Vissza

blue.gif (53 bytes)   

Sirat, Colette: A zsidó filozófia a középkorban


Az értékes és manapság ritkaságnak számító szép kiállítású könyveiről ismert budapesti Logos Kiadó termékeinek többsége a zsidó tudományok valamelyikéből merít. Utóbbi kiadványai közül kettő és harmadikként a legújabb a tudományok királynőjét, a filozófiát választotta tárgyául. 1995-ben megjelent kötete, Guttmann – Husik – Scheiber: Maimonidész – Zsidó filozófia a zsidó filozófiának egy szűk szeletét, Móse Májmuni gondolatrendszerének kapcsolatait vizsgálja a Májmuni előtti zsidó vallásfilozófusok tanításával, valamint középkori tudósaink eme legnagyobbjának hatását a nyugati filozófiára. Ezt követi a Scheiber Sándor által 1938-ban összeállított bibliográfia bővített változata: Maimuni Magyarországon. A kötetet egy rövid fogalom-szótár zárja le.

A kiadó Májmuni iránti érdeklődése nem zárult le ezzel a valóban igényes munkával. Babits Antal, a Logos alapítója és igazgatója majd húsz esztendős vágyát és lankadatlan törekvését valósította meg, amikor szüntelen kutatás és fáradozás gyümölcseként sikerült egy teljes sorozatot összeállítania Májmuni fő művének, A tévelygők útmutatója 1878 és 1890 között Pápán és Nagybecskereken füzetek formájában megjelent darabjaiból.

A több, mint száz esztendeje közreadott fordítás a maga idejében is csoda számba ment, - jelentősége nem csekélyebb ma sem. Klein Mór pápai, majd nagybecskereki főrabbi, a szépirodalmi tevékenysége alapján is ismert hajdani tudós budai főrabbi, Kiss Arnold édesapja egymaga fordította a More Nevukhim-ot arab eredetiből magyar nyelvre. A terjedelme és színvonala okán egyaránt hatalmas alkotás, figyelembe véve az európai nyelveken megjelent fordítások mennyiségét és szakszerűségét – ma is kiemelkedő teljesítménynek számít. A Logos Kiadó elhivatott merészségét e monumentális vállalkozáshoz (1151 oldal + a piac, a vásárlók várható érdeklődése!) még az évtizednél is hosszabb kutató munka a sorozatnak a nagykönyvtárakból is többnyire hiányzó füzetei, egy-egy különösen ritka példány után sem csökkentette. A vallástörténeti, tudományos és tudománytörténeti szempontból egyaránt jelentős kiadványnak a mai olvasó szempontjából várható használhatóságát segítik a függelékek: a szómagyarázat és Heller Ágnes sajátos hangvételű, élvezetes utószava.

Ilyen előzmények után adta közre a Logos Kiadó legújabb kötetét, amely a korábbiaktól eltérően (s talán ezek ihletésére) már átfogó képet ad a középkori zsidó filozófiáról. A Kiadó már említett, hasonló témával foglalkozó könyvein kívül mindössze három magyar nyelvű önálló kiadványt (tehát nem folyóiratcikket, vagy gyűjtőkötetben található tanulmányt) említhetünk, amelyek jelentőségben a nem régiben napvilágot látott monográfia, a most ismertetésre kerülő Colette Sirat: A zsidó filozófia a középkorban előzményének tekinthetők. Hevesi Ferenc: Az ókor zsidó bölcselete (1943), Hevesi Simon: Dalalat Alhairin – Majmuni Útmutatójának ismertetése (1928), és a hasonló témában írott – terjedelme és kidolgozása okán monográfiának tekinthető – doktori disszertáció, Grünwald Illés: Maimuni philosophiájának viszonyaa mutazilita Kalámhoz (1912).

A magyar nyelvű filozófiai irodalomnak és különösen a magyarországi zsidó tárgyú könyvkiadásnak méltán jeles eseménye Colette Sirat művének kiadása. A szerző a párizsi Sorbonne professzora, a közel-keleti nyelvek és kultúrák kutatója. Egyetemi tanulmányait kezdettől fogva a Budapestről elszármazott Georges Vajda tanítványaként, közvetlen irányításával folytatta. Diplomájának megszerzése után is Vajda professzor közelében dolgozott.

A szerző az Előszó első mondataiban így összegezi célkitűzését: “Ez a könyv kedvet szeretne csinálni az olvasónak a középkori zsidó filozófiához. […] munkám célja, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsek a középkori zsidó filozófusok és a mai olvasó között […]” Az Előszóból azt is megtudjuk, hogy a könyv két részre, vagyis két nagy időegységre oszlik: 1.) A középkor elejétől Májmuniig; 2.) A XII. század elejétől – de Májmunit már nem tárgyalva – a reneszánsz koráig.

A Bevezetés alcímében megfogalmazott kérdést - “Mit értünk középkori zsidó filozófián?”- így válaszolja meg: “A középkori zsidó filozófia története a zsidók arra irányuló erőfeszítésének története, hogy összebékítsék a filozófiát […] a kinyilatkoztatott szöveggel.”

A középkori filozófia születése a zsidó kultúrában kétségtelenül egyet jelent Alexandriai Philón személyével és munkásságával. Philón gazdag, elgörögösödött (mai fogalommal: asszimilált) család gyermekeként a hellenisztikus Egyiptom központjában, Alexandriában élt. Minthogy a kor filozófiai életéről első kézből való adat, vagy leírás nagyon hézagosan maradt fenn, így Philónt tekinthetjük az i.e. III. századtól az i. sz. II. századig tartó rendkívül termékeny és színes korszak egyetlen jelentős és autentikus tanújának. Személye, tevékenysége és nem utolsó sorban “szemtanúsága” nemcsak filozófiatörténeti szempontból felbecsülhetetlen, hanem – mint az ottani zsidó közösségnek bár teljesen hellenizált, de öntudatos, cselekvő tagja – hiteles hírmondója az alexandriai judaizmusnak is.

Philón bemutatása után tömör ismertetést kapunk a középkor előtti zsidó gondolkodás történetéről. A vallás természetesen átszőtte a filozófiai gondolkodást, és elsődleges témaadója volt. E rövid fejezetben, de a könyv egész terjedelmében is, szerencsésen és szakavatott módon összefonódik a filozófiatörténeti korrajz, a biográfiai részletek és az egyes filozófusok gondolatrendszerének és műveinek ismertetésével, helyenként színezve a szükséges kitekintéssel a kulturális-földrajzi környezetre. A tulajdonképpeni mondanivalót a történelmi, vallás- és művelődéstörténeti háttér alapos felvázolásával és bőséges irodalmi-bibliográfiai hivatkozásokkal kiegészítve, tarkítva tárja az olvasó elé.

A Májmuni tevékenységét megelőző kor ismertetésekor részletes és színes képet fest a nem régen iszlám-hitre tért arabok filozófiai műveltségéről, kitér azokra a filozófusaikra, akiknek hatása nyomon követhető zsidó kortársaik gondolataiban. Megismerjük a kor arab szellemi kultúrájának azokat az aspektusait, amelyek valamilyen formában megjelentek a zsidó filozófiában. Az arab nyelv évszázadokon keresztül a tudomány kifejezőeszköze volt a zsidók – legalábbis a Keleten, illetve az Európa legnyugatibb végein élő zsidó közösségek körében. Colette Sirat jól összeválogatott részletekből vett idézetekkel teszi érthetőbbé, érzékelhetővé a Májmuni előtti gondolkodók világképét; egyben bepillantást engedve irodalmi hagyatékukba. Ezzel a módszerrel, bőséges irodalmi illusztrációkkal mutatja be Száádjá gáont, vagy Hivi al-Balkhit; ugyanígy hozza “testközelbe” az oly gyakran hivatkozott, de annál kevésbé ismert Széfer há-Jecirá-t, vagyis A Formálás Könyvét. Ebben a fejezetben olvashatunk a karaitákról, az 1300 év előtt keletkezett zsidó szektáról, amely a rabbinikus hagyományokat követő zsidóság kiközösítő viszonyulása következtében szinte különálló etnikummá vált. Colette Sirat könyve elmondja, hogy a karaiták nemcsak vallási dogmákkal, de “szabályos” vallásfilozófiával is rendelkeztek. Ugyanitt rövidre fogott, de világos képet kapunk a görög filozófia befolyása alatt fejlődött arab gondolkodásról, amely egy darabig párhuzamosan haladt az ennek megfelelő zsidó filozófiai irányzattal, amely hamarabb, az arab valamivel később ért véget. Nagyon érdekes fejezetet olvashatunk a muzulmán teológiai mozgalmak tanításaitól ihletett zsidó gondolkodókról, akik között kiemelkedő hely (és ennek megfelelő szöveg-terjedelem) foglalkozik Száádjá gáonnal, akiről már a karaitákról szóló részben is olvastunk, mint a szekta elkötelezett ellenfeléről. Száádjá fontosabb műveiből vett idézetekkel színes képet kapunk a kor teológiai és filozófiai kultúrájáról.

Az eredeti forrásokból készült fordítás-részletek és egy-egy irányzat bemutatása jó alkalom a szerző számára, hogy mesterére, Georges Vajdára emlékezzen és emlékeztessen; sok idézet Vajda professzor írásaiból való. Az elsődleges forrásokból (karaita, mutakallim stb.) származó, ilyen terjedelmű, valóban magas tudományos szintű fordítások magyar nyelven még nem jelentek meg. A mohamedán és az iszlám hatása alatt fejlődött zsidó gondolkodók ismertetése során feltárulnak az iszlám első és legjelentősebb szakadásának, a siita – szunnita ellentétnek okai és történései. A Koránról szólva megismertet a muszlim szerzőknek a Tóráról és a judaizmusról alkotott véleményével; a két vallásban fellelhető érintkezési pontokkal.

Nagyon fontos része a könyvnek az újplatonikusokról szóló fejezet, amelyben ismét tanúi lehetünk a zsidó és a görög gondolkodás találkozásának, az ide tartozó filozófusok és munkásságuk bemutatásának. Itt szembesülünk a zsidó történelem olyan kiemelkedő és halhatatlan hírű személyiségeivel, akikről többnyire csak költői munkásságuk volt ismert. Pl. Slómó ben Júda ibn Gabiról-ról megtudjuk, hogy filozófiai munkássága legalább olyan jelentős, mint költészete, és szakavatott fordítás-részletek formájában ízelítőt kapunk filozófiai műveiből. Ábrahám ibn Ezra, az 1089-ben született költő, nyelvész, csillagász, asztrológus és orvosként fordult elő olvasmányainkban; őróla ugyanúgy megtudjuk, hogy a kor milyen kiemelkedő filozófusa volt, mint kortársáról, Júda Háléviről. Mindkettejüket bőségesen válogatott részletek (pl. Júda Hálévi híres Kuzári-jából) mutatják be.

A középkori zsidó, muszlim (mohamedán) és keresztény gondolkodás történetében egyaránt jelen volt és hatott az arisztotelianizmus. Legjelesebb zsidó képviselőjét, Májmunit, akit görögösített nevén, Maimonidészként ismert meg a világ, sokrétű munkásságát ismertetve mutat be a párizsi szerző. Különösen részletesen foglalkozik fő művével, a magyarul is megjelent Tévelygők útmutatójával.

A Dél-Hispániából származó filozófusokról szólva érdekes fejezetet szentel a kabbalának, vagyis a zsidó misztikának. Megismertet a kabbala fontosabb fogalmaival, gondolkodóival, és a már megszokott, olvasmányos formában bepillantást nyerünk a kabbala irodalmába.

Ez a tudományos igényességgel megírt, de az ismeretterjesztő művek legnemesebb hagyományait követő könyv élvezhető stílusával elkalauzolja olvasóját az i. sz. I. századtól a XVI. század végéig a zsidó gondolkodás és kultúrtörténet dúsan termő virágoskertjében.

A kötetet időrendi táblázat és Staller Tamás professzor történelmi esszének is nevezhető utószava egészíti ki. A gondosan szerkesztett index előtt találjuk Turán Tamás munkáját, a középkori zsidó filozófia kutatásának magyar nyelvű művekből összeállított bibliográfiáját. Ennek az irodalomjegyzéknek a teljességre törekvés mellett említendő érdeme a szerzők neve mellett feltüntetett életrajzi adatok. Dicséret és köszönet illeti a Kiadót és támogatóit ezért az értékes kiadványért.

keksor.gif (227 bytes)

Sirat, Colette: A zsidó filozófia a középkorban.
Budapest. 1999. Logos Kiadó.              446 lap.            Ára: 2500 Ft.

Borsányi-Schmidt Ferenc  

blue.gif (53 bytes)

Vissza.