Dr. Tamási Balázs:
Az OR-ZSE Könyvtárának helye Európa zsidó egyházi gyűjteményei között

Elhangzott 2017. szeptember 5.-én,
az Országos Rabbiképző Intézet felavatásának 140. évfordulóján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

E napokban emlékezünk meg az Országos Rabbiképző Intézet, a későbbi OR-ZSE alapításának 140-ik évfordulójáról és ünnepeljük egyben az Intézmény 140 éves Könyvtárát!

140 év gyűjteménytörténete és a mára felhalmozódott, számunkra megmaradt közel 149 ezer dokumentum, amelynek mind megvan a maga sorsa! Mégis hol található ma a jubiláló könyvtár helye a világban, Európában és hazánkban? Mekkora a gyűjtemény jelentősége? Milyen szerepet töltött be régen és ma?

Ha röviden szeretnénk választ adni e kérdésekre, akkor elöljáróban engedjék meg nekem, hogy felsoroljam az OR-ZSE könyvtárával kapcsolatos többé-kevésbé ismert állításokat. Ezután előadásom további, nagyobb részében a gyűjtemény kialakulásáról és történetéről fogok beszélni. Majd a fontosabb gyűjteményrészekről és azok jelentőségéről szólok a máig fennmaradt néhány európai zsidó egyházi könyvgyűjtemény, főként az ún. amszterdami Etz Chayim Library gyűjteményének tükrében.

Miért vagyunk büszkék Könyvtárunkra és miért jelent ez óriási felelősséget?
1. Könyvtárunk Európa egyik legjelentősebb, a vészkorszakot túlélő zsidó egyházi könyvgyűjteménye, amely az egyetlen alapításától folyamatosan működő európai rabbiképző intézetben található.

2. A magyarországi zsidóság legnagyobb és legfontosabb ilyen jellegű könyvtáráról van szó, amelyet a Vészkorszakot követő évtizedekben úgy is neveztek, hogy Magyar Izraeliták Országos Könyvtára.
3. Gyűjteményünk a neológ zsidóság kultúrájának, történetének, irodalmának szinte kimeríthetetlen forrása.
4. Az OR-ZSE Könyvtára Európa egyetlen zsidó egyetemi könyvtáraként működik, amely az Egyetem falai közt folyó hitéleti és világi oktatás elengedhetetlen feltétele, emellett nyilvános könyvtárként fogadja a kívülről érkező hazai és külföldi kutatókat.

Érdemes itt megjegyezni, hogy a Zsidó Egyetem 2000-ben történt állami akkreditálása e Könyvtár nélkül nem valósulhatott volna meg. Három pillére van tehát intézményünknek: a Zsinagóga, az Oktatás és a Könyvtár. Talán jobban megértjük, hogy mit jelentenek ezek a mondatok és szavak, ha röviden áttekintjük a könyvtár történetét, kiemelve annak legfontosabb állomásait.

A könyvtár történetének legkorábbi eseményeiről és kialakulásáról az Országos Rabbiképző Intézet 1877-78-ik tanévének értesítőjében olvashatunk. Innen tudjuk, hogy az intézet működésének első heteiben Ferencz József osztrák császár és magyar király meglátogatta a zsinagógát, az osztályokat és a könyvtárat. Arról is beszámol az intézet értesítője, hogy két jelentős könyvhagyatékot - egy itáliait és egy magyarországit - vásároltak meg, hogy megteremtsék egy tudományos könyvtár alapjait.

A könyvtár megszervezését Kaufmann Dávidra a zsidó filozófia, történelem és héber könyvészet egyik fiatal és már akkor nagytekintélyű tudósára bízták, aki a Breslaui Rabbiképző elvégzése és a lipcsei egyetemi doktorátus megszerzése után a Budapesti Rabbiképző Intézetbe kapott meghívást, hogy mint főállású tanár zsidó történelmet, filozófiát és hitszónoklattant oktasson. Kaufmann Dávid a Rabbiképző megbízásából 1877 júliusában - tehát az intézet kapuinak hivatalos megnyitása előtt - Padovában vette át az 1871-ben elhunyt Lelio della Torre rabbinak, a pádovai Collegio Rabbinico talmud-tanárának az intézet által megvásárolt könyv- és kézirathagyatékát.

A könyveket egy nyomtatott jegyzék sorolja fel, amelyből kiderül, hogy a gyűjtemény héber ősnyomtatványokban, 16. századi antikvákban és 17-19. századi régi-könyvekben gazdag. A Padovában megjelent, della Torre gyűjteményt tartalmazó katalógus egyik példányát Könyvtárunk ma is őrzi, abban Kaufmann Dávid intézményünk első könyvtárnokának bejegyzéseit sikerült azonosítani. A della Torre hagyaték részét képezte még több száz, zömében 15-19. században keletkezett itáliai héber kézirat is, amely Kézirattárunk gerincét és Könyvtárunk legbecsesebb gyűjteményrészét alkotja.

A másik megvásárolt könyvhagyaték Oppenheim Dávid nagybecskereki rabbié volt, amely a zsidó irodalmat újabb művekkel és átfogóan fedte le. Az említett két hagyaték és kisebb-nagyobb könyvadományok révén a könyvtár 1878-ra 5000 kötetet számlált. 1882-ben végrendeletileg kerül a gyűjteménybe - a maga 2330 kötetével - Ehrlich Ede rabbi könyvhagyatéka.

1890-ben pedig Hochmuth Ábrahám veszprémi rabbi jelentős könyvtárával gazdagodik a gyűjtemény. Kaufmann Dávid a könyvtárnoki pozíciót egészen 1899-ben bekövetkezett korai haláláig töltötte be. 1890-ben készül el a Könyvtár első kézzel írt és fadobozokban őrzött cédulakatalógusa, amely az ekkor 10 ezer kötetes állomány példányairól egyenként tartalmaz bibliográfiai leírást, valamint a művek témák, szakok szerinti besorolását.

Összesen 24 szakterület szerint történik meg a gyűjtemény osztályozása. Ezek a szakok híven tükrözik a korabeli zsidó tudományosság széleskörű, rabbinikus stúdiumokon túlmutató érdeklődését: Biblia, Bibliográfia, halachikus döntvényirodalom, zsidó és keresztény exegézis, keresztény vallási irodalmak, időszaki kiadványok, nyelvészet, történetírás, lexikonok és szótárak, liturgia, orientalisztika, filozófia, reszponza irodalom, talmudi irodalom, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Hálával kell megemlékeznünk e kezdeti aranykorról. Az oktatás és könyvgyűjtés az európai zsidó tudományosság szempontjai szerint szerveződött. A mintát a Breslaui Rabbiszeminárium oktatási struktúrája és az ahhoz szükséges Könyvtár jelentette. Az eszmei hátteret a hagyományőrzés, a Wissenschaft des Judentums és a magyarországi zsidóság européer szemlélete, a magyarországi neológia adta meg. Az alapítók jól tudták, hogy rabbiképzést és tudományos kutatást csakis egy komoly kvalitásokkal rendelkező könyvtárral lehet megvalósítani.

Az intézmény első tanárai Bloch Mózes, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid és az őket követő nagyformátumú tanítványok, mint Blau Lajos egyszerre rendelkeztek magas fokú rabbinikus tudással és kiváló modern tudományos képzettséggel, Európát és a világot behálózó kapcsolatrendszerrel. Ez a háttér és az oktatás színvonala tükröződik vissza a könyvtár alapgyűjteményében, a gyűjtött szakterületekben és témákban, az állomány sokszínűségében, a könyvek nyelvek szerinti megoszlásában (ez utóbbira később még külön kitérek). Kaufmann Dávid energiáját e munkálatok kapcsán csak csodálhatjuk, ha tekintetbe vesszük az általa kifejtett széleskörű tudományos és tanári tevékenységet is.

A következő időszak könyvtártörténetét a nagy hagyatékok bekerülése és a növekvő könyvgyarapodás jellemzi az 1910-es évek második feléig. 1897-ben Brill Sámuel 2510 könyvből álló hagyatékát a Pesti Hitközség vásárolta meg és adományozta a Rabbiképző Intézetnek. 1909-ben Bloch Mózes az első tanár és tudósgeneráció doyenje is elhunyt, könyvhagyatéka szintén az intézményt gazdagította.

1917-18-ig tartott az aranykor, a felívelés első negyven éve, amelyet jelentős kézirat- és könyvhagyatékok megvásárlása, nagyszámú könyvadományok, nagyra törő tervek és tettek, tudatos gyarapítás és a megfelelő anyagi támogatás jellemzett. Ezt a korszakot ünnepli és írja meg 1917-ben Klein Miksa, tanár és könyvtárnok az Intézmény fennállásának 40-ik évfordulója alkalmából. E korszakban jön létre a gyűjtemény legértékesebb muzeális része, ekkor rögzülnek azok a komoly elvárások, amelynek a későbbi generációk a megváltozott történelmi környezetben, a két világháború között és a vészkorszak után az államszocializmus alatt már egyre nehezebben tudnak megfelelni.

A két világháború között csökken az Intézmény és a Könyvtár támogatása és nemzetközi beágyazottsága is. A magyarul megjelent kiadványok beszerzése egyre nagyobb hangsúlyt kap, de egy-egy fontosabb hagyaték-rész beszerzésére még sor kerülhetett. A két világháború közti periódus Lőwinger Sámuel professzor könyvtárnoki tevékenységével és egy ifjabb generáció megjelenésével jellemezhető, könyvtárőri tisztséget töltött be többek között Waldapfel József, valamint Hahn István.

A korábban megfogant gondolat, hogy a gyűjteményt Európa legjelentősebb judaisztikai kutatóközpontjává fejlesszék, az első világháborút követően megváltozott történelmi helyzet miatt már nem valósulhatott meg. Mégis az első negyven év könyvtárfejlesztésének eredményei és a gyűjtemény európai szintű jelentőségének tudata mutatkozik meg például egy a Könyvtárról szóló rövid beszámolóban, amely a Rabbiképző Intézet Écz Chájim Segélyező Egyesületének 1941-42-es jelentésében szerepel, idézem: "Intézetünk könyvtára érték és számszerűség szempontjából Európa legjelentősebb zsidó könyvgyűjteményei közé tartozik." - írja feltehetően Lőwinger Sámuel.

A Rabbiképző évente megjelenő értesítőjében a könyvtár gyarapodásának adatait a kezdetektől időről-időre nyomon követhetjük, annak 1942-es száma szerint a könyvtár állománya meghaladja a 40 ezer kötetet. Ez a szám valóban kiugró lehettet a korszakban. Könyvtárunknak a korabeli európai könyvtárak között elfoglalt helyét mégis nehéz megállapítani, mivel zsidó közösségek könyvárai - köztük a Breslaui Rabbiszemináriumé - nyomtalanul pusztultak el a II. Világháború idején, ugyanekkor a Rabbiképző Könyvtárának állománya is súlyos károkat szenvedett. Habár az Adolf Eichmann által 1944. márciusban Könyvtárunkból elkobzott több ezer könyv negyven évvel később kalandos úton visszakerült hozzánk, mégis az időközben keletkezett hiányokról csak töredékes adataink vannak. Ezen felül, könyvtárunk második emeleti helyisége Budapest ostromakor 1945. januárjában megsérült és az ott őrzött könyvállomány részben elpusztult.

A veszteséggel kapcsolatban csak becslések állnak rendelkezésünkre, főként Scheiber Sándor visszaemlékezései alapján. A feladat még hátravan, hogy az állomány első kéziratos katalógusában, későbbi könyvjegyzékekben, növedéki naplókban található háború előtti adatait összevessük a jelenlegi állapottal. A módszeres és tudományos szempontok szerinti gyarapítást tehát teljesen felülírták a vészkorszak eseményei: a Soában meggyilkolt rabbik és elnéptelenedett hitközségek könyvgyűjteményei - amelynek száma a 40-et is meghaladja - sok esetben úgy menekültek meg, hogy azokat a Rabbiképző Intézet befogadta. Ennek következtében a világháborúban megfogyatkozott állománya furcsamód az 1940-es évek végére a korábbi méretének kétszeresére duzzadt. Ekkor olvadt be a Rabbiképző könyvtárába a Pesti Izraelita Hitközség Könyvtára, amelynek fontos részét képezte Bacher Vilmosnak, az Intézet néhai professzorának, a világhíres tudósnak a könyvtára. Ekkor került két fővárosi zsidó gimnázium könyvtára is az Intézetbe.

A háborúban keletkezett hiányok ilyen módon pótolva lettek, de a gyűjteményben a sokadpéldányok száma is ekkor növekedett meg. A megkétszereződött és részben összekeveredett könyvtári állomány rendezésére az államszocializmus végéig csak csekély mértékben volt mód. Jelentős változások Remete László könyvtárigazgató idejében kezdődtek, a ’80-as évek közepétől, amikor Schweitzer József professzor komoly pénzügyi támogatásokat szerzett alapítványoktól és magánszemélyektől.

Az Egyetem akkreditálásának előzményeként a Könyvtár az épületből elköltözött Anna Frank Gimnázium helységeit kapta meg. A Hermann Niermann Alapítvány támogatásával ekkor létrehozott olvasóterem mára sajnos részben elavult, de máig a tanulás helyeként, közösségi térként szolgál tanárok, hallgatók, kutatók számára. Az alulról-oldalról nedvesedő épületrészben kialakított raktárhelység klimatikus viszonyai, az ott kiépített polcrendszer nagyrészt mára alkalmatlanná vált a 140 éves Könyvtár könyvállományának raktári elhelyezésére. A gyűjtemény nemzetközi jelentősége, muzeális és történeti jellege és unikális dokumentumai, továbbá egyetemi könyvtári feladatköre égetően fontossá teszi, hogy ne csak ünnepeljük, de méltó módon meg is őrizzük ezt a rendkívüli gyűjteményt.

Beszéljünk hát arról, hogy milyen dokumentumok, kézirat és könyvritkaságok találhatók itt? Mitől jelentős európai viszonylatban az OR-ZSE Könyvtára és miért fontos a magyarországi zsidóság számára továbbá a magyar kulturális örökség szempontjából ez a gyűjtemény?

Nos, itt őrzünk az alapítás első éveitől több száz kötetnyi régi héber kéziratot, amelyeknek kora a 15. és 19. század közé tehető. Példányaik főként a Della Torre gyűjteménnyel kerültek Intézményünkbe, valamint a könyvtár történetének első évtizedeiben megvalósult kéziratvásárlások útján.

Könyvtárunkban található az első évtizedektől kezdve a 15. századi héber ősnyomtatványok néhány csodás példánya és több száz 16. századi antikva. E falak között várja olvasóit 70 ezer kötetnyi magyar, német, jiddis és más európai nyelven megjelent javarészt hebraisztikai-judaisztikai vonatkozású, részben magyarországi zsidósággal kapcsolatos könyv, illetve más szélesebb gyűjtőkörünkbe tartozó művek. Ennek az állományrésznek európai és nemzetközi jelentőségét emeli, hogy a 70 ezer kötet könyvből közel 24 ezer példány németnyelvű, hiszen a német volt a zsidó tudományosság és magyarországi zsidóság beszélt nyelve korábban.

Az állományunkban található 38 ezer kötetet számláló héber könyvgyűjtemény európai léptékekkel nézve is jelentősnek számít. A 18 ezer kötetnyi periodika-gyűjteményt a Magyarországon kispéldányszámban megjelent, vagy unikális magyar, német, héber, jiddis nyelvű folyóiratok példányai teszik egyedülállóvá.

Hazai és nemzetközi szinten egyaránt komoly érdeklődésre tarthat számot az a 15 ezer kisnyomtatvány-gyűjtemény, amelyből több ezer a magyarországi cionizmus és antiszemitizmus magyarul, héberül, vagy esetleg német nyelven megjelent kiadványait, szabályzatai, programjai tartalmazzák.

Az OR-ZSE Könyvtára elsősorban régi kéziratgyűjteménye miatt, továbbá részben az itt őrzött 19-20. századi kéziratos hagyatékok miatt örvend egyelőre nemzetközi elismertségnek. Régi kéziratállományunk számbelileg messze eltörpül a világ legnagyobb állami kéziratgyűjteményei mellett, ha például az Izraeli Nemzeti könyvtár 8500 db kéziratát vesszük, vagy a New York-i Jewish Theological Seminary Könyvtárának 10 ezer kötetet számláló gyűjteményét.

Az OR-ZSE Kéziratállománya nem vethető össze a középkori héber kéziratok legkvalifikáltabb könyvtáraival sem, a British Libary-vel, Cambridge és Oxfordi Könyvtáraival, vagy a Vatikáni Könyvtárral, mivel gyűjteményünk profilja nem a középkori illusztrált héber kódexek és geniza-töredékek.

Ugyanakkor, az OR-ZSE Könyvtára az abban nagyszámban megtalálható itáliai eredetű hébernyelvű prédikációk, kabbalisztikus művek, halachikus kommentárok, liturgikus szövegek miatt a mai zsidó egyházi könyvtárak között, de állami judaika-gyűjtemények között is megállja a helyét.

A számunkra releváns, judaika gyűjtemények állományáról szolgáltat legújabban információt az Izraeli Nemzeti Könyvtár által ez év augusztusában interneten publikált és a világ héber kéziratainak digitális elérhetőségét és leírásait tartalmazó ún. Ktív adatbázis

A rendelkezésre álló katalógusok alapján az OR-ZSE Kéziratgyűjteményébe 321 kötetnyi kézirat, továbbá közel 230 egység kézirathagyaték tartozik. Bacher Vilmos, Löw Immánuel, Heller Bernát, Kaufmann Dávid, Blau Lajos és mások hagyatékát kell itt említeni.

A régi kéziratállomány kor szerinti megoszlása is érdekes lehet: 22 db a 15. századból, közel 90 db kézirat 16-17. századból, 80 db a 18. századra és cca. 100 db a 19. századra datálható. A kéziratok földrajzi eredtét tekintve 40-40%-ban askenázi és itáliai, a fennmaradó 20%-ot szefárd, magrebi és közel-keleti kéziratok teszik ki.

Kéziratgyűjteményünk földrajzi eredet és téma szerint több ponton kapcsolódik a Kaufmann Dávid által saját célra összegyűjtött és halála után a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott kéziratgyűjteményével. Mindezek fényében érdemes röviden megvizsgálni gyűjteményünk európai zsidó könyvtárai között elfoglalt helyét.

Az összehasonlításkor a mai európai zsidó egyházi-, vagy magánalapítású és nagy múltú könyvtárakat tekintve a Bibliotheca Rosenthaliana, az Etz Chayim Library és Bibliotheque de l’Alliance Israélite Universelle jöhet számításba. Ha a gyűjtemények volumenét, jelentőségét nézzük, akkor Könyvtárunk az Etz Chayim Library-vel állítható párhuzamba.

Az Amszterdamban található Etz Chayim Library-t tekintik Európa legrégebbi, zsidó alapítású és működő könyvtárának, amely 1639-ben jött létre és 1675 óta a Portugál Zsidó Közösség épületegyüttesében található. Az ott őrzött kéziratok száma 560 kötet, amely az OR-ZSE összes kézirategységének számát nem haladja meg. Régikönyveinek száma megközelíti a 30 ezret, amely az OR-ZSE 38 ezres héberkönyv-állományával konvergál.

A kéziratok digitalizálása és a könyvek katalogizálása az amszterdami Rosenthalia Könyvtár szakmai támogatása mellett az Izraeli Nemzeti Könyvtár közreműködésével történt meg. A Könyvtár a Portugál zsidó kulturális központ és épületkomplexum részeként 2011-re lett teljes egészében rekonstruálva, felújítva, ekkor modernizálták annak teljes polcrendszerét, biztosítva a megfelelő klimatikus viszonyokat.

Amíg az Etz Haim könyvtár a hollandiai szefárd zsidó kultúra megőrzésének, még inkább kutatásának kiemelt központja, addig az OR-ZSE könyvtára egyrészt egyetemi könyvtár, másrészt Európa egyik legnagyobb működő zsidó közösségének kulturális örökségét őrzi. Arra hivatott, hogy az európai és a magyarországi zsidóság könyvkultúráját, történelmét, irodalmát és azon belül a neológia forrásait megőrizze és kutathatóvá tegye.


Összegezve előadásomat, az OR-ZSE Könyvtárának gyűjteménye két fontos történelmi időszak következtében vált európai léptékkel is jelentős könyvtárrá: egyrészt a korai időszakban vásárolt, kapott értékes hagyatékok révén és az első 40 év tudatos, nemzetközi színvonalú könyvgyarapításnak köszönhetően, másrészt a vészkorszak után magára maradt zsidó könyvtárak befogadásával.

A 140 éves jubileum kapcsán fontos hangot adnunk a könyvtárunk megmaradása miatt érzett örömnek, annak, hogy létezünk és működünk. Az OR-ZSE 140 éves gyűjteményének jelentősége minimum az amszterdami Etz Chayim Libraryéhoz mérhető. A hollandiai szefárd gyűjtemény épületrekonstrukciója, katalogizálása, digitalizálása és megfelelő raktárral való ellátása jó példa lehet számunkra.

Engedjék meg, hogy az elhangzott előadással együtt-gondolkodásra hívjam meg Önöket, hitközségünk vezetőit, a kultúrpolitika résztvevőit, az Egyetem vezetőit, a könyvtári szféra kollégáit, továbbá mindazokat a filantróp-hajlamú magánszemélyeket, akik a magyarországi zsidóság kulturális öröksége, európai léptékű gyűjteménye iránt személyes felelősséget éreznek


Köszönöm megtisztelő figyelmüket!