét, felelősségét a fehérterrorért. Kormányzói posztján erélyesen elhárítja IV. Károly kísérleteit trónja visszafoglalására. Szovjetgyülölete és nyilasellenessége egyaránt motiválja döntéseit. Csodálja Angliát, de nem tud mindig kitérni a német követelések elől. Az országgyarapítások hatalmas ünneplést hoznak, de ennek ára van, Magyarország belép a háborúba, a zsidótörvények százezreket fosztanak meg jogaiktól. Bekövetkezik a tragédia:1944-ben a német szövetséges megszállja az országot. Talán a legvitatottabb kérdés, hogy mennyire tudott a deportálásokról, megtett-e mindent, amit tehetett ellene? A szerző ezt is, valamint az elvetélt háborúból való kiugrás körülményeit is nagy alapossággal vizsgálja.

A háború után a német, majd amerikai fogságban Horthy Miklós kilép a magyar történelemből, de érdekes dolgokat tudunk meg emigrációs életéről is. Első idejének anyagi bajain egyrészt a Hitlertől kapott jacht eladása, másrészt a zsidó Chorin család pénzbeli támogatása segítette át.

Természetesen gyakran megjelenik Horthy - azóta is vitatott - álláspontja az ún. zsidókérdésben. Turbucz Dávid ezen a téren is a különböző adatok felsorakoztatására törekszik. Kezdve a Szózat című jobboldali lapnak adott interjújától, amelyben Horthy a forradalmakat a „söpredék-zsidóság” művének tartja, az 1931-es tiltakozásáig a Bethlen által javasolt Teleszky János miniszterelnöki kinevezése ellen, annak zsidó származása miatt, nem hallgatva el a háború alatti, az embertelenséget mérsékelni, enyhíteni igyekvő magatartását.

Trianon évében, 1920-ban - a kormányzó egyetértésével - megszületik a numerus clausus, amelyről Horthy később így dicsekszik Hitlernek: "az első volt a világon, amely fennhangon hitet tett az antiszemitizmus mellett".

Horthy azért dicsérgette ugyanis 1943-ban a numerus clausust (a zsidók egyetemi felvételét korlátozó 1920-as jogszabályt), mert Hitler a magyarországi zsidóság megsemmisítésére, az abban való közreműködésre akarta rávenni a kormányzót.

Horthy Miklós aláírása a numerus clausus-ról szóló törvényen

Horthy ennek a követelésnek másfél évig állt ellen (1942 és 1944 között), aztán viszont a német megszállás - 1944. március 19. - után június végéig, július elejéig semmit sem tett a megmentésükre. Végül 1944 nyarán a nemzetközi tiltakozás hatására lépett fel a pesti zsidóság deportálásával szemben.

A könyvből kiderül, hogy a földosztást két évtizeden át hevesen ellenző Horthy Miklós 1943-ban az ország termőterületének 60 százalékát szétosztotta volna. Haditetteinek jelentőségét eltúlozták a kortársai és az utókor is.

Sok az ellentmondás szerepéről a tragikus 1944-es esztendőben. Ezeket nem dönti el a könyv, de megismerjük belőle Horthy kétségtelen érdemeit a kivételezések és a budapesti deportálás megakadályozása terén, nem hallgatva el, hogy visszavonulása, apátiája a megszállás után szabad kezet adott zsidóellenes rendeleteknek (amelyeket nem írt alá) és késlekedése a vidéki zsidóság pusztulását jelentette.

Turbucz könyvéből azonban egyértelműen kiderül a kormányzó felelőssége a fehérterror vagy a második világháborúba való belépés miatt, de a zsidóüldözés tekintetében sem hallgatja el Horthy szerepét.

Az epilógus a kormányzó „utóéletével”, a Horthy-irodalommal foglalkozik, bizonyos mértékig vitatkozik, amelynek az utóbbi időben történt megnövekedése mintegy igazolja a könyv megszületését.. Saját kutatásai mellett a szerző széles körét tekinti át a fellelhető dokumentumoknak, ennek alaposságáról terjedelmes bibliográfia tanúskodik. A tudományos ismeretterjesztő munka érdekes, az ifjúságnak is hozzáférhető mivoltát képek és térképek segítik.

A fiatal, 27 éves szerző - aki két országos tudományos diákköri versenyt is megnyert történelemből és politológiából az elmúlt években - elfogultságtól mentesen mutatja be a tragikus korszakokon átívelő Horthy-pályát, és megpróbálja megérteni akár a megérthetetlent is. A műből kimondva-kimondatlanul azért kiderül, hogy Horthy ingadozó, gyenge, a saját vezérkultuszába belefeledkezett, időnként az erőszaktól sem visszariadó, történelmi fordulópontokon többször is rosszul döntő államfő volt. Döntései és "nem döntései" egyaránt hozzájárultak súlyos katasztrófahelyzetekhez, így a népirtáshoz is. Magyarország ugyan nem maradhatott ki a második világháborúból, de Turbucz szerint a kormányzónak komoly a felelőssége a történtekért, amelyek olyan károkat okoztak a magyarságnak és Magyarországnak, amelyeket még ma sem ismernek sokan.

Objektivitásra törekvő, értékes könyv amely előmozdítja az eligazodást az újkori magyar történelem fontos kérdéseiben. Aktualitása napjainkban (pl. a tervezett Horthy szobor kapcsán) tagadhatatlan.
 

Róbert Péter