Jelentése: vándorlások

Mózes az Örökkévaló utasítására lejegyezte azon állomásokat, ahol ősei a negyven év alatt táboroztak. Megemlítve a fontosabb eseményeket. Elindultak Rámszészból egész Egyiptom szeme láttára és megérkeztek Szukotba. És elindultak Szukotból és megérkeztek Étánba, amely a sivatag szélén fekszik. Csaknem negyvenszer írták le és elindultak és megérkeztek, letáboroztak. Miért kell annyiszor leírni, hogy elindultak? Ha megérkeztek valahová természetes, hogy elindultak.

Mindez igaz, de az elindulás az első lépés a legfontosabb. Azt meg kell tenni. Aki elindul, nem biztos, hogy meg is érkezik. De ha nem indul el, biztos, hogy nem jut sehová. Ezért kell ösztönözni az indulásra. Elérkeztek Élimbe. Ez ismétlés az írás második könyvéből már ismert, hogy ott volt tizenkét forrás és hetven pálma. Ideális hely a megpihenésre.
A Hor helynél megemlíti a Tóra azt a szomorú eseményt, hogy meghalt ott Áron. Százhuszonhárom éves korában. A béke embere három évvel meghaladta Mózes éveinek számát. Megérkeztek Moáb síkságára, Jerikóval szemben a Jordán mellett. Innen már nem mehetett tovább Mózes. Meghagyta, hogyha átkelnek a Jordánon, semmisítsék meg az ott talált bálványokat, rajzos köveket. És sorshúzás útján osszák fel a családok száma szerint az országot. Kijelölték a határokat.

Megjegyezzük, ezeket az ideális többnyire természetes határvonalat csak egyszer érték el Izrael gyermekei, Dávid és Salamon uralkodása idején. A leviták birtokot nem kaptak, a letelepedésükhöz 48 várost jelöltek ki számukra. Külvárossal, legelőkkel együtt. A város falától kb. 250 méterre legyen legeltetésre kijelölt hely körös-körül a négy világrész – kelet-dél-nyugat-észak tájakon, 1250 méternyi mezőrészt kellett biztosítani. A város a középen legyen. Kijelöltek hat menedék várost, a vérbosszú elkerülése végett. Aki véletlenül embert ölt, mert favágás közben a fejsze feje elrepült és munkatársát eltalálta, szekere önhibáján kívül elütött valakit, vagy hasonló tragikus esemény miatt gyilkossá vált valaki.

E városokban kellett tartózkodnia a főpap haláláig. Ilyenkor a gyászoló család is láthatta, hogy a kiemelt és tisztelt személy is elmegy a világból, a sors úgy hozta, hogy rokonának vagy hitvesének is távoznia kellett. Azonban ha a gyilkos vétkes volt, még az Ö…való oltára sem nyújtott számára oltalmat. Onnan is el kellett hurcolni és bírái elé állítani. Gileát és József családjának tagjai tudomásul vették, hogy férfi örökös híján a lányok is örökölhetnek. De aggodalmuknak hangot adtak. Ha Cöláfchád lányai más törzsbeliekhez mennek feleségül, ez megváltoztathatja a gondosan kiszámított birtokelosztást. Mózes jogosnak nevezte a felvetést és megparancsolta az Ö…való nevében, menjenek a lányok férjhez, akihez nekik megfelel, de a törzsön belül. Cöláfhád lányai unokabátyjukhoz mentek férjhez.

A Numeri (negyedik könyv) verseinek száma 1288, szidráinak száma 10, fejezeteinek száma 36.

Deutsch Gábor
2008

  KOMMENTÁR

 MÁSZÉ

Ez a heti szakasz két témáról szól többek között. A törvényesség fejlődése a bibliai társalomban, lehetővé teszi az emberöléssel vádolt gyanúsítottak az eddig szokásos vérbosszú elől való menekülést. A vérbosszú nem ismert különbséget a szándékos gyilkosság és a véletlen, vagy hanyagságból okozott emberölés között."
Ember ki másik ember életét oltja ki, vérével lakoljon tettéért,(Gen. 7/6) mert Isten képmására teremtődött az ember. Így szólt Isten Noéhoz az özönvíz után. A legrégibb időkben is hittek az élet szentségében, és a vérbosszú formájában kellett "kiengesztelni" a kiontott vért. A bíráskodás nem vette tekintetbe a szándékot, csak a tényleges tettet.
A mai heti szakasz "menedék városok" felállítását írja elő azok számára, kik nem szándékosan oltottak ki emberi életet. Hat ilyen várost állítottak fel és a nem szándékos emberöléssel vádolt egyén az egyik ilyen városba menekülhetett bírói ítélet alapján. Ott kellett tartózkodnia a főpap haláláig. "És a gyülekezet mentse meg a "gyilkost" a vérbosszútól". (Num. 35/25). De ha a szándékosan ölő gyilkos menekülne az ilyen városba, kiadják a vért megbosszuló kezébe. A törvény azt is előírja, hogy gyilkosság megítélésében legalább tanúra van szükség.

A másik törvény korlátozza a lány örökösök házasulási szabadságát. A tizenkét törzs között kiosztott földbirtok "szentsége" nemzedékről nemzedékre szállt. !

Ezért, ha leány örökölt (fiú örökös híján) nem mehettek férjhez csak saját törzsbelihez, hogy a föld ne szálljon át másik törzs birtokába.
Ezzel a törvénnyel zárul nemcsak a mai hetiszakasz, hanem a Tóra negyedik könyve is (Bámidbár=Numeri). Az utolsó mondat olvasását követi a "Vházák, Ekázár vönitchazék kiáltása.

(Légy erős! - a Tóra tanulásában.)