A Pécsről
indult Engel-famíliáról, a XIX. század elején
Pécsett született Engel Adolfról, gyermekeiről, unokáiról, déd- és
ükunokáiról, tehát ötödízigleni családtagjairól szól az alábbi írás.
Egy magyarországi születésű zsidó
ember és családtagjainak életét tekintem át, kik jelenleg az
Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Ausztriában,
Franciaországban, Izraelben, Kanadában, Németországban,
Olaszországban és egy kevesen Magyarországon éltek és élnek.
Egy magyarországi születésű zsidó
emberről és családtagjairól írok, kiknek egy része római
katolikussá, buddhistává, ateistává lett, és egy részük megmaradt
ősei hitén.
Egy magyarországi születésű zsidó
emberről írok, kinek családnevét, az "Engel" nevet a déd- és az
ükunokák viselik még szerte-széjjel a nagyvilágban, Magyarországon
azonban már nem élnek az e családból származó, "Engel" nevet
viselők.
Az "Engel" szó egy német szó (Der
Engel – hímnemű főnév) magyarul "angyal"-t jelent.
A görög, majd a latin nyelvből
kölcsönzött, német: Engel és a magyar: angyal szó
héberül:
ְ.
E héber szó egyszerűen csak követet, küldöttet jelent.
Az Örökkévaló nevének hozzátoldása, vagy a szövegösszefüggés által
kapja csak "angyal" jelentését a Tanahban, a Biblia
kereszténység/keresztyénség által Ó-szövetségnek nevezett részében,
például: Voltaképpen bármely emberből
lehetett angyal, ha Isten kiválasztotta és feladatot adott
neki.
Engel Adolf zsidóságát soha meg
nem tagadva, önnön erejéből, Istenben bízva lett egy szegény, árva
gyermekből Pécs városának egyik legtekintélyesebb polgárává,
virilistájává. Önerő és a töretlen hit Isten segítségében. E
kettősség határozta meg az Engel-dinasztia alapítójának sikeres
életét.
Takács István, Mecsekjánosi község római
katolikus papja, Engel Adolf egyik házmesterének fia, kit a zsidó
háziúr taníttatott katolikus papnak, írta 1899-ben: "Hősökről
regélnek a csaták krónikásai, emlék-szobrok ezrei hirdetik a múlt
nagy férfiainak dicsőségét, minden nemzet ünnepli nagy alakjait. –
De az utódok ezen hódolata tulajdonkép mit is magasztal? Nem
egyebet, mint a törhetetlen hős akaraterőt, mely nélkül nem tud
remekelni a szellem, s mely nélkül önfeláldozóan hatni a testi szerv
sem képes. Ez az elszánt akarat-erő képezi Jánosi Engel Adolf
legjellemzőbb tulajdonságát…"
Isten "munkálkodásáról" életének alakulásában
pedig ezt írta Engel Adolf az "Aus meinem Leben" című önéletrajzi
írásában,
gyermekeinek: "Visszatekintve életemre, Dávid királlyal
szólhatok: "A kő, amelyet az építők megvetének, szegletkővé lett.
I.ten akarta így.""
Lenkei Henrik,
Engel Adolf születésének 110. évfordulójára írt egy
családtörténet-félét, amelynek az utódokkal foglalkozó részét ekként
kezdi: "Ha Engel Adolf nem alapít családot és nem hagy hátra
utódokat, akkor is beírta volna nevét az ország és a magyar zsidóság
halhatatlanjainak könyvébe. (…) a Sors kegye megadta, hogy nem csak
műveiben, hanem gyermekeiben s leszármazottjaiban fennmaradjon
szelleme…"
Lássuk akkor a családalapítót,
Engel Adolfot. Saját maga által írt életrajzának
tanúsága szerint 1820. február 6-án, Pécsett született.
Apja: Engel Péter (héber neve: Peszáh),
a tolna megyei Bonyhádról került 1795-ben Pécsre (az ő Zrínyi utca
12. sz. alatti házának egyik szobája lesz a pécsi zsidóság első
zsinagógája 1843-ig[10]);
míg anyja: Süsskind Mária,
Frankfurt am Mainból jött Magyarországra, és került első férje révén
a Baranya megyei Németbólyba, majd megözvegyülése után, 1819-ben,
Pécsre, ahogyan akkoriban nevezték: Fünfkirchenbe.
A négy évesen apa nélkül maradt Adolf tizenegy évesen batyus
vándorkereskedő lett, apróságok (például: ceruzák, maga készítette
gyújtóeszközök) árusításából tartotta el magát a "magas, keszeg,
sápadt, okos csillogású, fekete szemű, könnyen zavarba jövő,
el-elpiruló, elérzékenyülő, mindenkihez alázatos tisztelettel
közeledő"[13]
német anyanyelvű fiúcska, ki önerőből tanult meg magyarul, franciául
és héberül. Összegyűjtött pénzéből különböző vállalkozásokba
kezdett: 16 évesen dohánnyal kereskedett, 18 évesen használt ruha-
és bútorboltot nyitott Pécsett. 1844-ben megnősült
(felesége: Justus Anna)
és házasságát bőséges gyermekáldás kísérte: 9 gyermeke
született. Gyermekei mellett felnevelte fiatalon meghalt öccse:
Engel Simon
öt gyermekét
is. A legfiatalabb árva fiú: Engel Miksa,
hasonlóan nagybátyjához, magyar nemességet kapott, 1895-ben,
"Cserkúti" predikátummal. A szintén a faiparban is tevékenykedő
közgazdász és ipari vállalkozó Engel Miksa volt többek között a
fiumei Credit Bank és a Fronciére Biztosító Társaság igazgatója,
részt vett a fiumei kikötő modernizálásában és megjelent egy héber
nyelvű verses kötete is.
Kevesen tudják, hogy az utasbiztosítást ő "találta ki". 1907. május
9-én az ő lakásán és kezdeményezésére alakult meg az Európai Árú és Podgyászbiztosító Részvénytársaság, a világ legelső utazási
biztosítója, a mai EUB (Európai Utazási Biztosító Zrt.) elődje. A
legenda (?) szerint 1905-ben, a luzerni pályaudvaron figyelt fel
arra, hogy milyen könnyen felgyulladhatnak a várakozó utasok peronon
álló bőröndjei a gőzmozdony szikrájától. Utánajárt és megtudta, hogy
az esetleges károkért a vasúttársaságok csak jelképes kártérítést
fizetnek. Ez adta neki az ötletet egy olyan biztosító társaság
létrehozására, amely az utazók poggyászára és baleseti káraira
vállal fedezetet. Így született meg Magyarországon az Európai Áru és
Podgyászbiztosító Rt., a világ legelső, erre szakosodott
biztosítója.
A legidősebb árva fiú: Engel Lipót,
fiatalon halt meg és négy árvát
hagyott hátra, róluk is nagybátyjuk gondoskodott.
Az Engel-família árváit felnevelő Engel Adolf írta feleségéről,
gyermekei és nevelt gyermekei anyjáról, ki az ő számára, az ő elvei
szerint az ideális feleség mintaképe volt: "Mindazon
asszonyi jó tulajdonságokkal rendelkezett, melyek Salamon király
mondásaiban dicsőíttetnek. Házias, polgári nevelést kapott (…)
regényeket soha nem olvasott. Istenfélően nevelte lányait, jó
háziasszonynak (ami az asszonyok valóságos szerepe és feladata a
világon), helyüket felismerőnek, megtalálónak a világban. La Martin
joggal nevezte a regényt az "élet ópiumának", hiszen a kelő nap
országainak népét az ópium élvezete, Európa lakóit pedig a
regényolvasás juttatja hamis önbecsüléshez, melynek előbb-utóbb
párbaj vagy öngyilkosság lesz a vége."
Engel Adolf 1848-ban nemzetőrnek jelentkezett,
szolgálta hazáját és a magyar szabadság ügyét. A szabadságharc
elbukott, Engel Adolf az üzleti életben egyre sikeresebb lett.
Dolgozott, gyarapodott és gazdaságilag az igazi áttörést a fa hozta
meg számára. 1853-ban indította be termény- és fakereskedő
vállalkozását, erdőket vásárolt, létesített gőzfűrészüzemet és
parkettagyárat. De faipari úttörő tevékenységei mellett létesített
sóraktárat, mész- és téglaégetőt, cementgyárat, uszodát, fürdőt
(Balokány-fürdő), gőz- és kádfürdőt, foglalkozott lucernamag
termesztéssel, juhtenyésztéssel, részt vett a Budapest – Pécs és a
Pécs – Barcs vasútvonal megépíttetésében és ő és fiai építtették meg
saját költségükön a Bakócza–Felső-Mindszent – Komló vasútvonalat
1896-97-ben. 1880-ban vásárolta meg Alfred Montenuovo
hercegtől a Jánosi-birtokot, ahol 1900-ra felépíttette a jelenleg is
még meglévő kastélyát.
Ő volt a dél-dunántúli faipar, majd élete alkonyán a komlói
kőszénbányászat megteremtője. Sokoldalú munkásságát az 1878-as
Párizsi Világkiállításon nagy aranyéremmel ismerték el és megkapta a
"Koronás arany érdemkereszt"
kitüntetést.
1886. március 29-én, I. Ferenc József a
közgazdasági élet terén szerzett érdemeiért "jánosi" predikátummal
magyar nemességet és címert adományozott Engel Adolfnak.
Nemesi címerébe az “assiduo labore" (szüntelenül
dolgozni/munkálkodni) mondatot íratta. Aktív tagja volt a Pécsi
Izraelita Hitközségnek, 1874-től annak elnöki tisztét[29]
is betöltötte. Ő volt az egyik kezdeményezője az impozáns, 1869-ben
felavatott pécsi nagyzsinagógának. Tagja volt Pécs szabad királyi
város közgyűlésének (törvényhatósági bizottság), több kulturális és
művészeti szervezetnek, például: a Mezőgazdasági Egyesületnek, a
Képzőművészetek Országos Egyesületének és a Pécsi Dalárda örökös
tiszteletbeli tagja is volt. Meghatározó szerepe volt a Komló
környéki kőszénvagyon feltárásában és művelésbe vonásában. 1895-ben
nyittatta meg az utónevét viselő Adolf-tárót, majd a Ganzler- és a
Szerencse-tárót. 1898-ban mélyíttette le Komló első függőleges
aknáját, amelyet felesége utónevéről Anna-aknának neveztek el.
Jánosi Engel Adolf Bécsben, 1903-ban hunyt el, mikor gyermekeinél
időzött. "Jánosi Engel Adolf stratégiai pozíciói birtokában –
tőke, föld- és erdőtulajdon, bányabirtokok, nagyszámú bérmunkás, jó
pénzügyi elgondolások és megvalósítás, a feldolgozási és
kereskedelmi kapcsolati kör bővítése következtében – a gazdasági
reprodukciós folyamatokban tágabb döntési kompetenciával
rendelkezhetett, mint mások. Jánosi Engel Adolf egyaránt betöltötte
a tőkéstulajdonos, a vállalkozó, a menedzser szerepkörét. Munkája
túlnőtt vállalatai szintjén. Befolyásolta számtalan bankár,
földbirtokos, települési önkormányzat, országos igazgatási szerv
kompetens rétegét is. Jánosi Engel Adolf személyében az a sajátos
vállalkozói típus jelent meg, akinek tevékenységét szaktudása
legitimálja, döntései individuális autonóm jellegűek, pozíciója nem
öröklődik és egy meritokratikus értékrend hordozója. Vállalkozói
tevékenységének kedveztek a társadalmi feltételek, a változó
gazdasági környezet kihívásai nem kényszerhelyzetekként, hanem új
alternatívákként és innovációként jutottak érvényre, megalapozva és
fejleszthetővé alakítva vállalkozásai körét. Volt azonban még egy
olyan vonása, amely máig érvényes példa lehetne a vállalkozók
számára. Ez pedig az, ha a "régi vállalkozói stílust" egy mondattal
akarjuk jellemezni, hogy egész gondolkodását és elképzeléseit,
valamennyi cselekedetét az élő ember öröme és bánata hatotta át.
Munkásaival való kapcsolata legendásan jó volt, üzletpolitikáját
gyakran a ma használatos "üzleti angyal" etikus fogalmához
kapcsolhatjuk. Alkalmazottai szociális ellátása, egyházakkal való
kapcsolata, mecénási volta személyiségének értékét erősítik. (…) A
kapitalizmust megelőző idők vezéreszméje még nem vesztette el
érvényét: ’omnium rerum mensura homo’ - minden dolog mértéke az
ember. Jánosi Engel Adolf vállalkozói magatartása ezt példázza a ma
számára. (…) A mecseki szénbányászat hagyományosan a Bányásznap és a
Borbála nap alkalmával emlékezik meg a komlói, ezzel a mecseki
szénbányászat egyik kiváló alapítójáról."[30]
Élete végén, német
nyelven írt önéletrajzáról
írták: "Az írásból egy eredményeire büszke, a szakadatlan
munkában hívő személyiség képe bontakozik ki, aki mindennél előbbre
tartotta a becsületes és tisztességes üzletkötést, és számos
alkotással járult hozzá szűkebb és tágabb környezete, a zsidó
hitközség és Pécs városának a gyarapításához."[32]
Dénes (Deutsch) Gizella
Engel Adolfról szóló szépirodalmi alkotását (Harminc ezüst) -amely
mindmáig kéziratban van- 2012-ben tervezi könyv formájában is
megjelentetni a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány.
Jánosi Engel Adolf emlékét őrzi
egy emléktábla felirata a pécsi zsinagóga falán; a pécsi Rákóczi út
54-es számú ház -Gyula fia egykori lakóházának- homlokzatán lévő
emléktábla[35];
valamint az elmúlt évtizedeket szerencsésen átvészelt[36]
és 1991-ben újra felállított mellszobra Komló városának főterén.
Halála után egy ideig Komló "legszebb utcája"
is az ő nevét viselte[37],
ma már József Attila az utca új névadója. Jelenleg a nem annyira
impozáns, de kétségkívül "stílusos": az Anna utcával párhuzamos,
majd azt keresztező, az Anna-aknához
vezető út viseli nevét.
Pécsett, 1910-ben utcát
neveztek el róla, ám ezt 1944 júliusában átnevezték, majd 1958-tól
ez az utca Goldmark Károlynak,
a világhírű zeneszerzőnek, a keszthelyi zsinagóga kántora fiának
nevét viseli. Komlón alakult meg 2007-ben a Jánosi Engel Adolf
Komlói Bányászati Gyűjteményért Közhasznú Alapítvány. 2008-tól
Komló Város Önkormányzat József Attila
Városi Könyvtár és Muzeális Gyűjteményben (Múzeum) egy
emléksarok őrzi emlékét.
A
Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
2001-ben Jánosi Engel Adolf díjat alapított Komló város
gazdasági fejlődését elősegítő munkásság megbecsülésére: "az egyes
gazdasági szervezetek érdekén túlmutató, a város gazdaságának
egészét szolgáló tevékenység elismerésére."[42]
Komló és Pécs városa tehát száz évvel Engel Adolf halála után eleven
emlékezetében tartja azt az embert, kinek létét (Komló) és XIX.
század végi gyarapodását (Pécs) köszönheti. Végrendeletében az
alábbiakat írta: "Sok gonddal szereztem Isten segedelmével
vagyonomat, remélem hogy ti mindnyájan életmódomat követni fogjátok,
és utódaitokat szintén becsületes, jámbor zsidókká fogjátok nevelni,
akkor a Mindenható benneteket meg fog áldani. Ámen"
Engel Adolf fiai:
Engel Lajos.
19 évesen, 1862-ben meghalt. A pécsi zsidó
temetőben van a sírja. Nem nősült meg, gyermekei nem voltak. Apja,
haláláig nem heverte ki elsőszülött fiának korai halálát, hiszen
végrendeletében meghagyta: "Fehérnemű szekrényemben találjátok
boldogult jámbor Lajos öcsétek imakönyvét, melyet síromba adjatok
velem."
Jánosi Engel József. 14 éves,
amikor megjelent egy írása Reményi Ede
pécsi koncertjéről a népszerű, nagy példányszámú bécsi Wanderer
újságban. 18 éves volt, mikor Richard Wagner "Das Judenthum in
der Musik" című röpiratára válaszul egy ellenröpiratot
írt, "rosszallva" Wagner zsidókkal szembeni elfogultságát. Wagner
zenei nagyságát viszont tisztelte, többször vendégeskedett is nála,
sőt elsőszülött fiának is a Richárd nevet adta. Jánosi Engel József
a zene nagy szerelmese volt, írt például egy zongoraművet
Deák Ferenc tiszteletére.
Hat évvel halála előtt, 1933-ban jelentette meg tanulmányát "Das
Antisemitentum in der Musik" címmel.
A szépirodalmat is művelte, négy zsidó témájú drámája
jelent meg Drezdában. Jánosi Engel József, ellentétben apjával, nem
a regények ellen "kelt ki", hanem a korabeli újságok ellen,
és támadta "a hírlapok szenzáció hajhászását s üzletszerű
igazságelferdítését."
Iván Szergejevics Turgenyevvel, az ismert orosz íróval, Karlsbadban
ismerkedett meg, több levelet is váltottak.
Az 1929-ben megjelent, nagy jelentőségű Zsidó lexikon
Elnöki Tanácsának a tagja volt. Schweitzer József "A Pécsi
Izraelita Hitközség története" című könyvében így ír Engel
Józsefről: "…tisztelet övezi Jánosi Engel Józsefet, akit a
millennium korában Baranya legtekintélyesebb zsidó személyiségeként
emlegetnek. A kor zsidó nagypolgárságának érdekes képviselője. Az
öröklött vagyont megtartja, sőt növeli is, de a gazdasági sikerek
nem jelentenek számára lelki kielégülést. Igazi szerelme az irodalom
és a zene."
"Szerelmei", az irodalom és a zene gyakorlása mellett, a magyar
királyi udvari tanácsosi címet kapott Jánosi Engel József, több mint
négy évtizeden át tagja volt Pécs város törvényhatóságának. 12 évig
elnöke volt a Pécsi Izraelita Hitközségnek és a X. Izraelita
Községkerületnek is. Ő volt az "Engel Adolf és fiai"
fakereskedés, tűzifa raktár, gőzfűrész és parkettagyár, valamint a
"gőz- zuhany- és kádfürdők" egyik cégvezetője 1911-ig, utána egyedül
(1917-ig), majd Richárd és Róbert fiaival együtt vezette azt
haláláig.
Felesége, a fiatalon, 30 évesen elhunyt Justus
Rózsa,
anyja első unokatestvére volt. Három gyermekük született: Richárd,
Róbert
és a mindössze öt évet élt Natália (Lilli).
Jánosi Engel Sándor. Császári és
királyi kereskedelmi tanácsos,
huszárhadnagy, nagyiparos, többek között a Lipót-rend
lovagkeresztjének és a Ferencz József-rend lovagkeresztjének
tulajdonosa. 1884-től Bécsben élt, ugyanis: "Sándor fiam számára
1884-ben vettem meg a Barawitzka parkettagyárat és épületasztalos
műhelyt Oberdöbling-Wienben - azóta oda is költözött -, melyet
vásárlóink megelégedettségére vezet, sőt a császári udvar számára is
dolgozik." -írta apja az önéletírásában.
Ő volt az "Engel Adolf és fiai" fakereskedés, tűzifa raktár,
gőzfűrész és parkettagyár, valamint "gőz- zuhany- és kádfürdők"
egyik cégvezetője 1889-ig. Főként a faiparban tevékenykedett, de
építőipari tevékenysége is számottevő, ő építtette fel például a
bécsi katonai lovaglóiskolát és a varasdi kaszárnya-épületeket.
Szakírói munkássága is jelentős, megírta két kötetben az "Ungarns
Holzindustrie und Holzhandel";
és három kötetben az "Österreichs Holzindustrie und Holzhandel"
című szakkönyveket. Szerteágazó gazdasági- és szakírói tevékenységei
mellett egyetemi magántanár (docens)
és alapító tagja volt például az Országos Erdészeti Egyesületnek.
Bécsben, először az apai ház (Döbling, Hofzeile 12) első emeletét
lakta, majd a Berggasse 27. szám alatt lakott, ebben az utcában élt
(Berggasse 19)
Sigmund Freud is, akinek családja baráti kapcsolatokat ápolt a
Jánosi Engel család több tagjával.
Felesége: Löwy Gabriella
volt. Gyermekeik: Károly (Karl),
István (Stefan)
és Alfréd János (Alfred Hans).
Jánosi Engel Gyula. Magyar királyi
udvari tanácsos, földbirtokos,
a Duna Gőzhajózási Társaság (Donau Dampfschiffahrts Gesellschaft)
pécsi szénbányáinak kereskedelmi igazgatója, a budapesti Gizella
Gőzmalom Rt. egyik tulajdonosa és felügyelő bizottsági tagja, a
Pesti Izraelita Hitközség befolyásos, vezető egyénisége volt. Ő volt
az "Engel Adolf és fiai" fakereskedés, tűzifa raktár, gőzfűrész és
parkettagyár, valamint "gőz- zuhany- és kádfürdők" másik cégvezetője
1889-1911 között.
Felesége, a szintén magyar nemesi címmel
rendelkező: Maróthi Fürst Lenke.
Gyermekei: Aurél,
Pál (Paul),
Miklós (Nicholas)
és Ilma.
Jánosi Engel Mór (Móricz). 1892-től
Bécsben élt apja házának második emeletén, majd Jánosi Engel Adolf
1903-ban bekövetkezett halála után ő örökölte a bécsi, Döbling
kerületben lévő házat (Hofzeile 12). Sikeres vállalkozó volt az
üzleti életben és a "szellemi életben" is. Költeményeket és
színműveket írt, újságokban publikált és a Bécsi Külkereskedelmi
Főiskolán tanított. Házában gyakori vendég volt Gustav Mahler, a
zeneszerző és karmester; Arnold Rosé hegedűművész és karnagy, Mahler
sógora; Bruno Walter karmester; a bécsi Burgtheater ismert színészei
és színésznői; Sigmund Freud lányai (Anna és Sophie), akik Engel Mór
Magda lányának osztálytársai voltak; Ludassy (Gans) Gyula és más
közismert bécsi személyiségek. Jó kapcsolatokat ápolt Henrik
Ibsennel, az ő páholyából együtt nézték a "Vadkacsa" bécsi
ősbemutatóját a Volkstheaterben.
Felesége, a 105 évet élt Klinger Mária
volt. Gyermekei: Frigyes (Friedrich),
Rudolf Péter (héber neve: Peszáh)
és Magda (Magdalena).
Engel Adolf lányai:
Jánosi Engel Helén. Férje: Stein Mór
(Móricz) volt. Helén fiatalon halt meg, négy árvát hagyott hátra:
Lajos, Oszkár,
Sándor
és Melánia (Melanie). Jánosi Engel Adolf végrendeletében róluk külön
megemlékezik.
Jánosi Engel Berta. Dr. Lóránt Lipótné.
Férje: Leopold Löwy, később: Lóránt Lipót. A Baján született férfiú
a török hadsereg katonaorvosa volt, majd Pécsre jőve Pécs városának,
később Baranya vármegyének a főorvosa lett és a Pécsi Izraelita
Hitközség elnöke volt. A pécsi Széchenyi tér sarkán álló, az
"oroszlánfejes" Zsolnay-kúttal szemközti épületet - amelyet apósa
építtetett, majd Berta lányának ajándékozott - még mindmáig
Lóránt-palotának nevezik. Három gyermekük született: Anna,
Márta
és Artúr.
Jánosi Engel Lujza Ludovika. Stern Mór
(Maurice Stern) felesége volt. Kettő gyermekük született: Norbert
és György.
Jánosi Engel Marianne. May Jakab (Jakob
May von Mayenau) felesége volt. Négy gyermekük született: Fritz,
Felix,
Hermann
és Marguerite.
Engel Adolf unokái közül:
Jánosi Engel Richárd. 1917-től apja:
Jánosi Engel József cégtulajdonossá tette a Münchenben mérnöki
diplomát szerzett fiát a családi vállalkozásban, amely ekkor
fakereskedésből, tűzifa raktárból, gőzfűrész és parkettagyárból
valamint gőzfürdőből állt. Jánosi Engel Richárd az I. világháborúban
katonatisztként szolgált. Zsidó mivolta miatt 1944-ben Mauthausenbe
deportálták, ahol még az évben meghalt. Nem nősült meg, gyermeke nem
volt.
Jánosi Engel Róbert. 1917-től apja:
Jánosi Engel József cégtulajdonossá tette a jogi egyetemet végzett
fiát a családi vállalkozásban, amely ekkor fakereskedésből, tűzifa
raktárból, gőzfűrész és parkettagyárból valamint gőzfürdőből állt.
Több pécsi pénzintézetnél, vállalatnál is igazgatótanácsi és
bírálóbizottsági tag volt. Irodalmi "munkálatokat" is végzett,
1914-ben publikálta "Báró Eötvös József és a magyar zsidóság emancipaciója: Eötvös születésének századik évfordulója alkalmából"
című könyvecskéjét.
Jánosi Engel Róbert is katonatisztként szolgált az I.
világháborúban, az orosz és a román fronton. Jánosi Engel Róbert
kétszer nősült, első felesége Krausz Marianna
volt, akitől 1915-ben elvált. Egy lányuk született: Rózsa.
Második felesége, a szintén magyar nemesi címmel rendelkező Erdősi
Baiersdorf Erna,
festő és szobrásznő volt. Gyermekük nem született. Jánosi Engel
Róbert feleségével és lányával együtt áttért a római katolikus
vallásra, sírja és lányának sírja is a pécsi Belvárosi templom (Gázi
Kászim Dzsámi – Széchenyi tér) földalatti kriptájában van.
Jánosi Engel Aurél. Jánosi Engel Gyula
fia volt. Az I. világháborúban huszártisztként szolgált, József
főherceg
adjutánsa volt, több kitüntetés birtokosa. Egy lánya született:
Marianne,
ki orvos volt Londonban.
Jánosi Engel Pál. Jánosi Engel Gyula fia
volt. Agrármérnöki oklevelet szerzett Halleban és a család
ócsárd-pázdányi birtokát igazgatta. Az I. világháborúban
huszártisztként szolgált, orosz fogságba esett és 3 és fél éves
hadifogság után térhetett csak haza. A zsidóüldözések idején, a
későbbiekben
"A világ (népek) igazai"
címmel kitüntetett Erőss Tibor bújtatta és mentette meg őt és
családját. A háború után az USA-ba vándorolt ki feleségével:
Ornstein Kittyvel,
fiával: Edgár Péterrel
és lányával: Clarisse-szal.
Jánosi Engel Miklós. Jánosi Engel Gyula
fia volt. Az I. világháborúban tisztként szolgált. Egyik gyermeke:
Sándor,
munkaszolgálatosként halt meg 1944-ben.
Jánosi Engel Ilma. Jánosi Engel Gyula
lánya volt. Férje: Robert May von Mayenau, cukorgyáros volt
Csehországban. 1939-ben sikerült Angliába emigrálniuk. Mindkét
gyermekük angol királyi hadsereg katonatisztjeként harcolt a II.
világháborúban. Az idősebb fiú: Philipp Hermann
a normandiai partraszállásnál hősi halált halt.
Jánosi Engel Frigyes. Jánosi Engel Mór
fia volt. Az I. világháborúban tisztként (hadnagy) szolgált.
Freiburgban és Bécsben tanult jogot és történelmet. Az 1938-as
"árjásításig" a bécsi családi parketta- és asztalos üzemet is
irányította, oktatási tevékenységei mellett. A bécsi Alma Mater Rudolphiná-n, tehát a Bécsi Egyetemen (Universität Wien) és a
római La Sapienza Egyetemen (Università degli Studi di Roma "La
Sapienza") tanított; majd Angliába emigrált és a Cambridge-i
Egyetemen (University of Cambridge) tanított. Innét az USA-ba
ment és előbb a baltimorei Johns Hopkins (Johns Hopkins
University) Egyetemen; majd a washingtoni Amerikai Katolikus
Egyetemen (Catholic University of America) tanított. 1959-ben
visszaköltözött Bécsbe és ismét a Bécsi Egyetem tanára lett. Sok
könyve, tanulmánya jelent meg németül és angolul, tekintély volt az
újkorral foglalkozó történészek között. A bécsi egyetem két
alkalommal (70. születésnapjára és a halála utáni évben, 1979-ben)
is tanulmánykötetekkel tisztelgett Friedrich Engel-Janosi előtt.
Járt Magyarországon is, a Magyar Tudományos Akadémia egy fogadást is
adott tiszteletére. Ő kezdeményezte a Habsburg Birodalom, majd
1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsai
jegyzőkönyveinek kiadását. Személyes ismeretséget ápolt Sigmund
Freuddal, Arnold Schönberggel, Habsburg Ottóval, Ezra Pounddal,
Hanna Arendttel, Bartók Bélával. Még római tartózkodása alatt, a
30-as évek végén áttért a római katolikus vallásra.
Jánosi Engel Rudolf Péter (héber neve:
Peszáh). Jánosi Engel Mór fia volt. Orvosi egyetemre járt,
egészségügyi osztagba sorozták be az I. világháborúban, de ő
frontszolgálatra kérte magát. A 23 éves hadnagy 2 és fél éves
frontszolgálat után az orosz harctéren, Kelet-Galíciában, 1917-ben
hősi halált halt. Utóneve: Péter, héber neve: Peszáh volt, ugyanúgy,
mint Jánosi Engel Adolf apjának: Engel Péternek. A nagyapa
végrendeleteiben
többször meg is jegyezte, hogy az ő apja nevét viseli "kedves"
unokája, ezért kitüntetően nagyobb vagyoni hányadot juttatott neki
az örökségből.
Engel Adolf dédunokái közül:
Jánosi Engel Rózsa. Stein Marcell felesége volt. Jánosi
Engel Róbert lánya, Jánosi Engel József unokája. 1956-ban férjével
együtt az USA-ba vándorolt, ahol a New-yorki Columbia Egyetem
(Columbia University) könyvtárában, a Közép-Európai Irodalom
részlegében jelentős munkát végzett. Ő kezdeményezte a "Hungarian and Austrian oral history
project"-et. Az
ő érdeme, hogy Bartók Béla mellszobrát felállították a Columbia
Egyetemen.
Jánosi Engel Clarisse. Jánosi
Engel Pál lánya, Jánosi Engel Gyula unokája. A család USA-ba
érkezése után feleségül ment Henry Arnholdhoz, aki a New-yorki
Arnhold & S. Bleichroeder Bank tulajdonos elnöke volt. (E banknál
dolgozott például Soros György is 1963-73 között.)
Jánosi Engel Edgár Péter. Jánosi Engel
Pál fia, Jánosi Engel Gyula unokája. Ő az utolsó "Jánosi Engel", ki
még Pécsett született.
Több egyetem is díszdoktorává fogadta, például az akkori Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem is. Az Orosz Tudományos Akadémia
tiszteletbeli doktora. A Michigani Egyetemen (University of
Michigan) együtt dolgozott a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Lawrence
Kleinnel.
Az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején ő szervezte, irányította
az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem oktatóinak
amerikai egyetemeken való továbbképzését. 1990-től 6 éven át ő volt
az IIASA (International Institute for Applied Systems Analysis -
Nemzetközi Rendszerelemzési Intézet) vezérigazgatója. Több
magas amerikai és osztrák kitüntetés birtokosa, számos könyve és
tanulmánya jelent meg, szaktekintély a gazdasági statisztikában és a
közgazdaságtudományban.
Moskovits István. Lórant Lipótné Jánosi
Engel Berta unokája. 1930-tól Rómában élt, ahová Kállay Miklós,
akkori mezőgazdasági miniszter delegálta a Nemzetközi Mezőgazdasági
Hivatalhoz, a FAO (Food and Agriculture Organization of the
United Nations - Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet)
elődjéhez. Az Európai
Állattenyésztők Szövetsége (European
Association for Animal Production) alapító tagja, a FAO
tisztségviselője és a Máltai Köztársaság állandó képviselője volt
Rómában, a FAO-nál. Közismert szakember és nemzetközi tekintély volt
az állattenyésztés kérdéseiben.
Ürögdi György.
Eredetileg: Moskovits György. Lórant Lipótné Jánosi Engel Berta
unokája. Történész volt, a történelemtudományok kandidátusa.
Freiburgban, Münchenben és Bernben tanult ahol közgazdaságból, majd
a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen ókori történelemből szerzett
doktori oklevelet. Különféle bankoknál dolgozott fiatal korában,
majd 1948-49-ben a Miniszterelnökség Országos Könyvhivatalának volt
az osztályvezetője; ezt követően 1949-52-ben a Népművelési
Minisztériumban; majd 1953-58-ban a Képzőművészeti Főiskolán volt
csoportvezető. 1958-65 között, nyugdíjazásáig, az Aquincumi Múzeum
és a Budapesti Történeti Múzeum római kori csoportjának a vezetője
volt. Német és magyar nyelven; illetve fordításban sok könyve jelent
meg, főként a római korral foglalkozott.
Fischer Leopold.
A világon közismertebb nevén: Swami Agehananda Bharati. Jánosi Engel
Marianne unokájának, Margueritenek
és Hans Fischernek, egy nyugalmazott katonatisztnek (százados) a
fia. Nemzetközi ismertségű szociál-antropológus és indológus volt.
1951-ben, mikor a buddhista vallásra tért át, változtatta meg nevét.
A II. világháború alatt a német hadseregben szolgált és a "Szabad
India Légió" tagja volt, amely Indiában az angolok ellen harcolt. Ő
nem harcolt, őt nyelvtudása miatt sorozták be ebbe az ejtőernyős
századba. A háború és a bécsi egyetemi tanulmányai után ismét
Indiába ment, hindu koldusként 1.500 kilométert gyalogolt, majd egy
buddhista kolostorban lett szerzetes. A buddhizmus tanait tanította
Delhiben, Bangkokban, Tokióban, Kiotóban, Wahingtonban, majd 30 éven
át az USA-ban, a Szirakúza Egyetemen (Syracuse University).
15 európai és indiai nyelvet beszélt, de főként angolul írta sokat
hivatkozott írásait, könyveit. Nagy tekintélynek örvendő író, tudós
és tanár volt, sok kitüntetéssel és tudományos társasági tagsággal
rendelkezett.
Engel Adolf ükunokái közül:
Stein Anna Mária.
Jánosi Engel Rózsa lánya, Jánosi Engel Róbert unokája. Párizsban élő
festő- és szobrászművész. Budapesten, a Margithíd pesti hídfőjénél,
a Jászai Mari téren áll
az "Égbekiáltó" címet viselő emlékműve a nyilasok által a
Dunába lőtt áldozatok emlékére.
Írásom elején az Engel-angyal szóval
kapcsolatosan írtam: "Voltaképpen bármely emberből lehetett
angyal, ha Isten kiválasztotta és feladatot adott neki."
A XIX. század elején Pécsett született Engel Adolf, az "angyal"
családnevet viselte. Utódai: a későbbi "Engelek" folyamatosan munkálkodtak és
munkálkodnak mindmáig, létrehozva egyet s’ mást. Egy darabig
Magyarországon, majd egyesek önszántukból, egyesek kényszeríttetve,
az apa-nagyapa-dédapa-ükapa szülőhelyétől távol. Egyesek megmaradva
zsidónak, és egyesek vallást változtatva.
Az Engel-család, ez a napjainkra már
több generációt számláló, valamikori zsidó család Pécsről indult.
Egyes tagjai felemelkedtek, naggyá lettek, élték és élik sorsukat,
hasonlóan, mint oly sok magyar-zsidó család szerte-széjjel a
nagyvilágban. A nagyvilágban és nem itt, nem Magyarországon.
Az "Engelek", az "angyalok"
elrepültek…
Die Marranen.
Tragödie in fünf Aufzügen und einem Vorspiele. Dresden,
1900.
Im Beichtstuhl.
Trauerspiel in zwei Abtheilungen. Dresden, 1903.
Der Kabbalist.
Trauerspiel in drei Aufzügen. Dresden, 1909.
|