2012. szeptember 9 - 15

" felharsan a sófár..."

A héten a zsinagógákban felolvasott hetiszakasz címe: Nicávim, jelentése:itt állok. Közelednek az ünnepek, a reggeli imánál felharsan a sófár, a kos szarvából készült kürt. Az Újév előtti héten recitáljuk ezt a hetiszakaszt. Mózes halála napján maga elé gyűjti népét, nemcsak azokat, akik akkor éltek, hanem azokat, akik már eltávoztak és azokat is akik születni fognak. Tehát minket is! A mi lelkünk is ott sorakozott Mózes előtt. "Azzal, aki itt van, itt állva velünk ma, az Örökkévaló színe előtt, és azzal is, aki nincs itt ma velünk". Figyelmeztet Mózes, hogy igéi betarthatók, a földön találhatók, akarat kekll megtartásukhoz és akkor választjuk az életet.

 

Deutsch Gábor

Sábát mevárchim az elnevezése minden szombatnak, melyet egy új hónap első napját is magába foglaló hét követ. Ennek alapján a mostani sábesz is lehetne sábát mevárchim, hiszen jövő pénteken este Tisri veszi kezdetét, azonban mégsem az, hiszen tudjuk jól, nem egyszerűen új hónap, hanem újesztendő köszönt ránk. A hagyományos magyarázat szerint azért nem hirdetünk ilyenkor, hogy összezavarjuk a Sátánt, és legalább az ünnepen ne legyen módja vádaskodni ellenünk. A kevesebb jóindulattal megfogalmazott, kissé életszerűbb kifejtés arra épít, hogy a többi hónap kezdete ugyan nem foglalkoztatja testvéreinket különösebben, de legalább Ros Hásáná igen, ezért eljönnek a zsinagógákba, amivel – teszem hozzá – ugyancsak összezavarják a Sátánt. Bölcseink szerint a zsoltárban (81:4) is láthatunk utalást arra, hogy ne hirdessük ki Tisri hónapját: "fújjatok sófárt újholdkor, holdtöltekor, ünnepünk napjára". A "holdtöltekor" szó eredetije némi módosítással az "eltakart" jelentést kapja, ami "világossá" teszi, hogy titokban kell tartanunk az Újév pontos idejét. "De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az esküt"(29:13). A vizsnyici rebbe, Cháim Meir sokszor beszélt hallgatóságának az összetartás és egység jelentőségéről. Egyik dróséjéban ezt a pászukot idézve kifejtette: "a nép körében tapasztalható széthúzás okán mondta Mózes az Ö-való nevében, hogy "nem egyedül veletek kötöm ezt a szövetséget". A szövetséget nem egyénekkel, hanem a nép egészével kötötte I-sten, vagyis csak és kizárólag abban az esetben őrizhető, ha a zsidóságon belül egység uralkodik, és közös akarattal törekednek céljaik megvalósítására. Az őszi ünnepi imáinkban szerepel a mondat miszerint "(I-sten) aki megvizsgálja a szíveket az Ítélet Napján". A következő mondat kommentárja rámutat, hogy nem csak e vizsgálat alapján hoz döntést sorsunkról a Teremtő. "Béke lesz velem, ha járok szívem állhatatosságában"(29:18). A Ktáv Szofer írja: "vannak köztünk olyanok, akik a rossz ösztön hatására számos bűnt követnek el, közben azzal vigasztalják magukat és igazolják cselekedeteiket, hogy kijelentik: a lényeg úgyis a jó szív. Szerintük, aki ennek birtokában van, annak az Ö-való megbocsátja tetteit. Az ilyen embereket figyelmezteti Mose rábénu: "nem akar majd az Örökkévaló annak megbocsátani"(uo. 19). A zsidó hagyomány meghatározó gondolata, hogy elsősorban cselekedeteink alapján vagyunk megítélve, a jó szív csak egy lehetőséget jelent, mely által több micvát hajthatunk végre, de sajnos csak akkor, ha a fejünket is megfelelő módon használjuk". A kuzmiri Rabbi Jechezkél szerint, "aki jó szívvel viseltetik I-sten iránt, az iránt I-sten is jó szívvel lesz, aki viszont jót tesz, azzal a Teremtő is jót cselekszik majd". Nem kis különbség. "A rejtettek az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a nyilvánvalók a mieink és gyermekeinké"(29:28). A "rejtett" (nisztár) kifejezést az igaz emberekre vonatkozóan is szoktuk használni cádik nisztár, azaz rejtett igaznak nevezve őket. A kocki Rabbi Menachem Mendel mondta ennek kapcsán: "a Világ úgy gondolja, hogy a cádik nisztár elrejti cádik voltát és különleges jótetteit az emberek elől. Valójában előtte is rejtve marad, hogy ő cádik, nehogy, akár csak egy pillanatig ő gondolja ezt magáról ". "És mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni; az Örökkévaló pedig azt mondta nekem, nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon"(31:2). Rási teszi fel a kérdést a Talmud alapján: "lehetséges, hogy elfogyott az ereje?". Nem tűnik hihetőnek, hiszen a Tóra azt írja Mose rábénu halálát közvetlenül megelőző állapotáról: "nem homályosodott el szeme és nem fogyott meg az életnedve"(34:7). A polnai Rabbi Jákov Joszef magyarázata elfogadhatónak látszik: "a cádikok természetét az jellemzi ebben a világban, hogy soha nem állnak egy helyben. Szüntelenül mozgásban van szellemük, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva próbálnak emelkedni a szentségben, éppen ezért, mikor Mose rábénu úgy érezte, hogy nem tud tovább emelkedni, akkor világossá vált számára, hogy közeledik a földi világból való búcsújának ideje. "Akkor szólította Mózes Józsuát, és mondta neki egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be a néppel az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod azt birtokukba"(31:7). Rási a bölcsek megjegyzése alapján (Szánhedrin 8a) a következőket fűzi a pászukhoz: "Mózes így szólt Józsuához: "te mész be a néppel az országba"- a nemzedék bölcs öregei veled lesznek, véleményük és tanácsuk szerint legyen minden. De a Szent Áldott Ő ezt mondta Józsuának: "mert te viszed be Izrael fiait az országba…" (31:23) – akár akaratuk ellenére is, minden tőled függ!". Rabbi Elchánán Wasserman tette fel a kérdést: "hogyan változtatott Mózes az I-sten által Józsua felé intézett parancson? Válaszában egyértelművé teszi, hogy nincs ellentmondás a két vers között. "Mindkettő az élő I-sten szava, egyformán igaz és helyes, hiszen egyik oldalról teljesen egyértelmű, hogy minden nemzedék vezetője köteles meghallgatni a bölcsek tanácsát, okos észrevételeiket figyelembe kell venni, és senki nem támaszkodhat kizárólag saját tudására. Viszont a megfontolásra érdemes vélemények elhangzása után a vezetőnek egyedül, saját ismereteire, bölcsességére támaszkodva, önállóan kell döntenie. Ha nem így tesz, akkor nem csak saját tekintélyét rombolja, hanem a vezetésére bízott embereknek is kárt okoz, mert gyengesége következményeként "mindenki azt teszi, ami egyenes szemeiben", vagyis fejetlenség és zűrzavar lesz úrrá népén.

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

 

  

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből
 
  

Nicávim

Isten színe előtt

A mára rendelt heti szidra felel meg a legjobban Ros Hásáná hangulatának előkészítésére. Mózes már halálára készül, és minden erejével azért küzd, hogy a nép kövesse tanításait halála után is.

"Ma mindannyian a Örökkévaló színe előtt álltok, vezetőitek, bíráitok, véneitek, egész Izrael, gyermekeitek, asszonyaitok és az idegen, aki köztetek lakozik." (Deut. 29/9-10.)

Mózes halála előtt megerősítette az Isten és Izrael között kötött szövetséget "azokkal, akik itt vannak ma velünk, és azokkal is, akik nincsenek itt." (u.o. /14-15.) Vagyis a szövetség a jövendő nemzedéket is kötelezi.

A hetiszakasz ezúttal az egyéni felelősséget emeli ki. "Van, aki áldásban bizakodva ezt mondja: jó sorsom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Az Örökkévaló nem fog megbocsátani, felgerjed haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok. Még a nevét is eltörli az Örökkévaló az ég alól." (u.o. /18-19.) A gonosztevő nem bújhat meg a nép jámborainak háta mögött, viselnie kell egyéni bűntetteinek következményét. Hetiszakaszunk megismétli a sokszor hangoztatott szabad választást a jó és a rossz között.

"Tanúként hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is." (Deut. 30/19.)

Csak a szabad választás a jó és rossz között teszi az embert felelőssé tetteiért. Ezt már a Tóra első fejezeteiben is olvashattuk Káin esetében. Amikor Káin testvére megölésére készült, így szólt hozzá Isten: "Ajtód előtt leselkedik a bűn, téged kíván (elcsábítani), de te légy úrrá rajta." (Gen. 4/7.) De Káin nem lett úrrá gyilkolási ösztönén és ezért elnyerte büntetését. A mára rendelt másik hetiszakaszban (Vájelech) Mózes bemutatta Izrael fiainak Józsuát, mint utódját. Bátorító szavakat intézett hozzá a nép jelenlétében. "Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Örökkévaló esküvel ígért oda atyáitoknak, és te osztod azt majd fel köztük. Maga az Örökkévaló megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged. Ne félj hát, ne rettegj!" (Deut. 31/7-8.)

Ezután Mózes örökül hagyta a népnek az úgynevezett "Hákhel"-törvényt. Minden hetedik évben Szukkot napján össze kellett hívni a nép apraját-nagyját és felolvasni előttük a Tóra egyes részeit. "Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, meg a lakóhelyeden élő idegeneket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Örökkévalót, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét." (Deut. 31/12.) Izrael Állama felújította ezt a szokást és a mindenkori elnök az akkori király szerepében olvassa fel a Tórarészleteket Cion-hegyén. Végül Isten felszólította Mózest, hogy halála előtt írjon egy éneket Izrael népének (Sirát háázinu), amely egyrészt jövendölés a nép további sorsáról, ha hűtlen lenne Istenéhez, másrészt vigasztalás a rossz sorsban és ígéret a megváltásra. Az éneket Izrael népének meg kellett tanulnia és magával vinni Kánaán felé vezető útján, "mert ez az ének lesz a tanúm (mármint Istené) Izrael fiaival szemben". (Deut. 31/19.) Az ének átadása után Mózes a két kőtábla mellé helyezte a leírt Tórát és megparancsolta a Frigyládát vivő levitáknak, hogy a Tórát helyezzék az Örökkévaló Isten szövetségét jelentő ládába, hogy ott tanúként szolgáljon.

Mózes 120 éves volt, amikor Isten magához szólította. "Százhúsz éves vagyok, és nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az Örökkévaló is megmondta nekem: nem kelhetsz át a Jordánon." (Deut. 31/1.) A hagyomány szerint Mózes ádár hó 7-én született és ugyanaznap halt meg. De a hagyomány azt is tartja, hogy Mózes minden nemzedékben velünk van, hogy vezesse Izrael népét. Ros Hásána előtt valóban nagy szüksége van Izrael országának és az egész világ zsidóságának, hogy Mózes szelleme vezesse, irányítsa lépteinket, sorsunkat.

 

   Copyright © ORZSE.HU, 2011.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza