Hábermann Zoltán:
A judaizmus társadalometikai elveinek kifejeződése a Miskolci Zsinagóga enteriőrjében.

  

A miskolci zsinagóga a Déryné és Kazinczy utca között található. Belépve láthatjuk, hogy gyönyörű, egyedi asztalos munka jellemzi a zsinagóga enteriőrjét. A belső térben helyezkedik el kutatásom tárgya a בימה-hoz,[1] a tóraolvasó emelvény fölé, épített táblák. Ezt a feliratokat tartalmazó táblás szerkezetet szeretnénk bemutatni. Először röviden áttekintjük a miskolci zsidó közösség történetét, különös tekintettel a szociális, oktatási és kulturális intézményekre, majd értelmezzük, analizáljuk a feliratok jelentését. A táblák feliratait a judaizmus társadalometikai kontextusában elemezzük, így ebben a tágabb értelemben is vizsgáljuk e vizuális belső-építészeti remekmű jelentőségét.

 

1. Miskolci egyesületek a 18. századtól

 

A zsidó közösség, a [2], Európában a 18. századig egy zárt intézményrendszerrel működő, a zsidók mini-államának is tekinthető entitás volt. A társadalmi funkciók és intézményeik legjelentősebbjei a születéstől a halálig, a szocializációtól, az iskolától, a rituális, vallási, jogi, egészségügyi, jótékonysági és egyéb ügyekig egy immanens rendszerben bonyolódtak le. A gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi tevékenység volt általában az egyetlen társadalmi terület, ahol találkoztak zsidók a nem zsidókkal. A 18. századtól, ahogy a feudalizmus rendi struktúráiból a kapitalista, polgári lét hozott jelentős és folyamatos változást, úgy a zsidó közösség intézményrendszerei is felbomlottak, átalakultak. A zsidó közösség tagjai a többségi társadalommal érintkezve, az egyre nyitottabb szerkezetben a kialakuló nemzetállamok társadalmi intézményeit használva élhették életüket. Egyre inkább a zsidók is a nem zsidók oktatási, kulturális, egészségügyi, jótékonysági intézményeit vették, vehették igénybe. Azonban mindig fennmaradt, (és ez még a 21. századra is jellemző) egy vegyes rendszer, ahol a zsidók az említett funkciókat maguk szerették volna gyakorolni. Erre több okuk is volt, így például az antiszemitizmus hol felerősödő, hol enyhülő, de nem szűnő jelenségei, de több évezredes hagyományaik is erre predesztinálták őket. A zsidóság szorosan vallási, rituális, szakrális tevékenységeihez köthető intézmények, mint a zsinagóga, חברא [3]קדישא, a kóser élelmiszerek és hasonlók természetesen mindig megmaradtak a zsidó societas fennhatósága alatt, zsidó közösségi monopóliumként. De a nem zsidók által működtetett oktatási, egészségügyi, kulturális és jótékonysági intézmények használatában, már egyre több lehetőségük volt a zsidóknak ezeket igénybe venni. Ugyanakkor nem kizárólagos alapon, de fennmaradt a többségi társadalommal párhuzamos zsidó intézményrendszer. Az egyik érdekes ilyen intézmény a [4] , mely a zsidó bíróság intézménye, ami szintén, habár korlátozott hatáskörben, de mégis fennmaradt. Az, hogy megmaradtak a hagyományos zsidó intézmények, azt az igényt és jelentőséget bizonyítja, ami élt a zsidókban ezen intézmények fenntartásában. Az évezredes, tradicionális intézményrendszer szerves része a zsidó hagyománynak, annak elengedhetetlen specifikuma, jellemzője. Ilyenek a különböző jótékonysági szerveződések is, melyek szintén a zsidó hagyományok alapját képező tórai és talmudi alapokon nyugszanak. Ezek az elvek természetesen a miskolci zsidóságra is érvényesek voltak. A vizsgált táblák és feliratok is ezt bizonyítják, a miskolci zsidóság így fejezte ki megfogható módon, hogy milyen központi szerepe van a zsidó intézményrendszernek a közösség fennmaradásában, létében. Miskolcon élő zsidók a 18. század első felétől 1717-től, biztosan léteztek.[5] Már ekkor működtek hitközségi intézmények, az első 1759-től a temető volt.[6]  Az első egyesület, intézményes szerveződés a Hevra kadisa volt, mely valószínűleg a temető létrejöttekor már létezhetett, de az első fellelhető írásos nyom 1767-es dátummal található.[7] Az első egyesülete a zsidó közösségnek általában a Hevra Kadisa volt, mely a [8] elv alapján jött létre. Bár már a Talmudban is van utalás a Szent Egylet típusú társulásokra, intézményekre, de kifejlődése és jelentősége a 16.. századra, az európai kehilákban teljesedett ki.[9] A középkori kehilákban a zsidók túlélték a több évszázados üldözést, ezen zárt zsidó közösségek részletes intézményi működését, helyhatósági rendeleteit, szervezeti és működési szabályait, szociológiai struktúráit, többek között Jakov Katz elemezte.[10] A miskolci zsidó közösség egy tipikus példája, hogy a Tóra társadalometikai szellemében létrejövő kis mini-társadalmak fennmaradása a szolidaritás, az egymásra odafigyelés, a segítés intézményei által valósulhatott meg. Miskolcon a zsidók a kereskedelem mellett egyre inkább az iparral is foglalkoztak, mivel nem engedték csatlakozásukat a más vallásúak céhébe, külön céhbe tömörültek, iparos egyesületeket hoznak létre. A Hevra Kadisa 1802-ben kórházat üzemeltetett, melyben 1811-től állandó orvost alkalmaztak. 1817-ben megalakul a Bikkur Cholim egylet.[11] 1847-ben alakul a nőegylet, mely a közkonyhát is fenntartotta, erre az adományozási célra utal az egyik felirat is. 1912-ben egy másik nőegylet létesül Deborah néven, valószínűleg még differenciáltabb segítségnyújtási funkciókkal. Már nagyon korán 1784-ben II József rendelete következtében megnyílt egy zsidó iskola. A miskolci közösség nagy hangsúlyt fektetett a zsidó oktatásügyre, a kor követelményei szerinti modern iskolát is építenek, mely 1900-ban nyílt meg. Felsőbb polgári iskolát is működtetnek külön fiúk és lányok számára az elemi iskola mellett. Erre utal, hogy két felirat is mutatja, külön lehet adakozni a kéttípusú iskolának. Miskolcon ugyanakkor működött három jesiva és három Talmud-Tóra is. 1928-ban tanítónőképzőt is indítanak, mely első ilyen zsidó intézmény volt Magyarországon. Az első világháborúban száz ágyas hadikórházat alapít a hitközség. Tudunk még a "Báró Hirsch Mór Jótékonysági- és Önsegélyező-Egyesület Miskolci Fiók"-járól, mely 1894-ben alakult, "Miskolczi Magyar Izraelita Jótékony és Haladási Egylet", 1867-től. Fontos megemlíteni, hogy a miskolci zsidó közösség szülötte a nemzetközileg is elismert, világhírű Ferenczi Sándor orvos, pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője.[12]

 

2. A feliratok értelmezése.

 

A díszes, fából készült szerkezeten összesen tizenhárom keretet, tábla-részt, vagyis tizenhárom feliratot különíthetünk el. Négy-négy jobb és baloldalt, négy felül, íves elhelyezkedésben, plusz egy keret középen. A középső kereten azt a kezdő és záró áldást olvashatjuk, amelyet a Tórához felhívott személy elmond, a Tóra felolvasásának szabályai szerint.[13]

 

A terjedelem szűkössége miatt nem tudjuk most kifejteni azt a szabályozott rendszert, és hagyományokat, amely alapján a Tóra olvasása, és a Bimára felhívott - עלייה לתורה - személyek milyen sorrendben, szertartási rend szerint végzik a Tóra olvasását. Hagyományosan, általában hét (vagy több) férfi járul a Tórához, az első felhívott kohen, a második lévi, a többi izrael, majd a prófétai részlet elmondója a máftir. A témát szűkítve, azonban fontos megemlíteni, hogy a Tórához felhívottak a vonatkozó szakasz elhangzása után úgynevezett (mi seberach) áldást mondanak. Az áldást a családra, a rabbira adják, és mindazokért, akik az adott közösségben imádkoznak, valamint a tágabban értelmezett közösség tagjaiért, az árvákért, és a szegényekért is, betegek felépüléséért is szoktak mondani speciális szövegű miseberach áldást. A Tórai szakasz felolvasása, és a miseberach után a hagyományok szerint a felhívott egy jótékonysági adományt ajánl fel a közösség részére. Több közösségben úgy is értelmezik, hogy a felhívott megfizeti, megveszi a Tórához való járulás jogát és azt szent célokra fordítják. Ilyenkor meghatározhat egy konkrét összeget, melyet sokszor előre megbeszélnek. Ezt askenáz kiejtésben snódernek, vagy snóderolásnak is nevezik. Ezekből a felajánlott összegekből tartották fent a közösséget és különböző intézményeinek komplex működését. A felajánlott összeget belefoglalták az áldás szövegébe, de mivel nem illett szombaton pénzről még beszélni sem, ezért eufemisztikusan (például, matbeot, pénzérméről) beszéltek. A felajánlott összegek vonatkozhattak kulturális, oktatási vagy bármilyen jótékonysági cél megvalósítására, de a szentföldi, a korabeli Palesztinában való földvásárlásra is. Voltak nagyobb gyülekezetek, ahol később kevésbé erre a típusú adakozásra hagyatkoztak, és inkább befizetett hitközségi adók, vagy külön támogatások formájában történt meg az intézmények fenntartása. Miskolcon azonban valószínűleg nagy becsben tartották a szombati Tóra olvasással egybekötött felajánlásokat. A táblákon található szövegek arra utalnak, hogy milyen célokra milyen jótékonysági, oktatási intézmények számára lehet felajánlani a támogatásokat, ezek magyarul és héberül a következők:

1.      Szegények

2.      Nyugdíjalap 

3.      Árvaház alap  

4.      Polgári iskola alap

5.      Jótékonyság

6.      Templomtatarozás

7.      Közkonyha

8.      Deportáltak felruházása

9.      Zsidó iskola

10.  Kántorok, előimádkozók 

11.  Erec Jiszrael földmegváltás   

12.  Kiházasítási alap 

 

Ennyi nemes támogatandó célt tűztek ki a zsinagógában a miskolci közösség tagjai számára. Ha jól figyelembe vesszük, akkor látunk több általános és konkrétabb lehetőséget is, tehát a felajánlások sokfélesége, variációs lehetősége igen széles volt. A "szegények" és "jótékonyság" címszó általános értelmezése valószínűleg lehetőséget adott, hogy a mindenkori, adódó, kiszámíthatatlan krízisek, esetleg előre nem látott problémák megoldására lehessen felajánlani segítséget. Ide tartozhatott a Hevra Kadisa, a Szent Egylet és egyéb tevékenységek finanszírozása is. Az is valószínűsíthető, hogy változtatták a táblákon szereplő célokat, mindig igazodva a közösség mindenkori igényeihez, intézményeihez. Az általános cél a segítés volt, a (cedaka) micvájának a teljesítése. A társadalmi igazságosság, a rosszabb helyzetbe került emberek életének jobbítása volt a fő cél, ezen belül azonban a segítés igazodott mindig a változó igényekhez. Erre jó példa a "deportáltak felruházása", melynek héber jelentése a (malbis arumim). A héber fogalom, tehát szó szerint a mezítelenek felruházása, mely talmudi időktől a reggeli ima[14] részét képezi. A mezítelenek felruházásának mélyebb értelme az első ember-pár paradicsomi állapota megszűnésével jelenik meg a Szentírásban.[15] A judaizmusban Isten cselekedetei példamutatóak, így az embernek törekednie kell hasonló cselekedetek végrehajtására. Már Mózes első könyvében találkozunk ezzel az alapvető társadalmi normával, a meztelenség tilalmával, mely az eredendő bűnt követő szégyen egyik ok-okozata volt. Tehát az ember, akinek nincs megfelelő ruházata, az nemcsak hogy esetleg fázik, de ellátása megfelelő ruhával hozzátartozik az alapvető emberi méltóságához, szükségleteihez is. A meztelen felnőtt ember a judaizmus és a zsidó-keresztény nyugati civilizáció morális értékei szerint nem lehet tagja a társadalomnak, nem is mutatkozhat ruhátlanul közösségben. Alapvető humánus feladat a rászorultak ruházattal való ellátása. A miskolci zsinagógai közösségben ez a fontos jótékonysági cél a holokausztból visszatért zsidóság életében óriási jelentőséggel bírt. A táblán valószínűleg kicserélték a régebbi feliratot és a "deportáltak felruházása" felirattal tették hangsúlyossá ezt a szociális tevékenységet. A miskolci zsidóság nagy részét meggyilkolták a holokausztban, töredékük tért csak vissza nincstelenül, kifosztva. 1947-ben alakult a Munkaszolgálatosok Országos Antifasiszta Szövetsége miskolci helyi csoportja.[16]

Néhány további megjegyzést fontos tennünk, a feliratok tartalmi értelmezéséhez. Az "Erec Jiszrael földmegváltás, jelentősége, mint a 20. századi cionizmus történetében ismert szervezet eléggé ismert.[17] Kitérnék azonban magára a héber szóösszetételre, mely szerepel a Misna Pea traktátusában.[18] Ez a traktátus az alapja a zsidó liturgiában szereplő kezdetű reggeli imának is.[19] A Misna Pea traktátusa az egyik legfontosabb forrása a jótékonysági, a társadalmi szolidaritás tevékenységeinek. A szociális igazságosság és ember-szeretet megfogalmazása, meghatározása a judaizmusban főleg a Talmudnak ebben a részében került kodifikálásra. Ennek természetesen szentírási alapja van, mely valószínűleg a nyugati civilizáció első, de biztosan a legnagyobb hatású szociális törvénye volt.[20] Amúgy, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít a zsidóság ennek az elvnek és talmudi szövegnek, azt jól mutatja a zsidók halántéktincs viselésének szokása, mely a pajesz (Pea többes száma peot, jiddis-askenáz kiejtésben pajesz). A fej szélén, a halántéknál található haj meghagyása, megnövesztése is szimbolizálja és figyelmezteti a zsidókat a szeretetteljes és segítő magatartásra, viselkedésre. Visszatérve a (keren kajemet) szóösszetételre, ennek eredeti jelentése és az említett imában szereplő jelentősége, hogy a Talmud felsorolja azokat a tevékenységeket, viselkedésmódokat, amiket, ha megcselekszünk már a mi életünkben is fogjuk érezni a hatását, élvezzük gyümölcseit. Valamint azokat a cselekedeteket, melyek alapot biztosítanak, megmaradnak a jövőbeni élet számára. Az említett traktátus és az ima mély vallásfilozófiai, vallástudományi, hitbéli és társadalometikai kérdésekhez ad útmutatót. A jelen világunk és a jövő, az eljövendő világ, a halálunk utáni létezés, a túlvilág valamint az itt és most közötti összefüggések etikai kérdései merülhetnek fel.[21] Tehát, hogy milyen cselekedetek, viselkedésmódok azok, amik fontosak a jelenünk számára és mi az, aminek gyümölcseit a jövőben fogjuk élvezni. A keren kajemet ebben a kontextusban értendő, a jövő számára létrehozott alapot jelent.[22] Az említett Elu dvarim reggeli imádságban szereplő fogalmak tehát szerepelnek a miskolci zsinagógában elhelyezett feliratokban, az említett (malbis arumim), a (keren kajemet), és ezeken kívűl még a (hachnaszat kala) fogalom is. A lányok kiházasítása, tehát a fiatalok segítése, hogy családot alapíthassanak, és megfelelő esküvő, valamint hozomány álljon a rendelkezésükre. Ezt a tevékenységet általában külön egyletek végezték és a zsidó közösségekben nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne legyenek olyan fiatalok, akik szegénységük okán nem tudnak megházasodni.[23] Az erre való utalás a –ban[24] szerepel, és Rabbi Eliezernek tulajdonítják.[25] Később Rambam (רמב"ם ) is írt a lányok kiházasításának micvájáról, melyet a szeresd felebarátodat, mint magadat elvből vezetett le.[26]

 

 

Összegzés.

 

A miskolci zsidó hitközség differenciált, sokszínű intézményrendszerrel, egyesülettel rendelkezett az elmúlt évszázadok viharos történetét tekintve. Ez beleilleszkedik abba, az évezredes hagyományokon alapuló európai modellbe, ahogy a korabeli európai kehilák, a zsidó községek, hitközségek működtek, felépültek. Ez az intézményi differenciáltság jól beilleszkedik abba a társadalomtörténeti elméletbe, hogy a zsidóság fennmaradását nagyban elősegítette az önkormányzatiság, a közösség önszerveződő társadalmi struktúráinak kiépítése. A 18. századtól a többségi társadalom mindinkább jogokat ad a zsidóknak, de a modernizálódás, az asszimiláció adta lehetőségek ellenére a sajátos zsidó intézményrendszer változó formákban továbbél. A Tóra és a Talmud szelleméhez és betűjéhez ragaszkodó zsidóság egyletei, egyesületei, társulásai a jótékonyság, a judaizmus társadalometikai elvei alapján működtek. A miskolci zsidó közösség példája mutatja, hasonlóan az európai zsidó kehilákhoz, hogy mennyire ragaszkodtak saját alapvető értékeikhez, mely a segítés, a jótékony életvitel, a társadalmi igazságosság zsidó etikája. A miskolci zsinagóga enteriőrjében, a táblákba foglalt feliratokban is kifejeződnek ezek a judaizmus alapját képező humánus elvek.

 

 

BIBLIOGRÁFIA

 

Barabás Györgyi: Magyarországi Zsidó Hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai. MTA Judaisztikai Kutatóközpont, Budapest, 2007. 

Katz, Jakov: Hagyomány és válság. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest-Jeruzsálem, 2005

Molnár, Ernő, Dr.: A Talmud könyvei. Budapest, Korvin Testvérek Könyvnyomdája, 1921-23. (Hasonmás kiadás IKVA könyvkiadó, 1989- fordítás alapján)

Újvári Péter (szerk.): Zsidó lexikon. Budapest, Pallas, 1928


[1] Bima. Emelvény, amire a frigyszekrényből kivett Tórát fektetik, és olvassák. Általában kerítés veszi körül. A zsinagóga több pontján is elhelyezkedhet. Hagyományosan a zsinagóga belső terének középen áll, és a közösség körbe veszi, de a modernebb pl. a neológ zsinagógákban, mintegy színpad-szerűen a közösség frontálisan helyezkedik el a bimával szemben, amely a frigyszekrény előtt van.  Az istentisztelet jelentős részét innen vezetik le.

[2] Kehila, kile

[3] Szent Egylet. Hevra Kadisa. A temetkezéssel és a holtak tisztességes utolsó útra kísérése az egyik legfontosabb zsidó parancsolatának szervezete. Jelentőségét mutatja, hogy minden közösségben létezett. De a jótékonysági, szociális segítés megszervezése is feladata volt. Az első formális Szent Egylet Prágában alakult meg1564-ben, alapszabályait írásban a prágai rabbi Júda Löw ben Becalal (1525-1609) rögzítette.

[4] Bét Din, rabbinikus bíróság

[5] Újvári, Péter (szerk.): Zsidó lexikon. Budapest, Pallas, 1928. A miskolci szócikket Vér Andor írta.

[6] "1759-ben már temetőjük van, 1765-ben imaházat létesítenek, rabbit választanak s megyei hitközséggé tömörülnek." Zsidó Lexikon. Id. mű.

[7] "A Miskolci Chewra Kadischa alapszabályai 1767/5528 In: Fischmann & Greiner, pp. 2-5(fordítás héberből, részlet)" In: Barabás Györgyi: Magyarországi Zsidó Hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai. MTA Judaisztikai Kutatóközpont, Budapest, 2007. 

[8] Heszed sel emet,, szó szerint a valódi jótett, a halottak megfelelő, tisztességes eltemetésének parancsolata. Szentírási alapja a 1M 47:29 és Talmud:

[9] "A hevra kadisa vagy temetkezési egylet kialakulásával kapcsolatos ismereteket Max Grünvald foglalta össze, Enciklopedia Judaica (németül, Berlin: 1930), 430-38. Chewra Kadischa címszó alatt, illetve Salo Baron, The Jewish Community, I 352-54, és III, 89-91. …Baron említi: Rasi Moed Katan, fol.27b, illetve a toszafisták Ketubothoz, fol. 17a, és R. Eliezer ben Joel ha-Levi, Mavo le-szefer Raavijah…" Idézi Katz, Jakov: Hagyomány és válság. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest-Jeruzsálem, 2005 pp. 244-245. lábjegyzeteit készítette Haraszti György.

[10] Katz, Jakov, 2005

[11] Betegek segítése, mind fizikailag, gyógyszerekkel, mind lelkiekben. Az 1920-as évekre 600 tagjuk volt.

[12] Ferenczi Sándor (Miskolc, 1873 – Budapest, 1933) Miután a bécsi egyetemen diplomát szerzett, idegorvosként dolgozott. 1908-ban találkozott Freuddal, szoros barátság szövődött közöttük, élete ettől kezdve összefonódott a pszichoanalitikus mozgalommal. 1913-ban megalapítja a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületet. Amellett, hogy Freud számos új gondolata a Ferenczivel való levelezés és beszélgetés során alakult ki, Ferenczi maga is jelentős, eredeti tanulmányokkal gazdagította a lélekelemzés tudományát. A Pszichoanalízis Budapesti Iskolájának hírét és rangját máig Ferenczi Sándor neve fémjelzi.

[13]Nechemia könyvében olvassuk, hogy Ezra a Jeruzsálemi gyülekezet előtt olvasta a Tórát, emlékeztetve Mózes tanítására. Ma 54 szidrára (heti szakaszra) osztjuk Mózes öt könyvét, a Tórát, egy éven keresztül minden héten egy szakaszt olvasunk. Évenként a Sátoros ünnep סוכות utolsó napján, Szimchát Tóra ünnepén fejezik be, és mindjárt újra is kezdik az olvasást. A Tóra folyamatos olvasása Babilóniában vált szokássá, valószínűleg a Gáoni korban i.sz. 600 körül, de a IX. századtól lett általános az évenkénti beosztás. A Tóra meghatározott részeinek hangos felolvasásához megtisztelik a gyülekezet egy-egy hívét. Ezt az eseményt nevezik a Tórához történő felhívásnak, héberül áliának. . A bimahoz általában lépcsőn kell felmenni, ezzel is érzékeltetve a szimbólum jelentőségét. Valamikor a felhívott recitálta a neki szánt részt, de szokássá vált, hogy egy erre alkalmas egyén, a bál koré olvas. A megtisztelten kívül még legalább hárman  álltak  az  asztal  körül, mert a Szináj hegyi kinyilatkozásnál is álltak Mózes mellett. Ezek általában a már említett felolvasó és két gábe, akik a szertartási, ügymeneti, és jótékonysági ügyekkel foglalkoztak, arra vigyáznak, hogy minden szó úgy hangozzon el, ahogy leírták, minden a szertartási rend szerint folyjék.

[14], malbis arumim a Talmud brachot traktátusban szerepel.

[15] 1M  3:21 És csinált az Ö.való Isten az embernek és feleségének állatbőrköntösöket és felöltöztette őket.

[16] Barabás Györgyi im.

[17] Teljes nevén Keren Kajemet Lejiszreal. Zsidó Nemzeti Alap. 1901-ben jött létre a Cionista Világszervezet V. kongresszusán a svájci Bázelben. Az egyik legfontosabb alapítója Hermann Schapira a heidelbergi egyetem matematika professzora volt. Azt tűzték ki célul, hogy a korabeli Palesztina földterületeit megvásárolják a zsidóság önkéntes adományaiból és ott jogilag, törvényesen birtokolt zsidó falvakat, városokat építenek. Az egész világról érkező adományokból ezeken a földterületeken épült többek között Tel-Aviv, és Jeruzsálem, Haifa, Tibériás zsidó negyedei. A munka során nem csak a földvásárlás, hanem a földek hasznosítása, megművelése is cél volt. A megvásárolt földeken hatalmas lecsapolási, erdősítési munkálatokat végeztek. Kutakat, vízvezetékeket létesítettek. A területeken oktatási, kulturális, jótékonysági, és egészségügyi intézményeket építettek. A KKL által megvásárolt területén áll például a jeruzsálemi Héber Egyetem. A magyarországi zsidóság is részt vett eben a folyamatban, 1903-ban alakult meg a magyarországi KKL. A Holokausztig a legtöbb magyarországi városban létesült szerveződésük, sokszor a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetség szakosztályaiként.

[19] Elu dvarim, Ezek a dolgok…

[20] 3M 19:9-10 "És amikor learatjátok országotok aratását, ne arasd le teljesen földed szélét és ami lehullott, ne szedegesd fel. Szőlődet ne böngészd és szőlőd elhullott szemeit ne szedegesd fel, a szegényeknek és a jövevénynek hagyd azokat." Valamint még kapcsolódik 5M 24:19

[21] A Szentírásban nincsenek egyértelmű megfogalmazások, meghatározások a halál utáni létezéssel, annak milyenségével kapcsolatban.

[22] "Ezek azok a dolgok, melyeknek mértékét az írás nem szabta meg: pea, zsengék áldozata, a zarándok-áldozatok, a jótékonyság és a Tóra tanulása. Ezek a dolgok pediglen azok, melyeknek gyümölcsét az ember már ezen a világon élvezi, míg igazi jutalmukat a túlvilágon nyeri: az apa és az anya tisztelete, a jótékonyság és a béke szerzése az ember között. A Tóra tanulmányozásának jutalma azonban valamennyiét felülmúlja." (Molnár Ernő, Dr.: A Talmud könyvei. Budapest,. Korvin Testvérek Könyvnyomdája, 1921-23. Hasonmás kiadás IKVA könyvkiadó 1989.- fordítás alapján)

[23] Katz, Jakov, 2005. pp. 209

[24] Berájtá. A tanaiták (az I. és a II. századi bölcsek) azon szövegei melyek nem kerültek be a Misnákba. Arameus szó "külső" a jelentése. Nincs korabeli fennmaradt kézirata, szétszórva szerepeltek, később külön összegyűjtötték.

[25]  az i.sz. II. századi tanaiták negyedik generációjához tartozott, Rabbi Akiva tanítványa volt.

 

Vissza a TUDOMÁNY-hoz