Radnóti Zoltán:
Az európai zsidók és a kísértés


 

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a responzumirodalom helyét a zsidó történelemben!

A "responzum" szó, a héberül "SUT"-oknak nevezett irodalmi forma tudományos neve. A "SUT" betűszó kibontva annyit tesz: "Seélot U-Tesuvot", azaz kérdések és válaszok.

Ez az irodalmi forma, a gáonok korától egészen a mai napig folyamatosan élt és bővült. A SUT lényege, hogy egy rabbi vagy egy közösség feltesz egy vagy több kérdést egy iskolafőnek, vagy egy másik közismerten tudós rabbinak, aki azt írásban megválaszolja.

A SUT irodalom, a Talmud lezárása után indult el azon az úton, amivel a rabbinikus zsidóság végleges megerősödését támogatta, és "névtelenített", megszerkesztett publikációjuk a zsidó precedensjog alapjaivá váltak.

Az első responzumot Jehudaj gaon kb. 750-ben írta meg. Ezen irodalmi módszer korai fénykora Serira gaon (906 körül – 1006) és fia, Haj gaon (939–1038) korában volt. A történelem során a kérdések és kiadásaik tematizálódtak szakterületek, vallási minőség vagy földrajzi fekvés szerint.

Több responzum - a benne található bölcsesség vagy irányelvek miatt - "önálló életre kelt", mint például RÁMBÁM híres jemeni levelei (igeret témon), Mose Szófer levele a körülmetélés vallásjogi kontinuitásáról vagy akár a magyar nyelven is megjelent[1] Rabbi Efráim Osri "Mélységből kiáltok - Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból" című kötete.

Az elmúlt évtizedekben a responzumirodalom anonimitásának fontossága még fontosabbá vált a problémamentes magánélet és az üzleti életben betöltött szerepek megóvása miatt. Az atomkor másik legfontosabb jelszava a gyorsaság. Ez az elv is megjelent a rabbinikus kérdések és válaszok területén. Sokszor gyors vallásjogi válasz kell akár magánéleti problémák, akár üzleti kérdésekben. Napjainkban lehetetlen kivárni azt a régi futáros módszerből eredő több hónapos átfutást.

Ám az olvasói oldalról is erős igény érkezett arra, hogy a publikációk gyorsan elérhetőek legyenek, és a jogesetek tematikusan kereshetőekké váljanak.

Napjainkban több száz anonim responzum-hely van a világhálón. Az egyik leghíresebb a www.yeshiva.org.il, egy izraeli vallási főiskola honlapja, ahol 2012. szeptember 8-án héberül 53.016  responzum található. (Érdekesség, hogy április közepén, - a konferencia idején – még csak 50.334 volt, azaz napi mintegy 20 új cikk kerül fel a honlapra.) Ugyanezen a honlapon angolul 4.622 responzum található. (Április közepén, - a konferencia idején – még csak 4.458 volt, azaz napi 1-2 új angol cikk is kerül fel a honlapra.)

Alapelv, hogy mivel itt precedensjogot teremtünk, ezért a válaszokat "forrásolni" kell, ami amellett, hogy ha igényesen végezzük el, akkor elég sok időt vesz igénybe, másik problémája az, hogy manapság a legtöbb kérdés teljesen ismeretlen terepre/szituációba viszi bele a rabbit. Ezeket a feltett kérdésekben szereplő helyzeteket ugyanis még a rabbi sem ismeri, nem hogy a Talmud vagy a Sulhán Áruh[2] írt volna róla. (Értsd, pl. internetes, tőzsdei, orvosi, szexuális aberráció, kábítószeres, stb. esetek).

További nehezítő tényező maga a kérdés: az internet világában általában minden irreálisan rövid. Még akár a rabbinak feltett kérdés, a "kórkép" is. A rabbi nem tud belekérdezni, mint egy beszélgetésen, ezért kénytelen a hozott anyagból dolgozni, ami elég nagy beleélőképességet igényel.

A válaszadó rabbik pontosan tudják, hogy mi múlik rajtuk, ezért publikált válaszaikban igyekeznek általában általános alapelveket közölni, hiszen tisztában vannak vele, hogy a levelükkel – amit esetleg több ezren vagy tízezre olvasnak - ők is precedenst teremtenek!

 

Szeretnék most két responzumot megvizsgálni.

Az elsőnek[3] azt a címet adnám, hogy "szerelem Izraelben pro/kontra".

 

A kérdés:

"Fiatal vallásos fiú vagyok, megismertem egy csodálatos lányt. Beleszerettem. Randevúztunk. Elfogadott engem, csak egy kérése volt, hogy olyankor a kipát vegyem le.

Most ezen a szent szombaton (sábát kódes), a vájigás hetiszakasz hetében (sic!), ő a jelenlétemben rágyújtott egy cigarettára. Én rászóltam és megpróbáltam elmagyarázni, a szombat szentségét és a tűzgyújtás tilalmának törvényeit.

Ő nem hallgatott rám, és élvezettel tovább cigarettázott.

Nem tudom, mit tegyek, mert nagyon szeretem őt, ám másik oldalról ő megszegi a szombatot. Nekem még arról sem sikerült meggyőznöm őt, hogy legalább ne dohányozzon, és ne utazzon sábátkor.

Rabbi, mit tegyek? Hogyan viselkedjek?"

 

Először vizsgáljuk meg a miérteket, és a kérdés megszületéséhez vezető néhány okot!

Mivel Izrael a zsidó ember egyik legtermészetesebb közege, ezért ott sokszor "divatos" az avítt világ szimbólumainak lenézése. Azaz, magyarra lefordítva, a kipa néhol ciki, hiszen nem ezzel definiálod magadat zsidónak, mint sok helyen a diaszpórában…

A technikai modernizáció megjelenése óriási "probléma" a vallásos világban. A rabbik minden lehető módon tiltakoznak a különböző médiumok megjelenése ellen. Az internet, a tv, az újság alapértelmezésben is már önmagában hordozza a szexuális pornográf képek és filmek megjelenését. A világi (értsd vallástalan) élet bizonyos szegmenseire helyezett extra hangsúly a vallástól való elfordulás reális veszélyét hordozza magában. A rabbik már a "kóser" telefon[4], kóser internet[5], kóser facebook[6] http://www.faceglat.com/en/ és még sorolhatnánk

Ebben a kapcsolatban az egyik legfontosabb pont a koedukáció. Lett légyen az iskolai, szabadidős vagy munkahelyi koedukáció. Ez generálja a logikus következő lépést, miszerint egy vallásos fiatal beleszeret egy ateista fiatalba. És a zsidóságban ez különösen érzékeny kérdés, hiszen itt nem csak a "hit"-ről beszélünk, hanem tevőlegességről. Azaz mindennapi rutinokról, étkezés, ima, szombat, stb. Határozott véleményt formálni e kérdésekről óriási szakadékot teremthet két fiatal között.

A legnehezebb kérdés vallásos oldalról merülhet fel: nevezzük el talán "felvilágosodás"-nak, azaz, amikor hozzáér egy lányhoz, megcsókolja vagy szeretkezik vele, megtapasztalja, hogy ez az érzés esetlegesen nem is olyan rossz… Annak ellenére, hogy a közösségében ezt tiltják, ő egyre inkább belemerül. Félig-meddig marginálisan meg lehet említeni az emancipáció és a feminizmus szerepét is a párkapcsolatban, ami egy vallásos közegben közel sem olyan evidens, mint egy világi közegben.

A rabbi válasza (szerelem pro/kontra - Izrael)

A válaszadó rabbi Zálmán Melámed rabbi[7], a Bét Él jesiva alapítója és vezetője volt.

"Nem is értem egyáltalán miért folytatod ezt a kapcsolatot egy ilyen lánnyal? Ő nem a te párod, és ez a kapcsolat csak akadályoz téged abban, hogy valláshoz hű családot alapíts. A szerelmed a lány irányába, nem egészséges szerelem, és ha folytatod a kapcsolatot vele, ez nem válik javadra."

Nézzük meg és elemezzük a válasz üzeneteit!

Az evidenciákra nem lehet, és nem kell rákérdezni. Az evidencia maradjon továbbra is evidencia! A legfontosabb a hagyományőrző családalapítás, a rabbi nem azt mondja, hogy "beszéld le a lányt!", vagy "hozd el hozzám tanulni", hanem a rabbi gondolkodás és mérlegelés nélkül "leírja" a lányt.

Ha egy kapcsolatban bökkenő van, akkor az a kapcsolat nem az "égben köttetett" ("hakádos báruh hu mezavég zivugim" – azaz a Szent, áldott Ő, aki a házasságokat megköti).

A második kérdés, amit vizsgálni szeretnék, a diaszpórában, Costa Ricában játszódott 1992-ben.

Így hangzik a kérdés, amit a közösség rabbija tett fel az izraeli kollégáknak: "Egy zsidó származású asszony szeretne csatlakozni a közösségünkhöz, ám az élettörténete eléggé kacifántos. Volt egy zsidó házaspár, voltak gyermekeik is, ám az asszony egy helyi férfi szeretőjének státuszába került, később ennek következtében elvált a zsidó férjétől, és a szerető "kedvéért" az asszony katolizált is, majd feleségül is ment ehhez a férfihez. Született egy lányuk. Az évek múltával ez az asszony megözvegyült, és a most született lányával együtt vissza szeretne térni a zsidó gyökereihez, és szeretné, hogy lánya az ortodox zsidó iskolába járjon."

A legelső kérdéseink: "Miért? Miért? Miért?" Miért katolizál? Miért akar visszatérni? Miért akarja a szeretőtől származó gyermekét ortodox zsidóként nevelni? Persze ezek költői kérdések…Ám ezek a kérdések önmagunkhoz is szólnak, és ismét előkerül a kérdések kérdése: mik a vallásosság megingásához vezető okok?

Először vizsgáljuk meg az objektív történelmi tényezőket. A diaszpóra (szétszóratás a népek közé) ténye a zsidóság vallási gyengülését hozza. A népi izoláció miatt szinte nincs is lehetőség zsidó partnerkapcsolatra.

Érzelmi és erkölcsi tényezők

Asszimiláció. Hasonlóan, mint az objektív tényeknél, az asszimiláció és a világ népeinek erkölcsi normái mélyen megváltoztatták a zsidó erkölcsiséget. A zsidó törvénykódex, a 16. századi Cfátban és Krakkóban szerkesztett Sulhán Áruh még azt írja elő, hogy a ketubába, a zsidó házasságlevélbe mind a vőlegénynél, mind a menyasszonynál az apa nevét írják bele, utalván arra, hogy a zsidóság büszke arra, hogy az apa személye egyértelmű.

Csak a dekoráció kedvéért mellékelem ezt a képet, amin Dr. Edmund Winawer orosz katonatiszt látható feleségével Dora Horowitzcal, és két gyermekükkel: Karol-lal és Stefan-nal.

Milyen választ adhat erre a kérdésre egy rabbi?

A válaszadó Saul Jiszráeli rabbi által alapított Eretz Chemda jesiva vallási bírósága, (Bét Din)-je volt. (A válasz megtalálható a  kötetben, a 79. kérdés)

"Az asszonynak a micvákat újból magára kell vennie, és bét din előtt el kell mennie mikvébe, mint egy ’normális’ betérésnél. A lányának nem szabad semmilyen nehézséget támasztani, sőt könnyíteni kell számára, és így visszahívni a zsidó közösségbe, de a lány a későbbiekben nem mehet feleségül kohanitához, mert vegyes házasságból született.

Mik a válasz üzenetei?

A válasz egy – mondhatnók – klasszikus diaszpóra-válasz, ami a megengedés és a biztatás oldalán áll. Az üzenete egyértelmű: a zsidóságból nem lehet kitérni, az ideiglenes "eltévelyedés" vagy "megbotlás" gyógyítható.

A kiesett téglákat újra be lehet, sőt be kell építeni a falba, de úgy, hogy a többi alkotóelem ne sérüljön. A zsidó vallásos filozófia egyik alapelve, hogy mindenkiben ott van az isteni szikra, amit elő lehet, elő kell hozni. Ám ekkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy az első kérdésben lévő lánynál nem volt meg a szikra, miért olvastuk, hogy a rabbi lemondott róla? A kérdés persze sántít, hiszen a rabbi ott sem mondott le róla. Ám ott a rabbi más kérdést kapott, másra volt kíváncsi a kérdést feltevő fiatalember. Ha ott is meglett az a visszatérési igény, ami a Costa Rica-i hölgyben megvolt, akkor a rabbi minden lehetőséget megragadott volna, hogy tanítsa a lányt. Ám abban az esetben a kétségbeesett szerelmes (?) fiú kérdésére csak egy válasz lehetett: Ott, akkor és úgy: NE.

Összefoglalás:

A 21. század egyik legnagyobb zsidó problematikája a vallásos érzés és a hit megingása, és ezzel párhuzamosan a vallásgyakorlat gyengülése.

Az idő múlásával – tapasztalataim alapján is – ez sok esetben valamilyen hiátus érzését okozza. A zsidó ember egy jelzést bocsát ki, amikor a rabbihoz fordul kérdéssel. Ezzel akár önmagának is üzen, hogy nem egy pszichológussal, pszichiáterrel, vagy moderátorral, hanem az évezredes zsidó hagyomány ismerőjétől kér tanácsot.

A kérdező természetesen tudja, hogy a rabbi sokszor kíméletlen, hiszen itt nem lehet a gyógyszereket cserélgetni vagy kiváltani. Mindketten, a kérdező és a válaszadó is tudja, hogy nehéz zsidónak lenni és nehéz zsidónak maradni. Sokszor az érzelmeket alá kell rendelni a cél érdekében. Ezek egytől egyig fájdalmas döntések, de a túlélés reménye kecsegtet. A rabbi feladata pedig az, hogy ezekben az esetekben nem lehet kíméletlen. Nem zárhat be minden ajtót, hanem számára kötelesség párhuzamba állítani a hagyományhoz ragaszkodást és a modernitást. A modernkor rabbijai egyenes ágon kötődnek a Talmud és a Misna bölcseihez, és ahhoz a korhoz, amikor a farizeus (értsd: tisztátalantól eltávolodó) zsidóság lett a meghatározó irányvonal lett a judaizmuson belül.

Ettől a pillanattól kezdve a zsidóságot - rabbinikus zsidóságnak nevezzük, és ezek a bölcsek önmagukat szofrim-oknak, írástudóknak, vagy háhámoknak, bölcseknek nevezték, mert mindegyik tudta – a saját korszakában –, hogy az elmúlt évszázadokat, évezredeket, a jeruzsálemi Szentély lerombolásától, a diaszpóra kezdetétől, egészen a napjainkig csak úgy élhette túl az a zsidóság, hogy ezek a rabbijaik, nem csak értelmezték, hanem értették is a Tóra szavát.


 

[1] Írta: Rabbi Ephraim Oshry, Kiadja: Chábád Lubavics Alapítvány - ISBN 963 7533 389

[2] A zsidó élet minden részletét szabályzó törvénykönyv, amit Joszef Káró rabbi (Toledo, 1488 – Cfat, 1575) 1555-ben fejezett be és rá tíz évre publikálták 4 kötetben.

[3] http://www.yeshiva.org.il/ask/?id=32500

[4] Értsd nincs rajta se net, se sms funkció – ezeken a telefonokon is hekser van!

[5]  Értsd tartalmi szűrő van a neten

[6]  http://www.faceglat.com/en/

[7]  http://en.wikipedia.org/wiki/Zalman_Baruch_Melamed

Vissza a TUDOMÁNY-hoz