A Kinyilatkoztatásról szóló részt követő első hetiszakaszunk 53 tórai
parancsolatot tartalmaz. Tekintettel az elmúlt hét fennkölt, spirituális
olvasmányára, talán joggal gondolhatnánk, hogy hasonló a folytatatás.
Ehelyett szinte kizárólag emberi viszonyokat szabályozó előírásokat
kapunk, rabszolgákról, verekedő emberekről, rakoncátlan (négylábú)
barmokról, pénzügyekről tanulunk.
Ráv Adin Steinsaltz megjegyzése szerint e szidra a "Tóra ajándéka a
jesiva-világ számára, mert a Talmud Nezikin rendjében vizsgált kérdések
forrásának jelentős része benne található". Ha ezt kiegészítjük a
talmudi megjegyzéssel (Bráhot 63b), mely szerint "nincs nehezebb
foglalkozás a Tórában a pénzügyeknél, mert olyanok, mint egy örökösen
folyó szökőkút", akkor már kétséget kizáróan mondhatjuk, hogy
hetiszakaszunk kiemelkedően fontos. De a kérdés marad: miért közvetlen a
Tóraadás utáni párásában tanulunk mindezekről?
A Tóra általában a dolgok mikéntjét és nem a miértjét vizsgálja. Hogy
kell cselekedni egyes esetekben? Mi a törvény? A "miért" kérdést
lényegesen ritkábban tárgyalja a Tóra, elsősorban a metódus
foglalkoztatja és nem hosszabb teleológiai kérdések.
Jitró és Mispátim hetiszakasza egységet alkotnak, a múlt héten és most
is egyazon kérdésről szól a szöveg: hol található Isten?
A hagyományos zsidó válasz szerint egyszerre található a Szináj-hegyen,
és a háláhá részleteiben. Kémlelhetjük az eget vagy a szívünket, hátha
megtaláljuk Őt, de lényegesen célravezetőbb tfilint rakni, gyertyát
gyújtani, és a többi micvát teljesíteni, mert Isten ezen apró mozzanatok
mögött rejtőzik.
"…és gyógyíttassa meg" (21:19). Jogunk és lehetőségünk bízni Isten
segítségében, de kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy
kiérdemeljük azt. Ha esetleg megbetegszünk, akkor semmilyen háláhikus
tilalomba nem ütközik, sőt, kifejezetten jó az Örökkévalóhoz imádkozni
segítségért, de nem csak a józan ész, hanem a törvény betartása okán is
fel kell keressük az orvost.
Gersonidész szerint minden csoda - ilyen lehet a gyógyszer és orvos
nélküli gyógyulás - megszakítja a világ természetes működését, márpedig
a Teremtő törekvése, hogy minimalizálja a természettel való ütközések
számát. Nekünk pedig tiszteletben kell tartanunk Isten ebbéli szándékát,
vagyis hanyagolnunk kell a csodavárást, és nagyobb hangsúlyt kell
fektetnünk - egészségünk kapcsán is - az előírások betartására.
Ma van a jahrzeit-je egyik legkedvesebb mesteremnek, Rabbi Menahem
Mendel Morgenstern-nek (1787-1857), akit egyszerűen csak kocki, vagy
kocker rebbe néven ismer és tisztel az utókor.
Két megfontolásra feltétlenül érdemes gondolatával emlékezzünk rá, az
egyik így hangzik: "Nem mindent kell elmondani, nem minden elmondottat
kell leírni, nem minden leírtat kell publikálni, és nem minden
publikációt kell elolvasni".
A másik így: "ha én azért vagyok én, mert én én vagyok, és te azért vagy
te, mert te te vagy, akkor én én vagyok, te pedig te. De ha azért vagyok
én, mert te te vagy, te pedig azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én
nem vagyok én, te pedig nem vagy te".
"Ha nem lesett rá, hanem Isten juttatta a kezébe, akkor rendelek neked
helyet, ahová meneküljön" (21:13). A menedékvárosok lehetővé tették,
hogy legyen hova menni a halállal végződő cselekményt nem szándékosan
elkövető embernek. Ha csak az ő személyéről lenne szó, akkor a fenti
versben a "neked" helyett a "neki" alaknak kellene állni.
Több magyarázat is lehetséges, az egyik szerint a Tóra azért használja a
"neked" kifejezést, hogy tudassa: a vérbosszú elkerülése nem csak a
menekülő egyén érdeke, hanem az egész társadalomé is, hiszen
eltávolodnak tagjai a kegyetlenségtől.
"És ezek a rendeletek, melyeket eléjük tegyél" (21:1) Hetiszakaszunk
első, "és" szava a múlt héten olvasottakkal kapcsolja össze a szidrát,
arról megoszlanak a vélemények, hogy pontosan milyen vonatkozásban.
Az egyik kommentár szerint ezzel a verssel: "Ne menj fel lépcsőkön
oltáromra" (20:23). E pászuk alapján nem lehetett lépcsőn, csak rámpán
felmenni az Isten előtti áldozat bemutatásakor, ami garantálta, hogy
csak kis lépésekben volt módja a kohénnak feljutni az oltárhoz.
Rabbi Jiszrael Salanter-ről (1809-1883, ma estétől van jahrzeit-je)
mesélik, hogy amikor egy zsidó közösséget kívánt visszatéríteni az
Örökkévaló útjára, e szavakkal kezdte tanítását: "ha dolgoznod kell
szombaton, akkor törekedj a szabályok megszegésének minimalizálására",
amivel a rámpán való feljutás és a t'suvá során egyaránt megfelelő "kis
lépések" elkezdésére bíztatta hittestvéreit.
Sábát sálom, békés szombatot!
Darvas
István
rabbi |