2018. augusztus 5 - 11


"Ne főzd a gödölyét anyja tejében"! (14:21). Ez a vers a tejes és húsos ételek együttes fogyasztása tilalmának tórai alapja. A micva kapcsán különböző nézetek ismertek, van aki szerint a tilalom elsősorban a kegyetlenséget tiltja, miszerint pont a táplálását szolgáló tejjel ne készítsünk egy gidából táplálékot.

Mások úgy vélik, hogy nem egészséges ilyen ételt enni, megint mások azt gondolják, hogy a húsos-tejes kombináció fogyasztása pogány rítus volt, és ettől igyekszik eltávolítani a Tóra. A kabbalisták szerint a hús a gevurá-t (az ítélkezés isteni attribútuma) a tej pedig a heszed-et (a kegyelem/szerető kedvesség isteni attribútuma) reprezentálja, és ezeket nem szabad egymással keverni.

Abban nagyjából teljes az egyetértés, hogy a tilalom a törvények hukim csoportjába tartozik, vagyis olyan előírás, amit nem értünk, és kizárólag az isteni akarat teljesítése miatt tarjuk be.

"Mindenképpen adj neki, és ne irigykedjék szíved, midőn adsz neki, mert ezen dolog miatt áld meg Örökkévaló Istened minden munkádban és kezed minden szerzeményében" (15:10).

A Talmudban (Bává Bátrá 9b) áll: "aki ad egy prutát a szegénynek hat áldásban részesül. Aki kedves szavak kíséretében ad, tizenegy áldásban részesül".

A vilnai gáon matekozni kezdett, a következőket kapta: "aki kedves szavak kíséretében ad a szegénynek, tizenhét áldásban részesül, ami megegyezik a (tov- jó) szó számértékével. Erre utalást látunk a versben, mely azt írja, hogy "ezen dolog miatt áld meg az Örökkévaló", az "ezen" (háze-) számértéke ugyanis szintén tizenhét".

"Isteneik faragott képeit vágjátok össze, hogy kiirtsátok nevüket arról a helyről. Ne tegyetek így az Örökkévalóval" (12:3-4). Innen tanulták bölcseink, hogy tilos kitörölni Isten bármely nevét.

A rogacsovi gáon, Rabbi Joszef Rozin szigorított ezen, és nem volt hajlandó az általa írt leveleket a megszokott (báezrát háSem - az Örökkévaló segítségével) formulával kiegészíteni, attól való félelmében, hogy akárcsak egy betű ki legyen törölve Isten nevéből.

Ez a szokás azonban nem terjedt el, többek közt a guri rebbe, Rabbi Ávráhám ben Mordeháj is megemlékezett arról, hogy apja (Rabbi Jehuda Leib – Szfát Emet) és nagyapja (Rabbi Jichák Meir - Hiduséj HáRim) is ráírta minden levelére az említett betűket.

"Mindazt, amit én parancsolok nektek, azt őrizzétek meg, hogy megtegyétek; ne tégy hozzá és ne vegyél el belőle" (13:10). Felmerült a kérdés: miért ismétli meg a Tóra a tilalmat, miszerint tilos elvenni vagy hozzátenni a parancsolatokhoz? Hiszen már (4:2) olvastuk: "ne tegyetek hozzá az igéhez, melyet én parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle".

A vilnai gáon, Rabbi Elijáhu szerint "Váethánán hetiszakaszban a Tóra megtiltja, hogy a Mózes által a Szináj hegyen kapott 613 micva számát megtoldjuk, vagy csökkentsük. Ezen a helyen viszont arra vonatkozik az utasítás, hogy a kapott parancsolatokat pontosan, eredeti jelentésének megfelelő módon őrizzük meg.

Honnan tudjuk, hogy a luláv négy növényéhez ne vegyünk újabbat, illetve azt, hogy a szemlélőrojtokból ne legyen több? És azt, hogy el sem vehetünk belőlük? A "ne tégy hozzá" és a "ne vegyél el belőle" előírásaiból.

"Lásd, áldást és átkot teszek ma elétek" (11:26). A Ben Ish Hai annyira el akart mondani valamit, hogy még a Tóra is segített neki. Abból indult ki, hogy a fenti versben a "ma" szó feleslegesnek tűnhet, de ha ő megmagyarázza, akkor biztosan nem lesz így. A "ma" héberül így hangzik: hájom (). Mesterünk fogta és két szót alkotott belőle, így: "hé jom", magyarul "öt nap". Majd azt mondta, hogy az átkokat öt ünnepnap háláhá szerinti teljesítése tarthatja egyensúlyban, ezek: Ros Hásána, Szukkot, Smini Áceret, Peszáh, Sávuot első napjai, és már kész is van a kommentár.

"Ne keményítsd meg szíved és ne zárd be kezed szűkölködő testvéred előtt. De nyisd meg kezedet neki és adj kölcsön neki" (15:7-8). A tórai vers két dolgot tanít, egyrészt az adakozás kötelességét, másrészt azt, miként lehetünk jó zsidók. Azáltal, hogy anyagi javainkat másokkal megosztjuk, tanúbizonyságát adjuk hitünknek is, hiszen az Örökkévaló előtt megmutatjuk: tisztában vagyunk azzal, hogy az ember jólétéről Ő gondoskodik, és ebből fakadó hálánk és hűségünk jeleként Hozzá hasonlóan gondoskodunk az elesettekről.

Az emberek egymáshoz fűződő viszonyát szabályozni kívánó micvák jelentősége abból fakad, hogy a Teremtőnek, embertársainknak és magunkat egyaránt örömet okozhatunk gyakorlati alkalmazásukkal.

Jesájáhu Leibowitz, az elmúlt század lángelméje írja egy helyen: "a hívő zsidó nem abban hisz, amiről nincs tudomása, vagy amit nem ért, hanem abban, hogy kötelessége a micvák betartása szerint élni. Ha valaki tartja a micvákat, az hitének egyetlen érthető megnyilvánulása, és nincs a hit kifejezésére más mód. A micva teljesítése a micváért magáért a teljesítésért az egyetlen kapcsolat ember és Isten között".

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

 

Copyright © ORZSE.HU, 2018.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza