Valamennyien találkozunk fővárosunk utcáin-terein hajléktalanokkal. Sokat beszélnek és írnak rólunk, de a számuk ettől nem lesz kevesebb. Különféle tervek látnak napvilágot velük kapcsolatban, mindenkinek vannak javaslatai - talán csak nekik nem.

Könyvekben is előfordulnak, de útikalauz még nem született róluk, pedig évtizedek óta részei Budapest látványának. Most erre is sor került, a Szubjektív Értékek Alapítvány gondozásában megjelent a HajléktalanLand című kötet, egy útikönyv abba az országba, ahová senki sem vágyik és ahová könnyebb bejutni mint kikerülni...
Szerzői zöme nem hajléktalan, de - főleg szociális munkásként - nagyon jól ismerik ezt a szomorú világot. Kis terjedelme dacára monográfikus munka, minden benne van amit egy hajléktalannak tudni érdemes és amit az irántuk jóindulatúan érdeklődő szerencsésebb kívülállót informálhat.

Rövid elméleti bevezetés után fejezetekbe szedi a hajléktalanok életének területeit a lakhatástól kezdve a közterületi korlátozások felsorolása után, étkezési lehetőségek és egészségügy után egész a (sajnos bőséges!) szabadidőig és sajátos kifejezések szótáráig mindent megtalálhatunk benne. Talán a leghasznosabb a szálláshelyek felsorolása és jellemzése de viselkedési tanácsokat is ad. A hajléktalan tettes és áldozat egyaránt lehet, a szállók bizony nem biztonságosak.

Nem jó érzés, de egyetemünk tágabb környéke, a Józsefváros különösen gyakran szerepel a könyvben. Sok itt a szegény ember és a felsorolt szállók sem a legjobb minősítésűek.

Bizonyos büszkeséggel vehetjük tudomásul, hogy a hagyományos zsidó jótékonyság megnyilatkozik a kötetben is: szerzők között találjuk az egyetemünkön végzett Flaskár Melindát, és Bálint Anna írt a vallási fejezetbe. Említi a könyv a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány akcióit, itt utalhatunk a közelgő hanukára is!

Különösen praktikusak a keretes írások, amelyek egy-egy témát mutatnak be.

Mindezen erények mellett érdekes olvasmány ez a könyv, egy külön társadalmat hoz közel hozzánk, amelynek "falvai", viselkedési normái és saját hierarchiája van. Ki hinné, hogy a sport vagy a kultúra is megtölt egy-egy fejezetet?

Nagyon aktuális ez a könyv, nemcsak "puska" hajléktalanoknak, hanem hozzájárulhat ahhoz, hogy más szemmel nézzék, különösen a fiatalok utcára kényszerült embertársainkat!

Róbert Péter
2010.12.06