|
2018. augusztus 5 - 11 |
"Ne főzd a gödölyét anyja tejében"! (14:21). Ez a vers a tejes és húsos
ételek együttes fogyasztása tilalmának tórai alapja. A micva kapcsán
különböző nézetek ismertek, van aki szerint a tilalom elsősorban a
kegyetlenséget tiltja, miszerint pont a táplálását szolgáló tejjel ne
készítsünk egy gidából táplálékot.
Mások úgy vélik, hogy nem egészséges
ilyen ételt enni, megint mások azt gondolják, hogy a húsos-tejes
kombináció fogyasztása pogány rítus volt, és ettől igyekszik
eltávolítani a Tóra. A kabbalisták szerint a hús a gevurá-t (az
ítélkezés isteni attribútuma) a tej pedig a heszed-et (a
kegyelem/szerető kedvesség isteni attribútuma) reprezentálja, és ezeket
nem szabad egymással keverni.
Abban nagyjából teljes az egyetértés, hogy
a tilalom a törvények hukim csoportjába tartozik, vagyis olyan előírás,
amit nem értünk, és kizárólag az isteni akarat teljesítése miatt tarjuk
be.
"Mindenképpen adj neki, és ne irigykedjék szíved, midőn adsz neki, mert
ezen dolog miatt áld meg Örökkévaló Istened minden munkádban és kezed
minden szerzeményében" (15:10).
A Talmudban (Bává Bátrá 9b) áll: "aki ad egy prutát a szegénynek hat
áldásban részesül. Aki kedves szavak kíséretében ad, tizenegy áldásban
részesül".
A vilnai gáon matekozni kezdett, a következőket kapta: "aki kedves
szavak kíséretében ad a szegénynek, tizenhét áldásban részesül, ami
megegyezik a
(tov- jó) szó számértékével. Erre utalást látunk a versben, mely azt
írja, hogy "ezen dolog miatt áld meg az Örökkévaló", az "ezen" (háze-)
számértéke ugyanis szintén tizenhét".
"Isteneik faragott képeit vágjátok össze, hogy kiirtsátok nevüket arról
a helyről. Ne tegyetek így az Örökkévalóval" (12:3-4). Innen tanulták
bölcseink, hogy tilos kitörölni Isten bármely nevét.
A rogacsovi gáon, Rabbi Joszef Rozin szigorított ezen, és nem volt
hajlandó az általa írt leveleket a megszokott
(báezrát háSem - az Örökkévaló segítségével) formulával kiegészíteni,
attól való félelmében, hogy akárcsak egy betű ki legyen törölve Isten
nevéből.
Ez a szokás azonban nem terjedt el, többek közt a guri rebbe, Rabbi
Ávráhám ben Mordeháj is megemlékezett arról, hogy apja (Rabbi Jehuda
Leib – Szfát Emet) és nagyapja (Rabbi Jichák Meir - Hiduséj HáRim) is
ráírta minden levelére az említett betűket.
"Mindazt, amit én parancsolok nektek, azt őrizzétek meg, hogy
megtegyétek; ne tégy hozzá és ne vegyél el belőle" (13:10). Felmerült a
kérdés: miért ismétli meg a Tóra a tilalmat, miszerint tilos elvenni
vagy hozzátenni a parancsolatokhoz? Hiszen már (4:2) olvastuk: "ne
tegyetek hozzá az igéhez, melyet én parancsolok nektek, és ne vegyetek
el belőle".
A vilnai gáon, Rabbi Elijáhu szerint "Váethánán hetiszakaszban a Tóra
megtiltja, hogy a Mózes által a Szináj hegyen kapott 613 micva számát
megtoldjuk, vagy csökkentsük. Ezen a helyen viszont arra vonatkozik az
utasítás, hogy a kapott parancsolatokat pontosan, eredeti jelentésének
megfelelő módon őrizzük meg.
Honnan tudjuk, hogy a luláv négy növényéhez ne vegyünk újabbat, illetve
azt, hogy a szemlélőrojtokból ne legyen több? És azt, hogy el sem
vehetünk belőlük? A "ne tégy hozzá" és a "ne vegyél el belőle"
előírásaiból.
"Lásd, áldást és átkot teszek ma elétek" (11:26). A Ben Ish Hai annyira
el akart mondani valamit, hogy még a Tóra is segített neki. Abból indult
ki, hogy a fenti versben a "ma" szó feleslegesnek tűnhet, de ha ő
megmagyarázza, akkor biztosan nem lesz így. A "ma" héberül így hangzik:
hájom ().
Mesterünk fogta és két szót alkotott belőle, így: "hé jom", magyarul "öt
nap". Majd azt mondta, hogy az átkokat öt ünnepnap háláhá szerinti
teljesítése tarthatja egyensúlyban, ezek: Ros Hásána, Szukkot, Smini
Áceret, Peszáh, Sávuot első napjai, és már kész is van a kommentár.
"Ne keményítsd meg szíved és ne zárd be kezed szűkölködő testvéred
előtt. De nyisd meg kezedet neki és adj kölcsön neki" (15:7-8). A tórai
vers két dolgot tanít, egyrészt az adakozás kötelességét, másrészt azt,
miként lehetünk jó zsidók. Azáltal, hogy anyagi javainkat másokkal
megosztjuk, tanúbizonyságát adjuk hitünknek is, hiszen az Örökkévaló
előtt megmutatjuk: tisztában vagyunk azzal, hogy az ember jólétéről Ő
gondoskodik, és ebből fakadó hálánk és hűségünk jeleként Hozzá hasonlóan
gondoskodunk az elesettekről.
Az emberek egymáshoz fűződő viszonyát szabályozni kívánó micvák
jelentősége abból fakad, hogy a Teremtőnek, embertársainknak és magunkat
egyaránt örömet okozhatunk gyakorlati alkalmazásukkal.
Jesájáhu Leibowitz, az elmúlt század lángelméje írja egy helyen: "a hívő
zsidó nem abban hisz, amiről nincs tudomása, vagy amit nem ért, hanem
abban, hogy kötelessége a micvák betartása szerint élni. Ha valaki
tartja a micvákat, az hitének egyetlen érthető megnyilvánulása, és nincs
a hit kifejezésére más mód. A micva teljesítése a micváért magáért a
teljesítésért az egyetlen kapcsolat ember és Isten között".
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi
|
|