2017. április 23 - 29


Dupla hetiszakaszunk leginkább könnyednek nevezhető témája a körülmetélés, tényleg. "És a nyolcadik napon metéld körül előbőrének húsát" (12:3).

A Rádák szerint "az előírás hasonlít a cicit és tfilin micvájához, valamint azokhoz a parancsolatokhoz, melyek legfontosabb feladata, hogy emlékeztessék az embert az Örökkévalónak teljesítendő kötelességeire. A jelek közül a brisz a legerősebb, mert az ember testén jelenik meg. A brisz a fiú nagykorúvá válásáig az apa kötelessége, ahogyan a Talmudban (Kiddusin 29a) is olvasható: "Az apa köteles briszt csinálni a fiának a nyolcadik napon".

Ha a papa mulasztott, akkor micvához segítette ennek bizonyára nagyon örvendező fiát, mert nagykorúvá válásakor "örökli" a kötelességet.

A midrás rávilágít arra is, hogy még egy ilyen fontos micva végrehajtása sem adhat okot dicsekvésre. Jismáel hencegett Izsák előtt: "Nagyobb áldozatot hoztam az Örökkévaló előtt, mivel én tizenhárom éves koromban lettem körülmetélve (ezért fájdalmaim nagyobbak voltak). Izsák így felelt: egy szervvel akarsz hencegni? Ha az Örökkévaló azt kérné, hogy áldozzam fel magam, nem hátrálnék meg".

"És a nyolcadik napon metéld körül előbőrének húsát" (12:3). Bölcseink különböző indokokat véltek felfedezni a körülmetélés nyolcadik napra történt kijelölésével kapcsolatban, azt tanuljuk Midrás Mehiltában: "nagy (jelentőséggel bír) a szombat, hiszen nem végezzük el a briszt a gyermekeken, míg egy sábesz le nem zajlik, miként írva van: "és nyolcnaposan metéld körül…" (1Mózes 17:12).

Úgy látszik, a midrás bölcseinek nézete szerint az újszülött megszentelődik a sábát által, és utána számít alkalmasnak a szent szövetség jelének felvételére, hogy ezáltal elfoglalja helyét az Örökkévaló közösségében.

Már korábban megtanulhattuk, hogy a zsidó fiú nyolcnaposan körülmetélendő, kérdés, hogy ezen a helyen miért ismétli meg a Tóra a parancsot?

A Szefer háHinuh szerint minden olyan micva, amely több helyen is előfordul a Tórában, különleges célt szolgál, hiszen a parancsolat különböző aspektusaival foglalkozik. Mestereink közül többen úgy vélik, hogy a Tóra ezen a helyen kívánja tudatni: ha szombatra esik a nyolcadik nap, akkor is el kell végezni. Igaz, hogy már Ábrahám parancsba kapta a körülmetélést, de nem kellett szombatot tartania. Ha hibát követett volna el azzal, hogy végrehajtja a briszt szombaton, akkor Isten megtiltotta volna számára annak elvégzését.

Ezért nem volt lényeges, hogy az Örökkévaló parancsba adja Ábrahámnak, hogy a brit milá-t adott esetben szombaton is hajtsa végre, (hiszen nem vonatkoztak rá a sábeszi előírások), sőt, ha ez a parancs ott (Ábrahámnál) lett volna átadva, akkor rengeteg tintát kellett volna kiönteni, hogy megmagyarázzuk az előírást (Or háHáim).

"Mikor egy nő magzatot hoz világra és fiút szül, tisztátalan legyen hét napig…a nyolcadik napon metéljék körül (fia) előbőrét" (11:2-3). A midrás szerint Rabbi Akivát egy ifjú, a szöveget sokszor átolvasó tanítványa az alábbi kérdéssel találta meg: "lehetséges, hogy a briszt a tizenötödik napom kell végrehajtani"?

Az ifjú úgy okoskodott, hogy a tórai szövegből az következik: az anya hétnapos tisztátlansága utáni nyolcadik napon kell körülmetélni a gyereket. Rabbi Akiva úgy érezte, hogy ebben az esetben gyorsan meg kell értetni az ifjúval, hogy az interpretációs keret sem tágítható a végtelenségig, és ezt mondta: "hatalmas vizekbe gázoltál, de egy cseréppel jöttél ki onnan", vagyis a sok erőfeszítésed gyenge megoldást hozott számodra, mert írva van (1Mózes 17:12), és ezáltal elfogadott tény a brit mila kapcsán: "nyolcnapos korában metéltessen körül nálatok minden férfi, nemzedékeiteken át".

Kicsit beszéljünk a dupla hetiszakasz másik főszereplőjéről, a mecórá-ról, amit sokszor leprának fordítanak, annak ellenére, hogy gyaníthatóan nem az volt, de ez most részletkérdés.

Az biztos, hogy kellemetlen betegség volt, ami bölcseink szerint helytelen viselkedése miatt támadta meg az embert, elsősorban a helytelen beszéd (rossznyelvűség) következményeként.

Salamon király már régen megtanította, hogy "még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad" (Mislé 17:28), amit Rabban Gámliél többek közt annyival toldott meg (Ávot 1:17): "aki túl sokat beszél bűnt hoz magára".

Rabbi Akiva finoman fogalmazott (uo. 3:13): "a bölcsesség kerítése a csend", Megilla traktátus (18a) hasonlóan gyengéd: ha a beszéd értéke egy szélá, akkor a csendé kettő".

Pszáhim traktátus (99a) kicsit karcosabb, azt állítja: "helyes, ha a bölcsek maradnak csendben, még inkább ha a hülyék". Ezt a sok bölcsességet bizonyára mind megtanultuk, sőt, belsővé tettük, ezért nincs ma már mecóra! J

Persze nem lehet mindig hallgatni, sőt, nem is szabad! A Jeruzsálemi Talmud szerint minden beszélgetés rossz (annak lehetőségét hordozza), kivéve ha a Tóráról szól, és minden hallgatás jó, kivéve a Tóra szavaival kapcsolatban. A Talmud (Bráhot 63b) szerint a hallgatás leginkább a tanulás előfeltételeként hasznos: "figyelj, és halld Izrael" (5Mózes 27:9) - először hallgass figyelmesen a tanításra, utána szedd szét darabjaira a tanultakat, ahogy Rává tette, aki azt mondta: mindig tanuljon az ember Tórát, majd mélyedjen el abban"!

Smá imánk első szakaszában szerepel egy rövidke szó, héberül bám , úgy szoktuk fordítani: beszélj "róluk", azaz a Tóra szavairól. Egy szép magyarázat szerint a bám szó két betűje lefedi a teljes judaizmust, mármint abban az értelemben, hogy a "bet" az Írott Tan (B’résit), a "mem" pedig a Szóbeli Tan (Mémátáj) első betűje.

Egy másik szép magyarázat szerint a "beszélj róluk" fordítás mellett az "általuk beszélj" is helyes, mert arra figyelmeztet, hogy a Tóra szavaira hétköznapi beszélgetéseink során is támaszkodnunk kell.

Holile vehász, hogy idézeteket pufogtassunk, inkább illesszük gondolkodásunkba, ezáltal mondandónkba a tanultakat!

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza