2012. november 4 - 10

A cím jelentése: Sára élete, ugyanakkor haláláról szól a hetiszakasz.

Ha pontosan fordítjuk a Biblia szövegét, akkor Sára éveinek száma, amikor meghalt, 100 év és 20 év és 7 év volt.

Bölcseink szerint a 127 év azért van így részletezve, mert olyan szép volt száz éves korában, mint hajdan húsz évesen, és olyan ártatlan húsz évesen, mint hajdan hét éves korában. A magyarázat szerint Izsák megkötözését, az Ákédát, a Sátán elmondta Sárának, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy Izsák megmenekült. Sára anyai szíve megrepedt, holtan rogyott össze. Ábrahám Hét fiaitól megvásárolta Machpéla barlangját, és a hozzátartozó birtokot, temetkezési helyül 400 ezüst sekelért ahogy írva vagyon, "sekel…, amilyen a kereskedők közt forgalomban van".

A szidra először írja le a temetést, amelyből megtudjuk, hogy a holtakat el kell földelni, az akkor divatos égetéseknek a vallásunkban nincs helye. Ellentmondás, de az első dokumentált temetés után az első leírt lánykérés következik.

Eliézer, a hűséges szolga Bituél házába megy, hogy feleségül kérje Rebekát (Rivkát) gazdája fia, Izsák részére. Bétuel, az apa sorsa rejtély. Igen szűkszavú az írás. Lehet, hogy meghalt azon éjjel. De kétségtelen, hogy reggel Lábán, a testvér búcsúztatja el húgát.

Izsák menyasszonyára, Rebekára várva sétálni megy a mezőre. Bölcseink szerint akkor vezette be a délutáni ima, a Mincha intézményét. Rebeka, amikor meglátta vőlegényét, fátyollal betakarta az arcát, innen ered a mai napig szokásos bedekkolás, a menyasszony arcának befedése. Izsák bevezette Rebekát anyja sátrába, elvette feleségül, megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála miatt. Bármilyen furcsa, ez a mondat utalás a péntek esti gyertyagyújtásra.

Ugyanis három csoda fűződött Sára személyéhez. Sátrát borulat (felhő) borította a Schina I…i jelenlét jele. A tésztája, amelyet pénteken gyúrt, soha el nem fogyott. A péntek esti gyertyája egész héten – tehát péntektől péntekig – égett. Amikor Sára meghalt, ezen tünemények eltűntek.

De Rebeka sátorba lépésével a fenti rend újra helyreállt. Ebből is láthatta Izsák, hogy méltó feleséget választottak számára. Ábrahám ismét megnősült, felesége lett Ketura, akit több magyarázó Hágárral azonosít. 175 éves korában "jó vénségben" Ábrahám megtért őseihez. Ő volt az első öregember. Amíg ezt az "ajándékot" nem kapta meg, Izsák úgy tűnt mellette, mintha testvére lett volna. Ábrahámot is a Máchpéla barlangjába temették el Sára mellé, a temetésen Izsák és Ismael is részt vett.

Deutsch Gábor

B’résit könyvének ötödik szidrája a Sára élete ) címet kapta, annak ellenére, hogy Sára haláláról olvashatunk benne. Mózes első könyvének utolsó párásája pedig az És élt hetiszakasz, pedig az Jákob haláláról számol be. Bölcseink utalást láttak a hetiszakaszok elnevezése, illetve a tartalmuk közötti ellentmondásban: "A cádikok a halálukban élőknek neveztetnek", vagyis a hozzájuk hasonló nagyformátumú emberek hatása nemhogy megszűnik, sokkal inkább felerősödik a fizikai világból történő távoztuk után.

 Az előző párásá befejezéseként olvashattunk Rebekka születéséről, míg mostani hetiszakaszunk elsőként Sára haláláról számol be. Bölcseink szerint, azért is követi egymást szorosan e két elbeszélés, hogy világossá tegye: ha eltávozik egy generáció kiemelkedő személyisége, akkor még életében megszületik utódja, aki képes lehet betölteni a nagy előd után keletkezett űrt.

"A Szent Áldott Ő, gondoskodik róla, hogy népe ne maradjon szellemi vezető nélkül, ezzel is biztosítja népe fennmaradását". "És volt Sára életének évei százhuszonhét év…" (23:1). A Tórában így áll az évszám: "száz és húsz és hét éves". E fogalmazás nyilvánvalóan nem véletlen- gondolták mestereink, és több, a mondatszerkesztés sajátosságát indokló magyarázattal látták el az utókort.

Rabbi Joszef Dov Soloveitchik szerint Sára "egyszerre" volt száz-, húsz-, és hétéves. A legtöbb embertől eltérően megőrizte életkori sajátosságainak legjavát, vagyis hétéves korának ártatlanságát, húszéves kori szépségét, és századik esztendejének bölcsességét, a Tóra erre a páratlan értékállóságra hívja fel figyelmünket. Az egyik tömör és sokatmondó kommentár így szól: kulán sávin letová, vagyis azért részletezi az évek számát a Tóra, mert mindegyik egyformán jóra, javára volt.

Ha valakit nem ismerünk, akkor is felmerül bennünk a kétség, hogyan lehetséges, hogy hosszú élete során semmilyen negatívum, csalódás, fájdalom nem érte? Sáráról pontosan tudjuk, hogy rendkívül nehéz időszakokon is túl kellett esnie, el kellett hagynia szülőföldjét, több ízben arra kényszerült, hogy férje érdekeit szem előtt tartva Ábrahám testvéreként jelenjen meg a nem is túlzottan barátságos külvilág előtt, hosszú évtizedekig küzdött a meddőség problémájával, végül Izsák fia feláldozásának lehetősége okozhatott számára keserű órákat.

Vajon megfelel a valóságnak a bölcsek kommentárja, tényleg minden éve jó volt? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy Sára a nehéz időkben sem vesztette el optimizmusát, és teljes szívvel hitt abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak, jellemének ez a sajátossága pedig lehetővé tette számára, hogy életkedvét egy percre sem elveszítve élhesse életét.

A másik vélemény inkább Szárá imánu hitének rendkívül erős voltára helyezi a hangsúlyt. Rabbi Zusá megjegyzése szerint az ősanya tökéletesen igaz asszony (cidkánit slémá) volt, és szívében szeretettel, belátással fogadta a csapásokat, nehézségeket is. A próbatételek nem távolították el I-stentől, a Misna (Bráchot) által is idézett gondolat szellemében vallotta: mevárchin ál hárá, kesém semevárchin ál hátová, vagyis miként kötelesek vagyunk áldást mondani a minket ért jóra, éppúgy áldást kell mondanunk a rosszra is. Hitte, hogy az "Ö-való vigyáz mindenkire, aki szereti Őt".

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

  KOMMENTÁR

  CHÁJÉ SZÁRÁ

A JÓ CSELEKEDET

Bár a hetiszakasz Száráról van elnevezve, tulajdonképpen folytatódik benne az Ábrahámról szóló elbeszélés.
A csoda útján született Izsáknak házastársat kellett keresni, hogy az ősapa nemzetsége ki ne haljon. De nemcsak a nemzetség fizikai fennmaradása volt a cél.

Az Ábrahám által felfedezett és az általa tovább terjesztett monoteista hit folytatásáról volt szó. Így nem lehetett Izsáknak a bálványimádó kánaánita népek között feleséget keresni.
E célnak megfelelően indult el az ősapa szolgája, Eliezer, hogy gazdája családjában találjon feleséget Izsáknak. Végül is Rivka jelöltetett ki Ábrahám fiának, mert "jó cselekedeteket" gyakorolt. Felkérés nélkül is segített Eliezernek megitatni nyáját. Ez volt a fő és az egyetlen szempont, hogy bekerülhessen Ábrahám családjába.

Ugyanis "gömilut cseszed", a jó cselekedetek gyakorlása a zsidó hit, a zsidó vallás alaptétele.
"Három dolgon áll a világ: a Tórán, az imán és a jó cselekedeteken" .(Ávot tract. 1/2). Az utóbbi számít a legfőbb értéknek. A Talmud hangsúlyozza, hogy nagyobb érték az, ha az ember saját kezével teszi a jót, mintha azt csak pénzével, adományával tenné.

Az utóbbi talmudi gondolat kapcsolatban lehet az 5. parancsolattal. A "tiszteld apádat és anyádat" ige minden bizonnyal az öreg szülőkre gondol elsősorban, akik gyermekeik támogatására szorulnak. Nemcsak tisztelni kell őket, hanem öregségükben gyámolítani fizikailag és lelkileg egyaránt. Sokan úgy vélik az 5. ige teljesítését, hogy az öreg szülőket otthonokban helyezik el - talán drága pénzért és nagy ritkán meg is látogatják őket. Mennyivel nagyobb azok érdeme, akik személyesen gondoskodnak róluk! Ha nem maguknál, hát saját otthonuk közelében! Mert "nagyobb érdem a saját kezű jó cselekedet, mint a pénz által mívelt" (Talmud).

Az akkori szokás szerint a leány kérő fizetséggel "mohár"-ral tartozott a leány apjának. Eliezer ajándékokkal megrakodva tért be Rivka apjának házába. "A szolga ezüst és arany edényeket, ruhákat és egyéb ajándékokat vett elő és adta azokat Rivkának és családjának" (Gen. 24/53).

Fontos megjegyeznünk, hogy a család nem kényszerítette a leányt a házasságra. Amikor Eliezer távozni készült a menyasszonnyal, így szóltak hozzá: "Hívjuk a leányt, és kérdezzük meg, akar-e menni ezzel az emberrel" (u.o. 56-58).

Izsák anyját, Szárát, Ábrahám eltemette a Chét fiaitól vásárolt Máchpéla barlangjába. A talmudi legenda tudni véli, hogy Szárá életében áldás telítette a családi sátrat: szombattól szombatig nem aludt ki a fény, áldás volt a kenyérben és felhő borította a sátrat (Rási).
Amikor Izsák otthonába vezette Rivkát, mindezek a csodás tünemények újra megjelentek. Ezért mondja az Írás: "Megvigasztalódott Jicchák anyja halála után" (Gen. 24/66).
Szárá temetése alkalmat adott a hetiszakasznak, hogy bemutassa Ábrahám emberi nagyságát. Efron, a hettita törzsből, előbb ingyen ajánlotta fel a Máchpéla-barlangot temetkezési helyül, de Ábrahám nem volt hajlandó elfogadni azt. Ekkor a tulajdonos jóval áron felül adta el a barlangot a hozzá tartozó területtel, de Ábrahám szó nélkül fizetett. Az Írás beszámol Ábrahám haláláról is.

"Ábrahám boldog öregségben halt meg és tért meg őseihez. Eltemették őt Jicchák és Jismaél fiai a Máchpéla barlangjába" (Gen. 25/8).
A hetiszakasz kihangsúlyozta Jismáel részvételét a temetésben, mondván, hogy a felnőtt Jismáel nem tagadta meg apját, bár az gyermekkorában elkergette őt házából.

A mi számunkra fontos tudnivaló a hetiszakaszból, hogy az első ősapa megvásárolta a hettitáktól Máchpéla barlangját. Oda temették utódait is és Chevront Kirját Árbának (a négy pár városa) nevezték az oda eltemetett őseinkről.

Hogy a "jó cselekedetek" eszméjével fejezzük be a magyarázatot, említsük meg a hagyományt, mely az ember temetését "cheszed sel emet" -nek, igazi jó cselekedetnek nevezi. A halott ugyanis sohasem fizetheti vissza a vele tett jót. És ebben Jichák és Jismáel egyek voltak. (Bár ma is így lenne!)