2017. február 26 - március 4


"Legyenek a kerubok szárnyaikat kiterjesztve, felfelé, beborítva szárnyaikkal a fedelet, arcuk pedig egymáshoz fordulva, a fedél felé legyen a kerubok arca" (25:20).

Mestereink szerint törekednünk kell, hogy személyiségünk meghatározó vonásává legyen a pászuk két utasítása: "szárnyaink" legyenek kiterjesztve a magasság felé, vagyis ragaszkodjunk a szentséghez, és próbáljunk a szellemi tisztaság legmagasabb szintjére jutni, ugyanakkor arccal egymás felé fordulva álljunk, azaz figyelmes gondoskodással közelítsünk embertársaink irányába.

A Talmud (Bává Bátrá 99a) szóvá teszik: a Krónikák könyvében (2.3:13) úgy találjuk, hogy a kerubok a ház és nem egymás felé fordultak. Véleményük szerint a Tórában arról olvasunk, hogy miként helyezkednek el a kerubok, ha Izrael gyermekei teljesítik Isten akaratát, míg a másik helyen az ettől eltérő viselkedésre adott kerub-választ láthatjuk.

Heti párásánk a Miskán (Hajlék) építését tárgyalja. Első szellemi központunkat felajánlásokból építettek, többek között arany, ezüst és réz felhasználásával. "És ez az ajándék, melyet tőlük elvegyetek: arany, ezüst és réz" (25:2).

A bölcsek tanítása szerint a felsorolt felajánlások a cedákát adók három típusára (is) utalnak. Az arany olyan emberről beszél, aki akkor is ad, ha egészséges, nincs különösebb problémája.
Az ezüst arra vonatkozik, aki akkor érzi szükségesnek, hogy adjon, ha egészsége megrendül, vagy valamilyen veszélyes helyzetbe kerül.
És végül a réz azokról szól, akik életükben nem adnak cedákát, és csak a haláluk után veszik mások is hasznát anyagi javaiknak. "Az adakozás megment a halától" (Példabeszédek 10:2), vagyis annak legijesztőbb vonatkozásától, a nyom nélkül való elmúlástól.

"A láda karikáiban legyenek a rudak, ne távozzanak azokból" (25:15). Ezek a rudak tették lehetővé, hogy a pusztai vándorlás során mozgatni tudják a Frigyládát.

A Talmud (Szota 35a) megjegyzi, hogy látszólag az emberek vitték vállukon a Frigyládát a rudak segítségével, de valójában a Frigyláda vitte az embereket, mert amikor útra keltek vele, akkor felemelte magához hordozóit.

A bölcsek hangsúlyozták: a Tóra megtartása érdekében végzett erőfeszítéseink elsősorban azon múlnak, hogy milyen mértékben ismerjük fel, hogy valójában a Tóra tart meg minket.

"És készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közöttük" (25:8) Történt, hogy a Háfec Háim (1838-1933) bejelentette: új épületet akar építtetni a jesiva számára. Felkereste a rabbit egy gazdag kereskedő és felajánlotta: finanszírozza az építkezést, azzal a feltétellel, hogy az ő nevét viseli majd az új épület. A rabbit látszólag mélyen érintette és elgondolkodtatta a kétségtelenül nagyvonalú ajánlat, válaszát így kezdte: felajánlásod dicséretes, bár sok hozzád hasonló akadna Izraelben! De nem fogadhatom el, mivel az egész közösségnek jár a lehetőség, hogy érdemeket szerezzen azáltal, hogy hozzájárul az új épület elkészítéséhez.

Mestereinktől tudjuk, hogy a Miskán (Hajlék) megalkotásakor mindenkinek volt annyi pénze, hogy akár egyedül is finanszírozni tudja az építkezést. Isten parancsa azonban - a minden értelemben közös jövő érdekében - úgy szólt: "minden embertől, akit szíve ösztönöz, vegyétek el a nekem szánt felajánlást" (25:2).

A Rámbám írja (Hilhot Bét HáBehirá 1:1): "Tevőleges parancs házat építeni az Örökkévalónak, hogy be lehessen mutatni az áldozatokat, illetve ünnepelni lehessen háromszor az év során, miként írva van: "készítsenek nekem Szentélyt"(25:8).

Ha van egy nyomós indok, de a szöveg másikat is említ, akkor bölcseink ellenállhatatlan kényszert éreznek a kommentálásra. Rabbi Simson Dávid Pinkusz teszi fel a kérdést: "miért ajánl a Rámbám két indokot? Válaszában elmondja, hogy mesterünk a tórai verset értelmezi. Hogyan érhetjük el, hogy Isten köztünk lakozzon?

A feladat első része, hogy összegyülekezzünk a Szentélyben (zsinagógában) ünnepnapjainkon. Ez egy testté formál minket, miként írva van: "És összegyülekezett Izrael minden embere…mint egy ember egyesülve"(Bírák 20:11).

A második erőfeszítés, amit annak érdekében kell tennünk, hogy a Sehiná közöttünk legyen, áldozatbemutatással, illetve az elmúlt majd’ kétezer évben imádkozással teljesíthető. A (korbán), azaz áldozat kifejezés a károv (közel) szóból származik, és - az imádkozáshoz hasonlóan - legfőbb célja, hogy közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz.

Szép napot mindenkinek!

Darvas István
főrabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza