hitelet39

2012. október 28 - november 3

Ezen a héten a Vájéra hetiszakaszt - szidrát - olvassák a zsinagógában. Jelentése: "És megjelent" az Örökkévaló, Mámré terebintusainál, mikor a nap a legmelegebben sütött.

Körülmetélő pajzs
/ Afrika /

A szidra kezdő sorai egy nagyon fontos fogalommal ismertetnek meg minket, a Derech Ereccel. (A föld útja, a zsidó etika). Ezen szabályok szó szerint nem szerepelnek a Tórában, de szellemében igen. Bölcseink szerint a Derech Erec az egyetlen, amely megelőzi a Tórát.

Megelőzi kronológiailag, hiszen a tanulságokat többek között Ábrahám cselekedeteiből eredeztetjük. De megelőzi tartalmilag is, mert az ember és ember közötti magatartás az ember és I.ten tiszteletével azonos. Embertelen magatartású egyén nem lehet kedves a Teremtő szemében. Vegyük a példákat részletesen:

Ábrahám Mamré (Ábrahám társa, barátja) terebentusánál pihen. Megjelent neki az Ö..való. A circumcisió után a harmadik nap a legnehezebb, tehát a Teremtő beteget látogatott.

Tanulság: a beteget meg kell látogatni, közvetlen hozzátartozót azonnal, rokont, barátot három nap után. "Amikor a nap a legmelegebben sütött". Tapintatból a Teremtő nagy meleget bocsátott a földre, hogy ne zavarják a beteget. De látta, hogy Ábrahámnak oly öröm a vendéglátás, hogy feltűnt három férfi (már tudjuk, hogy angyalok). Ábrahám eléjük sietett.

Tanulság: a vendéget szívesen kell látni. Ábrahám kenyeret ígért nekik. Nézzük meg, mit is tett a vendégek elé. Süttetett Sárával lepényt. Vágott borjút, hozott tejet, vajat, túrót. Valószínűleg ez utóbbit adták először, hogy oltsa szomjukat és a kásrut szabályainak is megfeleljen.

"Ők ettek". Az angyalok ettek? Mímelték az evést.

Tanulság: az embernek tiszteletben kell tartani a helyi szokásokat. Érdeklődtek Sára felől.

Tanulság: a család tagjai iránt tanácsos érdeklődni. A három angyalnak három különböző feladata volt. Az egyik közölte, Sárának egy esztendő után gyermeke lesz. Sára a hírt kétkedve fogadta. A másiknak Szodoma megbüntetése, a harmadiknak Lót megmentése. Ábrahám irgalomból alkudott. Ha tíz igaz ember lett volna Szodomában, a város nem pusztul el. De nem találtak ott mást, csak Lótot. Szodomának, Gomorának fő bűne az idegenek sanyargatása volt. A két angyalt (a harmadik már teljesítette küldetését) Lót szívesen fogadta, sátrába vezette. Szodoma gonosz lakói kiadatásukat követelték. Már az ajtót akarták betörni, de vakságban lett részük a betolakodóknak. Így az ajtót nem találták. Lót egész családja megmenekülhetett volna, de csak felesége és hajadon lányai mentek vele, mert vejei tréfának fogták fel a város pusztulásának bejelentését. Az Ö…való utasításának teljesítésével sem késlekedni nem szabad, sem visszanézni. Látni, hogyan pusztul el a város. Lót felesége visszapillantott, sóbálvánnyá merevedett.

Ábrahám kora reggel lenézett Szodoma és Gomora fölé, látta, hogy felszállt a föld füstje, mint egy égő kemence füstje. Fohász tört fel lelkéből.

Idézet a kommentárokból: A bölcsek szerint ekkor vezette be a reggeli imát.

Ábrahám és családja Kadés és Sur között Gerárba tartózkodott, itt is a király, Abimelek udvarába került Sára. Ez Ábrahám számára a kilencedik megpróbáltatás. Az Ö…való megjelent a király álmában, és közölte, hogy Sára felesége Ábrahámnak, ne nyúljon hozzá. Abimelek felelősségre vonta Ábrahámot, hogy ezt nem közölte vele. Gazdagon ellátta és elbocsátotta.

Az Ö…való megemlékezett Sáráról, fia született, Ichak (Izsák), a rossz nyelvek szerint Gerár királyától származott a fiú. De Izsák mintha fiatalabb testvére volna, annyira hasonlított apjára. Így a pletykának nem lehetett alapja. Sára az örökséget féltve, elkergeti Hágárt és Ismaelt. Az Ö…való megmentette őket, és megígérte, hogy nagy nemzet válik Ismaelből.

A legnagyobb próbatétel. Az Ö…való felszólította Ábrahámot, hogy vigye fiát, Izsákot a Moria hegyére, és áldozza fel. Izsák, Ábrahám öreg napjainak ajándéka, akire várt, akiért imádkozott. De mégsem késlekedett, hogy a parancsot teljesítse. Megkötözte fiát, (akéda), de egy angyal elütötte Ábrahám kezéből a kést. Egy kost tett a bokorba "a kos szarva fennakadt a bozótban". A kos szarvát minden Ros Hásánákor megfújjuk, ez a sófár. Jelezve, az Örökkévalónak nem kedves az emberáldozat, sőt egyenesen utálatos. Nyomatékkal akarta közölni, hogy a Moloch kultusz, amikor gyermeket áldoztak fel a pogányok, halálos vétek. Hasonlót elkövetni tilos.

Ros Hásáná első napján felolvassák Izsák születését, Hágár elűzését és Ismael megmenekülését. Háftorának Hanna történetét, Sámuel születését.

Második napján Izsákot megkötözik, de mint láttuk, megmenekült, Háftóra Ráchel siratja gyermekeit, akiket száműztek hazájukból.

Ezért Ros Hasánát az anyák és fiak napjának is szoktuk nevezni.

Deutsch Gábor

"És megjelent neki az Örökkévaló Mamré tölgyeseinél" (18:1). Mármint a lábadozó Ábrahámnak. A körülmetélést követő harmadik napon (Bává Mecijá 86b) küldte hozzá I-sten angyalait (Micháel, Ráfáel és Gábriel), hogy hogyléte felől érdeklődjenek. A három angyal a legjobbkor, a legtöbb fájdalommal járó napon jöttek el megerősíteni Ávráhám ávinut.

Miért érezték fontosnak hangsúlyozni mestereink, hogy Ábrahám a vendégfogadás parancsolatát éppen a brit milá-t követő harmadik napon teljesítette? Bölcseink úgy vélik, hogy pedagógiai célból, a rabbik a későbbi generációk tagjainak kívánták ugyanis felhívni figyelmét arra, hogy az Ősatyának amint módja volt teljesíteni a vendégfogadás micváját
( -háchnászát orchim) nem habozott, nem keresett állapotára való tekintettel kifogást, hanem örömmel végrehajtotta a parancsot. Pedig megtehette volna, hiszen túl azon, hogy nem volt kifogástalan a fizikai állapota, hivatkozhatott volna a Talmudból (Szuká 25a) ismert elvre: "aki micvával foglalkozik, mentes lesz egyéb micváktól".

Tudjuk, hogy nem élt ezekkel a lehetőségekkel, ebből megérthetjük, hogy mekkora jelentőséggel bír az említett parancs minden nemzedék számára. Joszéj ben Jochanán szerint: "legyen házad nyitva minden égtáj felé… észak, dél, kelet, nyugat felé egyaránt, mint Jóbnál, aki négy bejáratot készített házához. Miért készített négy bejáratot? Hogy a házába jövő szegényeknek ne kelljen fáradniuk annak megkerülésével". A micva ilyen színvonalú teljesítése nem túl gyakori, nem is elvárható, annyi azonban biztos, hogy minden, magát vallásos zsidóként definiáló ember köteles legjobb tudása szerint rendszeresen gyakorolni végrehajtását.

"A harmadik napon felemelte Ábrahám szemeit és látta a helyet távolról"(22:4). A párásá középpontjában Izsák megkötözésének (ákédá) elbeszélése áll. Rási a midrást idézve indokolja, hogy miért az indulás utáni harmadik látta meg Ábrahám nehéz küldetésének pontos helyét: "nem akarta (I-sten), hogy az emberek azt mondják: összezavart elméjét, és ha (Ábrahámnak) lett volna ideje gondolkozni, akkor nem teljesítette volna akaratát.

A csortkovi cádik, Rabbi Jiszráel kommentárja a mákom (hely, illetve I-sten egyik neve) szó mindkét jelentését felhasználja: "a legmagasabb szinten lévő embernek is ügyelnie kell arra, hogy kikkel van egy társaságban. Amíg Ábrahám a vele tartó két ifjúval volt (Ismáel és Eliezer), addig csak távolról láthatta I-stent, amikor elvált tőlük egyből elérkezett "azon helyre, melyet Isten mondott neki" (22:9)."bizony meg foglak áldani és meg fogom sokasítani magzatodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van és magzatod elfoglalja ellenségeinek kapuját"(22:17).

Izrael bölcsei megjegyzik, hogy I-sten korábban többször is megáldotta Ábrahámot. Lót megmentése után a következőkkel: "mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és magzatodnak örökre. És teszem magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható"(13:15-16), míg a "darabok között kötött szövetség" (brit béjn hábetárim) idején a "tekints csak fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz a te magzatod!" szavakkal biztosította Ábrahámot népének jövőjével kapcsolatban.

A bölcseinkben megfogalmazódó kérdés arra keresett választ, hogy vajon milyen újdonság (chidus) van ebben az áldásban, melyet az ákédá, illetve a többi sikeres próbatétel után kapott Ábrahám?

Mestereink szerint a "magzatod elfoglalja ellenségeinek kapuját" mondatrész rejti az újdonságot, Rámbán megjegyzi: "már korábban biztosította az Ö-való Ábrahámot, hogy megsokasítja utódait, mint égen a csillagokat, avagy mint a föld porát.

Itt azonban - értékelve Ábrahám helytállását - kiegészíti ezt ("mivel megtetted ezt a dolgot"), és megesküszik szent nevére, hogy leszármazottjai elfoglalják ellenségeik kapuját". A Rámbán szerint ez biztosíték arra, hogy kövessenek el bármilyen hibát is az utódok, nem fordulhat elő, hogy olyan csapást szenvedjenek el Ábrahám örökösei, melyből nem tudnak felállni. Így zárja gondolatát: "ez (az eskü) a ránk váró teljes megváltás biztosítéka".

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

VÁJÉRA

ÁBRAHÁM ÉS SZODOMA

Biblia prófétai szakaszaiban Szodoma és Gomora jelképévé váltak minden rossznak. Jesájáhu próféta így feddi a népet: "Halljátok Isten szavát, ti, Szodoma vezetői, figyeljetek Istenünk tanára, Amora népe." (Jes. 1/11.) A bűn öncélúságáról szól a próféta, mikor ezt mondja: "Vétkeiket (büszkén) közölték, nem tagadták." (u.o. /3/9.)
A pusztulást is e két bűnös város sorsához hasonlítja a próféta: "Mint Szodoma, olyanná lettünk, Amorához lettünk hasonlóvá, ha Isten nem hagyott volna nekünk kevés maradékot." (u.o. 1/9.)

Lót és felesége

Előző hetiszakaszunkban olvastuk: "Szodoma lakosai rosszak és bűnözők Isten szemében." (Gen. 13/13.) E mondathoz számos legenda fűződik a Midrásban és a Talmudban. Leghíresebb köztük "Szodoma ágya" néven ismert. A város lakosai megkínozták a vendégeket. Ha az idegen magas volt, levágtak belőle, ha alacsony, kinyújtották, hogy megfeleljen az "ágy" méreteinek. A jó cselekedet bűnnek számított, a kegy gyakorlása véteknek. Mikor Ábrahám unokaöccse, Lót vendégeket fogadott házában, meg akarták ölni. "Szorongatták Lótot nagyon és be akarták törni háza ajtaját." (u.o. 19/9.)

Szodoma nemcsak gonoszsága miatt lett hírhedtté. Ebben a városban a rosszat l'art pour l'art űzték, filozófiai meggondolásból. Erre mondta a próféta: "Jaj azoknak, kik a rosszat jónak mondják, a jót rossznak, a keserűt édesnek és az édeset keserűnek." (Jes. 5/20.)
A Biblia számos helyen foglalkozik a megtérés eszméjével. "Esküszöm - szól Isten -, hogy nem kívánom a gonosz halálát, csak hogy megtérjen a gonoszság útjáról." (Ezek. 33/11.) De aki a rosszat jónak mondja, az sohasem fogja a rosszat elhagyni.

Szodomával kapcsolatban mutatkozott meg legjobban Ábrahám emberi nagysága. Könyörgését a városban esetleg fellelhető jámborokért kezdte. "Hát elpusztítod a jámbort a gonosszal együtt?" (Gen. 18/28.) - kérdezte Istentől. "Nem teheted ezt! Az egész világ bírája ne tegyen igazságot?" (u.o.) Eddig Ábrahám az igazságra hivatkozott. De tulajdonképpen arra törekedett, hogy a jámborok érdemével megmentse a gonoszokat. "Szólt Isten: nem pusztítom el (a várost) tíz jámbor kedvéért." (u.o. /32.) De nem találtatott benne tíz igaz...

Ábrahám, az egyistenhit "atyja" imádkozott a gonoszok életéért. Ő nem tudta, hogy itt olyan gonoszokról van szó, kik a "rosszat jónak mondják". Ezek pedig megfertőzhetik a társadalmat, ezért számukra nem lehet kegyelem.

Hetiszakaszunk egyik különleges fejezete Ábrahám tizedik próbatételéről szól. A fejezet szerint Isten Ábrahám egyetlen fiúgyermekét, Jicchákot kérte az ősatyától áldozatként. Az elbeszélés ugyanazzal a kifejezéssel kezdődik, mint az első próbánál: "Lech löchá" - menj el magadnak. (Gen. 22/2.) Ez volt az egyetlen olyan próbatétel, mikor a Tóra kifejezetten azt írja: "Isten próbára tette Ábrahámot." {u.o. /1.); vagyis nem gondolta "komolyan" az emberáldozatot. Hiszen a Tóra többször is említi más népek e barbár szokását, mint a legutálatosabb cselekedetet. "Minden utálatos cselekedetet, mit Isten gyűlöl, ők megteszik isteneiknek, még fiaikat és lányaikat is tűzbe vetik isteneiknek." (Deut. 12/31.)

Jeremiás próféta is arra céloz, hogy az Ábrahámtól kért emberáldozat próbatétel volt csupán és nem Isten valódi kívánsága. "Oltárokat emeltek (Jeruzsálem népe), hogy tűzbe vessék fiaikat, lányaikat, mit én nem kértem és sose gondoltam." (Jer. 7/31 .) A Talmud világosan kijelenti, hogy ez Ábrahám próbatételére vonatkozik.
Az "Ákéda" elbeszélésében Ábrahám fia helyett egy kost áldozott fel. A fejezet azt akarja kihangsúlyozni, hogy az emberáldozatot - mit Isten elvet - állatok feláldozásával helyettesítik. Később a próféták ezt is elvetették, ha erkölcsi romlás uralkodott.

Ilyen esetekben minden próféta elvetette az áldozatok bemutatását, mert az nem takarhatja el a bűnöket. "Minek nekem áldozataitok sokasága - mondja Isten. Tisztuljatok meg, tüntessétek el a gonoszságot szemem elöl, tanuljatok jót és igazságot cselekedni!" (Jes. 1/11. 16.)
Ábrahám mintaképe volt az erkölcsi és emberi nagyságnak. Az ő kos-áldozata elfogadtatott Isten által. Ros Hásánákor a kos (vagy más tiszta állat) szarvából készült sófárral könyörgünk Istenhez bűnbocsánatért és fogadjuk meg cselekedeteink megjavítását.
Ezt az elmélkedést talán Micha próféta szavaival zárhatjuk. "Mivel békítem ki Istent, leszek az Úrnak alárendeltje? Békítsem ki égő áldozattal, egyéves borjakkal? Vajon Isten kosok ezreit akarja, vagy elsőszülöttemet áldozzam vétkemért? Megmondta neked, ember, mi a jó és mit kér tőled Isten: Igazságot cselekedni, kegyét szeretni és szerényen élni Isten útjain." (Micha 5/8.)

Ez a mondat és sok más hasonló arra int minket, hogy Ábrahám útját kövessük: a tisztesség, a szerénység és a jóság útját. Mert csak azután van jogunk imádságunk meghallgatását kérni és a vallási szertartások betartásával nemcsak jó embernek, hanem jó zsidónak is neveztetni.