2017. december 17 - 23
 


"Mert hogyan mehetnék fel atyámhoz és a fiú nincs velem?" (44:34). A kérdést eredetileg Jehuda teszi fel, és arra vonatkozik, hogy Benjámin nélkül nem állhatnak a fivérek Jákob elé. Valamivel később a premisláni cádik, Rabbi Meir a következőket hozza ki a fenti pászukból: "Hogyan járulhat egy zsidó ember mennyei atyja elé úgy, hogy miután hosszú évtizedeket élt, azt kell, hogy mondja: a 'iú nincs velem'?" Azaz kettős kötelességnek kell eleget tenni, egyformán fontos tanulni és továbbadni a zsidó hagyományt a következő nemzedék számára.

"Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt váltó ruhát" (45:22). Felmerül a kérdés: miért adott József kizárólag Benjáminnak háromszáz ezüstöt?

A Hátám Szófer szellemes válaszát talmudi idézettel (Gittin 44) kezdi: "Rabbi Jehosuá ben Lévi mondja: aki szolgáját bálványimádónak adja el, azt (a szolga) értékének százszorosára büntetjük". Bölcseinktől tudjuk, hogy egy szolga elfogadott ára harminc ezüst volt (2Mózes 21:32 alapján: "harminc ezüstöt adjon urának"), ebből következik, hogy a József eladásában résztvevők összbüntetése háromezer ezüst lett volna a tórai törvény alapján. Mivel tíz testvére volt részese az "üzletnek", ezért fejenként háromszáz ezüstöt kellett volna fizetniük. József (jó pedagógusként) nem fivéreit büntette, hanem az egyetlen Benjámint - aki nem volt részese a tisztességtelen eladásnak - jutalmazta e jelentős összeggel.


"És ráborult nyakára Benjámin testvérének és sírt, Benjámin meg sírt az ő nyakán"(45:14). Rási magyarázata szerint nem csupán a viszontlátás öröme csalt könnyeket a két fivér szemébe. "József azért a két Szentély miatt sírt, melyek a jövőben Benjámin földjén fognak állni és elpusztítják, Benjámin pedig a silói szentélyt siratta, amely József leszármazottainak földjén működik a későbbiekben, és ugyancsak el fog pusztulni.

Erre kérdezi a cádik, Rabbi Jehezkél: "Miért nem a saját földjükön álló Szentélyt siratták? Azért, mert a zsidó embernek sokkal inkább kell fájdalmat és sajnálatot érezni a testvérével történő tragédiák okán, mint az ő életének fájdalmas eseményei miatt".

"Odalépett hozzá (Józsefhez) Jehuda" (44:18)…és beszélni kezdett. Ebben az esetben is az első lépés megtétele volt a legnehezebb, utána ment minden, mint a karikacsapás. Szavait befejezve arra lett figyelmes, hogy "nem bírta József magát tartóztatni mindazok előtt, akik mellette álltak", a titokzatos nagyhatalmú "egyiptomi úr" felfedte magát, és tudatta megszeppent testvéreivel: "Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Most pedig ne bánkódjatok, és ne keltsen haragot szemeitekben, hogy eladtatok engem ide, mert életfenntartásra küldött engem Isten előttetek".

Zseniális húzás volt részéről, hogy a nagy leleplezést követően azonnal arra törekedett, hogy a múltbéli cselekedeteik okán lelkiismeretfurdalással küszködő fivérei válláról levegye gyötrő terhüket. Nem igazságot osztott, nem élt vissza testvérei kiszolgáltatott helyzetével, hanem minden szavával azon igyekezett, hogy a sebeket gyógyítsa, a lelkeket megnyugtassa. Mindketten okosan beszéltek, hozzájárultak az áldatlan viszony rendezéséhez, de ne feledkezzünk meg apjuk, Jákob szerepéről sem!

"És tudtára adták neki (Jákobnak), mondván: József még él, és hogy ő uralkodik Egyiptom egész országán; de megdermedt szíve, mert nem hitt nekik. És elbeszélték neki József minden szavát, amit szólt hozzájuk, és látta a szekereket, melyeket József küldött, hogy őt vigyék; akkor föléledt Jákobnak, az ő atyjuknak lelke. És mondta Izrael: Sok ez! József fiam még él! Hadd megyek, hogy lássam őt, mielőtt meghalok".

Jákob életéről elmondható, hogy fordulatokban gazdag volt. Előbb Ézsau gyilkos haragja elől kellett menekülnie, majd Lábán házában hiába szolgált hét évig Ráhelért, apósa Leát adta elsőként, apósa a fizetségét megváltoztatta többször is, végül az új családjával távozó Jákobot üldözőbe vette, és csak isteni beavatkozás mentette meg a feldühödött após kezei közül. Lányával, Dinával kapcsolatban komoly konfliktusba keveredett, fiai között viszály támadt, legkedvesebb gyermekét évtizedekre szem elől vesztette.

Öreg emberként az országban gyötrő éhínség hatására Egyiptomba kellett küldenie gyermekeit, hogy ételt szerezzenek, ahol egy ismeretlen Cofnát Pánéáh névre hallgató, nagyhatalmú férfi azt követelte, hogy féltve vigyázott, legifjabb utódját, Benjámint is küldje el a tragédia lehetőségét magában hordozó veszélyes útra, és mindezek után kiderül, hogy halottnak hitt fia él, ráadásul azt kéri tőle: hagyja el hazáját és költözzön hozzá!

Több életre elegendő nehézség, de Jákob tudta: "az élet nem egyhangú, lejtők és emelkedők váltakoznak benne. Minden hegy mögött völgy húzódik és minden völgy mögött hegyek emelkednek a magasba. Életünket megpróbáltatások nehezítik, éppen ezért az embernek meg kell vizsgálnia, hogy az önismeret magas fokán áll-e, vagy ennek hiányában, zavaros vízben fuldoklik mindennapjai során? Honnan tudjuk egy vízben, folyamatosan mozgásban lévő halról biztosan, hogy él még, vagy halott már? Azt mondják, hogyha képes szemben úszni az árral, akkor él, ha ezt nem tudja megtenni menthetetlen".

Jákobról elmondható, hogy más érdemei mellett példát mutatott a hétköznapok során szükséges helytállás nehéz tudományából. Nem hagyta magát, felvette a kesztyűt, alkalmazkodott a folyamatosan változó körülmények kihívásaihoz, és minden erejével, tehetségével arra törekedett, hogy érzékeny, teljes életet élő ember maradjon. Respekt és tisztelet a mintaadónak és minden követőjének!

"És tudtára adták neki: József még él, és hogy ő uralkodik Egyiptom egész országán, de megdermedt szíve, mert nem hitt nekik". (45:26). A testvérek tudták, hogy a lehető legtapintatosabb módon kell idős édesapjukkal tudatni a váratlan fordulatot, ezért megkérték Áser lányát, Szeráh-ot, hogy hárfázzon miközben közlik Jákobbal a hírt.

Jákob szerencsére túlélte a bejelentést, viszont - ahogy a tórai szövegből is kiderül - nem hitt fiainak. Ennek kapcsán mondja Rabbi Simon: "a hazug ember legnagyobb büntetése, hogy akkor sem hisznek neki, ha igazat mond. Amikor annak idején a testvérek megmutatták (37:31-33) Jákobnak József vérbe mártott köntösét (tehát hazudtak), akkor a megrendült apa igaznak gondolta az elmondottakat, viszont most, amikor igazat mondtak, Jákob nem hitte egy szavukat sem".

Hála a Teremtőnek, nem csak a hazugságnak vannak következményei, hanem az igazságnak is, ezért Jákob végül megbizonyosodik arról, hogy József él, és az ősapa élete utolsó tizenhét évére a család ismét egyesül.

Szép napot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza