Az értékes és manapság
ritkaságnak számító szép kiállítású könyveiről ismert budapesti Logos Kiadó
termékeinek többsége a zsidó tudományok valamelyikéből merít. Utóbbi kiadványai
közül kettő és harmadikként a legújabb a tudományok királynőjét, a filozófiát
választotta tárgyául. 1995-ben megjelent kötete, Guttmann – Husik – Scheiber:
Maimonidész – Zsidó filozófia a zsidó filozófiának egy szűk szeletét, Móse
Májmuni gondolatrendszerének kapcsolatait vizsgálja a Májmuni előtti zsidó
vallásfilozófusok tanításával, valamint középkori tudósaink eme legnagyobbjának
hatását a nyugati filozófiára. Ezt követi a Scheiber Sándor által 1938-ban
összeállított bibliográfia bővített változata: Maimuni Magyarországon. A
kötetet egy rövid fogalom-szótár zárja le.A kiadó Májmuni iránti érdeklődése nem
zárult le ezzel a valóban igényes munkával. Babits Antal, a Logos alapítója és
igazgatója majd húsz esztendős vágyát és lankadatlan törekvését valósította
meg, amikor szüntelen kutatás és fáradozás gyümölcseként sikerült egy teljes
sorozatot összeállítania Májmuni fő művének, A tévelygők útmutatója 1878
és 1890 között Pápán és Nagybecskereken füzetek formájában megjelent
darabjaiból.
A több, mint száz
esztendeje közreadott fordítás a maga idejében is csoda számba ment, - jelentősége
nem csekélyebb ma sem. Klein Mór pápai, majd nagybecskereki főrabbi, a szépirodalmi
tevékenysége alapján is ismert hajdani tudós budai főrabbi, Kiss Arnold édesapja
egymaga fordította a More Nevukhim-ot arab eredetiből magyar nyelvre. A
terjedelme és színvonala okán egyaránt hatalmas alkotás, figyelembe véve az európai
nyelveken megjelent fordítások mennyiségét és szakszerűségét – ma is kiemelkedő
teljesítménynek számít. A Logos Kiadó elhivatott merészségét e monumentális
vállalkozáshoz (1151 oldal + a piac, a vásárlók várható érdeklődése!) még az
évtizednél is hosszabb kutató munka a sorozatnak a nagykönyvtárakból is többnyire
hiányzó füzetei, egy-egy különösen ritka példány után sem csökkentette. A
vallástörténeti, tudományos és tudománytörténeti szempontból egyaránt jelentős
kiadványnak a mai olvasó szempontjából várható használhatóságát segítik a
függelékek: a szómagyarázat és Heller Ágnes sajátos hangvételű, élvezetes
utószava.
Ilyen előzmények
után adta közre a Logos Kiadó legújabb kötetét, amely a korábbiaktól eltérően (s
talán ezek ihletésére) már átfogó képet ad a középkori zsidó filozófiáról. A
Kiadó már említett, hasonló témával foglalkozó könyvein kívül mindössze három
magyar nyelvű önálló kiadványt (tehát nem folyóiratcikket, vagy gyűjtőkötetben
található tanulmányt) említhetünk, amelyek jelentőségben a nem régiben napvilágot
látott monográfia, a most ismertetésre kerülő Colette Sirat: A zsidó filozófia a
középkorban előzményének tekinthetők. Hevesi Ferenc: Az ókor zsidó
bölcselete (1943), Hevesi Simon: Dalalat Alhairin – Majmuni
Útmutatójának ismertetése (1928), és a hasonló témában írott – terjedelme
és kidolgozása okán monográfiának tekinthető – doktori disszertáció, Grünwald
Illés: Maimuni philosophiájának viszonyaa mutazilita Kalámhoz (1912).
A magyar nyelvű
filozófiai irodalomnak és különösen a magyarországi zsidó tárgyú könyvkiadásnak
méltán jeles eseménye Colette Sirat művének kiadása. A szerző a párizsi
Sorbonne professzora, a közel-keleti nyelvek és kultúrák kutatója. Egyetemi
tanulmányait kezdettől fogva a Budapestről elszármazott Georges Vajda
tanítványaként, közvetlen irányításával folytatta. Diplomájának megszerzése
után is Vajda professzor közelében dolgozott.
A szerző az Előszó
első mondataiban így összegezi célkitűzését: “Ez a könyv kedvet szeretne
csinálni az olvasónak a középkori zsidó filozófiához. […] munkám célja, hogy
közvetlen kapcsolatot teremtsek a középkori zsidó filozófusok és a mai olvasó
között […]” Az Előszóból azt is megtudjuk, hogy a könyv két részre, vagyis
két nagy időegységre oszlik: 1.) A középkor elejétől Májmuniig; 2.) A XII. század
elejétől – de Májmunit már nem tárgyalva – a reneszánsz koráig.
A Bevezetés
alcímében megfogalmazott kérdést - “Mit értünk középkori zsidó
filozófián?”- így válaszolja meg: “A középkori zsidó filozófia története a
zsidók arra irányuló erőfeszítésének története, hogy összebékítsék a
filozófiát […] a kinyilatkoztatott szöveggel.”
A középkori
filozófia születése a zsidó kultúrában kétségtelenül egyet jelent Alexandriai
Philón személyével és munkásságával. Philón gazdag, elgörögösödött (mai
fogalommal: asszimilált) család gyermekeként a hellenisztikus Egyiptom központjában,
Alexandriában élt. Minthogy a kor filozófiai életéről első kézből való adat,
vagy leírás nagyon hézagosan maradt fenn, így Philónt tekinthetjük az i.e. III.
századtól az i. sz. II. századig tartó rendkívül termékeny és színes korszak
egyetlen jelentős és autentikus tanújának. Személye, tevékenysége és nem utolsó
sorban “szemtanúsága” nemcsak filozófiatörténeti szempontból felbecsülhetetlen,
hanem – mint az ottani zsidó közösségnek bár teljesen hellenizált, de öntudatos,
cselekvő tagja – hiteles hírmondója az alexandriai judaizmusnak is.
Philón bemutatása
után tömör ismertetést kapunk a középkor előtti zsidó gondolkodás
történetéről. A vallás természetesen átszőtte a filozófiai gondolkodást, és
elsődleges témaadója volt. E rövid fejezetben, de a könyv egész terjedelmében is,
szerencsésen és szakavatott módon összefonódik a filozófiatörténeti korrajz, a
biográfiai részletek és az egyes filozófusok gondolatrendszerének és műveinek
ismertetésével, helyenként színezve a szükséges kitekintéssel a
kulturális-földrajzi környezetre. A tulajdonképpeni mondanivalót a történelmi,
vallás- és művelődéstörténeti háttér alapos felvázolásával és bőséges
irodalmi-bibliográfiai hivatkozásokkal kiegészítve, tarkítva tárja az olvasó elé.
A Májmuni
tevékenységét megelőző kor ismertetésekor részletes és színes képet fest a nem
régen iszlám-hitre tért arabok filozófiai műveltségéről, kitér azokra a
filozófusaikra, akiknek hatása nyomon követhető zsidó kortársaik gondolataiban.
Megismerjük a kor arab szellemi kultúrájának azokat az aspektusait, amelyek valamilyen
formában megjelentek a zsidó filozófiában. Az arab nyelv évszázadokon keresztül a
tudomány kifejezőeszköze volt a zsidók – legalábbis a Keleten, illetve az Európa
legnyugatibb végein élő zsidó közösségek körében. Colette Sirat jól
összeválogatott részletekből vett idézetekkel teszi érthetőbbé, érzékelhetővé
a Májmuni előtti gondolkodók világképét; egyben bepillantást engedve irodalmi
hagyatékukba. Ezzel a módszerrel, bőséges irodalmi illusztrációkkal mutatja be
Száádjá gáont, vagy Hivi al-Balkhit; ugyanígy hozza “testközelbe” az oly gyakran
hivatkozott, de annál kevésbé ismert Széfer há-Jecirá-t, vagyis A
Formálás Könyvét. Ebben a fejezetben olvashatunk a karaitákról, az 1300 év
előtt keletkezett zsidó szektáról, amely a rabbinikus hagyományokat követő
zsidóság kiközösítő viszonyulása következtében szinte különálló etnikummá
vált. Colette Sirat könyve elmondja, hogy a karaiták nemcsak vallási dogmákkal, de
“szabályos” vallásfilozófiával is rendelkeztek. Ugyanitt rövidre fogott, de
világos képet kapunk a görög filozófia befolyása alatt fejlődött arab
gondolkodásról, amely egy darabig párhuzamosan haladt az ennek megfelelő zsidó
filozófiai irányzattal, amely hamarabb, az arab valamivel később ért véget. Nagyon
érdekes fejezetet olvashatunk a muzulmán teológiai mozgalmak tanításaitól ihletett
zsidó gondolkodókról, akik között kiemelkedő hely (és ennek megfelelő
szöveg-terjedelem) foglalkozik Száádjá gáonnal, akiről már a karaitákról szóló
részben is olvastunk, mint a szekta elkötelezett ellenfeléről. Száádjá fontosabb
műveiből vett idézetekkel színes képet kapunk a kor teológiai és filozófiai
kultúrájáról.
Az eredeti
forrásokból készült fordítás-részletek és egy-egy irányzat bemutatása jó
alkalom a szerző számára, hogy mesterére, Georges Vajdára emlékezzen és
emlékeztessen; sok idézet Vajda professzor írásaiból való. Az elsődleges
forrásokból (karaita, mutakallim stb.) származó, ilyen terjedelmű, valóban magas
tudományos szintű fordítások magyar nyelven még nem jelentek meg. A mohamedán és az
iszlám hatása alatt fejlődött zsidó gondolkodók ismertetése során feltárulnak az
iszlám első és legjelentősebb szakadásának, a siita – szunnita ellentétnek okai
és történései. A Koránról szólva megismertet a muszlim szerzőknek a Tóráról
és a judaizmusról alkotott véleményével; a két vallásban fellelhető érintkezési
pontokkal.
Nagyon fontos része
a könyvnek az újplatonikusokról szóló fejezet, amelyben ismét tanúi lehetünk a
zsidó és a görög gondolkodás találkozásának, az ide tartozó filozófusok és
munkásságuk bemutatásának. Itt szembesülünk a zsidó történelem olyan kiemelkedő
és halhatatlan hírű személyiségeivel, akikről többnyire csak költői munkásságuk
volt ismert. Pl. Slómó ben Júda ibn Gabiról-ról megtudjuk, hogy filozófiai
munkássága legalább olyan jelentős, mint költészete, és szakavatott
fordítás-részletek formájában ízelítőt kapunk filozófiai műveiből. Ábrahám
ibn Ezra, az 1089-ben született költő, nyelvész, csillagász, asztrológus és
orvosként fordult elő olvasmányainkban; őróla ugyanúgy megtudjuk, hogy a kor milyen
kiemelkedő filozófusa volt, mint kortársáról, Júda Háléviről. Mindkettejüket
bőségesen válogatott részletek (pl. Júda Hálévi híres Kuzári-jából)
mutatják be.
A középkori
zsidó, muszlim (mohamedán) és keresztény gondolkodás történetében egyaránt jelen
volt és hatott az arisztotelianizmus. Legjelesebb zsidó képviselőjét, Májmunit, akit
görögösített nevén, Maimonidészként ismert meg a világ, sokrétű munkásságát
ismertetve mutat be a párizsi szerző. Különösen részletesen foglalkozik fő
művével, a magyarul is megjelent Tévelygők útmutatójával.
A
Dél-Hispániából származó filozófusokról szólva érdekes fejezetet szentel a
kabbalának, vagyis a zsidó misztikának. Megismertet a kabbala fontosabb fogalmaival,
gondolkodóival, és a már megszokott, olvasmányos formában bepillantást nyerünk a
kabbala irodalmába.
Ez a tudományos
igényességgel megírt, de az ismeretterjesztő művek legnemesebb hagyományait követő
könyv élvezhető stílusával elkalauzolja olvasóját az i. sz. I. századtól a XVI.
század végéig a zsidó gondolkodás és kultúrtörténet dúsan termő
virágoskertjében.
A kötetet időrendi
táblázat és Staller Tamás professzor történelmi esszének is nevezhető utószava
egészíti ki. A gondosan szerkesztett index előtt találjuk Turán Tamás munkáját, a
középkori zsidó filozófia kutatásának magyar nyelvű művekből összeállított
bibliográfiáját. Ennek az irodalomjegyzéknek a teljességre törekvés mellett
említendő érdeme a szerzők neve mellett feltüntetett életrajzi adatok. Dicséret és
köszönet illeti a Kiadót és támogatóit ezért az értékes kiadványért.
Sirat, Colette: A
zsidó filozófia a középkorban.
Budapest. 1999. Logos Kiadó.
446 lap.
Ára: 2500 Ft.
Borsányi-Schmidt
Ferenc |