hitelet37

2012. október 14 - 20

Ezen a héten Noách heti szakaszát olvassák a zsinagógákban.

Az özönvíz

A köznyelv a hetiszakasz hősét Noéként ismeri. Igaz ember volt. A bűnös közegben is megőrizte romlatlanságát. ezért az Ö…való amikor megharagudott az emberekre, mert megtelt a föld gonoszsággal és özönvízzel tervezte sújtani a földet, Noét és családját megkímélte. Utasította, készítsen bárkát, amelyben átvészelhetik az özönvizet. Noé 120 évig dolgozott a bárkán, részint mert a korabeli technológia egy embertől ennyi időt kívánt, másrészt aki megkérdezte tőle, miért e nagy munka, figyelmeztetőleg elmondta a fenyegető veszélyt. De nem hittek neki. Főbűne embernek, állatnak a fajtalankodás volt. A föld élőlényei úgy maradhattak meg, hogy minden áldozatra alkalmas fajtából 7-et 7-et, a többiből egy hímet, egy nőstényt vihetett Noé a bárkára.

Noé bárkája
/ középen a galamb /

40 nap és 40 éjjel esett az eső, el is pusztult minden hús a földön, a halak életben maradtak, innen tudjuk, a hal nem hús.

Az özönvíz a második hónap 17. napján kezdődött és 150 nap múlva a 7. hó 17.-én annyira csökkent, hogy a bárka az Ararát hegyén talajt ért.

Előbb kiküldte Noé a hollót, hogy meggyőződjön, leapadt-e a víz, de a holló visszatért, mert még víz borította a földet. A galambot háromszor bocsátotta útjára. Először visszatért hamarosan.

Másodszor egy olajágat hozott a csőrében, mert a fák koronája már kint volt a vízből. Harmadszor nem tért vissza. A madár helyet talált magának a földön.

Az Ö…való ívet helyezett az égre (szivárvány) bizonyságul, hogy bár az ember olyan, amilyen, mégsem bocsájt özönvizet az egész emberiségre. Mivel Noé az állatokat megmentette, gondozta, a Teremtő megengedte a hús fogyasztást. De a vért – mert az a lélek – nem szabad enni-inni. Számos figyelmeztetésből kialakult a noeiták (Noé utódainak) hét törvénye:

1. A törvényszékek felállítása,

2. Az Istenkáromlás tilalma.

3. A bálványimádás tilalma.

4. A fajtalanság tilalma.

5. A vérontás és

6. A rablás tilalma.

7. Az élő állatból levágott hús élvezetének tiltása.

Az a mondat, "véreteket számon fogom kérni", bölcseink szerint az öngyilkosság tiltását jelenti.

Noé földművesként szőlőt ültetett, a bor az öröm jelképe, ezzel szenteljük meg ünnepeinket és válasszuk el a hétköznapoktól. Túlzott fogyasztása megalázó helyzetbe hozhatja az embert.

Idézet a kommentárokból: a Talmud leírja a részegség fokozatait. Először az ember szelíd, mint a bárány. Utána erősnek hiszi magát, mint az oroszlán. További alkoholfogyasztás után a földön fekve bemocskolja ruháját, mint a disznó, végül majom módjára ugrándozik.

Sok ember oly okosnak képzelte magát, hogy égig érő tornyot akart építeni. A Bábel asszír szó, jelentése: I…n kapuja. Amit nem értek el, mert a Teremtő összezavarta a nyelvet, többé nem egy nyelven beszélt az emberiség. Így szétszéledtek a nagyvilágba a szélrózsa minden irányában.

Deutsch Gábor

A heti tórai olvasmány főszereplőjéről már születése idején kiderült, hogy fontos szerepet fog betölteni az emberiség történelmében. Édesapja, Lemech a következőket mondta: "ez hoz számunkra pihenést munkánkban és kezünk fáradalmában, a földön, melyet elátkozott az Örökkévaló"(5:29).

A héber kifejezés (jenáchámenu), melyet "pihenést hozónak" fordítottunk ezen a helyen, akár a "vigasztal minket" fordítást is kaphatná, ebben az esetben viszont nem lenne teljesen érthető, hogy miért a Noách (pihenés) és miért nem a Menáchem (vigasztaló) nevet adta gyermekének Lemech.

Rási is érezte, hogy a névadás magyarázatra szorul, ezért leírta, hogy Noé volt az első ember, aki olyan eszközöket tudott készíteni, melyek segítségével az I-sten átkával sújtott föld megművelhetővé válhatott. Emlékeztetőül, az átkot Ádám kapta, miután evett a tiltott gyümölcsből: "átkozott legyen a föld miattad, fáradalommal egyél belőle életed minden napján át. Tövist és kórót növesszen neked és edd a mező füvét. Arcod verejtékével edd a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy és a porba térsz vissza"(3:17).

Későbbi bölcseink szerint elterjedt hagyomány volt, hogy az átok csak addig van érvényben, míg az első ember (ádám hárison) életben van és Noé volt az első, aki már Ádám halála után született (126 évvel, 1056-ban), ezáltal valóban ő lehetett (volna?) az, aki a hosszantartó, nehéz időszakot követően pihenést hoz az embereknek.

Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a "relatív cádik" fogalma, megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy éppen fordítva: különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni. Akik kevésbé szimpatizálnak személyével, azt vetik a szemére, hogy bár százhúsz esztendőt kapott I-stentől a bárka építésére, nem használta ki elég hasznosan az időt, igaz ugyan, hogy megépítette az emberiség túlélésének zálogát jelentő bárkát, de egyáltalán nem volt hatékony nemzedéke megtérítésének tekintetében, sőt ami nagyobb bajnak tűnik, nem is imádkozott értük.

Ez utóbbi védhetetlen, de a megtérítéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nagyon nehéz helyzetben volt. A későbbi korok mesterei találóan állapították meg: "miként micva az embernek véleményt mondani ott, ahol meghallgatják, ugyanúgy micva nem elmondani olyan helyen, ahol nem hallgatják meg".

Nehéz elképzelni, hogy Noé szavainak figyelmet szenteltek volna olyan emberek, akikről I-sten így nyilatkozott: "megtelt a föld erőszakossággal általuk; azért íme én megrontom őket a földdel együtt" (6:13), és legalább ennyire valószínűtlen, hogy azon kortársainak, akik érdeklődtek nála a bárka építésének okáról, ne mondta volna meg az igazat.

Ha a hatalmas bárka építése nem tűnt fel, akkor igazán nincs miről beszélni. Elképzelhető, hogy nem találta az emberekkel való sikeres párbeszéd kulcsát, de ezért elmarasztalni nem lehet, gondoljunk bele, hogy Mózes, aki Noénál feltétlenül magasabb szinten volt, hány alkalommal került a támadások kereszttüzébe, kizárólag azért, mert nem a nép pillanatnyi vágyával összhangban cselekedett.

Nehéz dolog hatásos kritikát megfogalmazni, ha rosszindulatból történik, nem lesz hatásos, ha jóindulatból, akkor nem biztos, hogy pontosan kerül kimondásra.

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

Noách

Az első hetiszakasz ezzel a mondattal végződik: "És Noách kegyet talált Isten szemében." (Gen. 6/8) ebben már utalást találunk arra, hogy Isten valójában nem akarja elpusztítani az egész emberiséget, hanem inkább csak "újrarendezni. Ennek az újrarendezésnek alapja, őse volt az Istennek tesző Noách.

Mi is volt tulajdonképpen az özönvíz előtti emberiség bűne? "Ki hischit kol bászár et dárká" (Gen. 6/12) "Minden élőlény a földön romlott lett." A fajtalankodás, a nemi kicsapongás egyik főbűne volt az embernek. De bölcseink szerint nem emiatt hozta rájuk Isten az özönvizet. "Vátimálé háárec chámász" (Gen. 6/11) "Telve lett a föld erőszakkal." Az erőszak gyilkosságot és rablást jelent. Minden bizonnyal háborúkat is.

A letűnt náci mozgalom és annak ideológiája á háborúban látta ideálját. A háborúban, mely kihozza az emberi erőket és a felsőbbrendű embert, amely megmenti az emberiséget az elsatnyulástól. A bibliai világszemlélet elítéli a háborút és mindennemű erőszakot. A Biblia ideálja a béke és a tolerancia, a gyengék segítése. A Biblia igenli az életet, az emberek közötti megértést. Még Isten egyik nevét is a Sálom = Béke szóban látja. Az erőszak csak pusztulást és özönvizet hoz maga után.

A bibliai világnézetnek megfelelt az új emberiség ősapja, Noách (Noé). A Biblia így nyilatkozik róla: "Noách igaz ember (cádik) volt, egyenes volt nemzedékében,

Istennel járt Noách." (Gen. 6/9)

Noách az építés és nem a rombolás embere volt. Épített bárkát a fennmaradásra, és az özönvíz után a földet művelte, hogy termést hozzon. Az erőszak távol állt tőle. A hagyomány szerint a bárka építése során többször figyelmeztette az embereket, hogy hagyjanak fel erőszakos és egyéb rossz cselekedeteikkel, mert katasztrófa közeleg. De kigúnyolták, sőt meg is akarták ölni.

Az özönvíz elmúltával Noáchot hálaérzet töltötte el. Hálaáldozatot mutatott be Istennek. Isten pedig megesküdött, hogy soha többé özönvizet nem bocsát a földre, és a természet örök törvényeit nem változtatja meg. "Míg a föld létezik, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel." (Gen. 8/22) Isten Noáchon keresztül az emberiséggel kötött szövetséget: "Mondá Isten Noáchnak és fiainak. Íme én megkötöm frigyemet veletek és utódaitokkal és minden élőlénnyel, mely veletek van." (Gen. 9/8-9)

Noách nem beszél az egész történet során, ő a cselekvés embere. Megépíti a bárkát, begyűjti, majd ápolja és eteti az állatokat. Az özönvíz után a földet műveli. Szőlőt ültet, és egy alkalommal lerészegedik az általa készített bortól. Két-fia, Sém és Jefet vigyáznak rá. Őket megáldja. A harmadik kigúnyolja. Őt és utódait megátkozza: "Átkozott legyen Kánaán (Chám fia), szolgája legyen testvéreinek. Áldott az Isten, Sém Istene,. Kánaán legyen szolgája. Jefetét' kedvelje meg Isten, és legyen Sém sátrának lakója." (Gen. 9/25-27)

Noách békeszerető, türelmes ember vo1t. Szorgalmas munkájával az Életet szolgálta. "Istennel járt Noách." Az új emberiség igyekezett tanulni a múltból.
Már nem az erőszak uralkodott az emberek között: "Az egész földön egy nyelv volt, és az emberek között egység uralkodott." (Gen. 11 / 1) De ekkor már hibába estek az emberek: a büszkeség és a gőg telítette meg szívüket: "Nosza - mondták egymásnak -, építsünk magunknak várost egy toronnyal, ami az égig ér, és szerezzünk nevet magunknak, nehogy szétszóródjunk a földön." (Gen. 11/4) A Midrás szerint a tornyot építő emberek le akarták taszítani Istent a trónjáról.

Ez a rövid bibliai elbeszélés szimbolikus értelemben a mai korhoz is szól. Ma nem építünk égig érő tornyokat sem Babilóniában, sem másutt. De hihetetlen magasságokat ért el a tudomány fejlődése. Az atomhasadástól a lombik-bébiig, az űrrepüléstől a génmódosításig hihetetlen, amit a homo sapiens értelme elért. Madách szavai szerint az ember magát Istennek képzeli az Isten helyébe. Ez a veszély mindenkor fennáll, ha a tudásra törekvő ember nem rendelkezik Szokratész, Einstein és más nagy tudósok szerénységével, tudva azt, hogy az emberi tudás véges.

Noách
II.

Hetiszakaszunk legismertebb története az özönvíz és Noé bárkája. Kevésbé ismert történet Bábel tornya és az új emberiség szétszórása az egész földön. A mi korunkhoz és ami nemzedékünkhöz ez a rövid kis elbeszélés szól a legjobban.

A bibliai történet röviden így szól: "Lőn, mikor az egész világ egy nyelvet beszélt, és egységes volt." (Gen. 11/1) Az egy nyelvet beszélő emberiség elhatározta, hogy tornyot épít, melynek csúcsa az égig ér.

A Midrás számos részlettel egészíti ki a Tóra elbeszélését. A torony építésének célja Isten ledöntése volt. Az emberek detronizálni akarták Istent, és felügyelni az emberekre, hogy ne szóródjanak szét. Isten azonban - a Tóra szerint - összezavarta nyelvüket, hogy ne értsék egymást. Így félbeszakították az építést és sok nyelvű népekként szétszóródtak a világban. Ha egy ember leesett és szörnyethalt az építkezés során, az senkit sem érdekelt. De ha valaki leejtett egy téglát, azt keményen megbüntették.

Ez a pár soros elbeszélés komoly gondolatokat ébreszthet a ma emberében, ha szimbólumként fogjuk fc,a-Tóra szavait. Az elmúlt évszázadban két oldalról is tanúi lehettünk két olyan rendszernek, melyek világuralomra törekedtek. Az egyik a "felsőbbrendű" faj nevében beszélt, a másik a "világ proletárjainak volt a szószólója. Ezek a rendszerek számos jelszót hirdettek, amelyeket a tömeg szívesen hallgatott. Az első a felsőbbrendű faj fogalmát hirdette előbb saját országában, majd más, alacsonyabb rendű fajok felett, végül az egész világon. A másik rendszer azt hirdette, hogy "az ember a legfőbb érték", holott egy gépalkatrész fontosabb volt tíz ember életénél. Azt is hirdették, hogy "minden ember érzi, hogy szabad". Ugyanakkor tízezerek sínylődtek a Gulág lágereiben.

A tudósok mindkét oldalon Bábel tornyot építettek. A tudomány lett az isten, Istent magát detronizálták. Az égitesteket űrhajókkal "bombázták", az ember eljutott a Holdra, és a Marsra is el akart jutni. Istenre nem volt már szükség, az ember a magas technológia birtokában önnön istenévé vált.

Az emberek szabadságszeretete megbuktatta a két rendszert. Az Isten utáni vágy is újra feltámadt.

De ekkor az Isten, az Allah nevében beszélők akartak úrrá lenni a világon. Ártatlan emberek tömegei estek áldozatul az Allahot képviselő fanatikusok vérszomjának. A világkataklizmák olyan méreteket öltöttek, hogy az emberiség megérett egy újabb özönvízre.

De Isten nem szánja pusztulásra a világot: "Megesküdtem, hogy Noé víze többé nem önti el a földet." (Jes. 54/9) "Isten nem azért teremtette a földet, hogy kietlen maradjon, hanem hogy benépesedjék." (Jes. 45/18) A zsidó hagyomány szerint mindig van legalább) 36 igaz jámbor, kiknek érdemeiértfennmarad a világ.

Az özönvíz története közismert. Mivel mindegyík ókori nép mondavilágában szerepel ez a történet (Crilgames eposz Babilóniában stb.), valószínű, hogy egy megtörtént természeti katasztrófáról van szó. A Tóra elbeszélésének egyik érdekessége, hogy Noé, a főhős, egyetlen szót sem szól, mintha. néma lenne. Annál többet cselekszik. A bárkát hosszú ideig építi, hogy az emberek tanuljanak belőle, és térjenek meg, mielőtt a katasztrófa bekövetkezne. Mindegyik állatfajtából nőstényt és hímet vitt a bárkába, hogy a fajok fennmaradjanak.

Az állatokat természetesen etetni is kellett az özönvíz ideje alatt. Az özönvíz után hálaáldozatot mutatott be szerencsés megmenekülésért. Majd szőlőültetéssel és földműveléssel foglalkozott. Mindezen ténykedését hangtalanul, szó nélkül végezte. Noé példája arra mutat, hogy a cselekvésnek, a jótettnek nincs szüksége szavakra. Az emberek sok szót vesztegetnek arra, mit kell tenni, miként kell viselkedni, a jót szolgálni, ugyanakkor cselekedeteik elmaradnak a szép szavaktól. Noéról elmondhatjuk a talmudi szólást: "Beszélj keveset és tégy sokat." (Atyák mondásai)

Az özőmvíz története egy világszerte elterjedt szimbólumot hagyott az emberiségre. A csőrében olajágat tartó galamb, Noé küldöttje, a béke szimbóluma lett. Ugyanakkor a Biblia szerint a szivárvány azt jelenti, hogy az emberiség megérdemelne egy újabb özönvizet bűnei miatt. De "megesküdtem, hogy özönvizet nem hozok többé a földre". A szivárvány fizikai okát ismerjük. De a Biblia (nem tudományos) értelmezése is megszívlelendő.

Noé személyével kapcsolatosan még egy megfigyelést tehetünk. Azt írja róla a Tóra, hogy Noé igaz ember volt, Istennel járt. Még két emberről mondja az írás, hogy Istennel jár: Chánochról és Ábrahámról. A három ember között érdekes különbség van. Chánoch az özönvíz előtti emberiség tagjaként közel járt az erkölcsi romláshoz, ezért Isten idő előtt magához vette. Noé igaz ember volt, de nem volt hatással környezetére. Ábrahám jámborságával emberek sokaságát térítette a helyes, Istennel járó útra.

Menachem Meron

KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

NOÁCH

Az "igaz" ember

Hetiszakaszunk legismertebb elbeszélése az özönvíz története. Az elbeszélés nem egyedülálló az ókori irodalomban. A babilóniaiaknál a hasonló esemény hőse Upátusu (nálunk Noách vagy Noé): A Biblia - ha részletezi is az eseményt - a történet erkölcsi tanítására törekszik. Az ember hivatása legyőzni rossz ösztöneit és aszerint részesül jutalomban vagy büntetésben. Másrészt a (lakott) világ fennmaradása isteni cél. Így mondja a próféta is:

"Nem kietlennek teremtette, hanem benépesítettnek alkotta" (Jes. 45/18).

Az özönvíz nemzedéke erkölcsi fertőben élt, "mert minden élő romlottságban élt a földön" (Gen. 6/12). ' "Isten megbánta, hogy teremtette az embert (u.o. 5/6). De mégis talált egy igaz embert, hogy ráépíthesse az új világot - Noách kegyet talált Isten szemében" (u.o/8).
Érdekes megemlíteni, hogy mivel indokolta Isten a világ elpusztítását, ugyanakkor milyen indokot hozva fel esküjére, hogy többet nem hoz pusztulást a földre. A két indok hasonló, sőt majdnem azonos. "Látta Isten, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és szíve gondolatai ösztöne csak gonosz egész nap" (u.o. /5). Így az özönvíz előtt.
Az özönvíz után Noách hálaáldozatot mutatott be Istennek. Az áldozatot Isten elfogadta és utána így szólt: .
"Nem átkozom el többé a földet az ember miatt, mert az ember szívének ösztönei rosszak ifjúságától kezdve" (Gen.8/21).

A két indok, a világ elpusztítására és megtartására, látszólag azonos. De megfigyelhetjük a különbséget, ha hangsúlyozzuk az "ifjúságától kezdve" kifejezést. Az ember ösztönökkel születik, miként az állat: De csak az embernek adatott meg, hogy ösztöneit, ha károsak, ha rosszak, legyőzze szabad választás útján. Ezért hivatása a nevelésnek, hogy a rosszra hajló "ifjúsági" ösztönöket korlátok közé szorítsa, önmegtartóztatásra bírja. "Ki a hős, ki legyőzi ösztöneit". (Ávot 4/1). Ő az ideál, az igaz ember. Isten az új világot az ilyen "igaz" emberekre építette. Őértük kíméli meg földünket, az elpusztítástól. Talán erre az isteni esküre támaszkodik a zsidó legenda, hogy a világ 36 igaz ember érdeméért marad fenn (legalább 36?).

A hetiszakasz másik elbeszélése "Bábel tornyáról" szól.

"Így szóltak (az emberek): építsünk várost, benne egy tornyot, mely az égig ér, hogy nevet szerezzünk magunknak..." (Gen.11/4).
A legenda szerint az ember elhivalkodottságában le akarta dönteni Istent trónjáról. Építés közben civakodás, gyilkosságok, erőszak és egymás meg nem értése uralkodott az építők körében. Erre "Isten szétszórta az embereket a föld egész felületére" (u.o./8).
A bibliai elbeszélés és a hozzáfűződő legendák sok gondolatot ébreszthetnek a XX. század emberében... A technológia hihetetlen fejlődése, az emberi tudomány szédületes eredményei azt az érzést kelthetik sokakban, hogy a mai "Bábel tornya" immár az égig ér, és az emberi észnek nincs határa. Ma már nemcsak a Holdra, hanem a Marsra is eljutott az emberi alkotás, és az ember (nevet alkotott magának" (u.o.), akkor talán ismét az Észnek kell templomot emelni, mint a francia forradalom idején?
Az ilyen gondolatok elfelejtetik az emberrel, hogy a természeti törvényeket, melynek segítségével eredményeit eléri, ő se nem alkotja, se nem változtatja meg, csupán felfedezi azokat. Azt is elfelejti az ember, hogy nemcsak a Hold, de a Mars is ezredmilliméter távolságban van tőlünk a világűr mértékegységeivel mérve.

Az embernek nemcsak (rossz) ösztöneit kell legyőzni, hanem oktalan büszkeségét is. Az igazi, nagy tudósok (mint Einstein) szerények, mert ők tudják igazán, hogy az emberi tudás véges.
Az özönvíz elbeszélése, a bábeli torony története arra tanít, hogy az az emberi társadalom, melyben az erőszak uralkodik - ha tudományos eredményeket is ér el -, nem boldogabbá, hanem szerencsétlenebbé teszi az embert.