2017. július 9 - 15

Áron unokájának a neve


"Meg egy kecskebak az Örökkévalónak vétekáldozataként" (28:15). Noha első olvasatra úgy tűnik, hogy ez a mondat semmi különöset nem állít, bölcseink egy részének mégis fejtörésre adott okot, mert úgy vélték: a pászuk az Örökkévaló vétkéért bemutatásra kerülő áldozatról szól!

Ezzel kapcsolatban tanuljuk a Talmudban (Hulin 60b): Rabbi Simon ben Lákis mondta: miben különbözik az újhold alkalmával bemutatott kecskebak, amint írva van: "az Örökkévalónak"? (a kérdés azért merül fel, mert a többi esetben a bemutatott vétekáldozat az "engesztelést szerezzen értetek" indoklással egészül ki)

A Szent Áldott Ő így szólt: "legyen ez a kecskebak engesztelés azért, mert lekicsinyítettem a Holdat". Ez magyarázatra szorul.

Prófétáink biztosítanak arról (Zehárja 8:19), hogy azok a napok, melyeket jelenleg böjtként tartunk meg, támmuz 17-edike és áv 9-edike, a későbbiekben - a Szentély felúítása alkalmából tartott - nagy ünnepek lesznek.

Erre van egy utalás a Tórában is, amikor Áron azt mondja: "az Örökévaló ünnepe lesz holnap" (2Mózes 32:5). A holnap kifejezés nem szükségszerűen a másnapra vonatkozik (hiszen 2448. támmuz 17-edikén nem volt ünnep, hanem őseink Aranyborjút készítettek), alkalmanként utalhat a távoli jövőre is.

Áron kimondta, hogy eljön az idő, amikor napjaink böjtnapja az öröm napjává változik. Nem véletlen, hogy áv 9-edike mindig a hét ugyanazon napjára esik a naptárban, mint Peszáh első napja. Erre mondja a próféta (Miha 7:15), hogy olyan csodákat mutat majd Isten ezen a napon, mint az egyiptomi kivonulás napján". (Sné Luhot háBrit, Bálák, Tora Or 5)

Az elmúlt héten olvashattunk Pinhász tettéről. Nem egyszerű, de beszélnünk kell róla! Emlékeztetőül: hősünk dárdát döfött egy másik zsidó és midjanita partnerének mellkasába, ennek következtében megszűnt az Izrael fiait sújtó csapás.


Párásánk elején az Örökkévaló megemlékezik minderről, kijelenti, hogy e hőstett hárította el haragját a zsidó nép fiaitól, majd utasítja Mózest, hogy közölje Pinhásszal bátor cselekedetének jutalmát: "Ezért mondd, íme én nekiadom békeszövetségemet" (25:12).

Nem csak az olvasót, bölcseinket is meglepte, hogy pont a béke szövetségével díjazza Isten a kétségtelenül derék férfiút. A Ktáv Szófer megállapítja, hogy ilyen radikális közbeavatkozásra ("buzgalommal buzgólkodott") - lévén számos veszély forrása - csak nagyon ritkán van szükség.

Izrael nagyjainak kiválasztottságát jól jelzi, hogy tudták mikor és hogyan kell efféle megoldás mellett dönteni. Pinhász volt népünk történelmében az első, aki felismerte, hogy adott helyzetben nincs más lehetőség béketeremtésére, mint a "buzgólkodás", ezért kapta jutalmul a béke szövetségét Istentől.

A Hátám Szófer megjegyzi, hogy Pinhász fellépésével érdemekhez juttatta Izrael népének egészét, és miként a Misnában (Ávot 5:18) láthatjuk "aki érdemekhez juttatja a többséget, annak nem ér bűn a kezéhez".

Egy "különösen fontos" adalék Pinhász személyéhez: "Aki Pinhászt látja álmában, azzal csoda történik. Aki elefántot lát álmában, azzal csodák történnek. Aki elefántokat, azzal a csodák csodája."

De azt tanultuk a B’rájtában: az álomban minden vadállat jó jel, kivéve az elefántot és a majmot! Nem ellentmondás. Az elefánt jó jel, ha fel van nyergelve, rossz jel, ha nincs felnyergelve (Bráhot 56b-57a).

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza