Az e heti szombaton is kettős szidrát - hetiszakaszt - olvasnak a zsinagógában. Az elsőnek teljes címe Ácharé Mot, jelentése "halála után". Áháron két fia - mivel idegen tüzet vittek a Szentek Szentjébe - holtan esett össze. Mintha villám sújtotta volna Őket. A tragédia után történt, hogy az Örökkévaló utasítást adott a kohanitáknak Áháron leszármazottjainak, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen öltözetben léphetnek be a Szentek Szentéjébe. Egyszer egy évben az Engesztelés Napján, Jomkipurkor.

Szó esik a két kecskebakról, melyekre sorsot húztak, az egyiket feláldozták, a másikra ráolvasták Izrael közösségének bűneit és elbocsátották a pusztába. Azazélnak nevezték. Innen a bűnbak elnevezés. Lehet, hogy az Azazél egy szikla neve volt, ahonnan a kecskebakot a mélybe taszították. Mivel a Jomkipuri szertartásokat részletezi a hetiszakasz, ez a rész a Szombatok Szombatjának, az Engesztelésnapjának ünnepi Tóra olvasmánya is. A szidra második részében a családi élet tisztaságáról, a kívánatos és tiltott hazásságokról, viszonyokról, a fajtalankodás elítéléséről beszélünk, jelezve, hogy az erkölcsi élet szeplőtlensége a bűnbocsánat fontos feltétele. A második felolvasott hetiszakasz címe Ködosim, jelentése Szentek. A követelmény rendkívül nagy. Az Örökkévaló szent, legyünk tehát mi is azok. Mielőtt megijednénk a feladat súlyától, tudnunk kell, a Tóra emberi mértékkel mér. Ezt bizonyítja, hogy az első igény a szülők tisztelete "mindenki anyját, apját félje..... szombatjaimat tartsátok meg". Ha végigmegyünk az elvárások részletein, láthatjuk, hogy a tízparancsolatot megtaláljuk a sorok között és azt is, hogy az emberséges, szociális érzékenységet hirdető utasításoknak a kicsengése: légy ember. Ha emberséges ember leszel eléred a szentség szintjét, megfeleltél a követelményeknek.

Deutsch Gábor

"Szent lenköntöst öltsön fel, lennadrág legyen testén, lenövvel övezze fel magát és lensüveget tegyen fel, szent ruhák azok…" (16. 4). A főpap jom kippuri öltözékének négy darabját említi itt a szöveg. E ruhák színe fehér volt, erre emlékezve szoktunk kitlit viselni Jom Kippurkor.

Több magyarázattal is szolgálnak bölcseink arra nézve, hogy miért kellett fehér lenruhát felvennie a főpapnak. Az egyik szerint a szolgálattevő angyalokhoz válik hasonlatossá a viselője, mert írva van az egyik emberalakban megjelenő angyalról: "…egy férfi közöttük lenbe volt öltözve…" (Jechezkél 9:2.).

R Szimon, aki R. Jehosua nevében szólt más irányból kezeli a kérdést. Szerinte azon van a hangsúly, hogy a kohén gádol csak ezen a napon viselt fehér ruhát, míg az év többi napján aranyszínű volt az öltözéke. Ezen a napon azonban helytelen lett volna aranyba öltöznie, mert éppen az Aranyborjú vétke miatt kellett engesztelést kérnie az Ö-valótól, és miként a Talmud (Ros Hásáná 26a) fogalmaz: "Éjn kátégor náásze szánégor", vagyis (néhány speciális esetet leszámítva) az ember vádlója (mármint az arany ebben az esetben) nem lesz a védője az Ö-való ítéletének meghozatalakor.

A félreértések elkerülése végett a Tóra pontosan kimondja: "Ezzel jöjjön Áron a Szentélybe…"(16:3), ami több utalást is tartalmaz. Az "ezzel" kifelezés számértéke 410, az Ö-való ezen a módon tudatta Mózessel, hogy az első Szentély éppen ennyi ideig lesz működőképes. A félelmetes napok Muszáf imájában Ros HáSáná és Jom Kippur napjain mondjuk az Unetáne Tokef kezdetű imádságot, melyben többek között ez is olvasható: "megtérés, ima és jótékonyság érvénytelenítik a nehéz végzést".

Az ünnepi imakönyvek útmutatás gyanánt további három kifejezéssel egészítik ki a gondolatot, melyek az imádkozó emberrel tudatják, hogyan tudja gyakorlatban alkalmazni az előírást: (com, azaz böjt), (kol, azaz hang), (mámon, azaz pénz) segítségével megváltoztatható az ítélet.

Látható, hogy mindhárom kifejezés számértéke 136, összeadva azokat, 408-at kapunk, ami megegyezik a pászuk elején található (zot, ez) szó számértékével. Ebből tanuljuk, hogy nem kizárólag az Áron által bemutatandó áldozatokat szabályozza a pászuk, hanem azokat a teendőket is, melyek nem csupán a főpapra, hanem minden zsidóra vonatkoznak az ünnepi időszakban. "Szerezzen engesztelést a szentélyért, Izrael fiainak tisztátlansága miatt és elpártolásuk miatt, minden vétkeik szerint; így cselekedjék a gyülekezés sátorával, mely náluk van, tisztátlanságuk közepette."(16:16).

Első olvasatra a főpap legfontosabb feladatát említi a mondat, Bál Sém Tov másra is felhívja a figyelmet: "nincs a fennhéjázásnál rosszabb tulajdonság. Az előttünk lévő pászuk is bizonyítja, hogy ezen emberi gyengeség minden más bűnnél súlyosabb megítélés alá esik. Írva van: "náluk van (a Bál Sém Tov kommentárja szerint az Ö-való) tisztátalanságuk közepette". Erre vonatkozik bölcseink kijelentése: "még tisztátalanságuk idején is velük van a Sechina" (Jomá 56b). Ezzel szemben azt láthatjuk egy másik helyen (Szótá 5a): "a fennhéjázó, gőgös emberre mondja a Szent Áldott Ő: nem lakhatunk a világban ő és én, miként írva van: "Ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a gőgös szeműt, és telhetetlen szívűt, őt nem viselem el" (Zsoltárok 101:5). Ne úgy olvasd, hogy őt (oto), hanem úgy: vele (ito).

És úgy tanultuk a Pszáchim traktatusban (66b): "a gőgös embertől, ha bölcs, eltávozik bölcsessége, ha próféta ő, eltávozik prófétai képessége." “Tegye rá Áron a két kezét az élő bak fejére és vallja meg rajta Izrael fiainak minden bűnét és minden elpártolásukat minden vétkeik szerint, tegye azokat a bak fejére és küldje el egy kirendelt férfi által a pusztába" (16:21). A "kirendelt férfi" kifejezés fejtörésre késztette mestereinket.

Az "iti" szóban el van rejtve az idő kifejezés, ennek alapján Rásbám úgy fogalmazott: olyan embert küldtek az áldozati állattal, aki "kiismerte magát az utakon, a pusztákban, és szokás szerint, minden időben őt küldték". A gondolatot folytatva Rádák írja: "bölcs embert (küldtek), aki képes volt megtenni mindent a maga idejében". A Misna (Jómá 6:3) alapján: minden ember megfelelő volt arra, hogy elvigye (az áldozati állatot a pusztába), mégis, a szokásnak megfelelően jelentős kohénok, és nem iszráelek végezték el a feladatot.

A következő misna a "jákiréj Jerusáláim" (Jeruzsálem drágái) jelzővel illeti a bakot kísérőket, ami nem előkelő származásukra vonatkozik, hanem a szívükben lévő szeretetre és önzetlenségre, amely lehetővé tette, hogy Jom Kippur napján ne a Szentélyben tevékenykedjenek, hanem a szolgálat nehezebb módját vállalva a kies pusztába menjenek azért, hogy testvéreik bűneire engesztelést szerezzenek. "Szeresd felebarátod, mint tenmagad, én vagyok az Örökkévaló"(19:18).

E sokat idézett parancs mestereink szerint a Tóra legfontosabb előírásainak egyike, mivel számos más előírás betartásához szolgáltat alapot. Abból indultak ki, hogy ha valaki szereti felebarátját, akkor nem veszi el a pénzét, értéktárgyát, feleségét, egyszóval semmilyen módon nem károsítja meg.

Ráv Jehuda Ráv nevében egészen más oldalról közelített a micva mélyebb jelentésének vizsgálatakor: "tilos az embernek úgy megszentelni (feleségül venni) nőt, hogy még nem látta, nehogy valami megvetendőt találjon benne, és utálatossá legyen", mert így könnyen áthághatja a fenti parancsolatot.

Rabbi Meir is hasonló következtetésre jutott: "aki hozzá nem illő nőt vesz el, öt tórai micvát hág át. "Ne állj bosszút, és ne tarts haragot"(19:18), "ne gyűlöld testvéredet (19:17), "szeresd felebarátod", "éljen testvéred melletted"(25:36), ezen felül a sokasodás és szaporodás parancsát".

Sábát sálom!

Darvas István
rabbi

Az igazi szentség

Ma ismét két hetiszakaszt olvasunk. A két hetiszakasz - amint azt látni fogjuk - bizonyos értelemben kiegészíti egymást.

Az első hetiszakasz először az ókori Jom Kippur szertartását írja le: "Mert ezen a napon kiengesztelődik (Isten) hogy megtisztítson benneteket összes bűneitektől, melyektől megtisztultok majd az Örökkévaló előtt." (Lev. 16/30)

Ezen a napon a legfőbb szerepe a főpapnak van. Két bakot kellett áldoznia, hogy Izrael bűnbocsánatot nyerjen. Az egyiket a Szentély oltárán áldozta fel. A másikat kézrátevés után szabadon bocsátotta a pusztába. Ez volt a "bűnbak" (száir löázázel). A bűnbak elbocsátása előtt a főpap bűnvallomást tesz a nép nevében. Az évnek ezen az egyetlen napján a főpap bemehet a Szentek Szentjébe, miután arannyal átszőtt ruháját fehér gyolcsruhával váltotta fel. Ott a Szent Név kimondása után bűnbocsánatért könyörgött a nép számára.

A következő részben a Tóra többszörösen megtiltja a vér élvezését, mert a vér az a lélek. Ugyancsak tilos széttépett állat (táréf), vagy döglött állat (növélá) húsának fogyasztása.

A hetiszakasz ezután óva inti Izraelt más népek utánzásától: "Egyiptom cselekedeteit ne tegyétek és Kánaán országának, ahová viszlek benneteket, tetteit ne utánozzátok, ne haladjatok szokásaik után." (Lev. 18/3) Mik voltak Egyiptom cselekedetei? Paráználkodás, fajtalankodás, vérfertőző házasságok.

És mik voltak Kánaán szokásai? Emberáldozat a Molochnak, homoszexualitás, állattal való közösülés (szodomizmus), férjes asszony meggyalázása. Ilyen és hasonló utálatos cselekedetek miatt az ország "kihányja őket". Ha Izrael utánozza őket, az ország őket is "kihányja".

Az első hetiszakasz arra inti Izraelt, hogy mit csináljon, miben ne utánozzon más népeket. A második (Ködosim) azt írja elő a népnek, hogy mit kell követnie ahhoz, hogy szent néppé váljék. "Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek."(Lev. 19/2) A "szentség" előírásai főleg az emberbaráti törvények betartására vonatkozik. Mindjárt az első törvény így szól: "Kiki félje (tisztelje) anyját és apját - én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenétek." (Lev. 19/3) Aratáskor, szüretkor ott kellett hagyni az ott felejtett termést a szegényeknek és az idegennek. "Ne lopjatok, ne tagadjatok le és ne hazudjatok egymásnak." (11) Ne vond vissza felebarátod járandóságát, ne rabolj, ne hagyd magadnál munkásod bérét éjjelen át." (13) "Süketet ne átkozz és vak elé ne tégy akadályt és féld az Istent, én vagyok az Örökkévaló." (14)"Ne gyűlöld testvéredet szívedben." (17)

"Ne légy bosszúálló néped fiával szemben, ne légy rágalmazó, és ne -állj tétlenül barátod vére felett." (16-17) "Szeresd felebarátodat mint önmagadat, én vagyok az Örökkévaló." (18)

Minden emberbaráti törvény végén megjelenik az "én vagyok az Örökkévaló".kitétel jelezvén, hogy az emberekhez való viszonyulás Isten akarata. Tilos a vér élvezete, tilos hasjósokhoz és varázslókhoz fordulni, mert az tisztátalanná teszi a népet. Szigorúan vigyázni kell a helyes mérlegre és az igaz súlyegységre. Idős, öreg ember előtt fel kell állni. Nem szabad a gyász jeléül bevagdosni a testet idegen népek mintájára. "Szombatjaimat őrizzétek meg és Szentélyemet tiszteljétek. " (A Szentély építése sem engedélyezi a szombatszegést.) A bíróság igazságosan ítéljen, ne részesítse előnyben sem a szegényt, sem a gazdagot.

A Tóra előírja, hogy új fának gyümölcséből három évig nem szabad enni (orlá). "Mint polgár legyen nálatok az idegen, ne nyomjátok el és szeressétek mint önmagatokat, mert idegenek voltatok Egyiptomban."

Ha valaki emberáldozatot mutat be Molochnak, akár idegen, akár polgár, köveztessék meg. Aki szüleit átkozza, vagy bántalmazza, halállal büntessék.
Ezek hát a "szentség" törvényei. A jóság, az emberiesség, a hamisítatlan jóakarat és a jó cselekedetek teszik "szentté" az embert. Nem a csodatevésben, a földöntúli erőkben rejlik a szentség. Isten szentsége is ebben fejeződik ki a próféta szerint: "Isten felemelkedik a törvényben és a szent Mindeható megtiszteltetik a jó cselekedetben." (Jes. 5/16)

Menáchem Meron

  KOMMENTÁR

Szentek legyetek!

A gyógyulást, valamint a szülőasszony "tisztátalanságának" befejezését áldozat bemutatása követte. A jobb módú bárányt áldozott, de a szegény asszony vagy leprás beteg két galambfiókával is eleget tehetett áldozási kötelességének.
A kohanita nem csupán a testi "tisztátalanságokat" (bőrbetegségeket) vizsgálta. A ruhában előforduló penészes részt is "támé"-nek minősítette, és