Jelentése: szólj!

A papokhoz kellett szólni Mózesnek, hogy gyász alatt melyik rokon temetésével, elszállításával foglalkozhat. Apa, anya (ég ments!) fia, lánya, fivére, hajadon nővére. (A nővér alatt a fiatalabb lánytestvért is értjük.) Ha azonban találnak egy holtat és nincs más, aki eltemesse, a végtisztességet még a főpapnak is biztosítania kellett. A kohén, mert felkenték, testvéreit fölé helyezték. Kötelessége ezért szigorúbbak a laikusoknál. Erkölcsileg is példamutató életet kell élnie. Bizonyos külső megjelenés is elvárható volt a szent szolgálat teljesítéséhez.

A mai helyzetre nézve a közösségre kell bízni, hogy az áldásoknál testi hibás pap funkcionálását elfogadják-e. E szidrában is hangsúlyozza a Tóra a kasrut fontosságát, amit a papi rend tagjaitól különösen is elvárható.

Ha az ember bűnt követ el szándékosan, az Chillul há Sém. Az Ö...való nevének megszentségtelenítése. Ha nem tesz ilyet, ez negatív erény. Jócselekedetnek számít az I...n nevének megszentelése. Ilyen az ünnepek betartása, az Emor szidrája felsorolja az ünnepnapokat.

1. A szombat a heti pihenőnap. E napot is meg kell szentelni, a törvények betartásával. Bár egy évben kb. 52 van belőle, ezért inflálódhat a szemünkben, de ne felejtsük el, hogy ez az egyetlen ünnep, amely a Tízparancsolatban szerepel.

2. Peszach. Az első hónap tizedik nap estéjén köszönt be, ez a széder este. (Nálunk: két estét tartanak.) Hét napig maceszt, kovásztalan kenyeret kell enni és semmilyen kovászos nem lehet a házban. (Nálunk ez nyolc napos követelmény.) Az ünnep másnapján aratták az árpát. Omert kellett lengetni. (Omer = kéve). És számlálni kell hét teljes hétig. Ez mára is érvényes.

3. A hetek ünnepe, az ötvenedik nap. A sávuot. Nincs külön megjelölve, mert úgy kell tekinteni, mint pészách befejezését. A diaszpórában ez két napos ünnep.

4. A hetedik hónap első napján emlékeztető harsona megszólalása legyen. Ros Hásáná. Újév, de ezen formában nem áll a Tórában. Az emlékezés napja vagy a kürt harsona napja. Bölcseink kiszámították, hogy az első ember ezen a napon született, ezért onnan számolják a világ keletkezését. Így kapta a mostani megnevezést.

5. A hetedik hónap tizedik napja az engesztelésé. Böjtnap. "Sanyargassátok a lelketeket. Jom Kipur. Szokták nevezni a szombatok szombatjának is. Legszentebb napunk. Semmilyen munkát nem szabad végezni, egész nap fehérben imádkozunk, mint az angyalok. Azért nevezik az engesztelés napjának, mert akkor jött le Mózes másodszor a Szináj hegyéről azzal a hírrel, hogy az Ö...való megengesztelődött, megbocsájtotta az Aranyborjú bűnét.

6. Sátoros ünnep. "Sátrakban lakjatok 7 napon át". Hetedik hónap (Tisri) 15-étől. Ez a termés betakarításának ünnepe. Ezért van a kezünkben az ünnepi csokor, lulov, (pálmaág) citrusfa gyümölcse, (etrog) mirtusz ág (hádászá) és fűzfagally (árává) Vigadjatok a sátorban. Emlékeztet arra, hogy őseink 40 éven át az Egyiptomból való kivonulás után a pusztában sátrakban laktak.

A diaszpórában a szigorú ünnep az első két nap, és az utolsó két nap. A köztes napokat félünnepnek nevezzük. Az utolsó félünnep napja Hosáná Rábbá. (Nagy segítség) Az utolsó kiskapu. Ha nem bocsájtotta meg a Teremtő bűneinket Ros Hásáná napján és Jom Kipurkor, még van egy alkalom. A nyolcadik nap (Smini Acere) Szent gyülekezés, az esőért imádkozunk. Izraelben akkor van a Tóra ünnepe is. (Szimhát Tóra) A diaszpórában ez külön nap. Ekkor zárul le az éves ciklus. 54 szidra közül a zárószakaszt olvassák. És mindjárt újra kezdik, az első szidra Mózes I.: 1. első részének felolvasásával, jelezve, hogy mindez örök körforgás, mindaddig, amíg ember lesz a földön.

Ünnepeinkhez még a történelem során kialakult két ünnepet fűztek bölcseink, a Chanukát és a Purimot. Megtehették, mert áll egy szó a Szentírásban: áléchem (nektek) tehát bölcseinknek joguk van ünnepet vagy emlékező napot beiktatni, ha erre különleges ok adódik. Ezeket poszt tórai ünnepeknek nevezzük, mert a Tóra megírása után keletkeztek. Ezeket is ideértve, az alábbi az ünnepi sorrend:
1. Ros Hásáná
2. Jom Kipur
3. Szukkot
4. Chanuka
5. Purim
6. Pészach
7. Sevuot

Deutsch Gábor
 

Szólj a kohénokhoz, Áron fiaihoz, és mondd el nekik…"(21. 1). A Talmudban (Jevámot 114a) találjuk meg e pászuk egyik értelmezését, mely szerint a szöveg figyelmeztet arra, hogy a "nagyok ügyeljenek a kicsikre". A psát, vagyis a mondat egyszerű jelentése szerint a Tóra felhívja a kohénok figyelmét arra, hogy nem elegendő a micvák megtartása, hanem kötelesek ügyelni arra is, hogy utódaik is megtartsák a papság (kehuná) előírásait. Más magyarázat szerint az intés arra emlékezteti minden nemzedék tagját, hogy a kisebb micvákra és vétkekre fordítsanak ugyanakkora figyelmet, mint a nagyobb horderejűekre. Más megközelítésből vizsgálja a kérdést a következő kommentár: a kohénok annak köszönhetik szentségüket, hogy Áron leszármazottai, de tudniuk kell, hogy nem lehet csak az atyák érdemeire támaszkodni (bizhut ávot), vagyis nem elégedhetnek meg azzal, hogy ők Áron fiai, hanem kötelességük, hogy önerőből tökéletesítsék magukat, és ezáltal emelkedjenek a szentségben. A Midrás Rábá szerint viszont ez a mondat arról tanúskodik, hogy az "Ö-való megmutatta Mózesnek a nemzedékeket és bíráikat, a nemzedékeket és királyaikat, a nemzedékeket és bölcseit, a nemzedékeket és vezetőit". Ezzel kapcsolatban kérdezték a meglehetősen csípős kommentárjairól elhíresült R. Szimcha Bunimot, hogy miért a generáció egészét mutatta meg I-ten először, és csak utána a vezetőit? A rebbe így válaszolt: "Ha I-ten először a vezetőket mutatja meg, akkor Mose rábénu meglát engem is közöttük, és egyből megőszülve, remegő hangon kérdezte volna I-tent: Ribajnaj sel ajlom, hát ez a Szimcha Bunim is a vezetők között lesz? Azonban I-sten a kortársaimat mutatta meg először, és Mose rábénu nyugodt maradhatott, mert ezt a szegény nemzedéket még Bunim is vezetheti…". "Senki magzatodból, nemzedékeiken át, akin hiba van, ne közeledjen bemutatni Istene kenyerét" (21. 17). A Tóra rögzítette, hogy azok a papok, akiken valamilyen látható testi hiba volt, nem teljesíthettek szolgálatot a Szentélyben, ugyanakkor a megélhetésük biztosítva volt: "kenyerét a legszentebb szentségekből, meg a szentségekből egye" (21. 22). Két fontos gondolatot fűztek ehhez mestereink, az egyik: a tórai utasításhoz hasonlóan minden munkaadó köteles alkalmazottja megélhetését biztosítani, akkor is, ha a munkás valamilyen okból a munkavégzésre alkalmatlan lesz, a másik: a munkás igyekezzen olyan munkát találni, amit a megváltozott teljesítőképessége ellenére is el tud végezni. A Talmud alapján tudjuk, hogy a szolgálatra alkalmatlan kohénok az oltárra kerülő fákat válogatták, hogy azok minden szempontból megfelelőek legyenek. "Bizony, e hetedik hónap tizedikén engesztelés napja van, szent gyülekezés legyen nálatok, sanyargassátok magatokat és áldozzatok tűzáldozatot az Ö-valónak"(23:27). A héber szövegben az אך (ách= bizony) kifejezéssel kezdődik a mondat, mellyel kapcsolatban a Jeruzsálemi Talmudban (Bráchot 9:7) bölcseink megállapították, hogy használatával valamit ki akar zárni a Tóra. Felmerül a kérdés, hogy az idézett versben vajon milyen többletjelentése van a "bizony" szónak? Sevuot (13a) traktatusában a következő választ találjuk: "a pászuk elején található kifejezés azt tanítja, hogy Jom Kippur nem hoz engesztelést annak, aki nem csinál tsuvát". Rási erről így ír: "engesztelést szerez a megtérőknek, és nem hoz engesztelést azoknak, akik nem térnek meg". Rámbám szerint (Hilchot Tsuvá): "a megtérés engesztelést szerez minden bűnre, amennyiben gonosz volt minden nap, de megtér az utolsón, nem emlékeztetik egy szóval sem gonoszságára". A Kli Jákár (Rabbi Slomo Efráim) egészen más irányból közelít az ách kifejezés megfejtéséhez. Jom Kippur legfontosabb előírását: "sanyargassátok magatokat; a hónap kilencedikén este" a Talmud (Joma 81b) az alábbiakkal kommentálja: "kilencedikén böjtölünk, nemde tizedikén is böjtölünk? Inkább azt tanuljuk: mindenki, aki (bőségesen) eszik és iszik kilencedikén (vagyis a Kol Nidrét megelőző napon) annak úgy számít, mintha két napig (9-én, 10-én) böjtölt volna". Mivel az étkezés olyannak számít kilencedikén napközben, mint az este megkezdett böjt, azt gondolhatják néhányan, hogy ez a nap is engesztelést hoz a bűnökre, az ách szó ezt a félreértést akarja eloszlatni.

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

Izrael ünnepei

Mózes harmadik könyvét a kohaniták könyvének nevezik, és ez a név legjobban a mai heti szakaszt illeti meg, amelynek több, mint fele a kohaniták törvényét tárgyalja.

Egy kohanita nem teheti magát tisztátalanná idegen halottal való foglalkozással. Egyedül legszűkebb rokonai (szülő, testvér, gyermek) temetésén vehet részt. A gyászban nem szabad testét bevagdalnia, vagy önmagát megkopasztania, nem házasodhat elvált asszonnyal, vagy prostituálttal. Szentnek kell lennie, mert Isten kenyerét eszi. Ha lánya paráználkodik, apját szentségteleníti meg, ezért tűzhalál jár neki.

A főpap nem vehet részt rokonai temetésén sem, nem vehet feleségül özvegyasszonyt, csak szűzlányt.

Nem szolgálhatott a Szentélyben olyan kohanita, akinek testi hibája volt. Feltételezhető, hogy akinek szellemi, vagy jellembeli hibája volt, szintén nem vehetett részt a Szentély munkájában. Izrael fiainak a nyolcnapos elsőszülött állatokat a Szentélynek kellett adniuk. A kohaniták juttatását (két százalék trumá) csak egyedül ők fogyaszthatták el.

Semmiféle idegen (nem kohanita) nem ehet a szent ételekből. A kohanita lánya ehet apja jussából (trumá), amíg nem megy férjhez egy nem kohanitához. Ha egy idegen jogtalanul evett a trumából, egy ötöddel megtoldva kellett az árát kifizetnie egy kohanitának.

A Tóra szigorúan figyelmeztet arra, hogy beteg, vagy rokkant állatot ne hozzanak áldozatként a Szentélybe. Az áldozatok két félék lehetnek. Vagy égő áldozatok (olá), vagy olyanok, amelyeknek húsát megehetik, csak a vérét meg kövérjét áldozzák fel (zévách).

Az utóbbiak elbírálása enyhébb, ami a hibás állatokat illeti. Az áldozatok értékét nem annak ára szabja meg, hanem hogy jó szívvel adták. Ha pedig bűnáldozatról van szó, akkor a megtérés őszintesége adja annak értékét.

A hetiszakasz második fele a naptári év ünnepeinek leírásával foglalkozik. Az ünnepek sorát Pészách nyitja meg. Az első és a hetedik nap "szent gyülekezet"-nek számít (mikrá kodes), a közbeeső napok félünnepek (chol hámojed). Pészách második napján kellett bemutatni az első érett kalászokat (árpa), és addig nem volt szabad enni az új termésből.

Pészách második napjától számítva két hetet kellett számlálni (szofirát háomer), és az ötvenedik nap volt Sávuot, az aratás (búza) ünnepe. A két számlálást szofirát háomernek nevezzük. Ezek a hetek gyásznapoknak számítanak. Ekkor fojtották vérbe a rómaiak a Bár-Kochbá szabadságharcot (i.e. 135.), és akkor végezték ki a szabadságharc tíz vezetőjét, köztük Rábi Ákivát.

Egyéb gyászesemények is fűződnek e napokhoz, mint például a Rajna menti hitközségek feldúlása a keresztesek által. De ezekben a napokban történt a magyar zsidóság tragédiája is (1944 tavaszán). Ezekben a napokban nem tartanak esküvőt, zenés összejöveteleket, vagy egyéb örömteli szertartásokat. Kivételt képez egy nap, az omer-számlálás 33. napja (Lág Báomer). Valószínűleg a Bár-Kochbá szabadság átmeneti sikerének az emlékére (Jeruzsálem felszabadítása).

Az omer-számlálás utáni 50. nap Sávuot ünnepe, amit a Tóra az aratás (búza) ünnepének is nevez. A hagyomány szerint ez a Tóra adásának napja is. A sorban a kürtharsogás napja következik. A Ros Hásáná név nem fordul elő a Tórában. A hagyomány szerint Tisré hó elseje a világ teremtésének napja, és a mindenkori új év kezdete. Jom Kippurral hosszasan foglalkozik a hetiszakasz. "De a hetedik hónap tizedike engesztelő nap legyen, a szent gyülekezet semmilyen munkát ne végezzetek és sanyargassátok magatokat. A hónap kilencedik napjának estéjétől másnap estig tartsátok meg az ünnepet." (Lev. 23/27, 32) A szó szerinti szöveg így szól: "Sanyargassátok lelketeket." Ezért a kohaníták megterítik az asztalt minden jóval, és ima közben hazamennek, hogy nézzék a sok jó ételt, amiből nem ehetnek a böjt miatt.

Az utolsó az ünnepek között a Szukkot. A Tóra a betakarítás ünnepének is nevezi. Az egyik megokolása az ünnepnek, hogy emlékeztessen örök időkig: az egyiptomi kivonulás alkalmából Izrael fiai sátrakban laktak. Az ünnep külsőségeihez tartozik az ünnepi csokor, amely négy különféle növény, illetve gyümölcsből áll. Luláv, etrog, mirtusz és fűzfalevél. A csokor a nép egységét jelképezi.

Háromszor közli a Tóra részletesen Izrael ünnepeit (Mózes 2, 3 és 5. könyvében). Ez is azt bizonyítja, milyen fontosak az ünnepek a zsidó nép életében. A zsidósághoz való tartozást Izraelben és a gálutban a zsidó naptár fejezi ki, és az ebben a naptárban megjelenő ünnepek. A hetenkénti Tóra-olvasás és a közös ünnepek biztosítják a zsidó nép egységét, az Ország és a szétszóratásban élők között.

Menáchem Meron

  KOMMENTÁR

AZ ÜNNEPEK ÖSSZEKÖTŐ KAPOCSOK IZRAEL ÉS A DIASZPÓRA KÖZÖTT

Hetiszakaszunk két témával foglalkozik. Az első részben a kohaniták, az akkori papok életviteléről olvashatunk. Az Első és a Második Szentély idején a kohaniták sokféle társadalmi és vallási feladatot töltöttek be. Tanító, orvos, bíró, stb. volt a kohen egyszemélyben. Így a testi és lelki tisztaságára ügyeltek. Nem mehetett halott közelébe (családtagjait kivéve), a testileg korlátozott (sánta, vak, stb.) nem szolgálhatott. Nem vehetett el elvált asszonyt (a főpap özvegyet sem), lánya paráználkodását szigorúan büntették. A próféta szerint a kohanitának az ég angyalaihoz kellett hasonlítania élete tisztaságában. "Mert a kohanita ajka tudást sugároz, Tóra tanítást kívánnak hallani tőle, mert a Seregek-urának angyala ő (Maléachi 2/8).

Ez a prófétai mondat lehetővé teszi, hogy a Tóra által megkövetelt testi épség a kohanita papoknál talán szimbolikusan legyen értelmezhető. "Szólj Áháronhoz mondván, ha valakinek utódaid közül testi hibája van (pl. sánta), ne mutathasson be áldozatot Istennek". (Lev. 21/17).
Ha e mondatot átvitt értelemben is olvassuk, arra az eredményre jutunk, hogy a papnak vagy a mindenkori vezetőnek hibátlannak kell lennie, hogy a népet és Istent szolgálhassa. Amikor a próféták dorgálják a népet, elsősorban a vezető réteget értik alatta. "A nép vezetői megtévesztők... jaj nekik, kik a rosszat jónak mondják, a keserűt édesnek". (Jes. 5/20, 9/15).

A kohanita, a vezető, mintaképül kell szolgáljon az általa vezetett népnek. A Talmud szerint, ha a Bölcs (Talmid Cháchám) ruháján folt van, az halálos bűn. És nemcsak a ruháján...

A hetiszakasz második, nagyobbik része Izráel ünnepeivel foglalkozik. A három zarándok-ünnepnek kettős háttere van: mezőgazdasági és történelmi. Más szóval az Országgal és a nép múltjával kapcsolatosak. Pészách nemcsak az egyiptomi kivonulás, hanem a kalászérés, az első aratás ünnepe is. Sávuot a Tóraadás napja, és a zsengék ünnepe is. A sátoros ünnep egyben a betakarítás örömnapja.
Csak a tisri hónap két ünnepe, Ros Hásáná és Jom Kippur független az Ország jelenétől és a nép múltjától. A bűnbánó napok emberi és nemzeti tartalommal bírnak.

A naptár, a zsidó naptár teszi egy néppé az Izráelben élő és a diaszpórában szétszórt zsidókat. És e naptár ünnepei fejezik ki legjobban az együvé tartozást. "És veszlek titeket az én NÉPEMMÉ és leszek nektek a ti Istenetek" (Ex. 6/7).