2018. január 7 - 13

Jelentése: Megjelentem


"Szólt Isten Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló!" A Teremtő két legismertebb nevével találkozunk, Elohim (Isten), és Ádonáj (Örökkévaló).

A rabbinikus irodalom a Mindenható két attribútumát véli e két név mögött, Elohim az ítélkező, Ádonáj pedig a könyörületes arcával fordul az ember felé. A pászuk szorosan kapcsolódik az előző héten olvasott párásá befejező mondataihoz. Emlékezhetünk, hogy Mózes ingerült kérdéssel fordult a Teremtőhöz: "Uram miért bántál rosszul a néppel, minek is küldtél engem? Amióta bementem Fáraóhoz, hogy szóljak nevedben, gonoszul bánik e néppel; de megmenteni, nem mentetted meg népedet".

E kérdésre az ítélkező Istennek kellene felelni, hiszen még Mose rábénunak sem volt joga ilyen éles bírálattal élni. Azonban amikor az Örökkévaló beszélni kezd Mózeshez, akkor meglepő módon azt jelzi, hogy másik énjét mutatja, hiszen azt mondja: "Áni Ádonáj", Én a könyörülettel teli Örökkévaló vagyok.

Úgy tűnik, Isten felgerjedő haragja egyik pillanatról a másikra lecsillapodik, hűséges szolgájával a szeretet hangján beszél. Bölcseink szerint sokszor előfordul, hogy az ember megváltoztatja az isteni ítéletet, itt viszont Mose rábénu látszólag semmit sem tett, mégis, mintegy varázsütésre változtatott Isten a döntésén.

Vajon miért? Rási szerint az Örökkévaló így szólt: "Hűségesen megfizetem azok jutalmát, akik előttem járnak. Nem hiába küldtelek, hanem azért, hogy valóra váltsam szavaimat, melyeket az ősökhöz szóltam".

"És hivatta Fáraó Mózest és Áront és mondta: fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat tőlem és népemtől"(8:4).

A Háfec Háim fontos észrevételt tett e pászukkal kapcsolatban. "A békák általi csapás esetében egyből használt Mose rábénu imája, mikor arra kérte Istent, hogy távolítsa el azokat Fáraó és szolgái házából, miként írva van: "és cselekedett az Örökkévaló Mózes szava szerint, és kimúltak a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről"(uo.9.).

Ezzel szemben, mikor kígyók kezdték el megmarni Izrael gyermekeit a pusztai vándorlás idején - a láson hárá, vagyis rossznyelvűség bűnének következményeként (4Mózes 21: 4-6: "És beszélt a nép Isten és Mózes ellen…erre bocsátotta az Örökkévaló a népre a mérgeskígyókat") - nem használt Mózes imája, hanem különleges parancsot kellett végrehajtania: "készíts magadnak egy kígyót" (uo.8.). Ennek oka, hogy minden córeszre ellenszert jelent az imádkozás, kivéve a pletykálkodást."

"Ez Áron és Mózes, akiknek az Örökkévaló mondta: Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom országából, seregeik szerint" (6.26). A testvérek gyakran kerülnek együtt említésre a Tórában, és a változatosság jegyében néha Áron, máskor pedig Mózes van előbb.

Ráv Mose Feinstein is úgy gondolja, hogy a Tóra nem Mose rábénu szerepét kérdőjelezi meg, nem kérdés, ő a múltunk legjelentősebb alakja. Valójában két fontos dolgot akar megtanítani a főszereplők gyakori és változó sorrendben való említésével: egyrészt, hogy Mózes csak Áron támogató jelenlétével végezhette sikerrel feladatát, másrészt Mózeshez hasonlóan Áron is képességei legjavát nyújtotta. Isteni megítélésünk azon múlik, hogy személyre szabott küldetésünket miként teljesítjük.

A második csapás során békák özönlik el Egyiptomot. Egészen pontosan "Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire és feljött a béka, és ellepte Egyiptom országát. Így tettek az írástudók az ő bűvészetükkel és felhozták a békákat Egyiptom országára". (8:2-3).

Bölcseink szerették a részleteket, szeressük mi is: a szöveg szerint Áron egy békát hozott Egyiptomra, a sok békáról az egyiptomi szakemberek gondoskodtak!

Rabbi Akiva szerint eredetileg egy béka jött és nagyon gyorsan sokasodott, de ezt a magyarázatát Rabbi Elázár ben Ázárjá elég gyorsan és határozottan annyival intézi el, hogy Rabbi Akivának hagynia kellene a homiletikai magyarázatokat és komolyabb dolgokkal kellene foglalkoznia. A rabbi nem csak lepisszegi kollégáját, hanem megmondja mi történt: az egyiptomiak megpróbálták agyonütni a békát, de az ütések hatására sokasodni kezdett!

Ezzel a nézettel a Steipler Gáon szerint van gond: ha a bé kategóriás varázslók látták, hogy minden ütéssel egyre több a béka, miért nem hagyták abba?

Szóval, ha egy béka rád támad, nem célszerű elkezdeni bottal ütögetni. Nem, noha érthető, hogy ijedtséget/haragot érzel először, de ha nem tudod időben elnyomni, akkor jobb, ha tudod, hogy a békád, és ezáltal a gondod szaporodni fog.

A Steipler Gáon is a haragból fakadó kizárólag a rövidtávú megoldás azonnali megtalálásnak vágyától fűtött cselekedetek veszélyére mutat rá. Az egyiptomiak gyorsan akartak cselekedni és arra jutottak, hogy a béka agyonverése a legcélravezetőbb, és mielőtt észbe kaphattak volna, annyira elragadta őket dühük, hogy bár láthatóan kontarproduktív volt a megoldási elképzelésük, de már nem volt erejük, hogy pusztító indulatukat fékezzék.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy a harag "rossz tanácsadó", hanem végső soron arról, hogy minden rövidtávú megoldási kísérlet ijedtségen alapuló haragból fakad. Ha az egyén vagy egy közösség, akár egy ország arra lenne kíváncsi, hogy mennyire uralja a harag, akkor a pontos válaszra úgy jöhet rá, ha felméri, hogy a döntéseit mennyire határozzák meg rövid-, illetve hosszútávú elképzelések. Ha sok a rövid, biztosan jönnek a békák, vagy már ott is vannak.

"Én megkeményítem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában" - jelenti ki Isten, aminek alapján úgy tűnik, hogy a Fáraó már a csapások előtt elvesztette minden esélyét, hogy jól döntsön és elengedje őseinket a szolgaságból.

A folytatásból persze kiderül, hogy ez nem így volt, az egyiptomi uralkodó egymás után kapta a lehetőségeket (5-öt!), hogy - engedve az isteni akaratnak - változtasson magatartásán, de ezeket egytől-egyig elszalasztotta.

Rés Lákis mesterünk fontos észrevételt tett, ami nem csak a Fáraónak lett volna hasznos, ha tudja, hanem napjainkban is fontos szempont kell legyen: Isten figyelmezteti az embert egyszer, kétszer majd harmadszor is, de ha még mindig nem tér meg, akkor elveszti a szabad akarat lehetőségét. Ez nem mond ellent annak a tanításnak, mely szerint akár halálunk előtt egy nappal is megtérhetünk, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy minden nappal csökkenek az esélyeink, mert a szívünk csak egyre keményedik, és ha változtatni akarunk, akkor pont a (mindenkori) mai nap a legideálisabb kezdési időpont.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi
 

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza