2017. június 25 - július 1


"És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették ott" (20:1). Ennek kapcsán írja a Talmud (Taanit 9a): "Rabbi Joszé, Rabbi Jehuda fia mondta: három kiválóság volt a zsidó nép fenntartója az egyiptomi kivonulást követően: Mózes, Áron és Mirjám.

Három jelentős ajándék adatott az égből rajtuk keresztül: a kút (melyből a vándorlás során ittak), a felhő (Isten dicsfelhői, melyek kísérték őseinket az úton) és a manna. A kút Mirjám, a felhő Áron, a manna Mózes adatott. Amikor Mirjám meghalt, a kút eltűnt, amint írva van: "Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a közösségnek" (20:1-2). De a kút visszatért Mózes és Áron érdemei miatt…"

A szolgálattevő angyalok azt mondták Istennek: Világ Ura! Miért büntetted halállal az első embert, Ádámot? Azt válaszolta: egy könnyű micvát parancsoltam számára, mégis áthágta. Erre ezt mondták Neki: Nemde Mózes és Áron - akik az egész Tórát betartották – is meghaltak? Isten így szólt: "…mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra…" (Kohelet 9:2).

Rav Ami megpróbálja bizonyítani, hogy a halál valójában a cselekedetek büntetése: "Rabbi Simon ben Elázár mondta: még Mózes és Áron is a bűnük miatt haltak meg, amint írva van: "mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam (20:12). Ha hittetek volna abban, amit mondtam és beszéltél volna a sziklához, ahogy parancsoltam, akkor nem kellett volna elhagynod a világot még".

Látszólag meggyőző érv, ezért is fontos, hogy miután a Talmud (Sabbat 55b) világossá teszi, hogy van olyan haláleset, ami nem valamilyen cselekedet büntetése, illetve szenvedések sem feltétlenül büntetés gyanánt érik az embert, végleges elveti Rav Ami felvetését.

Az Istenbe vetett hit és a bálványimádás közti legfontosabb különbségek egyike, hogy istenhívő csak tudatosan lehet az ember, míg a bálványimádásba akaratlanul is bele lehet csúszni. A folyamatos szellemi ébrenlét azért is szükséges, mert egy adott időben tudatosan végrehajtott istenhitről árulkodó cselekedet a későbbiekben simán a bálványimádást támogató eszközzé válhat: "Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára, és ha megmart a kígyó valakit és az tekintett a rézkígyóra, akkor életben maradt". (21:9).

Évszázadokkal később az egykor isteni parancsra készített rézkígyót bálványimádásra kezdték használni, és Josijáhu király egyik érdemeként említi a Talmud (Bráhot 10b), hogy összetörte azt.

"Parancsba kaptuk, hogy égessük el a vörös tehenet, melynek hamvai rendelkezésére állnak mindenkinek, akinek meg kell tisztulni, ha holttest által tisztátalan lett, amint írva van: "szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet" (19:2) és "legyen Izrael fiai közösségének megőrízve" (19:9).

Annak ellenére, hogy az összes többi micva esetén megpróbáltam egyszerű indokokat írni - hiszen e munkának az a legfőbb célja, hogy a fiamat és barátait nevelje - e parancs kapcsán képtelen vagyok így tenni, óvakodom bármit is mondani. Láttam, hogy a bölcsek hosszan értekeznek a parancs komplexitásáról és titokzatosságáról, egészen addig, hogy még Salamon királyról - aki végtelen bölcsességével minden micvát értett – is az áll: "bölcsességre törekedtem, de távol van tőlem" (Prédikátor 7:23), mert ezt még ő sem értette" (Szefer Háhinuh 397:1).

A Talmud (Bráhot 4a) megjegyzéséből kiderül, hogy mennyire fontos – legalább néha - bevallani, ha nem tudunk valamit: "tanítsd meg nyelved azt mondani: nem tudom, nehogy megtévessz más embereket".

"Ez a perlekedés vize, ahol perlekedtek Izrael fiai az Örökkévalóval" (20:13). A Talmudban (Szanhedrin 101b) ennek kapcsán olvassuk: "Fáraó asztrológusai látták és hibáztak, ahogy Rabbi Hama, Rabbi Hanina fia mondja: mit jelent a következő mondat: "ez a perlekedés vize"?

Azt a vizet, melyet a Fáraó asztrológusai láttak, de rosszul értelmezték jelentését. Belepillantva a csillagokba azt látták, hogy Izrael megváltója víz által lesz sújtva, ezért adta parancsba a Fáraó, hogy "minden megszületett fiút vessetek a tengerbe" (2Mózes 1:22), vagyis azt hitték, hogy a víz által megakadályozhatják Izrael szabadulását.

Nem értették, hogy a csillagokban látottak a "perlekedés vizeire" vonatkoznak, vagyis Meriba vizére, ahol Mózesre sújtott le a nehéz végzés, miszerint nem léphet be soha az Országba".

A Talmudból (Szanhedrin 110a) kiderül, mestereink nem kispályáztak, amikor saját tekintélyüket kellett erősíteni. "Ráv Hiszdá mondja: bárki, aki vitatkozik mesterével, olyan mintha a Sehiná-val kerülne nézeteltérésbe, amint írva van Dátán és Ábirám kapcsán: "amikor vitáztak Istennek" (4Mózes 26:9), pedig látszólag Mózessel vitatkoztak.

Rabbi Hama, Rabbi Hanina fia azt mondja: "aki veszekedést kezdeményez mesterével, az olyan, mintha a Sehinával perlekedne, amint írva van: "Ez a perlekedés vize, ahol perlekedtek Izrael fiai az Örökkévalóval" (20:13), pedig a vita Mózessel és nem Istennel zajlott látszólag.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

 

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza