A szombaton felolvasásra kerülő hetiszakaszunk az esetek legnagyobb részében egybeesik Chanuka szombatjával. Bölcseink - szinte magától értetődően - megtalálták az összefüggéseket a tórai textus és Chanuka ünnepe között.

A párásá első szava a (És történt) kifejezés. Mestereink tanítása szerint minden olyan elbeszélés, amely ezzel a szóval kezdődik arra utal, hogy Izrael gyermekei körül nagy a córesz. Itt ez feltétlenül igaz, hiszen József még börtönben sínylődik, apja halottnak hiszi, testvéreit lelkiismeret-furdalás gyötri, valamint édesapjuk állapota is aggasztja őket, szóval nem ideális a helyzet. Azonban lassan elkezdenek javulni a dolgok. Ugyan azt nem mondhatjuk, hogy a konfliktus teljesen rendeződik, de az utolsó mondata a hetiszakasznak már azt sejteti, hogy a problémák nem megoldhatatlanok: "…menjetek fel békében apátokhoz"- mondja a még inkognitóban maradó József a testvéreinek, amely a béke () kifejezéssel utal a következőkben olvasható happy end-re.

Nagyjából hasonló a makkabeusok történetének forgatókönyve. Az elején nagy a szorultság, ellenségeik mindent megtesznek azért, hogy "elfelejtessék a Tórát", de a vége ismert, a chasmoneusok győzelmének köszönhetően a szellemi pusztítás kísérlete sikertelen lesz és a zsidó nép függetlenséget és szabadságot nyer elnyomóival szemben. A fáraó álma(i) ugyancsak új értelmet kapnak a chanukai csodák tükrében.

Az első álmában a "vékony húsú tehenek" megeszik a hét kövéret, a másodikban pedig elnyelik a "vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt". Ugyanez történt Izrael népével a chasmoneusok idejében, ahogyan arról imáinkban is megemlékezünk "hős vitézek adattak gyengék kezeibe, a sokaság került kevesek kezébe". Azaz a fáraó álmai szinte előre jelezték a makkabeusok győzelmét.

Rabbi Jehosua Boáz egy másik összefüggést vesz észre. Véleménye szerint a párásá első mondatában olvasható (két év)szó felfogható rövidítésként is, és a következőket rejti: , azaz a mezuzát a zsidó otthonok bejáratának jobboldalára kell tenni, míg a chanukai gyertyákat annak baloldalára kell állítani.

"És vittek ajándékokat ő tőle hozzájuk és több volt Benjámin ajándéka valamennyinek az ajándékánál ötszörte; és ittak és megrészegedtek nála"(43:34). A még inkognitóban lévő József és testvéreinek együtt töltött órái nem múltak el nyomtalanul, a pászuk beszámolója szerint alaposan felöntöttek a garatra.

Mestereink úgy vélték, mindez magyarázatra szorul, hiszen valamennyire érthető, hogy a fivéreit felismerő József, elérzékenyülve a viszontlátás örömétől többet ivott a kelleténél, azonban teljesen érthetetlen, hogy a többiek miért tettek hasonlóképpen?

Az egyik magyarázat szerint a megfejtés a mondat első részében bújik meg észrevétlenül, melyből kiderül, hogy József ajándékokat osztott szét a fiúk között, és Benjáminnak - az egyetlennek, akivel közös az édesanyjuk - ötször nagyobb részt juttatott. Bölcseink szerint e cselekedetével próbára tette bátyjait: vajon még most is közöttük kísért a féltékenység ártó szelleme, mint az ő fiatalkorában, vagy már megváltoztak, és képesek mosolyogva elfogadni a tényt, hogy egyikük - ráadásul a legkisebb - megkülönböztetett bánásmódban részesül.

Emlékezhetünk: a tizenhét esztendős József népszerűtlenségének egyik kiváltó oka az apja által neki adott különleges kabát volt, jogosnak, emberileg elfogadhatónak mondható, hogy tesztelni kívánta Reubenék viselkedését. Az eredmény messze a várakozások felett volt, nem csak hősünket, hanem a testvéreket is kellemesen meglepte, mennyire messze kerültek egykori önmaguktól, boldoggá tette őket, hogy eltávozott szívükből a mardosó féltékenység, ennek örömére mindannyian jókedvvel töltötték újra poharaikat, mígnem elbágyadtak kicsit.

Szép magyarázat, mestereink között viszont voltak szőrösebb szívvel megáldottak, akik teljesen más irányból közelítették meg a problémát. A Talmud (Sábát 149a) szerint "attól a naptól fogva, hogy József különvált testvéreitől nem ízleltek bort". Ennek alapján nem meglepő, hogy már néhány pohár megártott, nem voltak edzésben, kevés bor is legyőzte őket. Más.

A hetiszakaszok végén jelezni szokták, hány mondatot tartalmaz, mostani párásánk esetében viszont nem elégedtek meg ennyivel a rabbik, valamiért fontosnak tartották feltüntetni, hány szóból áll. Ha gondolják, nézzenek utána a biztonság kedvéért, én készségesen elfogadom számításukat, miszerint kétezer huszonöt (2025) szó van a szidrában.

Természetesen azonnal elárulom, hogy ez miért "magától értetődő", de előtte képzeljenek maguk elé egy töprengő arcú bölcs férfit, aki leül megfejteni a titkot…elmélyülten gondolkozik…még mindig… majd vidáman felkiált: megvan! Íme a megoldás: "az esetek legnagyobb részében Mikéc szidráját Chanuka szombatján olvassuk.

Közismert tény, hogy minden nap eggyel több gyertyát gyújtunk, mint az előző estén. A gyertya () szó számértéke kétszázötven (250). Ha ezt megszorozzuk az ünnep napjainak számával, vagyis nyolccal, akkor az eredmény kétezer (2000) lesz". Ha ehhez hozzáadjuk az első nap dátumának értékét, akkor, na találják ki mennyit kapunk? 2025-öt. Ezért olvassuk Mikéc párásáját szombaton, vagy valami egészen másért, mindenesetre egy halk mondatot elsuttoghatunk: hálával tartozunk Neked Ö-való, hogy elég bölcsességet és szabadidőt adtál mestereinknek kommentárjaik elkészítéséhez!

Sábát sálom! Chág urim száméách!

Darvas István
rabbi

József, a mintakép

Ezt a heti szidrát évről évre a Chanukát követő szombaton olvassuk. A hetiszakasz szerint, miután József gazdaságilag és politikailag felvirágoztatta az országot, új király támadt Egyiptomban, aki "nem ismerte Józsefet". Rási szerint nem akarta ismerni, azaz elismerni József érdemeit. Utódait rabszolgasorba vetette, és ellenséget látott bennük.

"Az atyák élete utal az utódok sorsára." A gálutban sok zsidó testvérünk adta tehetségét és tudását a gazdanép felvirágoztatására. Mi volt a jutalmuk? Vagy az ő, vagy az utódok életében uralkodó zsidógyűlölet.

József testvérei többször mentek le Egyiptomba a szükség éveiben gabonát vásárolni, ami csak József raktáraiban volt. Ők nem ismerték fel testvérüket, de József felismerte Őket. Neki nem voltak bosszúálló gondolatai, de megleckéztette őket, azt várva, hogy megbánják bűnüket. A testvérek valóban mondták egymás között, hogy mennyire bűnöztek Józseffel szemben, mikor nem hallgattak könyörgésére. Nem tudták, hogy József érti a nyelvüket, József viszont kezdte érezni megbánásukat. Kémkedéssel vádolta őket, majd kötelezte Őket, hogy következő látogatásukkor hozzák magukkal testvérét, Benjámint.

Mikor a testvérek visszamentek Kánaánba, Jákov vonakodott elengedni Benjámint. Végül Reuvén és Júda kezességére hajlandó volt elengedni Benjámint a testvérekkel Egyiptomba.

József kihasználta Benjámin ottlétét, hogy testvéreit utolsó próba elé állítsa, vajon megbánták-e az ellene elkövetett bűnt. Benjámin zsákjába becsempészték József arany serlegét és utána lopással vádolták. A kor szokása szerint a tolvajt rabszolgának adták el. Ekkor a testvérek bebizonyították, hogy bűnös tettüket József ellen megbánták. Vezetőjük, Júda kiállt Benjáminért és magát ajánlotta szolgának öccse helyett.

Van némi hasonlóság Jákov családjának története és a chasmoneusok kora között. Jákov családja idillikus békében és egymás szeretetében élte a pásztorok életét Kánaánban. De amikor József iránti féltékenységük testvérgyűlöletté fajult, minden megváltozott és bekövetkezett az utódok tragikus sorsa. Kánaán birtoklása helyett Jákov családja Egyiptomba került, és az utódok több száz évig rabszolgasorban sínylődtek.

Mit látunk a chasmoneus kor történetében? Mátitjáhu és fiai szoros egyetértésben keltek fel a szír görögök és az őket kiszolgáló hellenista zsidók ellen. Ez az egyetértés az egyik győzelmet a másik után eredményezte, míg i.e. 140-ben nemcsak a vallásszabadságot, hanem a politikai függetlenséget is elérték.

Mátitjáhu fiát, Simont megválasztották a második zsidó állam elnökévé. De csakhamar Mátitjáhu utódai között testvérháború tört ki. Miután a második zsidó állam kiterjedésében és erejében a csúcsra érkezett, fiaik között kitört a testvérháború. Hirkánosz és Arisztobulosz - mindketten királyok akartak lenni. Döntőbíróként Pompeius római hadvezért kérték fel.

Ezzel a lépéssel megszűnt az állam önállósága és kezdetét vette a római korszak. (i.e.63.) Ez végül az állam pusztulásához vezetett i.u. 70-ben.

József története számos tanulsággal szolgál. Az elbeszélés központi gondolata, hogy az ember sorsának alakulása nem mindig az ember akaratától függ, mert azt az égből irányítják. Egyike a legfontosabb tanulságoknak, hogy hova vezet a testvérgyűlölet. József példát szolgáltat a nagylelkű -megbocsátásra. "Ne állj bosszút és ne őrizz haragot néped fiai iránt." (Lev. 19/18) Ezt a tórabeli parancsot József maradéktalanul követte. A mondat folytatása: "Szeresd felebarátodat mint önmagadat." (u.o./19) József az ellene elkövetett rosszért jóval fizetett. Lehozatta apja egész családját magához, Egyiptomba, és életük végéig táplálta őket.

József, a cádik, minden idők az önzetlen testvéri szeretet mintaképe. Bár a mi időnkben is tanulnánk tőle és a "szinát chinám", a hiábavaló gyűlölet helyébe az "áchávát chinám' az "ingyen" szeretet uralkodna a nép körébe.

József és testvérei

Mózes első könyvét az álmok könyvének is nevezhetjük. Ábrahámtól kezdve Jákob és József álmain keresztül eljutunk a Fáraó szolgáinak és magának.a Fáraónak az álmaihoz, József a börtönből való kiszabadulását álomfejtői képességének köszönhette. Az ott lévő két rab álmát fejtette meg, s mikor a Fáraó álomfejtőt keresett, a kiszabadult rab két évvel szabadulása után megemlítette Józsefet.

A Fáraó álmában hét sovány kéve elnyelte a hét kövéret és hét sovány tehén elnyelte a kövéreket. Egyetlen megfejtés sem tetszett á Fáraónak. Erre elévezették a börtönből Józsefet. Ő hét kövér esztendőt látott, amit hét sovány esztendő fog követni. Azt tanácsolta József, hogy a hét kövér esztendőben tegyenek félre a hét sovány esztendőre. József megfejtette, hogy a kettős álom egyet jelent. Hét bőséges esztendőt hét szűk esztendő követ. Ezért a bő esztendőkben gyűjteni kell a gabonát a sovány évekre. József álomfejtése és tanácsa után a Fáraó megtette őt a gazdasági főtanácsadónak, alkirályi címmel.

A kánaáni éhínség arra kényszerítette Jákob fiait, hogy Egyiptomba menjenek gabonát vásárolni. Megjelentek József előtt, de nem ismerték meg őt. József megismerte testvéreit. Nem volt bosszúálló, de próbára akarta tenni őket, hogy megbánták-e az ellene elkövetett bűnt. "Kémek vagytok" - ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk, majd letartóztatta egyik testvérét, Simont. Kötelezte őket, hogy legközelebb hozzák magukkal a kis testvérüket, Benjámint. Ugyanakkor visszarakatta a gabona árát a zsákokba. A testvérek kezdték érezni, hogy a múlt bűneiért számadást kell adniuk.

Attól is megijedtek, hogy mindegyik felfedezte zsákjában a gabona árát. De még nagyobb zavarban voltak, mikor újra Egyiptomba akartak menni és apjuk nem akarta velük engedni a fiatal Benjámint. Végül is két testvér, Júda és Reuvén kezességet vállaltak Benjáminért, s így apjuk elengedte őt a többiekkel. Az előzővel ellentétben József rendkívül kedvesen fogadta testvéreit. Meghívta őket magához ebédre. De nekik és az egyiptomiaknak külön asztalnál tálaltak, mert a húsevés az egyiptomiak szemében szentségtörés volt.

Csak ezután következett a testvérek igazi próbatétele. Mikor már gabonával megrakodva távozni készültek, József megparancsolta szolgáinak, hogy Benjámin zsákjába titokban tegyék be az ő saját aranykelyhét. Miután eltávoztak, utánuk eredtek József szolgái, azzal a váddal, hogy ellopták József kelyhét. Végigkutatták a testvérek zsákjait, és végül is megtalálták a kelyhet Benjámin zsákjában. A kor szokása szerint a tolvajt eladták rabszolgának.
Ez volt az első eset, mikor a testvérek rádöbbentek bűnükre, a József ellen elkövetett súlyos vétekre. Mindnyájan visszaindultak Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: "Mit mondjunk urunknak, mit beszéljünk és mivel mentegetőzzünk? Isten meglátta szolgáid bűnét. Most szolgáid leszünk mi is és az is, akinél megtalálták a kelyhet." (Gen. 44/16) Itt találkozunk először a megtérés első jelenségével, a megbánással.

A megbánást megelőzi a bűn beismerése, hogy amit tettünk, az rossz cselekedet. Szodoma bűne azért volt megbocsáthatatlan, mert a gonosz cselekedetet nem bűnnek, hanem erénynek tartották. Erre mondta a próféta: "Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják". (Jes. 5/20)

De a megbánás egyedül nem jelenti a teljes megtérést. A bűnt jóvá kell tenni, vagy annak az ellenkezőjét gyakorolni. Aki lopott vagy csalt, az a megtéréskor a sajátjából kell adjon. Aki megbántott, megsértett másokat, annak kiengesztelő cselekedeteket kell a megsértett fél felé gyakorolni. Jákob fiai súlyos bűnt követtek el testvérükkel szemben. Megbánták tettüket, és végül Benjámin esetében bebizonyították, hogy jóvá is teszik azt. Legenda van róla, hogy Hadrianus császár a Barkochba-szabadságharc leverése után tíz zsidó vezetőt végeztetett ki azon a címen, hogy József eladását még nem büntették meg. Örök időkre szóló tanulság, hogy a testvérgyűlölet romlást hoz a népre.

Menáchem Meron