Róbert Péter:
Az Egyenlőség első két évtizede

A kiegyezés után állampolgári jogegyenlőséget kapott és ennek fejében gyorsan magyarosodó hazai zsidóság legjelentősebb orgánuma volt majdnem hat évtizeden át az Egyenlőség című újság.

Szabolcsi Lajos Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931) című munkájában így vall erről: “ Az Egyenlőség tüzét egy villám gyújtotta meg hatvan év előtt. Azt az égiháborút, amelyből ez a villám kipattant, így hívták: Tiszaeszlár. Hat évtizeddel később egy másik égiháború gyülekezett a zsidóság fölött. Ezt pedig úgy hívták: zsidótörvény. Ebből is kipattant egy olyan villám, mely az Egyenlőségnek szólt. De ez a villám nem életet adott a lapnak, hanem elvette tőle az életét.”

Tükrözte a lap címe a magyar zsidóság helyzetét. Hangsúlyozta az első években a frissen kivívott emancipáció feletti örömet, amely megvédésének – amelyre bizony gyakran szükség volt – szándékával párosult, amikor viszont ez az egyenlőség jogfosztó törvények által megszűnt, akkor a lap is megszűnt, illetve címet változtatott, ezáltal is jelezve az állampolgárok egyenlőségének megszűntét a szakadék felé rohanó országban.

Voltak előzményei a magyar sajtóban a zsidó emancipációért vívott küzdelemnek. Érdekes módon egy “élclap” kapott nagy szerepet e komoly ügyben. Bolond Miska volt a neve a kiegyezés utáni idők népszerű újságjának és Ágai Adolf a gyermekorvosból lett kiváló újságíró megalkotta Spitzig Iczig figuráját, aki sajátos jiddises keveréknyelven mondogatott oda a megkülönböztetés híveinek. Megjövendölte, hogy a törvénybeli egyenjogúsítás után még hosszú harcot kell vívni a társadalmi elismerésért, és ebben a nemes küzdelemben nagy feladatot kap a népművelés és a “ közmagyarosodás”. Nem maradt egyedül: szerkesztője a keresztény Tóth Kálmán is kiállt mellette.

1867 után a magyar zsidóság élt a kapott jogokkal és lehetőséggel, hozzájárulva Magyarország gazdasági és kulturális fejlődéséhez. Sokaknak ez nem találkozott a tetszésével, valamint az orosz pogromok és a németországi antiszemita mozgalom is harapófogóba szorította a Kárpát-medencét. Ilyen körülmények között került sor a tiszaeszlári vérvádra. 

Sajnos a lakosság többsége – beleértve a műveltebb rétegeket is – hitelt adott a középkori rémmesének, és a nyíregyházi tárgyalás iszonyú zsidóellenes hecc-és sajtókampány közepette zajlott.

Milyen is volt a magyar sajtó hozzáállása a tiszaeszlári pörhöz?

Nem csak az Istóczy Győző féle 12 Röpirat című brosúra alakban megjelenő havi folyóirat, hanem az irányadó lapok is antiszemita hangokat ütöttek meg. Az egyébként liberálisnak számító Egyetértés, a Függetlenségi Párt hivatalos lapja is helyet adott Istóczy, Verhovay Gyula, Simonyi Iván és Ónódy Géza uszító cikkeinek.

Az antiszemitizmus legjelentősebb sajtófóruma a Függetlenség volt, Verhovay lapja, amely a per 15 hónapja alatt végig szélsőséges propagandát folytatott, rituális gyilkosságot emlegetett. Később is megmaradt álláspontján, ellene volt a kormány polgári házassági törvényjavaslatának, támadta azt, és népszerűsítette az ellene szavazó főrendeket.

A vidéki sajtó egy része talán mérsékeltebb volt, hiszen három vidéki város is folyóirattal válaszolt Istóczy lapalapítására. Sajnos Győrött nem jelent meg a tervezett lap, Kaposvárott a 12 Telefon rövidéletűnek bizonyult, a legtovább a Nagyváradon megjelenő 12 Ellenröpirat élt. Ugyanakkor a vidéki sajtó egy része (Ébredjünk, Pressburger Grenzbote, Pozsony, Szabolcs megyei Közlöny) vetélkedett a közhangulatot károsan befolyásoló írások közreadásában.

Az Esztergomi Közlöny egyik írását Kozma Sándor a becsületes királyi főügyész is kifogásolta Tisza Kálmánhoz írott levelében. Ne csodálkozzunk a prímási székhely lapjának állásfoglalásán, hiszen Tiszaeszlárról a fővárosi lapok közül először a katolikus Magyar Állam írt 1882. május 20-án, még Scharf Móric vallomása előtt valóságnak tüntetve fel a sötét gyanút.

Égető szükség volt tehát egy olyan lapra, amelyik védi a fenyegetett zsidóságot, és megírja az igazságot Tiszaeszlárról. Ekkoriban nem volt külön zsidó felekezeti sajtó. Az 1840-es évek németnyelvű zsidó lapjai hamar megbuktak, az 1847-es Magyar Zsinagóga egyetlen számot ért meg, a Magyar Izraelita c. újságot a Bach- korszak betiltotta.

1881-ben alapította Bogdányi Mór az Egyenlőséget. Szabolcsi Miksa egy nyírturai zsidó parasztcsalád legkisebb gyermekeként, teológiai tanulmányok után a Debreceni Ellenőr munkatársaként veti magát az ügybe. Később tudósítja a fővárosi lapokat is, köztük a külföldön is olvasott Pester Lloydot és a Neue Freie Pressét is.

Maga a lapalapítás nem volt különösebb esemény e korban. 1880-tól megélénkült a vállalkozó kedv a sajtó területén is. A kiegyezés és 1890 között két és félszeresre nőtt a magyar lakosság hírlapellátottsága (évi 4 pld., Angliában már 1864-ben 24 pld. jutott mindenkire!). Igazmondó, bátor lapja hamar népszerű lett a zsidó polgárság körében, akik ezekben az évtizedekben a hazai olvasóközönség jelentős részét adták. A lap a nyíregyházi végtárgyalás alatt naponta jelenik meg három krajcáros árban.

Szabolcsi Miksa átvette közben Reisz Mór Jüdische Pester Zeitung c. héberbetűs ortodox lapját, amely hetente háromszor jelent meg, konzervatív szellemben, de a kor színvonalán. Visszapártolván az Egyenlőséghez, Bogdányi Mór távoztával megvette a lapot.

Első vezércikke Pauler Tivadar igazságügy-miniszternek szólt. Eötvös Károly az egykori tiszaeszlári védő üdvözölte őt a lap élén. l886 novemberében lett tulajdonos, s két hét alatt Kiss József, Visontai Soma, Pollák Illés, Mezei Ernő, Lőw Tivadar, Ulmann Sándor neve, írásai szerepeltek hasábjain. Hatalmas fejlődés következett. l893-ban már 6000 példányban jelent meg, amelynek felét az előfizetők kapták. Nem kéri egyik zsidó csoport támogatását sem, a zsidó közvéleményt akarja képviselni.

Egymással versengő zsidó csoport pedig volt bőven ekkor is! Létezett egységes zsidó képviselet, az Izraelita Országos Iroda, 1884. április 28-tól. Sajnos később ez is neológ és ortodox irányzatúra szakadt. Előbbinek Schweiger Márton szőlőbirtokos, utóbbinak Reich Ignác felvidéki kereskedő volt a vezetője.

Támaszkodik a tiszaeszlári vérvád alatti kiállásával szerzett érdemeire, és véleményt nyilvánít minden zsidóságot érintő ügyben. Melyek voltak ezek?

Az emlékezetes kongresszuson három részre szakadt a felekezet. Közülük a status quo nem játszott jelentős szerepet - bár időnként ő volt a mérleg nyelve – a hagyományokhoz ragaszkodó ortodoxok és az újításokat, a modern kornak tett engedményeket elfogadó neológok vetélkedése évtizedekig a zsidó közélet meghatározó tényezője maradt. Jól követhető ez a 80-as évek Egyenlőségének oldalain is.

Dr. Horváth Iván: Orthodoxok és neológok c. írása összefogásra hív fel (Egy.1883. ápr. 22. 16.sz.). Felteszi a kérdést: Kinek van igaza? Mindkét fél a kultuszminiszterhez fordult emlékirattal. (Egy.1884. jan. 27. 4.sz.) Reich Ignác az ortodoxia vezetője keményen kikel “a kongresszisták memoranduma” ellen. Figyelmeztet a lap, hogy ideje lenne ismét publikálni a kongresszusi alapszabályokat, mert úgy látszik, kezdik elfelejteni őket (Egy. 1884. júl. 20. 29.sz.). Az évtized végére a lap egyre jobban a neológ iránynak ad hangot. A ”Reich Ignác országos gyűlése és a pozsonyi főrabbi” c. cikk örül a kudarcnak, de közli a részt vevő rabbik névsorát. (1889. jan. 20. 3.sz).

Általában kritizálja az irodákat, de az ortodoxnál felhívja a figyelmet a kultuszminiszter rendeletének figyelmen kívül hagyására. Személyesen támadja Reich Ignácot és szervezetét. Egységet javasol, hangsúlyozva, hogy nem az ortodox elvek, hanem csak a vezetés ellen van kifogása. Közrejátszhatott ebben az is, hogy más csoportok is leszakadtak. A kóser hús miatti viszályok okán például a mészárosok külön hitközséget alakítottak (1889.júl.21.27.sz.). Természetesen a viszályoknak nemcsak elvi háttere volt!

Firtatja, hogy az országos izraelita alapból melyik hitközség kapott és mennyit (Egy. 1883. febr. 11. 6.sz.). Ugyanebben a hónapban a zsidókat falanxnak nevezi a pánszlávizmus ellen. A magyarsághoz való tartozás jele az első magyar Mahzór üdvözlése is (1883. márc. 25). Egy év sem telik el, és Rudolf trónörökös –akit a lap magyarosan Rezsőnek nevez- figyelmezteti könyvsorozata szerkesztőit: a zsidót a vallások és ne a nemzetiségek között sorolják fel. Talán azért hangsúlyozza ezt, mert az erős antiszemitizmus a fővárosi sajtóban is dominált a Nemzet és a Borsszem Jankó kivételével.

De az Üstökös és –nevéhez híven- a Bolond Istók zsidóellenes, a zugsajtó is (1884. ápr. 6.). Viszont a ráckevei zsinagóga építéséhez a király is hozzájárult, és Tisza Kálmán miniszterelnök körrendeletet adott ki az antiszemitizmus megfékezésére (1884. márc.2.,9.sz.) .

Nem gazdasági, hanem az egységre irányuló politikai szervezkedés az országos zsidó szövetkezet gondolata. Acsády Ignácz kifejti, hogy a kongresszusi szervezet nem elég hatékony, újra van szükség (A.I.:A szövetkezetről. Egy., 1883.ápr.1.13.sz.). Egy hétre rá Mezei Ernõ is támogatja a kezdeményezést. Acsády közreadja az alapszabály tervezetet, az Allience Israelite és a Szent István Társulat mintájára, de “vallási ügyekbe nem óhajt avatkozni”.

Vidéken is pártolják az ötletet, az ortodox köröket beleértve.1 Foglalkoztatják a lapot a zsidó “zugiskolák” elleni állami intézkedések (Kahn Lajos: Közoktatásügyi mizériák. Egy.1883.ápr.8.14.sz.9-10.). A felső magyarországi zsidó iskolaügy fejlődését viszont érzékeli.

Zsidó szövetkezet nem jött létre, de a magyar és osztrák kultuszminiszter tárgyalásokba kezdett “a hitközségek helyzetének rendezéséről a monarchia mindkét felében (Sincerus: Már alkudoznak. 1884.jan. 20.3.sz.) Egy hét múlva felteszi a kérdést: “Kinek van igaza?” Mármint neológia és ortodoxia “káros viszályában”. Ugyanebben a számban (1884. jan. 27. 4.sz.) az ortodox zsidók emlékiratának a kultuszminiszterhez beadott szövegét is közli. Reich Ignác elnök szerint ez csak válasz volt a “kongresszisták memorandumára”.

Érdekesek kisebb cikkei is, így a zsidó lakodalomról Turán keresztény részvétellel (Lakodáré, 1884.febr.10.6.sz.). Beszámol a ráckevei zsidó imaház építésére tett királyi adományról is. Hatalmi jóindulatot mutat Tisza Kálmán körrendelete a antiszemitizmus ellen (1884.márc.2.9.sz.).

Rudolf trónörökös figyelmezteti a birodalmat bemutató könyvsorozata szerkesztőit, hogy a zsidót mindenütt a vallások és ne a nemzetiségek között említsék. Panaszolja a lap, hogy a budapesti sajtó, a Nemzet kivételével, hajlik az antiszemitizmus felé (1884. ápr.6.). Vicclapok közül a Borsszem Jankó liberális, de a Bolond Istók és az Üstökös zsidóellenes. Természetesen a zugsajtó is kedvében jár a demagóg uszítóknak.

Felveti a gyakran emlegetett kongresszusi alapszabályok újrapublikálásának szükségét. Már kezdik őket elfelejteni (1884. jul.20.29.sz.) ! Többször felszólal a “vallásreformáló humbug” ellen. Még nincs zsidó tanár a pesti egyetemen, a katonai pályát is hiába erőlteti olvasóinak. Novemberben fellép az irodák ellen, javasolva a három hitközségi irányzat egyesülését. Riportot közöl az Antiszemita Párt Széna téri helyiségéből “Az antiszemita hadiszállásból” címmel (1884.dec.14.50.sz.).

Nagy veszély azért nincsen, mert ugyanebben a számban azon tanakodnak, hogy ortodox vagy neológ legyen-e az esetleg kinevezendő főrendiházi tag. A következő év elején támadja Trefort Ágoston minisztert a zsidó vallásreformátorokkal – például egy újpesti rabbival – fenntartott kapcsolatáért (jan. 25. 4.sz). Továbbra is hadakozik a két irodával. Szerinte eltűnésükkel a két irányzat közötti különbség is csökkenne. Többször kifogásolja Teleki Sándor gróf –szabadságharcos múltjához méltatlan - antiszemita viselkedését. Az idős főúr  megvásárolta nagy összegért a Solymosi Esztert állítólag kivégző sakterkést, lépten-nyomon zsidóellenes kijelentéseket téve. Egyébként is kénytelen fellépni az újrajelentkező vérvádak ellen. Megszaporodnak a nemzetközi kitekintések. A július 12-i híradás szerint az anyakönyvezési miniszteri körrendelet felszítja az ortodox-neológ-ellentétet. Rendezni kellene a felekezet helyzetét, szükség van egyetemes gyűlés összehívására (aug.2. 31.sz). Megjelennek a reklámok, még óvszert is hirdetnek. Pedig 1883-ban még kikelt a lap a Függetlenség c. antiszemita lap erkölcstelen reklámjai ellen.2

 1886-ban megszaporodnak a sorozatok. Legértékesebb a “zsidó magyar írók” bemutatása. Találkozunk már Ágai Adolf, Kiss József és mások nevével, írásaival is. Strausz Adolf  szaloniki beszámolója a keleti zsidóságra irányítja olvasói figyelmét.

Ez év novemberében Szabolcsi Miksa megveszi a lapot. Amikor szeptemberben Erdélybe utazik, az egyébként elkülönülő ortodoxok és neológok közösen tisztelegnek elõtte.1887-ben már szóba kerül egy zsidó gimnázium alapítása. Dr.Lőw Tivadar cikke felsorolja ennek előnyeit: felvennék az összes zsidó ifjút, jutna állás a zsidó tanároknak, növekedne a vallásos érzület3 (Egy.1887.jan.9.2.sz.1-2 l.). Szintén iskolai tárgyú a budapesti izr. hitközség kérvénye, amelyben kéri a kultuszminisztertől zsidó tanulók felmentését az írás és rajzolás alól szombaton, aláírók: Goldziher Ignácz titkár és Wahrmann Mór elnök. Ugyanitt közli a komáromi főrabbi levelét is ez ügyben. Jellemző a társadalom érdeklődésére, hogy ugyanebben a számban (1887.jan.9.2.sz.) még két cikk sürgeti a zsidó gimnáziumot. Még az Izraelita Tanítóegyesület Győr vidéki körének Csornán tartott ülésén is erről vitatkoztak.

Nagyon érdekes és hasznosan ismeretterjesztő a Talmudista aláírással jegyzett „Gyöngyszemek a Talmudból” című rovat. Érdekes az ún. „Népesedési mozgalom” is, amely tulajdonképpen statisztika születési, halálozási és házassági adatokkal .

1888-ban cikkek, hosszabb-rövidebb írások sora emlékezik a zsidók részvételére a szabadságharcban. Osztoznak a magyar társadalom emlékezésében, ezzel is erősítve a befogadó nemzethez tartozás tudatát. Azért akadnak zavaró megnyilvánulások is, jelezve az antiszemitizmus nem szűnt meg, csak visszahúzódott.1889–ben is foglalkoztatja az újságot az ortodox-neológ ellentét, a „Reich Ignácz országos gyűlése és a pozsonyi főrabbi” c. cikkben örül az összejövetel kudarcának, de közli a részvevő rabbik névsorát (jan. 20. 3. sz). Erősen kritizálja mindkét irodát, az ortodox erősebb támadásokat kap. Reich Ignác és szervezete szinte minden számban szerepel. Feleki Sándor „ Zsidó magyar művészek” című sorozat (januártól és májusig) sok ma is híres alakját mutatja be a kor kultúrájának. Közli, hogy Livornóban már villanyvilágítás van a zsinagógában, megnyugtatva olvasóit: ez nem ütközik vallási tilalomba. Olyan hullámokat vernek a kóserhús miatti viszályok, hogy a mészárosok külön hitközséget akarnak alakítani (júl. 21. 27.sz). Úgy látszik a további osztódás megijesztette a zsidó vezetőket, mert az év második felében napirendre kerül az egységes szervezet szükséges volta.1890-ben a lap hangsúlyozza, hogy õk nem az ortodox elveket, hanem csak a vezetést támadják. Több a kitekintés, ír az etiópiai falása és más távoli zsidókról, fellép az orosz zsidók érdekében. Értesít a Kelet-Európában jelentkező “Cionbarát” mozgalomról, a későbbi cionizmus előfutáráról. Egyik írása megütközik azon, hogy a fehérvári ortodox hitközség megszakította istentiszteletetét, mert a püspökhöz mentek tisztelegni. Utána folytatták (szept. 26. 39. sz). Közli a pesti Chevra Kadisa állásfoglalását a külön ortodox temető kijelölése ellen.

Az egyenjogúságnak negatívumai is jelentkeztek. Ilyen volt a párbajok ostoba divatja, amely 1891-ben több cikkre is késztette az újságot. Foglalkoztak a kötelező vasárnapi munkaszünet kérdésével, amely különösen az ortodoxokat sújtotta. Elkészült a Síp utcai székház. Egy évig tartott az építkezés és 100.000 forintba került a ma is otthont adó épület. Ismét előkerül a zsidó “szövetkezet “ terve, amelyet Szabolcsi Miksa is pártol (jan. 9. 2. sz). Egy hét múlva a „Zsidó hitközségek szövetkezete” c. írás közli dr. Fischer Mihály főrabbi támogató levelét Zomborról, valamint Palágyi Lajos hozzászólását, aki üdvözli ugyan az egyesülés gondolatát, de csak akkor, “ha nem a centralizáció és hierarchia érdekeit szolgálja.” A következő évben megemlékeznek a spanyol zsidók kiűzésének 400. évfordulójáról is, de elsősorban a kezdődő  recepciós küzdelmek kapnak helyet a hasábokon.

Lelkes fiatalemberek kezdték a mozgalmat a zsidó vallás elismert felekezetből bevett vallássá való minősítésére. Mivel nem rendelkeztek múlttal vagy tekintéllyel hitközségi berkekben és vagyonuk sem volt, rajtuk ragadt a “mezítlábasok” jelző. Néhány év múlva szívós harcuk sikerrel járt. Addig is változó sikerrel folyt a vita, amelynek állása és kilátásai nyomon követhetők az Egyenlőségben, többnyire az első oldalon.

Vázsonyi Vilmos, Palágyi Lajos és Menyhért, Kabos Endre újságíró, Márkus Dezső voltak a követelés főbb szószólói, majd Mezei Mór ügyvéd vette át a jogegyenlőséget kérő tábor vezetését. A pesti hitközség tartózkodó volt az ügyben, az irodák ellenezték a külső közvélemény esetleges ingerlését. Az Egyenlőség határozott állásfoglalása értékes segítség volt a recepció híveinek. Heti 800 példánya mindenhová eljutott, formálta a zsidó közösségek véleményét, arculatát. Ekkoriban a Váci körút, a mai Bajcsy Zsilinszky út és a Lázár utca sarkán Brózsa Ottó nyomdájában, két kézisajtón készült a magyar zsidóság lapja.

Irodája a szerkesztő lakásán volt, felesége Szabolcsiné Boskovitz Malvina vezette a kiadóhivatalt – ugyanott. Segítettek neki az albérlők is. Voltak keresztény munkatársak is, közülük Zempléni Árpád református teológus volt a legtermékenyebb, szinte minden számban megtaláljuk írását.

Herczeg Ferenc zsidó tárgyú regénye folytatásokban jelent meg. Klein (Patai) József akkor még házitanító és hebraista is az Egyenlőségben bontogatta szárnyait. Politikai tényező lett a lapból. Kohn Sámuel főrabbi ironikusan azt mondta erről, hogy a magyar zsidóság csak akkor fogja tudni a Sömát, ha az Egyenlőség leközli. Híresek voltak a lap által rendezett széder és chanuka esték. Sok zsidó belügy eldőlt a fehér asztal mellett, pl. Hevesi (Handler) Simon főrabbi pesti állása.

Több példát hoz emancipált külföldi zsidók hazaszeretetére, közszereplésére is. Ilyen a zsidók  részvételét az USA hadseregében (pl. Sherman tábornok) bemutató cikk (1892.jan.15.3.sz). Beszámol az orosz zsidók javára folyó gyűjtés állásáról. 20.000 forint gyűlt össze rövid idő alatt.

Milkó Izidor javasolja a névmagyarosítást hitsorsosainak (ápr.22.17.sz.).4  “A millenniumra mindnyájunknak magyaroknak kell lennünk…S ha magyarok leszünk, akkor szabadok is leszünk”- ígéri a szabadkai publicista. Történeti érdekességű a Kossuth-nóta  szabadságharcból származó héber szövegének közlése (júl.8. 28. sz.) Kohn Adolf fordításában zsidó honvédek tízezrei meneteltek ajkukon e dallal küzdeni a magyar függetlenségért.

Gúnyosan ír viszont az elharapódzott “címmániáról”, oldalvágással Freystadtler, az ismert zsidó pénzember, egyszersmind lovag és pasa felé. Még mindig gyakoriak a vérvádak! Xanten városában jelentkezik ismét a régi rágalom. Megtudhatjuk, hogy a budapesti Chevra Kadisa létszáma tízszeresen múlja felül a bécsit. Sok hírt közöl a községkerületek életéből.

Reich Koppel rabbi az ortodoxia részéről ismét állást foglal a recepció ellen. Ez természetesen nem tetszik az Egyenlőségnek. Sokat vitatkozik a Szterényi Bertalan szerkesztette Zsidó híradóval, néha éles hangon: “Szalonnával bélelt orthodox zsemle” a címe egyik írásának (júl.1).

Megjelenik az első zsidó őrnagy a honvédségnél (a közös hadseregben már voltak!).Tükrözi a lap asszimiláns vonalát, hogy támadja a külföldi, például a prágai zsidó nemzeti szervezkedést. Virágzó hitéletre mutatnak az iskolák, kórházak alapításának hírei, sőt, még fürdő-templomok is létesülnek, például Bártfán.

1894 őszén elismeréssel ír az ortodox irodáról, amely elérte, hogy a zsidó újoncoknak csak a főünnepek után kell bevonulniuk a hadseregbe (szept.21). Ott viszont gyakran súlyos szenvedések vártak rájuk. Erről tanúskodik Gelléri Miksa: „Zsidó katonák” című írása (1894.nov.30.47.sz). Rosenfeld közhuszárt halálra kínozták az altisztek, akik ezért semmilyen büntetést nem kaptak. Hazai Hugó, aki csak névrokona a későbbi honvédelmi miniszternek, írások sorozatában számolt be a zsidó katonák laktanyai életéről. Gyakran idillikus képet ad az ottani viszonyokról, de nem hallgatja el az antiszemita igazságtalanságokat sem.)   Ugyanebben a számban (1894.nov.30. 47.sz.) támadja a (Herzl előtti!)  cionizmust „A cion-eszme” címmel. December  7-én Szabolcsi Miksa: „Kellemetlen ügyben” címmel megismétli a vádakat.

A következő évben sokat foglalkozik a lap a zsidó anyakönyvezéssel és az osztrák antiszemita kilengésekkel. Év végén Silberstein Ötvös Adolf cikke szerint a zsidóság a magyar “testvérnemzettel” együtt lép az új ezredévbe.

Hasonló szellem uralkodik a millenneumi 1896-os év többi írásaiban is. Szabolcsi Miksa szemére hányja az ortodoxiának, hogy az ezredévi ünnepségekre sem vetette le hagyományos öltözetét és nem tanult meg magyarul („Nagyon helytelen eljárás”, aug.7. 32.sz.). Ezzel kezére játszik az antiszemitizmusnak, amely ezekben az években határozottan visszavonul, de azért – a lap hasábjain is – hallat magáról. Egyre erősebb a zsidó vallási autonómia követelése, főleg tanügyi tekintetben.

Vannak eredmények, a következő évben optimistán már beharangozzák a zsidó gimnáziumot, amelyre pedig majd negyedszázadot kellett még várni. Olvashatunk palesztinai híreket, hiszen ez az első cionista kongresszus éve (amelyről egyébként nem közöl tudósítást, pedig Basel az akkori közlekedési és hírközlési viszonyok között sem volt messze!).

Ennek ellenére a palesztinai zsidó telepítés sikerei megnövelték az érdeklődést az őshaza iránt. Ennek jeleként 1898. szeptemberében “Az első gőzhajó a Jordánon” címmel közöl beszámolót. Továbbra is rossz a viszony a hagyományokhoz mereven ragaszkodókkal. Sz. (Szabolcsi Miksa?) „Adta csodarabbija” című cikke a máramarosi Teitelbaum rabbi körlevelével vitatkozik, amely a neológokat támadja (nov.13. 44. sz.). Kemény elvi álláspontjára jellemző az a cikk, amelyben támad egy iskolai földrajzkönyvet, amely az izraelitákat nem csak a felekezetek között regisztrálja, ”A zsidó nem nemzetiség“ című írása nyomatékosan kéri a minisztériumtól a helyesbítést (dec.18. 49.sz.).

Jelzi a lap szakmai elismertségét, hogy az Egyenlőség chanukai ünnepségén megjelent a zsidó újságírás színe-java. Erre utal a hirdetések megszaporodása is. Jól mutatják a kor zsidó viszonyait, az álláshirdetések betekintést nyújtanak a magyarosodó hitközségek életébe. Egyre gyakoribb feltétel a magyar nyelvtudás vagy állampolgárság. Összecseng ez a lap hasábjain hangoztatott kitétellel: ”a hitközség legyen magyar kultúrintézmény”, amivel az ortodoxia természetesen nem ért egyet. Élesednek is az ellentétek a két szárny között, különösen, amikor a lap egyre gyakrabban kirohan a “zugiskolák”, azaz jesivák, chéderek ellen, ahol néhány gyermeket oktat az állami képesítéssel nem rendelkező “melamed”.

Üdvözli a XX. századot, amelytől –mint a kortársak többsége általában – felvirágzást, az előítéletek eltűnését várja. Ennek az optimizmusnak némileg ellentmond Hazai Hugó cikke, aki a zsidó katonák rossz helyzetét, sanyarú sorsát mutatja be a katonaságnál. Sok megaláztatásban van részük, különösen az altisztek részéről (1900. jan.21.). Pedig a zsidók igyekeznek jó magyarokká válni, még az ortodoxia is magyarosodik, nemcsak a magyar vidékeken, de még a Felvidéken is (febr.11.).

Erősen foglalkoztatja a társadalmat a romániai zsidó menekültek átvonulása Budapesten. Dunaparti szükségbarakkjaikban esküvőt is tartanak. Mindkét hitközségi irányzat segélyezi őket, heti 6-700 ember érkezik, akik főleg Kanada felé veszik útjukat (pedig az Egyenlőség újságírójának többen cionista szellemben nyilatkoznak). Úgy látszik, némileg javul a kapcsolat az ortodoxiával, sok az ortodox hirdetés (például a fűszeráruk kínálata). Hadakozik a szövetkezetek antiszemita tendenciái ellen, amelyek veszélyeztetik a falvak zsidó kiskereskedőinek megélhetését.

Büszkén közli a szeptember 28-i 39-40.számban: Pesten 110 helyen  tartanak ünnepi istentiszteleteket. Még a pótimaházakhoz is 2-2 orvost rendelnek ki biztonsági okokból.

A következő években még tart az elégedett hangulat. Egyenjogúság, magyar hazafiasság tükröződik az Egyenlőség hasábjain. Úgy tűnik, a majdnem milliós hazai zsidóság megvalósította vezető lapjának jelszavát, s ennek élvezetében egyre nagyobb részt vállal a feladatokból és terhekből is.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy sok zsidó intézmény is az Egyenlőség  támogatásának, hatásos propagandájának köszönheti létrejöttét. Idézzünk fel néhányat  közülük: Izraelita Közalap, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, a híres IMIT, az Országos . Izraelita Patronage Egyesület, az Izraelita Szünidei Gyermektelep. Hasábjain kezdte irodalmi pályafutását Makai Emil, Kóbor Tamás, Palágyi Lajos, Patai József, Ignotus és sokan mások. A kor ismert alakjai szívesen írtak az Egyenlőségbe. Nemcsak zsidó irodalmárok, mint Kiss József, Silberstein Ötvös Adolf, Mezei Mór –hogy csak a legismertebbeket említsük, de keresztények is szép számmal, így Jókai Mór, Eötvös Károly, Pap Gábor, Herczeg Ferenc, Kozma Andor, Haypál Benő és mások. Zempléni Árpád református teológus Szabolcsi Miksa mellett dolgozott a szerkesztőségben. Korszakunk szerkesztőgárdájában tevékenykedett Acsády István történész és Keszler József esztéta.5

Politikusok kezdtek felfigyelni a lap jelentőségére. Wekerle Sándor, Wlasics Gyula polgári törekvéseik támogatóját látták benne, később Szilágyi Dezső, sőt Tisza István is adott az Egyenlőség állásfoglalására.

Tárgyalt időszakunkban az ortodox és neológ irányzat küzdelme foglalkoztatta a zsidóság belső életét. Noha a lap egyértelműen az ortodoxia ellen foglalt állást, maga Szabolcsi számos jelét adta konzervatív felfogásának. Ellenezte például az aradi rabbi, dr.Rosenberg Sándor vegyes házasságokat pártoló gyakorlatát. Vitatkozott Kecskeméti Lipót nagyváradi rabbival a bibliakritika ügyében, az egyik vezércikke miatt, amelyben szóvá tette, hogy a hitközség alelnöke, báró Kornfeld Zsigmond keresztény esküvőn tanúskodott a Bazilikában, a bárónak le kellett mondani tisztségéről. Egységes zsidóságot szeretett volna, ősi héber istentiszteleteket magyar hitszónoklattal. Ezért küzdött tollával, kevés eredménnyel.

Másik nagy harca, amelyet a korszak végén elindított, mai szemmel egyáltalán nem helyeselhető, s ez a bontakozó cionizmus teljes és merev elítélése. Vészi József, Kóbor Tamás, Silberstein Ötvös Adolf jártak élen a denunciálás határait súroló cikkek írásában, Lipcsey Ádám és Thury Zoltán, mint a lap keresztény munkatársai, csak követték őket.6  Ez a küzdelem a következő években egyre élesebb lett. Nagy hiba volt a szerkesztőségtől, hogy nem ismerte fel a cionista mozgalom jelentőségét, a kínálkozó lehetőséget a zsidóság fennmaradásának biztosítására.

Az Egyenlőségnek azonban óriási érdemei voltak e két évtizedben is. Olyan kulturális emelkedést, közéleti kitekintést biztosított olvasóinak, amelyet egyetlen magyar zsidó lap sem, a későbbi időket is beleértve. Olvasása, tanulmányozása páratlan betekintést nyújt a kor viszonyaiba, a magyar zsidóság – inkább talmi, mint valódi - “aranykorába”.

Források

Zsidó Lexikon. Bp.1929

Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Bp.1993

Hét évtized a hazai zsidóság életében, I. kötet. Bp.1990

Az Egyenlőség l882-1902 évekbeli évfolyamai

Jegyzet

1 Acsády Ignácz:Az országos szövetkezet alapszabálytervezete.Egy,1883.ápr.8.14.sz.5-7.l. Alapszabálytervezet 7-8.l.Utal Maislis Mór “szíves támogatására”. Fülep Phoebus: Ne legyen válaszfal (Uo., 9-10.l.) című cikke egységes zsidó szövetkezetet akar, kiküszöbölve különböző vallási irányzatokat. A következő oldalon Krausz H. sürgeti a szövetkezet megalakítását (ápr. 29. 17.sz. 4-5.l.), Kohn Sámuel a híres dohány utcai rabbi húsvéti beszéde is támogatja a tervet, vidéki jelentések is a készülő szervezet kedvező visszhangjáról számolnak be.

2 A Függetlenség hirdetési rovata. Egy., 1883.ápr.8.14.sz.11. l.

3 Hozzáfűzött szerkesztőségi utószó szerint “antiszemita polgártársaink meg Trefort Ágoston kultuszminiszter úr is szintén óhajtják a zsidó gimnázium felállítását”.

4 Úgy látszik, hallgattak rá, mert egykorú adatok szerint a millenniumra 3000 zsidó változtatta meg régi családnevét.

5 Farkas Gyula zsidóbarátnak nem mondható híres könyvében (Az asszimiláció kora a magyar irodalomban. Budapest.1939.52-53.) így ír az Egyenlőségről: “Szabolcsi Miksa a lapot csakhamar jelentős és elterjedt orgánummá fejlesztette. Segítette őt ebben a zsidóság fokozatos magyarosodása és öntudatosodása, egy új zsidó nemzedék meleg támogatása és saját ügyessége…Az Egyenlőség volt a magyar zsidóság kirakat teljesítménye: harcolt az orthodoxia idegensége és az ultramontán katholicizmus ellen egyaránt, szóvivője volt a liberális eszméknek, lelkesedett a nemzeti vívmányokért, diadallal és meggyőzően mutatott rá a zsidó eredményekre, számon tartotta a zsidó írókat és útját egyengette a kezdőknek”.

6 ”Eötvös Károly és Tóth Béla hálával köszönik meg a magyar zsidóságnak azt a kiállását, hogy saját hittestvéreivel szemben is támadólag lép fel…” Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Budapest.1993. 82.)

Vissza a TUDOMÁNY-hoz