2017. december 10 - 16
 


Hetiszakaszunk az esetek legnagyobb részében egybeesik Chanuka szombatjával. Bölcseink - szinte magától értetődően - megtalálták az összefüggéseket a tórai textus és Chanuka ünnepe között.

Hetiszakaszunk az esetek legnagyobb részében egybeesik Hanuka szombatjával. Bölcseink - naná - megtalálták az összefüggést a tórai textus és Hanukka között. A párásá első szava a (És történt) kifejezés. Mestereink szerint minden olyan elbeszélés, amely ezzel a szóval kezdődik arra utal, hogy Izrael gyermekei körül nagy a córesz. Itt ez feltétlenül igaz, hiszen József még börtönben sínylődik, apja halottnak hiszi, testvéreit lelkiismeretfurdalás gyötri, valamint édesapjuk állapota is aggasztja őket, szóval messze nem ideális a helyzet. Azonban lassan elkezdenek javulni a dolgok.

Azt nem mondhatjuk, hogy a konfliktus teljesen rendeződik, de a hetiszakasz utolsó mondata sejteti, hogy a problémák nem megoldhatatlanok: "…menjetek fel békében apátokhoz"- mondja a még inkognitóban maradó József, aki a béke () kifejezéssel utal a következőkben olvasható happy end-re. Nagyjából hasonló a makkabeusok történetének forgatókönyve. Az elején nagy a córesz, külső és belső ellenségeink mindent megtesznek, hogy "elfelejtessék a Tórát", de a szellemi pusztítás kísérlete sikertelen lesz, és a zsidó nép végül függetlenséget és szabadságot nyer elnyomóival szemben.

A hetiszakaszok végén jelezni szokták, hány mondatot tartalmaz, mostani párásánk esetében viszont nem elégedtek meg ennyivel a rabbik, valamiért fontosnak tartották feltüntetni azt is, hogy hány szóból áll. Ha gondolják, nézzenek utána a biztonság kedvéért, én elfogadom számításukat, miszerint 2025 szó van a szidrában. Persze nem véletlenül: "az esetek legnagyobb részében Mikéc szidráját Hanuka szombatján olvassuk.

Közismert tény, hogy minden nap eggyel több gyertyát gyújtunk, mint az előző estén. A gyertya () szó számértéke kétszázötven (250). Ha ezt megszorozzuk az ünnep napjainak számával, vagyis nyolccal, akkor az eredmény kétezer (2000) lesz". Ha ehhez hozzáadjuk az első nap dátumának értékét, akkor, na találják ki mennyit kapunk? 2025-öt.

Jákob parancsot ad gyermekeinek: "És mondta: Íme; hallottam, hogy van gabona Egyiptomban; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk, és meg ne haljunk"(42:2).

Rási kiemeli, hogy a mondatban nem a "menjetek ", hanem a "menjetek le" kifejezés áll, természetesen nem véletlenül. Véleménye szerint e kifejezés utal arra a kétszáztíz (210) esztendőre, melyet rabszolgaként lesznek kénytelenek eltölteni Izrael fiai Egyiptom földjén.

Bölcseink ehhez annyit tettek hozzá, hogy még egy igen fontos állítást is elrejtett Jákob a "menjetek le" kifejezés mögött, éspedig azt, hogy az Izraelből való távozás - még ha gazdasági kényszer hatására történik is - a zsidó emberek számára kizárólag a jeridá (lemenetel) szóval írható le, hiszen spirituális értelemben biztosan nem szolgálja emelkedésüket. Miként a midrás (Berésit Rábbá 39) fogalmaz: "jobb Izrael pusztáiban lakni, mint az Országon kívüli palotákban".

"És vittek ajándékokat ő tőle hozzájuk és több volt Benjámin ajándéka valamennyinek az ajándékánál ötszörte; és ittak és megrészegedtek nála"(43:34). A még inkognitóban lévő József és testvéreinek együtt töltött órái nem múltak el nyomtalanul, a pászuk beszámolója szerint alaposan felöntöttek a garatra.

Mestereink úgy vélték, mindez magyarázatra szorul, hiszen valamennyire érthető, hogy a fivéreit felismerő József, elérzékenyülve a viszontlátás örömétől többet ivott a kelleténél, azonban teljesen érthetetlen, hogy a többiek miért tettek hasonlóképpen? Az egyik magyarázat szerint a megfejtés a mondat első részében bújik meg észrevétlenül, melyből kiderül, hogy József ajándékokat osztott szét a fiúk között, és Benjáminnak - az egyetlennek, akivel közös az édesanyjuk - ötször nagyobb részt juttatott.

Bölcseink szerint e cselekedetével próbára tette bátyjait: vajon még most is közöttük kísért a féltékenység ártó szelleme, mint az ő fiatalkorában, vagy már megváltoztak, és képesek mosolyogva elfogadni a tényt, hogy egyikük - ráadásul a legkisebb - megkülönböztetett bánásmódban részesül. Emlékezhetünk: a tizenhét esztendős József népszerűtlenségének egyik kiváltó oka az apja által neki adott különleges kabát volt, jogosnak, emberileg elfogadhatónak mondható, hogy tesztelni kívánta Reubenék viselkedését.

Az eredmény messze a várakozások felett volt, nem csak hősünket, hanem a testvéreket is kellemesen meglepte, mennyire messze kerültek egykori önmaguktól, boldoggá tette őket, hogy eltávozott szívükből a mardosó féltékenység, ennek örömére mindannyian jókedvvel töltötték újra poharukat, mígnem elbágyadtak kicsit.

Szép magyarázat, mestereink között viszont voltak szőrösebb szívvel megáldottak, akik teljesen más irányból közelítették meg a problémát. A Talmud (Sábát 149a) szerint "attól a naptól fogva, hogy József különvált testvéreitől nem ízleltek bort". Ennek alapján nem meglepő, hogy már néhány pohár megártott, nem voltak edzésben, kevés bor is legyőzte őket.

"És megemlékezett József az álmokról, melyeket álmodott felőlük; és mondta nekik: Kémek vagytok ti, hogy megtekintsétek az ország meztelenségét, azért jöttetek"(42:9).

Az teljesen érthető, hogy József kamaszkori álmainak felidézésekor megemlékezik bátyjai reakciójáról, és ettől indulatossá válik, azonban az nem világos, hogy dühében miért pont kémeknek nevezi testvéreit. Az egyik lehetséges válasz: a (meráglim - kémek) szó igaziból rövidítés, és a következőket rejti: "Ráchel utódai közül elraboltatok, és ismaelita kereskedőknek eladtatok":



"Történt két év múltán, hogy Fáraó álmodott" (41:1). Az előző hetiszakasz úgy végződött, hogy a főpohárnok megfeledkezett Józsefről, ennek következményeként hősünknek további két évet kellett börtönben töltenie. Mestereink többsége szerint ez József okulását szolgálta, mert rá kellett ébrednie, hogy nem embertársaiban, hanem Istenben kell inkább bízni szorult helyzetekben. De persze van más magyarázat is: "azért töltött két évet még börtönben, mert ha a főpohárnok azonnal megemlékezett volna róla, akkor a szabaduló József talán nyitott volna egy álomfejtő üzletet és soha nem kerülhetett volna olyan helyzetbe, hogy a fáraó álmait sikeresen fejtse meg".

Vagyis vagy József nem állt még készen nagy feladatára, vagy az álom nem állt még készen arra, hogy megfejtsék. Nekünk ebből az lehet a hasznunk, hogy az életünk kudarcosnak tűnő időszakaiban mindkét lehetőséggel számolunk, vagyis a személyes felelősségünkről nem feledkezünk meg, de nem is egyedüli kiváltó okként gondolunk rá, illetve számolunk azzal is, hogy az isteni akarat és a mi szándékaink nem feltétlenül akkor és úgy kerülnek összhangba, ahogyan és amikor mi szeretnénk.

Sábát sálom, Hánuká számeáh, hodes tov! Békés szombatot, boldog Hanukát és jó hónapot kívánok mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2016.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza