Naftali
Kraus:
Az ősi forrás - A heti szidrák |
Előszó
Az 1990-es esztendő sorsfordító év
egész Magyarország, s így a magyarországi zsidóság életében is. A múlt és a
jövő történelmi találkozása. Olyan históriai pillanat, amely ritkán adatik meg az
egymást követő generációk sorsában. A megújítás és a megújulás légköre, a
tenni akarás atmoszférája hatja át szinte egész Közép-Kelet-Európát. Tanúi
voltunk a falak leomlásának. A falak ledöntésének, amelyeket - napjaink egyik
kiváló gondolkodójának teóriája szerint - nem fegyverekkel, hanem szavakkal lehet
lebontani. A talajvesztés veszélye, az azonosságtudat bizonytalansági faktora, az
útkeresés igénye is érződik a felforrósodott levegőben.
Ilyenkor különösképpen nagy az írástudó felelőssége.
Ebben, az 1990-es esztendőben jelenik meg Naftali Kraus első magyar nyelvű, tekintélyt
alapozó dolgozata, Az "Ősi forrás", amely a Heti szidrákat, Az
Atyák bölcs mondásait, és a Zsidó Ünnepek körül kirajzolódott gondolatokat
fűzte össze. Ez indítja el az elkövetkezendő termékeny évek, közismert-közkedvelt
sorozatát, amely az alapmunka - Az ősi forrás- sorozatcímet viseli. E könyv
bővített, s a heti szakaszokhoz fűződő, didaktikus responzumokkal kiegészített
újrakiadásánál, gondolatokat és érzelmeket teremtő és ébresztő szavak
formálódnak meg az olvasóban.
Igaz, a zsidó vallási irodalom gazdagításának igénye nemcsak itt, Európa e
viharverte térségében jelent meg. Háráv Jiszráél Lau, Israel áskenáz főrabbija
Kraus könyvének izraeli kiadásában (Párását Hásávuá. Hátorá Birei
Pársánéi Hádorot, Kefar Sava, 1999.) így ír: "Ismerem. s értékelem az
Ön könyvében tükröződő szellemi gazdagságot...Fájdalmamra, a mi generációnkban
szakadás történt, s népünk egy része eltávolodott gyökereitől..."
Már az első, "A heti szidrák" exegézisével foglalkozó munkája
revellálólag hat a magyarországi zsidóság szellemi életére. Élénk szín a -
korábban elsősorban - szürke árnyalatú palettán. A könyv szerzője izraeli tudós,
magyar kulturális gyökerekkel, olvasmányos iráskészséggel. Vallási
felkészültsége, spirituális asszociáció készsége, gazdag képi világa, a
forrásanyagok grandiózus alkalmazása révén értékes szellemi produktumot, könyvet
hoz létre. Olyat, amely műfajában a második világháborút megelőző egyes
évtizedek spirituális gazdagságával és publikációs műremekeivel rokon.
A műfaj - mondjuk így - újrateremtésével inspirálója, befolyásolója, jelentős
mértékben alkotója a magyarországi zsidóság újszerű gondolkodásának, hiszen a
vallási értelemben is vett teljes szellemi szabadság hatja át a leírott fejezeteket.
A Szentírást idézve - s ezt a szerző is tudja, amit ma leír, az nem
"szentírás" - hanem a rációt és az emóciót megmozdító gondolatsor.
Spirituális élmény a magyarul olvasóknak, lett légyen zsidó vallású, vagy másik
vallásos hit elkötelezettje. Könyve olvasásra kínálja magát a magyarországi zsidó
otthonok könyvtárában.
A szerző egyik alapvető célkitűzése: a
letisztult gondolatot a nyelvi puritanizmus köntösébe öltöztetve átadni az
olvasónak. Közérthetően, félreérthetetlenül. Ez a munka, s majd az ezt követőek
az elmúlt évtized rendkívül gazdag, impozánsan attraktív magyarországi zsidó
könyvkiadás integráns részeivé válnak.
Naftali Kraus most újra kiadott könyve a zsidó vallási öntudat megerősödésének
jelképe. Általa jobban megismerjük múltunkat, az előző évtizedek, évszázadok,
évezredek örök értékű, a szináji kinyilatkoztatásra visszavezethető
gondolatvilágot. Identifikálhatjuk önmagunkat.
Az ilyen jellegű publikáció üzenet értékei közül az egyik legfontosabb az, hogy a
nem zsidó társadalomban is az objektivitás mértékegységévé válik.
Előítéleteket old fel, betekintést enged egy misztikusnak tűnő világba. Egyszóval:
tanít. Pedagógiai értéke szinte felbecsülhetetlen. Közösségünknek nincs olyan
korcsoportja, generációja, amelynek ne tanítottak volna belőle, s gyakran ott is
megtestesíti az Írást, ahol hiánycikk az avatott ajkú vallási vezető.
Midőn köszöntjük a jeles szerzőt újabb könyvének megjelenése alkalmából,
jókívánságainkat Jákob ősapánk gyermekéről, Náftáliról megfogalmazott
idézettel tolmácsoljuk:
"Náftáli elszabadult szarvas,
Kedves beszédeket hallat." (B'résit 49.21.)
E "kedves beszédek" írásbeli
folytatását reméljük a jövőben is.
Schőner Alfréd |