Ezen a héten ikerszidrát olvasnak a zsinagógában, mindkettő fizikai és rituális tisztaságról szól. Rokontémák. Az elsőnek a címe Tázriá, jelentése aki magzatnak életet ad. Az első részben a szülő nő kötelességéről esik szó, fiúgyermeknél hét napig tisztátalan, ezután rituális fürdőt vesz. A nyolcadik napon a fiúcskát felveszik Ábrahám szövetségébe. Lánykánál tizennégy nap után kell a rituális fürdőt meglátogatni. Annak idején áldozatot mutatott be az ifjú anyja, ma hálaimával (gomel) köszönik meg a szerencsés szülést.

A másik téma, amellyel az első hetiszakasz foglalkozik : súlyos betegség a poklosság - amely talán a leprára emlékeztet leginkább. Bár a lepra gyógyithatatlan betegség a poklosságot a papok - akik orvoslással is foglalkoztak - gyógyították. Van olyan vélemény is, amely kórnak a gyógyítását ma nem ismerik, az nem jelenti azt, hogy az ókorban sem ismerték. Számos titok van, amit annak idején tudtak, előttünk megfejthetetlen rejtély maradt. Ez a betegség büntetésnek számított, mint lentebb ezt részletezni fogjuk. Akinél a poklosságot észlelték, annak el kellet hagynia a tábort is és csak gyógyulása után térhetett vissza a közösségbe. Ha meggyógyult, ahogy írva van: "mossa ki ruháit, nyírja le minden haját, fürödjék meg és legyen tiszta, azután bemehet a táborba, de háljon sátrán kívül hét napig."

Látjuk, hogy több ezer évvel ezelőtt nagyon fontos járványügyi, egészségvédelmi, tisztasági intézkedéséket foganatosítottak a közösség érdekében

Az ikerszidra második szakaszának neve Möcórá (poklosság). A szó etimológiai értelme móci - rá - a rossz szó terjesztője. Mert a bőrön jelentkező betegséget a rágalmazó - pletykálkodó kapta meg. Olvassuk a Szentírásban Mózes IV. könyvében, hogy Mirjam, Mózes nővére, Áronnak beszélt fivére házasságáról kellemetlen szavakat, melynek hatására Mirjam hét napig poklos lett. A hetiszakasz leírja, hogy a ruhán, sőt a házon is lehetett olyan elváltozás, amely poklosságnak tekinthető. A ruhát miután megmutatták a papnak, elzárták hét napra. A hetedik napon az orvoslás szakértelmével rendelkező pap megtekintette a ruhát, ha terjedt az elváltozás, akkor el kellett égetni, ha nem terjedt, de látszott a seb a ruhán, úgy újra hét napig zárták el, de előbb jól elmosták. Ha ezután sem homályosult a hiba, akkor a tűz martaléka lett a ruha. Ha megfakult a seb, megmosták és tiszta lett. A ház falán is jelentkezhetett gombásodásra vagy salétromréteg képződésére utaló nyom. Ekkor értesítették a kohént, (papot), de mielőtt megérkezett kiürítették a házat. Mert ha a pap tisztátalannak nyilvánította az épületet, akkor a benne lévő berendezéséket sem lehetett használni. Mikor megszemlélte a pap a házat, és megállapította a bajt, hét napig lezárták az épületet, ha nem múlt el a jelenség, azt a részt lebontották, és újra vakolták. Hét napig várakoztak, ezután ha nem múlt el a "baj", látszott még az elváltozás, úgy lebontották a házat.

Szó esik a poklosságból meggyógyult tisztító szertartásáról, mikor a szőrzetét eltávolították, megmosdatták, ruháit is jól megmosták, eztán egy galambot vagy gerlicét szabadon bocsájtottak, jelezve, hogy életet nyert a meggyógyult. Felkenték olajjal, mint máskor a papokat szokták.

A hetiszakasz másik része a nemibetegségek ismérveivel foglalkozik. A Szent Ház, a templom közelébe nem léphetett e betegségtől megfertőzött ember. "És óvjátok Izrael fiait tisztátalanságaiktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, amely közöttük van." Aki e betegségből meggyógyult, az megfürdött, ruháit alaposan megmosta, és csak utána mehetett Izrael közössége közé.
Az ikerszakasz nagyon sokat foglalkozik a mosdással, tisztálkodással. A fürdőt, melyben a tisztálkodás történt, mikvének - vízgyűjtőnek - nevezik. A medencének legalább 760 liter élő víz forrással - vagy esővízzel kell rendelkeznie.
A mikvét olyan fontosnak tartják, hogy még a templomot is el lehet adni, ha az ára a fürdőre kell. Remélhetőleg ez csak elméleti lehetőség, nem kerül rá sor, de jelzi a mikve rangját, fontosságát. Sokan mondják, hogy ez rituális tisztaság, nem tévesztendő össze a higiéniával. Ünnepek előtt vagy a vallásos ember Tóra olvasás előtt megy el megmártózni a mikve tükörsima vizében.
Nem szerencsés, ha rituális tisztaságot a higiéniával szembeálltjuk. Nemcsak azért, mert a fürdőbe mennek a házasulandó fiatalok, a nők a tisztulási ciklus után, de bárki is megy oda, a piszok az elválasztó, úgy nem érvényes a megmártózás. Olyan ez, mint a kenyérevés előtti kézöblítés, amikor is először meg kell mosni a kezet szappannal vagy más mosószerrel, csak a tiszta kézre, mintegy pecsét a tisztaságon, érvényes a kézöblítés.
A mikvénél is csak piszoktól mentes, tiszta ember léphet a medencébe, így a mikve a szellemi, lelki (rituális) és higiénikus nagybetűvel írott Tisztaság jelképe. Jelzi, hogy az embernek mindenféle értelemben legyen tiszta a keze, tiszta a szíve, a lelke, de a teste is. Prágában, a középkorban nagy járványok dúltak, amelyek a gettót csak mérsékelten érintették.
A mikve és a különböző élethelyzetek előtt és után kötelezően előírt kézmosás a rejtély kulcsa. Így talán érthető, hogy miért kell törekedni arra, hogy minden közösségnek legyen lelki és testi tisztaságot jelképző mikvéje, fürdője.

Deutsch Gábor

"Szólj Izrael fiaihoz, mondván: mikor egy nő magzatot hoz világra és fiúgyermeket szül, tisztátalan legyen hét napig, tisztulása szenvedésének napjai szerint legyen tisztátalan." (12.2).

A Talmud (Nidá 31a) számos érdekességet közöl a szüléssel kapcsolatban (ezekkel a pénteki tanulás során foglalkozunk), többek között, hogy milyen tényezők befolyásolják a születendő gyermek nemét, miért jár több szenvedéssel a leányok világrahozatala, hogy miért számít tisztátalannak az anya leánygyermek születése esetén kétszer olyan hosszú ideig, mintha fiúnak adna életet. A tórai szövegből az is kiderül, hogy a tisztátalanság idejének végén vétekáldozatot is be kellett mutatnia az anyának, mestereink természetesen megfejtették ennek magyarázatát is. Rabbi Simon bár Jocháj mondta: "a szülés fájdalmainak hatására a nő megfogadja, hogy soha többet nem él nemi életet férjével, a Tóra ezért kötelezi vétekáldozatra" (hamis esküje okán).

Két szidránk minden igényt kielégítő alapossággal foglalkozik a magyarra általában poklosságnak fordított betegség körülményeivel. Bölcseink a csúf, gyógyítható, de kellemetlen betegséget a rossznyelvűség (láson hárá) következményeként értelmezik. A midrás (Vájikrá Rábbá) szerint ötször találkozhatunk a "poklos tana" (torát negá hácáráát) kifejezéssel, ami arra utal hogy a rossznyelvűség gyakorlója az egész Tórát hágja át. Ezt alátámasztja, hogy mind az öt könyvben olvashatunk a láson hárá problémájáról. Az első könyvben (3. fejezet) a kígyó (meg Ádám és Éva) esik áldozatául, a másodikban (2. fejezet) az egymással veszekedő zsidó férfiak, akik között Mózes próbál (sikertelenül) békét teremteni. A harmadik könyvben explicit tilalmával találkozhatunk (16. fejezet: "ne járj rágalmazóként népedben"), a negyedikben Korách lázadása (19. fejezet) emlékeztet a rossznyelvűség veszélyeire. Az ötödikben (9. fejezet) Mirjám láson hárá vétkéről szól a Tóra: "Emlékezz, mit tett az Ö-való Istened Mirjámmal".

A Jeruzsálemi Talmudból (Bráchot) tanuljuk: "Rabbi Simon ben Jocháj mondja: ha ott álltam volna a Szinájon, mikor a Tóra Izraelnek adatott, azt kértem volna a Könyörületestől (Ö-való), hogy teremtsen az embernek két szájat, egyet a Tórával való foglalatosságra, egyet pedig más szükségleteire". A bölcs rabbi jól látta, hogy I-ten akkor sem hibázott, mikor csupán egy szájjal áldott meg minket, hiszen "noha csak egy (szánk) van, a világ nem képes talpon maradni árulkodásai miatt, ha kettő lenne, mennyivel inkább így lenne". A létező egy száj pont feleannyi kárt okozhat, mint kettő, világos gondolat.

Mestereink csak annyit fűztek hozzá a kristálytiszta okfejtéshez: "könnyebben érthető, hogy a poklosságtól tisztuló ember miért hozott két élő madarat: egyet a tanulás ideje alatt, a másikat a nap más időszakaiban elkövetett láson hárá miatt. "Ez legyen a poklos tana tisztulása napján, vitessék el a kohénhoz. És menjen ki a kohén a táboron kívülre és nézze meg a kohén és íme, meggyógyult a poklos sérelem a pokloson"(14:2-3).

Adódik a kérdés: ha a poklost el kell vinni a kohénhoz "tisztulása napján", akkor miért kell a kohénnak kimenni a "táboron kívülre", a poklos (átmeneti) lakhelyére? Izrael bölcseinek egybehangzó véleménye szerint párásánk kezdő mondataiból általános érvényű tanulságokat vonhatunk le, nem kizárólag a poklosság témakörében. Minden betegséggel kapcsolatban igaz: miként a beteg embernek meg kell tennie minden tőle telhetőt felépülése érdekében, ugyanúgy köteles az orvos is tudása legjavát nyújtani gyógyító munkája során.

Másik közelítés szerint a Tóra e helyen minden szellemi vezetőnek üzen: néha előfordul, hogy tömegesen keresik fel tanácsért, azonban vannak időszakok, amikor a segítségre szorulók nem közelednek hozzá, hanem messze, "a táboron kívül" tartózkodnak. Ilyen esetekben nem ülhetnek tétlenül, hanem nekik kell megtalálni őket.

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

Kohantiák és a betegségek

A kettős hetiszakasz első része az asszony tisztátalanságával foglalkozik. Ha az asszony fiút szül, hét napig tisztátalan. Ha leányt szül, akkor két hétig. A tisztátalanság után 33, illetve 66 napot kell számlálnia, és azután egy bárányt kell áldoznia. Akinek nem telik egy bárányra, áldozhat egy pár galambot. Ha arra sem telik, egy marék liszttel is beérheti.

A szülő asszony törvényei után a hetiszakasz a jóindulatú vagy rosszindulatú kelésekkel és kiütésekkel foglalkozik. A kiütéseket a kohanitáknak kellett megmutatni, ők döntötték el, hogy a beteg elkülönítendő-e, vagy sem. A modern gyógyítást nem ismerték. Tudásuk abban merült ki, hogy a beteg fertőző-e vagy sem, és aszerint kell elkülöníteni vagy sem.

A kohaniták foglalkoztak a penészes ruhadarabokkal is, amelyek betegséget okozhatnak, így azokat a részeket ki kellett vágni és elégetni. Orvosi tudományuk csak arra terjedt ki, hogy a fertőzést kiváltó émbereket és tárgyakat el kell távolítani. A fertőzött (penészes) ruhát elégették, a fertőzött embert elkülönítették.

Az első hetiszakasz Háftárája elbeszéli, hogy egy Náámán nevű arameus hadvezér fertőző betegségbe esett. Az arameus király egy levéllel elküldte Izrael királyához, hogy az majd meggyógyítja. A király kétségbeesett, mert fogalma se volt, hogyan tudja meggyógyítani az idegen hadvezért. De Isten megnyugtatta, és Elisa próféta útján segítséget ígért. Náámán elment Elisához, aki meghagyta, hogy hétszer fürödjék meg a Jordánban. Erre Náámán haragra gerjedt mondván: "Damaszkusz folyói többet érnek Izrael összes vizeinél." Végül tanácsadói rábeszélésére megfürdött a Jordánban, és meggyógyult. Ajándékot akart adni a prófétának, de Elisa nem fogadta el. "Ezentúl csak Izrael Istenének fogok áldozni" - mondta a meggyógyult hadvezér.

A második hetiszakasz (Möcorá) elsősorban a leprásokkal és a nemi betegekkel foglalkozik.

Ezeknek a betegeknek a gyógyulás érdékében különféle szertartásokon kellett végigmenniük, amit egy kohanita végzett. Majd egy bárányt kellett áldozniuk. De ha nem tellett egy bárányra, akkor egy pár galambot is áldozhattak. Ha ennyire se telt nekik, egy marék finomlisz is megtette.

A hetiszakasz a házak falát ért fekéllyel (penész) is foglalkozik. Aki egy ilyen házban tartózkodik, az tisztátalannak (támé) számít. A ház megtisztulását a kohanita állapítja meg.

A hetiszakasz Háftárája egy Árámmal vívott küzdelmet ír le. Az árámiak ostrom alá vették az északi ország egyik királyi városát. Négy leprás férfi, akik a városon kívül tartózkodtak, éhségükben rászánták magukat, hogy az ellenség táborába menjenek. Mily nagy volt meglepetésük, mikor a tábort üresen találták. Isten olyan zajt hallatott az árámiak felé, mintha nagy seregek közelednének a táborhoz. Erre az árámiak abbahagyták az ostromot, és a Jordán felé menekültek. A négy leprás kötelességének érezte, hogy hírül vigye a királynak az árámiak eltűnését, és a város felszabadulását.

Ráchel, a költőnő, "Beszorá" című költeményében annak a nézetének ad kifejezést, hogy nem akarja a megváltás hírét leprásoktól hallani.

Menáchem Meron

  KOMMENTÁR

TÁZRIÁ

Hetiszakaszunk két tárgyat ölel fel. Az első téma a szülőasszony tisztátalansága szülés után. Más a tisztátalanság ideje, ha fiút szül és más, ha leányt. (Leány szülése után a tisztátlanság ideje hosszabb). Hogy félreértés ne essék, nem testi ("tisztátlanság"-ról, azaz nem higiéniáról van szó. A bibliai "tiszta" (táhor) vagy "tisztátlan" (támé) nem testi fogalmak, hanem misztikusak. A rituális fürdő (mikve) sem tartozik a higiénia kötelékébe, hanem lelki, misztikus tisztasággal kapcsolatos. Ezért az előírt vízmennyiség, a víz eredete (eső vagy forrás) és a lemerülés szertartása. A Talmud fattyúnak tartja azt az újszülöttet, akinek szülőanyja nem tett eleget mikvebeli kötelességének. Ezért egy megalakuló zsidó kehilának a templom és az iskola felállítása mellett a mikve felépítése volt elsőrendű gondja.

Hetiszakaszunk másik része ragályos kiütések, a leprás tünetek "tiszta" vagy "tisztátalan" megállapításával foglalkozik a kohanita feladataként.
Nem gyógyításról, nem kezelésről, hanem a tünetek megállapításáról van szó.

A gyógyulást, valamint a szülőasszony "tisztátalanságának" befejezését áldozat bemutatása követte. A jobb módú bárányt áldozott, de a szegény asszony vagy leprás beteg két galambfiókával is eleget tehetett áldozási kötelességének.
A kohanita nem csupán a testi "tisztátalanságokat" (bőrbetegségeket) vizsgálta. A ruhában előforduló penészes részt is "támé" -nak minősítette, és különféle eljárásokkal kellett azok "tisztaságát" visszaállítani.
Téves felfogás a betegségek vagy a szülésekből kifolyó testi problémák gyógyítása, vagy fizikai "tisztítására" gondolni a kohaniták működése nyomán. A kohanita egyszemélyben volt pap, tanító és orvos. De természetszerűleg nem ismerhette a modern orvostudomány diagnózisát és terápiáját. így hiba lenne a XX. században ismert orvosi ténykedést látni a kohaniták működésében. Mint fent említettem, "tiszta" (táhor) és "tisztátlan" (támé) a Bibliában nem testi, nem higiéniai fogalmak.

A hetiszakaszhoz csatolt prófétai rész (Háftárá) ábrázolja legjobban, hogy betegség eltávolítása nem fizikai, orvosi ténykedések, hanem misztikus, csodaszerű működések eredménye volt. Az arameusok katonai parancsnoka leprában szenvedett. Többen azt tanácsolták neki, hogy keresse fel a zsidók híres prófétáját, Elisát (Isten emberét) és az majd .meggyógyítja. A próféta előírta számára; hogy hétszer fürödjék meg a Jordánban és egészséges lesz.

Az arameus hadvezér előbb megsértődött, mondván, hogy Damaszkuszban van elég folyó, hogy megfürödjék benne. Végül mégis ráállt a prófétai ajánlatra, hétszer bukott alá a Jordánban és bőre olyan lett, mint fiatal ifjú bőre, és "tiszta lett". (Kir. II. 4/11 ) Nem modern értelemben vett terápiáról volt itt szó, hanem misztikus csodáról, amit a csodatevő próféta, Elisa tett.

Számos esetben hajlunk arra, hogy belemagyarázzuk a bibliai elbeszélésekbe a modern idők tudományát. Természetesen ez nem felelhet meg a valóságnak. Bacilusokról, vírusokról, fertőzésekről nem tudtak abban az időben. Legfeljebb misztikus megvilágítása az emberi testtel kapcsolatos jelenségeknek a higiénia, a terápia követelményeit is szolgálta.
Ugyanilyen értelemben kell viszonyulnunk az étkezési törvényekhez és "a disznóhús és egyéb állatok élvezetének tilalma" nem indokolható a testre való ártalmukkal. Sokkal inkább keresnünk kell az okokat a többi népektől való elkülönülési parancsban. A disznó szent állat volt sok más népnél (a görögöknél Dioniszosz szent állata). Ez elegendő ok, hogy nálunk "tisztátalan" legyen. "Legyetek szentek, mert szent vagyok én..., hogy különválasszátok a tisztátalant a tisztától, az ehető és a nem ehető állattól". (Lev. 11/47). Az étkezési törvények elválasztották Izráel népét a többi népektől.

A hetiszakasz "tisztasági" törvényeit ugyancsak nem lehet azonosítani a modern orvostudomány és higiéniai előírások megfelelőjével, habár kétségtelenül hatással voltak az egészségre is. Például a középkorban dúló pestis és egyéb járványok sokkal kisebb mértékben sújtották a zsidó lakosságot.

   Copyright © ORZSE.HU, 2012.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.