2017. június 2 - 3

A Miskán, a pusztai,
hordozható Szentély


Jelentése: vedd fel

A Gersoni család férfi tagjainak számát kellett felvenni, mert a hetiszakasz részletezi a leviták kötelességeit, a frigysátor szolgálatával kapcsolatban. Harminc évestől ötven éves korig látták el feladatukat. A következő szakaszban 25 évet jelöl meg az Írás, bölcseink szerint a betanítási idő öt esztendő volt, a tényleges szolgálat tehát harminc éves kortól kezdődött. A számbavétel természetesen a Merári és a Keháti család fiaira is vonatkozott. A rendkívül tartalmas szidra a házasság tisztaságával is foglalkozik. Ha egy férfit megszáll a féltékenység szelleme és feleségét balgasággal (hűtlenséggel) vádolja, de nem volt rá bizonyíték, tanú, akkor vigye a paphoz asszonyát, aki megitatta az átokhozó keserűség italával, ha vétkezett, megbetegedett. De ha ártatlanul hurcolták meg, akkor bölcs gyermekei születtek, nagy tudósok. Ez az egyetlen I…n ítélet, amely Mózes könyvében szerepel. Ezt a gyakorlatot – mert egyoldalúan csak az asszonyt érinti – Johanan ben Zakkaj hatályon kívül helyezte. Néhány dolgot azonban érdemes megemlíteni. Áll az Írásban, hogy kibontotta a pap a megvádolt nő haját. Ezek szerint a szemérmes asszony bekötötte a fejét. A hajkibontás a megszégyenítés eszköze volt. Viszont megtudjuk, a férjes asszony az ókorban esküvő után nem vágatta le a haját. Ez a középkorban vált szokássá, így védekeztek az asszonyok a martalócok támadása ellen. Később, amikor ez a veszély nem fenyegetett, a rabbik úgy látták, a rituális fürdőben való megmártózás hajkorona nélkül könnyebben történik. Ezért meghagyták a házasság utáni hajlevágást.

Foglalkozik a szidra a názir fogadalommal. Legalább 30 napra tették a megtartóztatást, a fogadalomtevő megnövesztette a haját, nem fogyasztott bort. A nagyerejű Sámson is nazír volt. Őt már születése előtt felajánlották erre a tisztségre szülei. Amikor a fogadalom ideje lejárt, engesztelő áldozatot kellett hoznia. Miért? Hiszen a jámborság jele, a lemondás az élet örömeiről – például a borról. A felesleges önsanyargatás nem kedves a Teremtőnek. Ha oka van rá – mert beteg a gyerek, ellenség szállja meg az országot vagy veszélyezteti megszállással – akkor indokolt a fogadalomtétel. Bár ez a magatartás az élet rendjétől való eltérés. Ezért a Nászir idő lejártakor szükséges az engesztelő áldozat.

Bizonyos názirságról mi is tudunk beszámolni. A náci megszállás idején többen voltak, aki heti kétszer böjtöt vállaltak arra az időre, amíg a megszállás tartott.

A papi áldást a Jövorechehát is a hetiszakasz tartalmazza. A kohénok a jellegzetes kéztartással nálunk évi 13 alkalommal, Izraelben minden nap megáldják a híveket. Illetve kérik a Teremtőtől, hogy fordítsa felénk az arcát, őrködjön fölöttünk, küldje ránk áldását, szerezzen nekünk békét. E szertartásnál a kohén nem helyettesíthető. Viszont az áldás e formában a családi ház ablakán is bekopogott. (A jellegzetes kéztartás nélkül.) Péntek és ünnep este a szülő e mondatokkal áldja meg gyermekeit, családját. Az Amidában az előimádkozó is tolmácsolja e szavakat.

Amikor felállították a pusztai Szentélyt, a fejedelmek – törzsek vezetői – áldozatot mutattak be a Teremtőnek. Elsőnek Áron sógora, Náchson ben Aminadav elismerésként, hogy a Vörös Tengerbe ő lépett be elsőnek, amikor közeledett az egyiptomi üldöző sereg, jó példát mutatva a népnek. Amikor az ajkához ért a víz, akkor hasadt meg a tenger és Izrael gyermekei száraz lábbal jutottak át a túlpartra. Chanukakor a Szentély újra avatásának ünnepén ezt a tórai részt olvassák fel.

Deutsch Gábor


Nem vállal nagy kockázatot, aki azt állítja, hogy Náchson ben Áminádáv nem a Tóra legismertebb figurája. A mostani hetiszakasz egy rövid közléssel mégis utal arra, hogy érdemes jobban megismerni e nagyszerű embert. A párásá utolsó nagyobb egységében a fejedelmek által bemutatott felajánlásokról olvashatunk.

"És történt, amely napon elvégezte Mózes a hajlék felállítását és felkente, megszentelte azt, és minden edényeit, meg az oltárt és minden edényeit, felkente és megszentelte azokat. Akkor odavitték Izrael fejedelmei, atyáik házának fejei, ők a törzsek fejedelmei, ők, akik álltak a számlálás mellett" (7:1-2). Meglepő módon hősünk volt az első a fejedelmek sorában: "És volt, aki bemutatta az első napon áldozatát, Náchson, Áminádáv fia, Júda törzséből"(7:12).

A midrásban megtalálható a magyarázat, hogy mivel érdemelte ki Náchson a megtisztelő lehetőséget. Az Egyiptomot elhagyó zsidó nép elérkezvén a tengerhez azzal szembesül, hogy hátukban már ott az üldözők serege, míg előttük a végtelennek látszó hullámok. Magától értetődően a kétségbeesés lett úrrá a menekülő tömeg tagjain, ám mielőtt elhatalmasodott volna, kivált egy ember a tömegből és belegázolt a vízbe, amely (részben ennek hatására) kettévált, és miként arra jól emlékezhetünk Izrael gyerekei száraz lábbal keltek át rajta, míg az ellenséges hadak belevesztek a tengerbe. Náchson bátorságával, az Ö-való iránti elkötelezettségével írta be magát népünk emlékezetébe.

Leánytestvére Elisebá Áron felesége volt, ebből tanulták mestereink (Bava Batra 110a), hogy az ember különösen figyeljen arra, hogy olyan nőt vegyen el, akinek megfelelő ember a bátyja. Van benne ráció, hiszen a szülők esetleges kiválósága nem feltétlenül öröklődik, de ha már a fivér - többek között neveltetésének köszönhetően - derék ember lesz, akkor van remény, hogy a húgát sem rontották el.

De térjünk vissza hősünkhöz. A midrás elmondja azt is, hogy hatan származnak Náchsontól, a névsor illusztris: Dávid király, a Messiás, Dániel, Chananja, Misáel és Ázárjá. Mikor arra került a sor, hogy a törzsfők mutassák be áldozataikat, Mose rábénu nehéz helyzetben találta magát, hiszen tisztában volt azzal, hogy bárkit is jelöl ki elsőnek, a többiek zúgolódni fognak döntése ellen.

Azonban - meglepő módon - a törzsfők levették a terhet válláról, és ők szavazták meg Náchsont, emlékezve bátor helytállására. Ugyancsak erényeit hangsúlyozza az a kommentár, mely szerint saját, és nem pedig törzse vagyonából adott a nemes célra.

A XX. században a Náchson név ismét a bátorság szimbólumaként jelent meg a zsidó történelemben. 1948 elején arab csoportok körülzárták Jeruzsálemet, megtámadták az élelmiszerszállító konvojokat. E csapások megszüntetése, valamint a jeruzsálemi utak felszabadítása volt a célja az 1948. április 3.-án indult ún. Náchson – akciónak. Április 8-án Jeruzsálembe érkezett az első autókaraván, egy hétre rá újabb két konvoj jutott be a fővárosba. Többször gazdát cserélt a zsidók által elfoglalt stratégiai pont, Kasztel, a Jeruzsálem bejáratát őrző, arabok lakta falu, melyet a túlerőben lévő ellenséggel szemben egy 70 fős zsidó alakulat védett. A túlerővel nem bírtak (ekkor hangzott el a parancs: "a katonák visszavonulnak, a parancsnokok fedezik a visszavonulást!"), de a később megérkező Palmach katonák megszerezték a falut, ezáltal szabaddá vált az út Jeruzsálem felé. Áldás a bátrakra!

Darvas István
rabbi

   

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből
   
   

NÁSZÓ

ÁLDJÁK MEG NEVEMBEN IZRÁELT, ÉS ÉN MEGÁLDOM ŐKET

Ezt a hetiszakaszt mindig Sávuot utáni szombaton olvassuk. Tartalma igen változatos. A Leviták megszámlálása és munkabeosztása a Szentélyben a hetiszakasz eleje. Ezt követi a házasságtörő asszony "próbája", majd a Názir törvénye, hogy haját megnövessze, szeszes italt nem ihat és milyen áldozatot mutat be a "önmegtartóztatás" befejeztével. A Szidra a pusztai Szentély felavatásával fejeződik be.

Még a befejezés előtt olvashatjuk a legfontosabb részt, a kohaniták áldását. Az áldás szövege mind a mai napig használatos a zsidó liturgiában. "Jövárechecha" áldjon meg az Isten és őrizzen meg, fordítsa feléd kegyesen orcáját, forduljon Isten hozzád és áldjon meg "békével". Az áldásszöveg után így szól az írás: "Áldják meg nevemmel Izráelt és én megáldom őket" (Lev.VI 7).

Ezzel a szöveggel áldja meg az apa gyermekeit péntek este. Ezzel záródik az esketési, vagy a bármicve szertartás a templomban, és ezt az áldást mondják a kohaniták ünnepekkor (Izráelben minden nap!)

A hagyomány szerint 7 neve van az Istennek. Egyik - talán a legfontosabb - neve: Béke! A Midrás szerint nagy a béke ereje, mert az áldás minden szava benne van és magának Istennek is Salom, az az Béke a neve. Nem véletlen, hogy a béke áldását elsősorban a kohaniták alkalmazzák a Szentélyben. Ők Áron főpap leszármazottai és Áronról mondja a Talmud, (Atyák mondásai 4 fej.) hogy ő nemcsak békeszerető volt, hanem utána ment a békének. ("Rodéf salom")

Izráel népe magáévá tette Áron békeszeretetét és egész történelme során békére törekedett. Nem véletlen, hogy köszöntésünk is Salom = béke veled-veletek. Talán nincs még egy nép a világon, mely annyira küzdött a békéért, mint a zsidó nép. R. Jochanan Ben Zákáj, a Rómával való békét kereste, mikor felállította Jávneban a Szentély pusztulása után az első Szanhedrint (i.sz.70). A 2000 éves gálut során mindent megtettünk, hogy békében éljünk a "gazdanép" keretében. Ősatyánk Ávrahám engedett unokaöccsének, Lótnak az ország felosztásában a béke kedvéért (Gen.l2.fej.)

A Tóra törvényei szerint, még háború esetén is, ha várost ostromlunk, előbb fel kell szólítanunk az ellenséget, hogy kössön velünk békét. "Ha város elé érkezel, hogy harcolj ellene, szólítsd fel lakosait a békére" (Deut.20 / 10)

A Második Szentély építésekor nagy volt a kishitűség, mikor a szegényes új Szentélyt összehasonlították a régi pompájával. Erre úgy szólt Chágáj próféta: "Nagyobb lesz az új Szentély tisztelete a réginél - szól a seregek Ura -, mert e helyen békét teremtek" (Chágáj 1 / 9).

Izráel békeszeretete talán a csúcsra érkezett az "idők végéről" szóló próféciával. "És lészen az idők végén szilárdan áll majd Isten háza a hegyek ormán, mely magasabb lesz minden hegynél és népek özönlenek feléje.

Sokan jönnek majd oda és szólnak: menjünk Jákob Istenének házához, tanítson az útról, melyen járjunk. Mert Cionból jön a Tan és Isten szava Jeruzsálemből... És összetörik a kardokat ekevassá, és dárdáikat szőlővágó késekké, egyik nép nem emel fegyvert a másik ellen és nem készülnek többé háborúra" (Jes. 2 / 2-4)

Érdemes megjegyezni, hogy a római közmondás szerint: " ha békét akarsz, készülj a háborúra" A mi tanunk szerint háborúra készülni nem kell az igazi béke világában. (Megjegyzés: fenti idézet New Yorkban az ENSz épületének úgynevezett Jesajás falán angolul szól a látogatókhoz, messziről látható óriási betűkkel.)

   Copyright © ORZSE.HU, 2016.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza