Jelentése: annak folytán

Sokan úgy fordítják a szót kissé szabadon: annak eredményeképpen. Ha hallgatunk a rendeletekre és teljesítjük azokat, akkor annak eredményeképpen ő is megőrzi a szövetséget, amelyet őseinkkel kötött. A címszó hasonlít az Ákév = sarok szóra. Bölcseink szerint a cipő sarkán lévő kevés piszkot talán észre sem vesszük. De nekünk arra is figyelnünk kell, hogy hiánytalanul, maradéktalanul tegyünk eleget kötelességünknek.

"Azért, hogy éljetek és sokasodjatok és bemenjetek azon országba, amelyet az Örökkévaló megígért nektek". Bölcseink szerint a Gondviselés nemcsak a mannáról és az élelemről gondoskodott, hanem a ruha, a cipő nem kopott el, nem rongyolódott a negyven évi vándorlás során.

"Bevisz téged egy jó országba, patakoknak, forrásoknak, mélyvizeknek országába". Ezután következik a hét kiemelt növény felsorolása. A sorrend is fontos. búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa, méz országába. (Egyesek szerint a datolyamézről van szó.) ...

"És enni fogsz és jól fogsz lakni és áldani fogod az Örökkévalót". Bölcseink ezen mondatokból következtették, hogy az étkezés előtt és után áldást kell mondani, megköszönve a Teremtőnek, hogy számunkra ételt-italt adott, ellátásunkról gondoskodott. Bráchák (áldások) egész sora fejezi ki hálánkat. Bölcseink szerint napi száz áldást kell elmondani.

Bátorította az Örökkévaló a népet, hogy higgye el, a honfoglalást az ő segítségével meg tudja valósítani. Ezen szakasz közli a mindennapi imánk, a Semá második szakaszát. "És lészen hogyha hallgattatok parancsolataimra, ... és szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel és lelketekkel" akkor lesz eső a maga idejében, amennyi szükséges, gabona, must, olaj, egyszóval jó termés. De óvakodni kell, nehogy a bálványoknak hódoljon a nép.

E második részt is a jelekkel zárja, kössétek kezetekre és legyenek homlokkötő gyanánt szemeitek között. (A töfilin imaszíjakról van szó.) Tanítsátok erre gyermekeiteket, ... írd fel azokat a házad ajtófélfáira. Az imaszíjak parancsa négyszer szerepel a Szentírásban. Kétszer a második könyvben, és kétszer az ötödik könyvben.

A Semá harmadik szakasza a rojtokról (a cicitről) már előbb, a negyedik könyv Slách hetiszakaszában kaptunk felvilágosítást. A Semában többször szerepel az utódok nevelésének kérdése. Mire is kell tanítani?
1. Az Istenhitre, mert enélkül nincs erkölcs és emberszeretet,
2. A vallásra, mert anélkül nincs zsidóság, a vallás a megmaradás záloga.
3. A Tórára és a Szent Iratokra. - Őseink cselekedeteire, a próféták, a zsoltárok, példabeszédek tanulságaira.
4. A történelemre, mert a múlt megismerése a jövő záloga
5. A Derech Erecre, a föld útjára, az egymással szembeni viselkedésre, egymás iránti figyelemre. Bölcseink szerint az emberek egymás iránti szeretete felér az embernek a Teremtő iránti szeretetével.
6. I...n nevének megszentelésére, a jótékonysággal, szerénységgel, egymásról való gondoskodással, betegápolással, stb. Ennek ellenkezője az Örökkévaló nevének megszentségtelenítése, a hit megtagadása és az egymással szembeni elítélendő magatartás - pl. becsapás, szándékos megkárosítás.

Deutsch Gábor

"És lesz, ha hallgattok parancsolataimra, amelyeket ma nektek parancsolok, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, hogy szolgáljátok egész szívetekkel és egész lelketekkel". (11.13.).

A Rámbám írja, hogy tevőleges parancsolat minden nap imádkozni, hiszen írva van: "és szolgáljátok Örökkévaló Isteneteket" (II. Mózes 23. 25.), mestereink pedig úgy találták, hogy e szolgálat nem más, mint az ima. Hiszen hogy lehet betartani az előírást, miszerint "szolgáljátok egész szívetekkel", vagyis milyen szolgálatot lehet szívvel végezni? Egyedül az imádkozást.

A Rámbám sorai alapján egyértelműnek látszik, hogy az "egész szívvel" végzett szolgálat elképzelhetetlen káváná nélkül, amint azt sok helyen a mizrách-tábla is hirdeti: "a káváná nélküli ima olyan, mint a lélek nélküli test". A káváná egyike azon szavainknak, melyet gyakran használunk, de megközelítően pontos magyar megfelelője is csak némi gondolkodás után jut eszünkbe.

A fogalomnak több jelentése van, melyek közül az egyik annak tudatát jelöli, hogy az általunk végzett vallási cselekedet isteni parancsra történik, míg egy másik szerint a micva szellemi fontosságának érzékelését jelenti. Ezeken kívül az érzelmi ráhangoltság, illetve az áhítat kifejezésekkel szokták fordítani. Tapasztalataim szerint - használjuk bármely fordítását - a káváná (finoman fogalmazva) nem minden esetben érzékelhető a közösségi imádkozások alkalmával.

A hívek néha ásítoznak, előfordul, hogy beszélgetnek egymással, egymásról, és nem a szolgálat teljesítésével vannak elfoglalva. A Rámbám egy helyen azt írja, hogy a szükséges káváná hiányában az ember köteles megismételni imáját, mivel első próbálkozásával nem teljesítette kötelességét. Belegondolni is rossz, hogy milyen hosszúak lennének a Mester által is elfogadhatónak tartott reggeli imák.

Persze elég jó emberismerettel volt megáldva, ezért egy más helyen ezt írja: "amennyiben szívében megfelelő káváná volt az első áldás imádkozásakor (Ámidá), akkor a többihez nem szükséges újfent a káváná".

Rabbi Chájim Soloveitchik értelmezte Majmonidész gondolatait: "az imádkozásnál létezik az "elsődleges káváná", az imádkozó elfordítja szívét minden más gondolattól, és úgy tekint magára, mintha ott állna a Sechina előtt. Ez a káváná akarati tényezőkön múlik, és minden ima esetén kötelező". A rabbi szerint az imádkozás legmagasabb szinten úgy teljesíthető, ha fel is fogjuk az általunk kiejtett szavak jelentését, magyarázatát. Ez kívánatos lenne az ima egészénél, de ha másként történt, akkor utólag elfogadható, hogy teljesítettük a micvát, amennyiben az első bráchá során értettük, hogy mit is mondunk.

Különböző zsinagógákban gyakran láthatjuk, hogy az imádkozó férfiak folyamatosan mozognak, egyetlen porcikájuk sem pihen a dávenolás során. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány magyarázat a schucklen néven ismert szokás kialakulásával kapcsolatban.

Vitry városában élt (1105-ben hunyt el) Rabbi Szimcha, aki úgy vélte, hogy a fiatal gyerekek hajlongnak a Tóra tanulása közben, a következő pászuk alapján: "És az egész nép látta a mennydörgést, a lángokat és a harsona szavát és a hegyet amint füstölög, látta a nép, meginogtak és távolabb álltak"(2Mózes 20:15).

A luneli Rabbi Ábrahám egy midrásra hivatkozva, a zsoltárban álló mondattal indokolta a szokást: "Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan, mint Te, aki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától" (Zsoltárok 35:10).

A Bál Sem Tov szerint, mikor az ember egy folyón halad csónakjával, akkor különböző mozdulatokat tesz, hogy elkerülje a vízbe borulást. Ezek a mozdulatok nevetségesek annak, aki kívülről figyeli az eseményeket…ezért ha valaki imádkozik és hajlong közben, akkor nem szabad kinevetni, mert ,0az idegen gondolatok vizétől akarja megmenteni magát, melyek be akarnak tolakodni imájába. Más szavakkal: a hajlongás segít(het)i a koncentrációt, az áhítatos imádkozást.

A lényeget Ráv Epstein fogalmazta meg: "vannak olyanok, akik hajladoznak imádkozás közben, és vannak, akik nem, természetüktől függ. Akinek e mozgás által erősödik áhítata, az hajlongjon, aki viszont mereven állva képes kávánával imádkozni, az ne mozogjon egyáltalán".

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

  KOMMENTÁR

ÉKEV
A HÉT NEVEZETES NÖVÉNY

Heti szakaszunk folytatja Mózes történelmi áttekintését a múltról, a pusztai vándorlásról. Az előző beszédekben a kémek küldetéséről és azt követő Mózes elleni lázongásokról volt szó. Meg kellett magyarázni a népnek miért vándorolt 40 évig a pusztában. A mai heti szakasz az arany borjú vétkét emeli ki, hogy a honfoglalás előtt álló nép szakítson végleg az egyiptomi állatkultusszal.

Nem mulasztja el Mózes emlékeztetni a népet arra is, hogy csak az ő imája hárította el Izráelről Isten haragját és tette lehetővé a két új kőtábla megírását Szináj hegyén. A Tóra a "bevésés" szót használja a Tízparancsolat kőre való írására. A Midrás a "charut" (vésés) szót más pontozással "chérut" -nak olvassa mondván, hogy a tíz ige betartása jelenti a szabadságot ("chérut").

Legfőbb témája a heti szakasznak Erec Jiszráél dicsérete mind fizikai, mind szellemi szempontból. Fizikai értelemben "tejjel-mézzel folyó ország" Izráel öröksége.

Hét nevezetes terméke búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olaj és datolya. De vas és réz is az ország terméke, ahol nem szűkölködék az ember kenyérben. (Deut. 8/8-10) De a bőségért Istent kell áldani , és nem büszkélkedni saját erővel.
"Ettél és jól laktál, áldd az Örökkévaló Istenedet. (v.o. /10)"
(Az étkezés utáni ima parancsa!)

Mózes megemlíti a "kiválasztottság" fogalmát is. Izráel kis nép, nem nagysága, ereje miatt választatott ki, "nem a népek közötti nagyság miatt választott ki Isten, mert ti vagytok a legkisebbek közöttük". (Deut. 7/7)
Isten megőrizte az Atyáknak tett esküjét és kedvelt titeket. Így azt kéri tőletek, hogy féljétek az Örökkévalót, szeressétek és járjatok az Ő útjain". (Deut. 10/12)

A kiválasztottság nem több jogot, hanem több kötelességet rótt Izráelre! "Csak titeket emeltelek ki a népek közül, ezért rovom fel összes bűneiteket" - mondotta a próféta. (Ámosz 2/3).
Melyek Isten útjai, miket Izráelnek követnie kell? Segíteni az özvegyet és árvát, támogatni az idegent, sőt szeretni őt, "mert idegenek voltatok Egyiptomban (Deut. 10/19). Ember és ember közti viszonyról kell Izráelnek példát mutatnia más népek számára is.
A mózesi tanítás alapján a zsidó vallás humanista törvények kerete, és csak e keret betartása ad értéket az Isten és Ember közötti kapcsolatnak, áldozatnak, ünnepnek, imának. Hillél tanítása: "Mit magadnak nem akarsz, ne tedd másnak" - ez a Tóra lényege amit "egy lábon állva" is meg lehet tanulni.

Az ország, melyet Izráel elfoglalni készül, szintén "kiválasztott" szent föld. "Isten szeme van rajta az év elejétől az év végéig". (Deut. 11 / 12) Ezért Erec Jiszráel nem tűri a benne lakók bálványimádását, utálatos cselekedeteit.
Miként "kiokádja" a Kánaáníták romlottságát, úgy nem tűri majd Izráelt sem, ha az őslakók nyomdokain halad. (Lev. 18 / 24). Izráel joga az országra csak akkor érvényes, ha hű Istenéhez és annak törvényeihez.
A heti szakasz említi az egyiptomi kivonulásra emlékeztető rituális törvényeket.

A "Mezuza" és a "Töfillin" pergamentjára írott szövegek nemcsak a Sömá Jiszráél" hitvallására, de a szolgaságra emlékeztető és az ország öröklési jogát magába foglaló szöveget is tartalmazza. "Hogy hosszú életűek legyetek ti és gyermekeitek azon a földön amit Isten esküvel ígért apáitoknak". (Deut. 11 / 21) E szövegeket a minden napi imában mondjuk reggel és este. ("Körját Smá" - "Smá olvasás".)
Az öröklendő ország, az Ígéret Földje határait is megjelöli Mózes a heti szakaszban. "Lebanontól a pusztáig, az Eufrátesz folyótól a Vörös tengerig legyen határotok" (Deut. 11 / 24) (megjegyzés: ezek a határok csak Salamon király és Alexander Jánák idejében (i.sz.e 103 -ban) voltak tényleges határok.

Befejezésül érdemes elgondolkozni azon, hogy az a tömeg, mely nem vallásos ugyan, de rendszeresen csókolgatja a Mezuzát, vajon tudja-e hogy mi van beleírva ? És tudja-e, hogy annak hivatása emlékeztetni a zsidó embert a "Smá" hitvallásra és nem "fétis" formában szerencsét hozni az őt csókolgatóra?