Oláh
János: A Szentély újraavatásának napjai: hánuká
A hánukát, mely szó felavatást jelent,
kiszlév hónap huszonötödikétől tévét hónap másodikáig/harmadikáig (a
kiszlév hónap hosszának függvényében), nyolc napon át ünnepeljük.
A Hanukáról szóló műsor megtekintehető a
Nemzeti Audiovizuális Archívumban a következő címre történő
kattintással:
https://nava.hu/id/1749128/ |
Az ünnep egy másik elnevezése: a fények ünnepe (hág háurim). Hánuká napjaiban egy
történelmi eseményről, eseményekről emlékezünk meg. A történet még ante
332-ben veszi kezdetét, mikor Nagy Sándor /Macedóniai Alexandrosz
legyőzte a perzsákat és átvette az uralmat a térségben, ezzel egy új
korszak köszöntött be, melyet hellenizmusnak nevezünk. Nagy Sándor
halála után (ante 323) hadvezérei egymás között felosztották a
birodalmat. Júda az egyiptomi székhelyű Ptolemaioszok uralma alá került,
egészen ante 198-ig. Ez időszak alatt a zsidók teljes vallási
szabadságot élveztek, "mindössze" a rájuk kirótt adót kellett
megfizetniük. Ante 198-ban a szíriai Szeleukidák elhódították Júdát a
Ptolemaioszoktól és megerősödött a görög kultúra befolyása, de a
törvények a Tóra törvényei maradtak továbbra is. Igazi változást csak IV.
Antiokhosz Epiphanész trónra lépése hozott, aki
felismerte, hogy ha az általa egyedül üdvözítőnek vélt hellenista
szellemet akarja elterjeszteni, akkor a zsidó vallás lényegét, a Tóra
törvényeinek betartását kell megakadályoznia.
Megtiltotta a körülmetélést, a szombat megtartását, a Tóra tanulását, ő
nevezte ki a főpapot (kohén hágádol), bálványt állíttatott fel a
jeruzsálemi Szentélyben, valamint helyi oltárokon kellett a népnek
bemutatni az áldozatokat, amely a zsidók szemében bálványimádásnak
minősült. Ante 167-ben, egy kisvárosban, Modiinban felkelés kezdődött,
az úgynevezett makabeus-felkelés, melyet a Hasmoneus családból származó
Mátitjáhu robbantott ki, aki megtagadta a bálványimádást és lerombolta
az oltárt. Kezdetben öt fiával és kevés számú szimpatizánssal folytatta
a partizánharcot, de halála után fia, Júda Mákábi vezetésével egyre
erősödtek a felkelők és ante 164-ben az ország nagy részéből kiűzték a
szír-görög hadakat, visszaállították a Tóra törvényeit, majd kiszlév
hónap huszonötödikén megtisztították a jeruzsálemi Szentélyt és újból
felavatták (hánukát hábájit) azt az egy I.ten szolgálatára.
A Talmud így ír hánuká napjairól: "Bölcseink tanították: kiszlév
huszonötödikén kezdődik hánuká nyolc napja, amikor sem böjtölni, sem
gyászolni nem szabad. Miért? Mert a pogányok egykor betörtek a
Szentélybe, megfertőzték a szent olajat. Amikor pedig a Hasmoneusok
vezetésével legyőzték őket, nem találtak többet, mint egyetlen olajos
korsót, mely a főpap pecsétjével volt lepecsételve. Bár ez csak egy napi
olajat tartalmazott, mégis csoda történt és nyolc napon át égett ez az
olaj. Esztendőre rá ünneppé avatták e napot és zsoltárszóval,
hálaénekekkel magasztalták az Ö.valót" - Sábát 21b. Valószínűleg azonban
a hánuká nyolc napjának megünneplése a szukot ünnepnapjainak pótlását
jelentette, hiszen szukot napjaiban avatta fel annak idején Salamon
király is a Szentély oltárát, és most is hasonló történt, hiszen az
oltárt újból fel kellett avatni.
A hagyomány szerint a pusztai Szentély felavatása is e napokban, kiszlév
hónap végén történt az egyiptomi kivonulást követően.
Ismerünk oly vélekedést is, hogy mivel a hánuká napjai a téli napforduló
idejére esnek, a Nap egyre növekvő világosságát jelzik a mécsesek, de az
utókor inkább azt az értelmezést tette magáévá, hogy az elnyomás
sötétségéből, a szabadság világosságába vezető átmenetet szimbolizálják
a mécsesek/fények növekvő száma.
Hánuká napjainak szokásai, hagyományai, előírásai sokfélék, igen
sokrétűek. A legismertebb talán, hogy az ünnep minden napján fényt
(olajmécsest/gyertyát) gyújtunk emelkedő sorrendben; tehát az első nap
egyet, a második nap kettőt, (...) a nyolcadik napon pedig nyolcat, ama
csoda emlékére, hogy az egy napra elegendő olaj nyolc napig (amíg új
kóser olajat nem préseltek) égett. Ezt a gyertyatartót, vagy mécsest (hánukija)
jól látható helyre (ablakba, ajtóba) kell tenni, hogy nyilvánosan
hirdesse a csodát, a hánuká csodáját.
|
Hanuka gyertyáknak
"öltöztetett" szállodák a tel-avivi tengerparton. Fotó: MTI |
A hánukiját nem csak otthon, a lakásban kell meggyújtani, hanem a
zsinagógában is, mert a csoda a jeruzsálemi Szentélyben történt, melyet
70-ben leromboltak a rómaiak és még nem épült újjá, így szerepét
(részben) a zsinagóga vette át.
Hánuká napjaiban az étkezések is különböznek a megszokottól, mert főleg
olajban sült ételeket eszünk, emlékezésül az olaj csodájára. Ilyenek a
fánk (szufgánijá) és a latkesz/tócsi/tócsni (reszelt burgonya olajban
kisütve). Tejes ételeket is szokás fogyasztani, mert egy apokrif
könyvben (Tanahon kívüli könyv), a Judit könyvében, leírtak szerint a
Betúlia várát ostromló sereg vezérének, Hollofernésznek, nagyon
megtetszett egy zsidó özvegyasszony (egy verzió szerint Johánánnak, a
főpapnak leánya) és szeretett volna vele hálni. Judit, a város
érdekében, hajlandónak is
|
latkesz |
|
mutatkozott, de mielőtt sor kerülhetett volna
erre, sajtot adott Hollofernésznek enni, hogy megszomjazzék; majd bort
itatott vele, mitől elálmosodott és elaludt az ellenséges fővezér. Judit
ezt kihasználva levágta Hollofernész fejét, ezzel megmentette városát és
népét.
E hőstettre való emlékezésül szokás, hogy tejes ételeket is eszünk. A nőkkel, asszonyokkal kapcsolatos az a hagyomány is, miszerint: amíg
égnek a hánukija lángjai, addig a nők nem dolgoznak. Az egyik magyarázat
szerint ez azért van így, mert az asszonyok nagyban hozzájárultak a
szabadságharc sikeréhez, ugyanis ők vették rá férjeiket a felkelésre, a
nyílt harcra. A felkelés győzelme vetett véget annak a gyakorlatnak is,
mely szerint az esküvő utáni "első éjszaka joga" a szír-görög
parancsnoké volt. A Talmud tanúsága szerint ez időben élt Hanna, a hős
anya, kinek hét fiát a szeme láttára ölték meg, de nem volt hajlandó
rábírni őket, hogy megszegjék a Tóra előírásait (Talmud, Gitin 57b).
Ezen hőstettek miatt is kell pihenniük a nőknek legalább egy fél órát,
míg égnek a gyertyák.
A színes gyertyák lobogása mellett a jellegzetes hánukai dalok, énekek (Máoz
cur..., Hánérot hálálu...) is emelik ezen estek hangulatát, fokozzák az
örömöt. A gyerekek öröméről is gondoskodni kell ilyenkor, ezt szolgálja
a gyerekek megajándékozása, az ekkor adott úgynevezett dmé hánuká
(jiddisül: hanukageld), amely adásának több megokolása is ismertes.
Először is, hogy emlékezetes maradjon e nap, másodszor pedig arra utal,
hogy a szabadságharc előtt tilos volt a Tóra tanulása, emiatt a
gyerekeknek titokban kellett tanulniuk, így most kapják meg megérdemelt
jutalmukat.
A vacsora, énekelés és az ajándékozás után szokás különféle játékokkal
is múlattatni az időt. A felnőtteknek ilyenkor (hallgatólagosan!) szabad
még kártyázni is. E kártyajáték régente rendszerint a kvitlizés volt,
mely a huszonegyezéshez hasonló szerencsejáték.
Míg a felnőttek kártyáznak, a gyerekek a trenderlivel (trendelli,
szevivon, dreidl) játszanak.
A trenderli egy négy oldalú pörgettyű, melynek oldalain egy-egy betű
található.
A betűk a nész gádol hájá sám (Izraelben: a sám helyett po!) szavak első
betűi, melyeknek jelentése: nagy csoda történt ott/Izraelben: itt!).
A játékban a héber betűknek ez az értelme:
- nichts (se betenni, se kivenni nem kell a bankból);
- ganz (az egész bankot ki lehet venni);
- halb (a bank felét ki lehet venni);
- stell ein (be kell tenni a bankba annyit, amennyi már ott van).
Természetesen nem pénzben, hanem cukorban, dióban, mogyoróban szokás
játszani e játékot.
A hagyomány szerint ez a játék még a makabeusi időkből ered, ugyanis a
Tóra tanulásának betiltása idejében a gyerekek ezt a pörgettyűt vitték
magukkal az iskolákba, és ha jöttek a szír-görög katonák akkor gyorsan
elővették és elkezdtek játszani, ha pedig elmentek a katonák, akkor
tanulták tovább a Tórát. Újabb keletű szokás, hogy hánuká napjaiban
bálokat rendeznek, kulturális műsort adnak.
A mindenapi 18 áldásban (Smóne eszré) a csodákért köszönetet mondó
imabetoldás (Ál hániszim...), hálálkodás szövege a következő: "A
csodákért és a megváltásért, a hőstettekért, a segedelmekért és a
háborúkért, melyeket viseltél atyáinkért ama napokban ez idő tájban.
Mátitjáhu, Johánán fiának, a Hasmoneus főpapnak és fiainak napjaiban
midőn fölállt Jáván gonosz királysága néped, Izráel ellen, hogy
elfelejtesse velük Tórádat és hogy eltérítse őket akaratod törvényeitől;
de Te nagy irgalmadban melléjük álltál szorongatásuk idejében, perelted
perüket, ítélted ítéletüket, megbosszultad bosszújukat; átadtál hősöket
gyengék kezébe, számosakat kevesek kezébe, tisztátalanokat tiszták
kezébe, elvetemülteket igazak kezébe, gonoszokat a Tóráddal foglalkozók
kezébe. Magadnak nagy és szent nevet szereztél világodban és népednek
Izráelnek nagy segedelmet és megváltást szereztél, mint mai napság.
Ezután bementek gyermekeid házad csarnokába és kitakarították
templomodat és kitisztogatták szentélyedet és lámpákat gyújtottak szent
pitvaraidban és meghatározták ezt a nyolc felavatási napot hálálkodásra
és dicséretére nagy Nevednek" -Szidur.
Efraim Luntschitznek, e XVII. században élt bölcsnek a gondolatai a
hánukijáról még napjainkban is aktuálisak: "Valamikor úgy helyezték
el a hánukijákat, hogy kifelé világítsanak; ma úgy helyezzük el azokat,
hogy befelé világítsanak. Mélységes tanítás rejlik ebben. Olyan nemzedék
számára mely erős a hitben így szól az I.-tentől eredő parancs: Terjeszd
a Tant!
A hitben gyenge nemzedékhez így hangzik az intelem: Őrizd meg a Tant!
Valamikor oly erős volt istenhitünk, hogy lelkünk lángja méltán
világított kifelé az egész emberiségnek.
Ma, a mi hitben elgyengült nemzedékünk gyújtsa csak fel a szent lángot a
maga otthonában és elégedjék meg azzal, ha saját családját, saját háza
táját tölti be a megrendíthetetlen istenhit melege, fénye, ragyogása."
|