Oláh János: A Szentély újraavatásának napjai: hánuká

A hánukát, mely szó felavatást jelent, kiszlév hónap huszonötödikétől tévét hónap másodikáig/harmadikáig (a kiszlév hónap hosszának függvényében), nyolc napon át ünnepeljük.
 

Az ünnep egy másik elnevezése: a fények ünnepe (hág háurim).

Hánuká napjaiban egy történelmi eseményről, eseményekről emlékezünk meg. A történet még ante 332-ben veszi kezdetét, mikor Nagy Sándor /Macedóniai Alexandrosz legyőzte a perzsákat és átvette az uralmat a térségben, ezzel egy új korszak köszöntött be, melyet hellenizmusnak nevezünk. Nagy Sándor halála után (ante 323) hadvezérei egymás között felosztották a birodalmat. Júda az egyiptomi székhelyű Ptolemaioszok uralma alá került, egészen ante 198-ig. Ez időszak alatt a zsidók teljes vallási szabadságot élveztek, "mindössze" a rájuk kirótt adót kellett megfizetniük. Ante 198-ban a szíriai Szeleukidák elhódították Júdát a Ptolemaioszoktól és megerősödött a görög kultúra befolyása, de a törvények a Tóra törvényei maradtak továbbra is. Igazi változást csak IV. Antiokhosz Epiphanész trónra lépése hozott, aki felismerte, hogy ha az általa egyedül üdvözítőnek vélt hellenista szellemet akarja elterjeszteni, akkor a zsidó vallás lényegét, a Tóra törvényeinek betartását kell megakadályoznia.

Megtiltotta a körülmetélést, a szombat megtartását, a Tóra tanulását, ő nevezte ki a főpapot (kohén hágádol), bálványt állíttatott fel a jeruzsálemi Szentélyben, valamint helyi oltárokon kellett a népnek bemutatni az áldozatokat, amely a zsidók szemében bálványimádásnak minősült. Ante 167-ben, egy kisvárosban, Modiinban felkelés kezdődött, az úgynevezett makabeus-felkelés, melyet a Hasmoneus családból származó Mátitjáhu robbantott ki, aki megtagadta a bálványimádást és lerombolta az oltárt. Kezdetben öt fiával és kevés számú szimpatizánssal folytatta a partizánharcot, de halála után fia, Júda Mákábi vezetésével egyre erősödtek a felkelők és ante 164-ben az ország nagy részéből kiűzték a szír-görög hadakat, visszaállították a Tóra törvényeit, majd kiszlév hónap huszonötödikén megtisztították a jeruzsálemi Szentélyt és újból felavatták (hánukát hábájit) azt az egy I.ten szolgálatára.

A Talmud így ír hánuká napjairól: "Bölcseink tanították: kiszlév huszonötödikén kezdődik hánuká nyolc napja, amikor sem böjtölni, sem gyászolni nem szabad. Miért? Mert a pogányok egykor betörtek a Szentélybe, megfertőzték a szent olajat. Amikor pedig a Hasmoneusok vezetésével legyőzték őket, nem találtak többet, mint egyetlen olajos korsót, mely a főpap pecsétjével volt lepecsételve. Bár ez csak egy napi olajat tartalmazott, mégis csoda történt és nyolc napon át égett ez az olaj. Esztendőre rá ünneppé avatták e napot és zsoltárszóval, hálaénekekkel magasztalták az Ö.valót" - Sábát 21b. Valószínűleg azonban a hánuká nyolc napjának megünneplése a szukot ünnepnapjainak pótlását jelentette, hiszen szukot napjaiban avatta fel annak idején Salamon király is a Szentély oltárát, és most is hasonló történt, hiszen az oltárt újból fel kellett avatni.

A hagyomány szerint a pusztai Szentély felavatása is e napokban, kiszlév hónap végén történt az egyiptomi kivonulást követően.

Ismerünk oly vélekedést is, hogy mivel a hánuká napjai a téli napforduló idejére esnek, a Nap egyre növekvő világosságát jelzik a mécsesek, de az utókor inkább azt az értelmezést tette magáévá, hogy az elnyomás sötétségéből, a szabadság világosságába vezető átmenetet szimbolizálják a mécsesek/fények növekvő száma.

Hánuká napjainak szokásai, hagyományai, előírásai sokfélék, igen sokrétűek. A legismertebb talán, hogy az ünnep minden napján fényt (olajmécsest/gyertyát) gyújtunk emelkedő sorrendben; tehát az első nap egyet, a második nap kettőt, (...) a nyolcadik napon pedig nyolcat, ama csoda emlékére, hogy az egy napra elegendő olaj nyolc napig (amíg új kóser olajat nem préseltek) égett. Ezt a gyertyatartót, vagy mécsest (hánukija) jól látható helyre (ablakba, ajtóba) kell tenni, hogy nyilvánosan hirdesse a csodát, a hánuká csodáját.

Hanuka gyertyáknak "öltöztetett" szállodák a tel-avivi tengerparton. Fotó: MTI

A hánukiját nem csak otthon, a lakásban kell meggyújtani, hanem a zsinagógában is, mert a csoda a jeruzsálemi Szentélyben történt, melyet 70-ben leromboltak a rómaiak és még nem épült újjá, így szerepét (részben) a zsinagóga vette át.

Hánuká napjaiban az étkezések is különböznek a megszokottól, mert főleg olajban sült ételeket eszünk, emlékezésül az olaj csodájára. Ilyenek a fánk (szufgánijá) és a latkesz/tócsi/tócsni (reszelt burgonya olajban kisütve). Tejes ételeket is szokás fogyasztani, mert egy apokrif könyvben (Tanahon kívüli könyv), a Judit könyvében, leírtak szerint a Betúlia várát ostromló sereg vezérének, Hollofernésznek, nagyon megtetszett egy zsidó özvegyasszony (egy verzió szerint Johánánnak, a főpapnak leánya) és szeretett volna vele hálni. Judit, a város érdekében, hajlandónak is

latkesz

mutatkozott, de mielőtt sor kerülhetett volna erre, sajtot adott Hollofernésznek enni, hogy megszomjazzék; majd bort itatott vele, mitől elálmosodott és elaludt az ellenséges fővezér. Judit ezt kihasználva levágta Hollofernész fejét, ezzel megmentette városát és népét.

E hőstettre való emlékezésül szokás, hogy tejes ételeket is eszünk.

A nőkkel, asszonyokkal kapcsolatos az a hagyomány is, miszerint: amíg égnek a hánukija lángjai, addig a nők nem dolgoznak. Az egyik magyarázat szerint ez azért van így, mert az asszonyok nagyban hozzájárultak a szabadságharc sikeréhez, ugyanis ők vették rá férjeiket a felkelésre, a nyílt harcra. A felkelés győzelme vetett véget annak a gyakorlatnak is, mely szerint az esküvő utáni "első éjszaka joga" a szír-görög parancsnoké volt. A Talmud tanúsága szerint ez időben élt Hanna, a hős anya, kinek hét fiát a szeme láttára ölték meg, de nem volt hajlandó rábírni őket, hogy megszegjék a Tóra előírásait (Talmud, Gitin 57b). Ezen hőstettek miatt is kell pihenniük a nőknek legalább egy fél órát, míg égnek a gyertyák.

A színes gyertyák lobogása mellett a jellegzetes hánukai dalok, énekek (Máoz cur..., Hánérot hálálu...) is emelik ezen estek hangulatát, fokozzák az örömöt. A gyerekek öröméről is gondoskodni kell ilyenkor, ezt szolgálja a gyerekek megajándékozása, az ekkor adott úgynevezett dmé hánuká (jiddisül: hanukageld), amely adásának több megokolása is ismertes. Először is, hogy emlékezetes maradjon e nap, másodszor pedig arra utal, hogy a szabadságharc előtt tilos volt a Tóra tanulása, emiatt a gyerekeknek titokban kellett tanulniuk, így most kapják meg megérdemelt jutalmukat.

A vacsora, énekelés és az ajándékozás után szokás különféle játékokkal is múlattatni az időt. A felnőtteknek ilyenkor (hallgatólagosan!) szabad még kártyázni is. E kártyajáték régente rendszerint a kvitlizés volt, mely a huszonegyezéshez hasonló szerencsejáték.

Míg a felnőttek kártyáznak, a gyerekek a trenderlivel (trendelli, szevivon, dreidl) játszanak.
A trenderli egy négy oldalú pörgettyű, melynek oldalain egy-egy betű található.
A betűk a nész gádol hájá sám (Izraelben: a sám helyett po!) szavak első betűi, melyeknek jelentése: nagy csoda történt ott/Izraelben: itt!).
A játékban a héber betűknek ez az értelme:
- nichts (se betenni, se kivenni nem kell a bankból);
- ganz (az egész bankot ki lehet venni);
- halb (a bank felét ki lehet venni);
- stell ein (be kell tenni a bankba annyit, amennyi már ott van).
Természetesen nem pénzben, hanem cukorban, dióban, mogyoróban szokás játszani e játékot.

A hagyomány szerint ez a játék még a makabeusi időkből ered, ugyanis a Tóra tanulásának betiltása idejében a gyerekek ezt a pörgettyűt vitték magukkal az iskolákba, és ha jöttek a szír-görög katonák akkor gyorsan elővették és elkezdtek játszani, ha pedig elmentek a katonák, akkor tanulták tovább a Tórát. Újabb keletű szokás, hogy hánuká napjaiban bálokat rendeznek, kulturális műsort adnak.

A mindenapi 18 áldásban (Smóne eszré) a csodákért köszönetet mondó imabetoldás (Ál hániszim...), hálálkodás szövege a következő: "A csodákért és a megváltásért, a hőstettekért, a segedelmekért és a háborúkért, melyeket viseltél atyáinkért ama napokban ez idő tájban. Mátitjáhu, Johánán fiának, a Hasmoneus főpapnak és fiainak napjaiban midőn fölállt Jáván gonosz királysága néped, Izráel ellen, hogy elfelejtesse velük Tórádat és hogy eltérítse őket akaratod törvényeitől; de Te nagy irgalmadban melléjük álltál szorongatásuk idejében, perelted perüket, ítélted ítéletüket, megbosszultad bosszújukat; átadtál hősöket gyengék kezébe, számosakat kevesek kezébe, tisztátalanokat tiszták kezébe, elvetemülteket igazak kezébe, gonoszokat a Tóráddal foglalkozók kezébe. Magadnak nagy és szent nevet szereztél világodban és népednek Izráelnek nagy segedelmet és megváltást szereztél, mint mai napság. Ezután bementek gyermekeid házad csarnokába és kitakarították templomodat és kitisztogatták szentélyedet és lámpákat gyújtottak szent pitvaraidban és meghatározták ezt a nyolc felavatási napot hálálkodásra és dicséretére nagy Nevednek" -Szidur.

Efraim Luntschitznek, e XVII. században élt bölcsnek a gondolatai a hánukijáról még napjainkban is aktuálisak: "Valamikor úgy helyezték el a hánukijákat, hogy kifelé világítsanak; ma úgy helyezzük el azokat, hogy befelé világítsanak. Mélységes tanítás rejlik ebben. Olyan nemzedék számára mely erős a hitben így szól az I.-tentől eredő parancs: Terjeszd a Tant!
A hitben gyenge nemzedékhez így hangzik az intelem: Őrizd meg a Tant! Valamikor oly erős volt istenhitünk, hogy lelkünk lángja méltán világított kifelé az egész emberiségnek.
Ma, a mi hitben elgyengült nemzedékünk gyújtsa csak fel a szent lángot a maga otthonában és elégedjék meg azzal, ha saját családját, saját háza táját tölti be a megrendíthetetlen istenhit melege, fénye, ragyogása."