hitelet46

2012. december 16 - 22

József keblére öleli a kis Benjámint

És előlépett Jehuda. Bátran az alkirály szemébe mondja: nem erről volt szó. József megígérte annak idején, hogy Benjámin szabadon visszatérhet az apjához, mert "lelkük össze van kötve". Még egy megpróbáltatást nem bírna ki az öregember.
Szeretett felesége meghalt, az egyik fia eltűnt, talán széttépték a vadállatok, ha a másik fiát is elveszíti, búbánatában sírba száll.

Kéri Jehuda, maradhasson Benjámin helyett, mert nem nézheti atyjának szerencsétlenségét, szenvedését. Jehuda szavai nem is hatástalanok.

József nem bír uralkodni magán, leleplezi kilétét testvérei előtt. Megnyugtatja őket, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásuk. Az egész kalandos történetnek így kellett lennie. Ily módon tudott Egyiptomba jutni, így volt képes megmenteni a fél világot az éhségtől, többek között apját és testvéreit is. Az Örökkévaló parancsa, hogy József családja is Egyiptomba jusson. Meg is hívja apját és testvéreit, valamint azok háza népét. Csomagoljanak és telepedjenek le a számukra kijelölt Gósem földjén. Ott el lesznek látva mindennel.

Jákob nehezen hiszi el fia életben maradását, látva az ajándékkal megrakott szekereket, megnyugszik. Vállalja, hogy csatlakozik fiaihoz és lemegy Egyiptomba, mert Kánaánból, később a Szent Földről mindig lemegyünk, még ha a Kilimandzsáróra telepedünk le, akkor is. Felmenni csak a Szent Földre lehet.

70 férfi asszonyaikkal, gyerekeikkel útra keltek és elindultak Egyiptom felé. A fáraónak tetszett az ötlet és megerősítette a meghívást.

A diaszpóra, vagy ha úgy tetszik, a Gálut, ezzel a momentummal kezdődött. "Izrael lakott Egyiptom országában Gosem földjén, birtokukba vették és nagyon megszaporodtak". Lehet, hogy később ez lesz a konfliktus magja, de ne szaladjunk előre. Egyelőre nagy tisztelet veszi körül Jákobot és népes családját.
Vájigás élov Jehuda. És előlépett Jehuda. Lehet ezen mondatnak más olvasata is.

Jehudáról nevezik majd el Salamon király halála után a Szent Föld déli részét, Judeát.

Sokan nem tudják, 1948-ban, amikor Izrael független lett, vitatkoztak a vezetők, hogy a két név közül (Judea és Izrael) melyiket válasszák az új ország neveként. Izrael mellett döntöttek. Jehuda nevéből származik a zsidó szó.

Eszter könyve Mordechájt is Jehudinak, zsidó férfinak nevezi. A vallás vagy nép megnevezésének ez már a harmadik formája (Ivri - héber, Izrael és Zsidó) Jákob fiának nevéből származik.

Deutsch Gábor

"Akkor odalépett hozzá Júda és mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon csak szolgád egy szót uram fülei hallatára és ne gerjedjen föl haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó"(44:18).

A hetiszakasz első, egyben legismertebb része tartalmazza Júda monológját, amely megváltoztatja az események menetét. József, fivére szavait hallva felfedi kilétét, a testvérek és édesapjuk egymásra találnak, a család egyesül. Kiemelkedően fontos beszéd volt ez, éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a midrások megőrizték a Tórában nem olvasható részleteit, és az sem, hogy bölcseink fontosnak tartották aprólékos elemzését.

A teljesség igénye nélkül idézek egy kiegészítést, valamint egy rabbitól származó észrevételt. A midrás szerint "Júda így szólt Józsefhez: az elterjedt szokás az, hogy ha valaki vásárol egy szolgát és tolvajláson éri, akkor visszaadja az eladónak, te pedig ezt (Benjámin, aki tolvajnak találtatott) akarod szolgának? Ha azt akarod, hogy szolgáljon, (tudd), én jobban szolgálnálak nála, ha azt akarod, hogy háborúzzon, (tudd) én vagyok a jobb háborúskodásban. Azt mondta József: miért szaporítod a szót? Jól látom, vannak itt nálad nagyobbak, mégsem ők beszélnek. Hát Reuben nem nagyobb nálad, Simeon vagy Lévi nem idősebbek nálad, ennek ellenére nem ők a szószólók?! Így válaszolt Júda: egyik sem aggódik érte annyira, mint én, amint írva van: "én kezeskedem érte" (43:9).

Az elbeszélés szerint Júda azért ragadta magához a szót, mert ő volt az, aki Jákobnak ígéretet tett, hogy visszahozza legkisebb gyermekét, és emiatt nagyobb felelősséget érzett Benjámin sorsáért. Amint a szokacsovi Rabbi Ávráhám is rámutat: nem ez volt az egyetlen oka Júdának. Bölcs mesterünk bevezető kérdése így hangzik: "miért ellenezte Jehuda ilyen hevesen, hogy Benjámin Egyiptomban maradjon? Nemde ő ajánlotta fel korábban Józsefnek: "íme, mi rabszolgái vagyunk uramnak, mi is és az is, akinek kezében a serleg megtaláltatott"(44:16).

Igaz - kezdi válaszát a rebbe, Júda tette a javaslatot, azonban csak azért, mert úgy gondolta, hogy a jóslás serlegének megtalálásával veszi kezdetét az isteni végzés beteljesülése, a kétszáztíz esztendős egyiptomi fogság, mely nem egy személyt, hanem az egész családot, népet érinti. De amikor meghallotta, hogy "akinek kezében a serleg megtaláltatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek békében atyátokhoz"(44:17), rájött, még nem jött el az idő és visszakozott.

Rabbijaink többsége csodálkozott József, apja iránti érzéketlenségén, nem értették, miért késleltette a találkozást Jákobbal, aki tőle - a Rámbán szerint mindössze hatnapnyi távolságra - reményvesztetten gyászolta legkedvesebb gyermekét. Miért tartott olyan sok ideig, hogy megszervezze a család újraegyesítését? Magyarázat lehetne József bátyjai iránti bosszúvágya, azonban ezt a nemesnek nem nevezhető érzést lehetetlen összeegyeztetni annak a férfinak a személyiségével, akit az utókor a megtisztelő cádik jelzővel illet. A késlekedés megbocsáthatatlannak látszik.

Kommentárjában a Rámbán felteszi a kérdést: miért nem próbált meg József az Egyiptomban töltött évei alatt kapcsolatba lépni apjával? Mesterünk szerint már Potifár szolgálatába lépve is módja lett volna, példának okáért levélben értesíteni Jákobot arról, hogy életben van. Magától értetődő, hogy alkirályként erre még inkább lett volna lehetősége, hiszen bármit meg tudott tenni, amit akart. Miért hagyta küszködni apját?

A Rámbán válaszában elmondja, József nem léphetett kapcsolatba apjával, míg ifjúkori álmai nem teljesültek. Azt álmodta, hogy testvérei térdet hajtanak előtte, ez az álma indította el az események sorozatát, ami oda vezetett, hogy eladják, éppen ezért nem tehette meg, hogy felfedi magát az álom beteljesülése előtt.

Más kommentárok vitatkoznak ezzel a véleménnyel, úgy vélik, az álmok I-sten birtokában vannak, "aggódjon" a Teremtő azok megvalósulásukért. Az embernek nem ez a feladata, hanem az, hogy erkölcsösen viselkedjen és cselekedjen, Józsefnek tehát kutya kötelessége lett volna tájékoztatni apját, hogy él és jól van.

Rabbi Joel Bin Nun szerint Náchmánidesz kérdése nem igazságos, sőt, úgy is fel lehetne tenni: miért nem kereste Jákob Józsefet? Úgy fest az erre adandó válasz egyszerű: mert úgy tudta, meghalt. Igen ám, de ezt József nem tudhatta, ezért joggal tehette fel magának a kérdést: miért nem kíváncsi rám az apám? Kétségtelen, az események sorozata József szempontjából elvezethetett e gondolathoz. Vegyük figyelembe a körülményeket: József tudta, hogy apja ismeri testvéreivel kialakult áldatlan kapcsolatát, ezért igencsak meglephette, amikor Jákob azon a kis híján végzetesnek bizonyuló napon utánuk küldte, hogy hogylétükről tudakozódjon. Ezen felül azzal is tisztában volt, hogy mi a teendő, ha testvérek nem jönnek ki jól egymással - a megoldás mindig az volt, hogy különváltak.

Ábrahám és Lót, Izsák és Ismáel, Jákob és Ézsau, valamennyien így oldották meg a konfliktust. József bízvást feltételezte, hogy apja is úgy döntött - mivel a széthúzást ő idézte elő - el kell hagynia a családi fészket. Rabbi Bin Nun érvelését alátámasztja, hogy miután Jehuda elbeszéléséből megtudja, hogy apja halottnak hiszi, felfedi magát.

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

VÁJIGÁS

Az örök "József"

József megbocsát testvéreinek

Mai heti szakaszunkban József és testvérei drámája csúcspontjához ér. József próbára tette testvéreit, hogy az ellene elkövetett bűnt valóban megbánták-e. Ezért a legfiatalabb Benjámint hamis váddal, lopással vádolták.
A kor szokása szerint a tolvajt szolgának adták el. "Vájigás éláv Jehuda" - Jehuda József elé lépett és saját magát ajánlotta fel szolgának Benjámin helyett (Gen.44/18). Ekkor fedte fel József, az alkirály igazi kilétét és megbocsátva testvérei vétkét, megmentette őket és apja egész családját a kánaáni éhínségtől.

Megbocsátott, de nem felejtett... Csak fokozatosan oszlatta el testvérei megdöbbenését. Először így szólt: "Én vagyok testvéretek, József, akit eladtatok Egyiptomba" (u.o. 45/4). Csak ezután nyugtatta meg őket, hogy Isten rendelése volt, hogy úrrá lett Egyiptomban és így táplálhatja családját a még hátra lévő öt szűk esztendőben.
A hetiszakaszhoz csatolt prófétai rész a "családi" egység fontosságát vonja le tanulságként a tórabeli elbeszélésből. Tudvalevő, hogy Salamon király uralkodása után (i.e. 930) az ország két részre szakadt. Az északi rész Efrájim törzsének vezetésével külön királyságot állított fel. Efrájim József fia volt. A déli részben Jehuda és Benjámin törzse vitte tovább Júdea királyságát, Salamon fiának, Rechávámnak vezetésével. Az északi Efrájimot az asszírok pusztították el (i.e. 722), a déli Júdeát a babiloni király, Nebuchadnecár foglalta el (i.e. 586).

A Háftárában Ezékiel próféta jövendölését olvassuk, mindkét országrész megváltásáról. A prófétának két fát kellett vennie: az egyikre ráírta József, azaz Efrájim nevét, a másikra Jehudát véste fel. A két fát egyesítenie kellett, hogy csak egy fa legyen belőlük. A szimbolikus cselekedetet így magyarázta a próféta:
"Kivezetem Izráel fiait a népek közül, és elviszem őket országukba. Egy néppé teszem őket... nem lesz többé két nép, és nem lesz két királyság. Lakozni fognak az országban mit Jákovnak adtam, ők, gyermekeik és unokáik örök időkig". (Ezek. 37/22/25). A prófétai jóslat az ország birtoklását a nép egységével hozza kapcsolatba. S miként a múltban, Jehuda és Efrájim egységes népet alkottak, úgy minden idők követelménye Izrael belső egysége...

A fáraó, József testvérei és József

A hetiszakasz befejező része Józsefet mint gazdasági szakértőt ábrázolja. A hét bőséges esztendőben hatalmas magtárakban gyűjtötte össze a gabonát. Amikor eljöttek a szűk esztendők, egész Egyiptom Józsefhez jött gabonáért. Előbb pénzért árulta az eleséget, később megszerezte az egyiptomiak földjét. Végül az egész lakosság a fáraó szolgájává lett, hogy megmeneküljön az éhhaláltól.
"Így szólt József a néphez: megvettelek benneteket és földeteket, a Fáraónak. Vegyetek hát gabonát, vessetek és arassatok. De termésetek ötödrészét a Fáraónak adjátok. Ők pedig szóltak: kegyes voltál hozzánk, megmentetted életünket, így szolgái leszünk a Fáraónak" (Gen. 47/23-25). Csak Egyiptom papjai tartották meg földjeiket és szabadságukat, mert királyi juttatásuk volt.

József az egyiptomi Fáraó szolgálatában megerősítette a királyi hatalmat mind gazdasági, mind politikai vonalon.
És érdemeiért mit kapott cserébe ő és utódai egyaránt?

"Új király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet" (Ex. 1/5). Bölcseink szerint NEM AKARTA ismerni, és szolgaságba vetette József népét.
Elgondolkoztató a bibliai történet a gáluti zsidók szempontjából. Hány és hány "József" szolgálta tehetségével a különböző népeket és azok vezetőit. De "új király" jött és "József'" érdemei feledésbe mentek. Hány és hány országot szolgáltak a zsidók tehetségükkel, gazdasági, tudományos és egyéb vonalon. És mi volt a "fizetség"?...

Több ezer év után végre a zsidó nép saját országát, saját hazáját szolgálhatja tehetségével. De a "Józsefi" tehetségnek egymás megértésével, a nép belső egységével kell párosulnia.