2013. február 17 - 23

Ezen a héten a Tecáve szakaszt olvassák fel, a megfelelő, hagyományos dallammal. Mózes második könyve huszonhetedik fejezet 30. versétől a 30. fejezet 11. verséig.
Itt szó esik az örökmécsesről, melynek estétől reggelig kellett világítania, hogy éjjel és nappal világosság legyen a Szentélyben.
Érdekes módon, Mózes neve nem hangzik el ezen e héten.

Ennek oka az, hogy amikor az aranyborjú bűne miatt engesztelésért könyörgött Mózes, azt kérte az Örökkévalótól, hogy ha nem teljesíti a kérését, hagyja ki az ő nevét a Könyvéből. Az Örökkévaló megbocsátott, de Mózes kívánsága mégsem volt következmény nélküli. Egy szombaton nem hangozhat el a neve a zsinagógákban.

A heti szakaszban a legfontosabb téma a papi öltözék ismertetése. Pontosan meghatározott ruhadarabokat öltöttek fel a papok, sem több, sem kevesebb nem lehetett rajtuk. Fejükön fejfedő volt. Innen ered az a rabbinikus szabály, amely kötelezővé teszi a fej befedését.

A hét elejére ( február 19 ) esik Ádár hó hetedike, Mózes születésének és halálának napja. "Nem támadt Izraelben több olyan próféta, mint Mózes".
Öröm és gyász is ez a nap. Gyász, hiszen az ismeretlenségbe távozott nagy tanítómesterünk, de öröm is, hiszen azon a napon született Ő, és hozta le a két kőtáblát. Pásztora volt népének, és neki köszönhetjük a Tórát. Számunkra azért is nevezetes e nap, mert a magyarországi zsidóság büszkeségének, Eisik Taubnak, a nagykállói rabbinak, az igaz embernek (cadik) ekkor van a halálozási évfordulója. Zarándokok jönnek ilyenkor a világ minden tájáról.

A hét szombatja a második a nevezetes szombatok közül, Sábát Záchor, az emlékezés szombatja. Ez mindíg a purimot megelőző hétre esik. Emlékezni kell az Amálékok cselekedetére, akik megtámadták Izrael gyermekeit amikor kivonultak Egyiptomból és a lemaradók, a gyermekek és aggastyánok közül szedték áldozataikat. Az aktualitást az adja, hogy Hámán a purimi történet negatív főszereplője Amalék leszármazott volt.

Deutsch Gábor

Legalább két okból különleges szombat köszönt ránk. Az egyik ok az, hogy olyan hetiszakaszt olvasunk, amelyben nem hangzik el Mózes neve, a másik pedig az, hogy most lesz az emlékezés, azaz Záchor szombatja.

Mi a magyarázata annak, hogy Mózes nevével nem találkozhatunk a párásában? A válasz megadásához tisztában kell lenni azzal, hogy a Tóra nem, vagy nem feltétlenül kronológiai sorrendben írja le az eseményeket (Éjn mukdám umeuchár báTórá), a magyarázat pedig az, hogy itt teljesíti az Ö-való Mose rábénu kérését (csalódott felkiáltását?), mely így hangzott: "...törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál" (32.32).

Mestereink között vannak, akik úgy magyarázták, hogy I-ten büntetésképpen hagyta ki Mózes nevét a hetiszakaszból, figyelmeztetve őt arra, hogy még egy hozzá hasonló nagyformátumú ember sem engedhet meg magának efféle dühkitöréseket. Mások, többek között Rabbi Simon Szofer úgy gondolják, hogy az Ö-való megjutalmazta Mose rábénut.

"Nehéz azt gondolni, hogy a Szent Áldassék meg akarta büntetni Mózest önfeláldozásáért, amelyet meg akart hozni Izrael egész népéért. Hiszen midőn a fent idézet mondatot elmondta, akkor éppen azon fáradozott, hogy megmentse a zsidó népet a végső pusztulástól, és ezért nem büntetést, hanem jutalmat érdemelt".

Vagyis azért nincs említve, mert az Ö-való ezzel mutatja meg, hogy még egy ilyen különlegesnek tűnő kérését is teljesíti legkiválóbb emberének. Rabbi Simon szerint az első mondat is ezt támasztja alá: "És te parancsold meg Izrael fiainak...." (27.20), azaz Mózes "ezúttal megkapta a lehetőséget, hogy úgy tűnjön fel a nép előtt, mint törvényhozó és parancsoló", vagyis érdemeinek jutalmazásaként I-ten átmenetileg a kezébe adja a vezetés jogát. Mi az első utasítás, amelyet adott? "...hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra..." (uo.).

Ezzel kapcsolatban mondja a Rásbám: A trumá, vagyis az önkéntes felajánlásokra vonatkozó előírás a "szólj Izrael fiainak" formulával van bevezetve, míg az örök mécses felgyújtásához szükséges olaj micváját a "parancsold meg" szavakkal nyomatékosítja a Tóra. Ennek magyarázata az, hogy az előbbi egyszeri alkalomra vonatkozott, de a faolaj a mindennapi szolgálat elengedhetetlen része volt, és nem csak a pusztai nemzedék kapta az örök fény biztosítását feladatul, hanem a későbbi generációk is, éppen ezért a határozottabb hangú felszólítás.

Ahogyan azt a bevezetőben említettem az emlékezés szombatja lesz a mostani. Hogy mire emlékezünk? "Emlékezz arra, hogy mit tett neked Ámálék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból...rád támadt az úton..." (V. Mózes 25. 17 – 18).

Azért ilyenkor emlékezünk az Egyiptomot elhagyókra támadó Ámálék tettére, mert Eszter könyvének negatív hőse, Hámán amalekita származású volt, de jobb esetben nem csak a vérlázító eseményt, Ámálék gonoszságát és vélt vagy valós szellemi örököseinek alakját őrzi meg az emlékezet, hanem a támadás kiváltó okát is. Idézzük fel mi történt! Ámálék rajtaütését megelőzően nem először és sajnos nem is utoljára zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: "miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájamat szomjúság által?"(17:3).

Ez még talán nem volt akkora baj, hiszen Mose rábénu harcedzetten kezelte a hasonló helyzeteket, azonban miután I-sten segítségével vizet fakasztott botjával a sziklából, világossá vált, hogy jóval súlyosabb felvetés is elhangzott: "mivelhogy megkísértettétek az Örökkévalót, mondván: köztünk van az Örökkévaló, avagy nincs"? (uo.7).

Bölcseink rámutatnak, hogy minden olyan helyzetben, mikor ilyen értelmű kérdés fogalmazódik meg a zsidóság berkein belül, akkor a következmények egyértelműek: "és jött Ámálék és hadakozott Izraellel"(uo. 8). Az Ámálék nép leszármazottjait nem lehet ma már felismerni, de szellemi örököseik sajnos szép számmal megtalálhatóak.

A parancs kiegészítése önálló micva: "...töröld el Ámálék emlékét az ég alól..." (uo. 19.). Miként azt bölcseink megállapítják, először emlékezni kell, és utána kell eltörölni még az emlékét is. Felhívom figyelmüket: Záchor szombatján a hölgyek is el szoktak jönni a zsinagógákba.

 Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

  
Az Emlékezés szombatja

A Purim előtti szombaton külön Tóra-részletet olvasunk fell az Ámálék elleni örök gyűlöletről és harcról: "Emlékezz, mit tett veled Amálék az úton, amikor kivonultál Egyiptomból. Hogy megtámadott az úton, hogy rajtaütött a hátul vonuló gyengéken, mikor te fáradt és erőtlen és istenhit nélkül voltál." (Deut. 25117-18). A hagyomány szerint Hámán is Ámálékból származott, ezért emlékezünk meg Ámálékról éppen Purim előtt.

Az Ámálék név az idők során minden zsidógyűlölő neve lett. Hámán idejében ez a törzs már régen nem létezett. Így az ő "ágági" jelzője is inkább szimbolikus, mint valóságos. (Ágág volt Ámálék királya.)

A Tóra igen szigorúan bírálja el az Ámálékkal szembeni viszonyt: "Töröld el Amálék emlékét a nap alól! Ne feledd!" Itt a Tóra Izrael kötelessé gének tartja Ámálék emlékének megsemmisítését. De Mózes II. könyvében (Sömot) Isten maga esküszik meg .megsemmisítésükre: "Isten trónjára esküszik: háborúja lesz Istennek Ámálékkal nemzedékről-nemzedékre. Kiirtom Ámálék emlékét az ég alól." (Ex. 17115-16)

Sem Isten, sem Izrael nem Ámálékot akarja kiirtani. Ámálék emlékét kell megsemmisíteni, azaz szellemét, mentalitását. Ez a szellem jelenti a háborút, a kegyetlenséget, a rablást, az erőszakot. Ez ellen kell küzdenie Izraelnek és végső fokon Istennek. A Soá napján szoktuk idézni ezt a mondatot: "Emlékezz, mit tett veled Ámálék." Itt a szimbolikus Ámálékróí. van szó, a zsidókat irtó nácikról. A háború során sohasem volt szó a német nép megsemmisítéséről, hanem csak a német nácizmus szellemének kiirtásáról.

Hogyan emlékezik egy nép: A Tórában számos esetben olvashatjuk: "Emlékezz, hogy szolga voltál Egyiptomban." A Tóra választ ad a kérdésre: "Mondd el a fiadnak azon a napon." (Ex. 13/8) Nemzedékről-nemzedékre kell továbbadni a történetet. Akkor a Hágádá szerint minden embernek úgy kell éreznie magát, mintha ő maga lett volna szolga Egyiptomban.

A Soá utáni második és harmadik nemzedék is csak a szülők, vagy a nagyszülők elbeszéléseiből ismerik meg a Vészkorszak történetét.. Elviszik őket a haláltáborok helyére, hogy lássák és tudják, hogy átérezzék az elődeiket ért tragédiát. Mikor a Soá napján halljuk ezt a mondatot: "Emlékezz, mit tett veled Ámálék", az újabb nemzedékek nem emlékezhetnek arra, amit nem éltek át. De tudhatják, átérezhetik és azonosulhatnak az azt átélőkkel. Ez egy nép "emlékezése". És a nép emlékezése a múltra, elengedhetetlen feltétele a jövő építésének. Mint ahogy az egyiptomi rabszolgaság emléke alapja lett egész erkölcstanunknak, úgy a Soá emléke is megtanít: minket arra, hogy egy nép elsősorban magára számíthat.

A hetiszakasz a főpap és paptársai ruházását és azok elkészítését írja le. A főpap homlokát arany szalag ("cic házáháv") díszíti, melynek középén Isten neve volt kihímezve. Arany és égszínkék köntöst viselt, melyet két vállpánt tartott össze. Mellén arany négyszögű tábla volt, amelyen tizenkét drágakőre a tizenkét törzs neve volt bevésve ("chosen hámispát" ). Ez a tábla az orákulum szerepét is betöltötte ("urim vátumim"). A köntöst bíbor és kék színín öv fogta körül.

A hetiszakasz leírja a főpap és á papok felszentelését is. Különféle áldozatok bemutatása kísérte a felszentelést... Végül elrendeli a szidra egy füstölő oltár felállítását is,.különleges fából, arany szegéllyel övezve készült ez az oltár. A főpap ezen az oltáron hozta a füstölő áldozatot egyszer egy évben, Jom Kippur napján.

Egy ismert közmondás azt tartja, hogy ruha teszi az embert. A mindenkori főpap ("kohén gádol") az előírt öltözékben impozáns jelenség lehetett. De a külső pompa nem mindig fejezett ki belső értéket. Páschur főpap szembekerült Jeremiás prófétával, aki az igazságos társadalomért küzdött. A hellenistá főpapok pénzért, vásárolták állásukat a szír-görög uralkodótól. Aháron utódai nem mindig voltak hirdetői az ősapa tanításának. A Talmud kiemeli Aháronnak a békeszeretetét és a békéért való áradozását. A főpapság hosszú története során nem egy főpap követte az ősapai tanítását.

Töcáve

A hetiszakasz a Menóra karbantartásának leírásával kezdődik. Tiszta olívaolajat használtak a világításra. A főpap és a kohaniták kötelessége volt reggel és este a Menóra kezelése.

Ezután a hetiszakasz a papi ruhákkal és a főpapi öltözékkel foglalkozik. A főpap öltözéke fenséges volt, ruházata kékes színű aranyozott kelme volt, arany csengetyűkkel ellátva. Mellén aranyból készült melldíszt viselt, rajta 12 drágakővel, melyekre a 12 törzs neve volt bevésve. Ez a melldísz (chósen hámispát) orákulumként is szólgált. A homlokán aranyból készült fejdísz (cic  házáháv) volt, rajta Isten kimondhatatlan neve.

A kohaniták öltözéke nem volt díszes. Ruházatuk leírása után a hetiszakasz a főpap és kohaniták beiktatását írja le. Különféle áldozatok bemutatása után a főpapot és a kohanitákat az úgynevezett "kenő" olívaolajjal kenték fel.

Ezek után a különféle oltárok építéséről van szó. Az egyik oltáron a reggeli és az esthajnali "örök áldozatot" (korbán táraid) mutatták be. Külön oltára volt a "füstáldozatnak" (kötoret), amit a főpapnak kellett bemutatni.

Az Első Szentély idején a főpapok általában támogatták a királyt. Ok voltak a legfelsőbb bíróság, a Szanhedrin feje. Ők bátorították a harcba indulókat és őrködtek a zsákmány elosztása felett. Ők voltak a szertartások, az áldozatok, a szentélybeli szolgálat legfőbb vezetői. Az erkölcsi tisztaságot előbbre helyező próféták legtöbbször velük keveredtek éles vitába. Ismeretes Jeremiás próféta éles támadása Páschur főpap ellen. A főpap üldözte és megfenyítette őt.

A Második Szentély idején a főpap egyben államfő is volt. A Második Szentély építésekor is ő volt a nép vezetője: "Halljad te, Józsua főpap, te és akik előtted ülnek, csodatevő emberek vagytok... íme a kő (a Szentély köve), amit Józsua elé tettem, egyetlen kövöm két szem (őrködik)." (Zecharja 3/9) Salamon király idejében Cádok volt a főpap és az ő leszármazottai örökölték a tisztséget egészen a chasmoneusok idejéig.

A chasmoneusok egyszerű kohaniták voltak Modiinban. Az "á1 hánászim" imában tévesen főpapnak nevezik Mátitjáhut. Csak az ő utódai lettek főpapok a jeruzsálemi Szentély megtisztítása után.

A nép szívesen elfogadta, hogy a chasmoneusok maguknak vették a főpapságot. De élesen ellenezték azt, hogy királyoknak kiáltsák ki magukat. Mátitjáhu dédunokája, Alexander Jánáj ellen fel is lázadtak. Amikor aztán az ő két fia közül Hyrkanost tette meg az anyja, Slomcion királynak és Aristobulost főpapnak, döntőbírául Popeius római hadvezért kérték fel. Ő pedig megszüntette a zsidó állam önállóságát. De a főpapság már azelőtt is lesüllyedt erkölcsileg. A chasmoneusok előtt pénzért vásárolták a tisztséget a szír-görög királytól. Ilyenek voltak Menelao és Jason főpapok.

A közvetlen római uralom idején a főpapi ruhákat a római prokurátorok tárolták. Csak különleges alkalmakkor és Jom Kippurkor adták oda a főpapnak szolgálatra. Amikor a főpap Jom Kippurkor a Szentek Szentjébe ment, leváltotta főpapi öltözékét egy egyszerű fehér gyolcsból készült ruhával. Nem mehetett be ugyanis az arannyal, arany csengetyu-kkel díszített ruhában a legszentebb helyre. Mert az arany az aranyborjú imádására emlékeztetett. Ő pedig Izrael bűneinek megbocsátásáért ment könyörögni az Engesztelés Napján.

A főpapi öltözékkel kapcsolatban érdemes elgondolkodni azon a sokat vitatott szóláson, hogy "ruha teszi az embert". A Második Szentély idején nem egy főpap anyagi javak szerzésére és hatalmának erősítésére használta a főpapi stallumot. Messze álltak az ideáltól, amit Áháron főpap képviselt, hogy mindent a népért, a nép javáért kell cselekedni.

A Talmud számos főpapot ír le, akik nem voltak méltók viselni a főpapi ruhát. Például a Bájtum-család tagjai. Az Aháron által örökül hagyott színes és pompás főpapi öltözék sok esetben alantas lelkű ember rossz erkölcsét takarta. A szaduceus főpapok nem voltak elfogadhatók és tiszteltek a nagyobbrészt farizeusokból álló nép szemében.

Menáchem Meron

   KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: "Hozzád szól a hetiszakasz" című könyvéből

T e c á v é
Főpapi öltözékek

    A mai hetiszakaszt ezen esztendőben Ádár-álef 13. napján olvassuk. Ez a 13. hónap, amit 2-3 évenként toldunk be a liturgiai héber naptárba és az évet "szökő" ("terhes") évnek nevezzük. Ilyenkor Purim csak egy hónap múlva Ádár-bét 14-én köszönt ránk, és az utána jövő ünnepek (Pészách) is kitolódnak. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű. A világi naptár 365 napból áll, az általunk használt hold-naptár csak 354 napból. Így minden évben 11 nap különbség keletkezik a világi és liturgiai naptár között. Így például Pészách idővel novemberre vagy decemberre esnék. De Pészáchnak a "chodes hááviv" a kalász érés, azaz a tavasz hónapjára kell esnie. Ezért kell 19 évenként 7 szökőévet beiktatni a zsidó naptárba. Így jön létre az, hogy Pészách március 27. és április 15 közé esik, Ros Hásáná pedig szeptember 3. és október 1. közé.

    Az iszlám ugyancsak a hold naptárt használja liturgiai célokra. De mivel náluk nincs szökőév, ünnepeik "vándorolnak" a világi naptárban. A Rámádán-böjt hónapja éppen úgy eshet júniusra, mint decemberre. A különbség köztük és köztünk, hogy a mi ünnepeink jobban kötődnek a világi naptárhoz és az évszakokhoz.

    Hetiszakaszunk a főpap ruhatárának leírásával foglalkozik. Minden ruhadarab szigorú leírás szerint készült. Az arany és kék színek domináltak. Nem hiányzott a bíborvörös sem. A főpap ruhatárának fontosságára mutat, hogy a római uralom idején maga a római kormányzó tárolta a főpapi öltözetet, amit csak különleges alkalmakkor - mint például Jom Kippur napján - adott ki használatra.
    A főpapi öltözéken bővelkedett a színarany, csengettyűk, ruhaszegélyek, mellvért formájában. De egyszer egy esztendőben, Jom Kippur napján, amikor be kellett menni a Szentek Szentjébe, a főpap levetette az aranyban dúskáló ruházatot, és egyszerű, fehér gyolcs ruhaneművel cserélte fel azt. Az arany a pusztai aranyborjúra emlékeztetett és a főpap a nép bűnbocsánatáért könyörgött. Nem volt hát ildomos, hogy a pusztai nép legfőbb bűnére emlékeztessen.
    Az egyik legérdekesebb főpapi ruhadarab az aranyos mellvért, a Törvény vértje volt. Aranyos keretben négy sorban volt elhelyezve 3-3 drágakő (smaragd, opál, ametiszt, stb.) A 12 drágakőbe Izrael 12 törzsének neve volt belevésve. "Viselje Áron Izrael fiainak nevét a Törvény vértjén szíve fölött, mikor a Szentélybe lép, örök emlékeztetőül Isten előtt." (Ex. 28/29.)

    Elgondolkoztató a kérdés, miért kellett a főpapnak a 12 törzs nevét egy csokorba kötve viselni, éppen amikor a Szentélyben teljesített szolgálatot. Talán arra mutat az isteni utasítás, hogy a főpap imádsága csak akkor lehet hatásos, ha egységben tudja a nép 12 törzsét. A nép életének ez a legnagyobb értéke, a nép egysége, részeinek összetartozása és összetartása jutott kifejezésre jelképesen a főpap által viselt mellvérten. Csak ha a főpap úgy érezte, hogy mögötte áll egységesen Izrael népe, csak akkor lehetett könyörgő imája a bűnbocsánatért hatásos. Testvérgyűlölet, törzsi viszálykodások, egymás iránti irigykedés, rágalmazások és becsmérlések csak gyengítették a főpap könyörgését. Az igazi főpap szerette a népet és a nép szerette őt.

    De volt más szerepe is a Törvény Vértjének. Az volt az "Urim Vtumim" ("igazi fény"), mely orákulumként szolgált Izrael nehéz óráiban. Azon keresztül kért a főpap vagy a király égi tanácsot háborúk kimeneteléről vagy egyéb sorsdöntő kérdésekről. S az égi hang csak akkor válaszolt, ha a nép arra érdemes volt cselekedeteiben, viselkedésében. Példa erre Saul király esete, aki igaztalanul üldözte Dávidot. Isten segítségét kérte a filiszteusok ellen, de "Isten nem válaszolt neki sem álomban, sem az Urim által". (I. Sam. 28/5.)

    A főpap mellvértje néha hiába jelképezte a nép egységét, és az Urim Vtumim sem közölte mindig Isten akaratát. Mert az idők folyamán sok főpap nem volt méltó a Törvény Vértjének viselésére. Vonatkozik ez a görög-szír uralom korában élt áruló főpapokra, mint Járón és Menelaosz, akik pénzért vásárolták meg Antiochustól állásukat. A főpapi öltözék kötelezte annak viselőjét. De Áron kései utódai közül sokan meggyalázták azt.

    Hetiszakaszunk a főpapi és papi ruhák leírása után utasításokat közölt Mózessel, hogy milyen szertartások keretében iktassa be Áront és fiait a papi szolgálatba. A Talmud Áronban látja a békét kedvelő és kereső, az embereket szerető főpapi ideált.
* Ez a szövegmagyarázat szökőévben írodott!!!