Marsó Judit:
A család egykor és ma
A születésszabályozás etikai, gazdasági és társadalmi kérdései

  

Isten azt mondta: "szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok..." (I.Móz.1,28) Beszélhetünk-e emellett a parancs mellett születésszabályozásról, fogamzásgátlásról?  Vajon mit mérlegel a ma embere, ha a születésszabályozásra, családtervezésre gondol? A legtöbb esetben azt tapasztalom, hogy a mai ember egyre inkább függetleníteni akarja magát az Örökkévaló Istentől. Isten ne szóljon bele, hogy neki mi a jó és mi a rossz. Pedig a meg nem született élet már az Örökkévaló előtt is ismeretes személyiség: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek" - mondta Jeremiás könyvében az Úr (Jer.1,4). Azt hiszem ebből is látszik, hogy az életet csak az veheti el, csak annak van joga elvenni, aki adta, hisz az élet egyszeri és megismételhetetlen. De szabályozhatom-e, hogy legyen-e vagy sem, illetve hány gyermekem legyen, és mikor szülessenek?

A születésszabályozás problémaköre rendkívül összetett: az egyént, a családot és a társadalmat egyaránt érintő kérdés, melynek számos gazdasági, szociális, alkotmányos, jogi, vallási és erkölcsi vonatkozása van. Éppen ezért a problémakör vizsgálata, valamint a lehetséges megoldások kimunkálása átfogó jellegű megközelítés révén végezhető el.

A születésszabályozás, más szóval a "családtervezés", a születendő gyermekek számának önkéntes korlátozása. Eszköze lehet a fogamzásgátlás, a nemi önmegtartóztatás, a sebészi sterilizáció (az ondó - ill. a petevezetékek lekötése), a művi terhesség-megszakítás.

A nem-kívánt terhesség megszakítását a személyes (családtervezés), ill. az orvosilag indokolt eseteken kívül társadalmi szempontok is motiválhatják, pl. a népesség számának túl gyors növekedése (népességrobbanás). Számos országban állami intézkedéseket hoznak a születések számának csökkentésére. Kínában például a házasságkötést 25 éves kor felett javasolják, és csak egy gyermek nevelését támogatják. Európában és az USA-ban a születésszabályozás jogi tilalma helyett a fogamzásgátlást megengedő törvényeket alkalmazzák. A legtöbb nyugati országban a művi abortuszt törvényhozási úton vagy a bíróságok jogértelmezésével legalizálták, de szinte mindenütt vannak korlátozások. [1]

Van egy régi mondás: "A nők két dolog miatt hajlandók még a pokolba is elmenni, egyrészt, hogy ne legyen gyermekük, amikor nem akarják, másrészt, hogy legyen gyermekük, amikor akarják."

Mielőtt a nők jogi, majd társadalmi egyenrangúságának kivívása megtörtént volna, a nő sorsáról az apa, majd a férje döntött. A gyermek a férj családjához tartozott, így a férfi magáénak tekintette leszármazottait. Éppen az apasági örökösödés miatt vált társadalmi igénnyé a nők szüzessége és házassági hűsége, melyet törvénykönyvekben rögzítettek. A született gyermekek száma sok esetben elérte a tízet, vagy annál többet is. Amíg az elmúlt századokban a nők házasságuk időtartamának csaknem 60%-át az anyai feladatok ellátására fordították, ez napjainkban már csak 7% körül van.[2] Amíg kb. a 20. század közepéig hazánkban úgy tartották, négy gyermek az ideális: a család adjon egy gyermeket a hazának, egyet az Istennek, és kettőt a szülők reprodukciójának. Ma ez teljesen megváltozott. Kevesen vallják, hogy hazafiságuk miatt vállalnak 3-4 gyermeket.

A születésszabályozáson belül két nagyobb kategóriát különböztetünk meg:

a) a megtermékenyülés gátlása - fogamzásgátlás, mely lehet természetes, mesterséges és aboratív. Az aboratív fogamzásgátlás igazából nem fogamzásgátlás, hiszen nem gátolja a fogamzást, hanem az esetlegesen megtermékenyült pete további fejlődését megakadályozza, pl. spirálok, abortusz tabletta (pl.: RU-486). Itt meg kell említenem az abortuszt is, mint negatív fogamzásgátlást. Hiszen az abortusz lehetetlenné teszi az életet, pusztít. 

b) megtermékenyülés lehetővé tétele, mesterséges megtermékenyítés: mely, lehet házastárs ivarsejtjeivel, vagy adományozott ivarsejttel, a petesejt megtermékenyülése a női szervezetben, valamint testen kívüli (üvegben) megtermékenyítés. A petesejt megtermékenyítése nem az anyagi szervezetben történik, hanem laboratóriumi környezetben, és az így megtermékenyített petesejt, a zigóta, ill. az embrió kerül beültetésre. [3]

A születésszabályozás, családtervezés nem dicsekedhet évszázados múlttal. Az imént ismertetett módszerek közül a legtöbb a mi saját korunk terméke. A magzatelhajtás gyakorlata, az abortuszkérdés azonban már ősidőktől ismeretes.

A Biblia nem tesz említést az abortuszról, de arról igen, amikor valaki önző módon vonja ki magát az utód nemzés kötelessége alól: "Júda mondta Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, és támassz utódot a bátyádnak! De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. De az Úr rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte." (I. Mózes 38.8-10.)

A Hippokratészi esküben azonban konkrétan ott áll: "Asszonynak nem adok pesszáriumot, hogy abortuszt okozzon." Platón a már megszületett csecsemő megölését is megengedhetőnek tartotta. Arisztotelész pedig különbséget tett törvényes és törvénytelen magzatelhajtás között. A szellemi lélek férfiembriónál 40, nőinél 80 napos korban alakul ki. Tehát az ez előtt végzett magzatelhajtás nem emberölés. A sztoikus etika ellenzi ugyan az abortuszt, de úgy tartotta, hogy a "gyermek a születésig anyjának egy része, nevezetesen a zsigereiéié."[4]

Rómában a Tizenkét táblás törvények (I.e. 450 körül) megengedték az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy bármilyen nemű fogyatékosan született gyermek megölését.

A Misna egyik traktátusa, az Oholot (7:6) szerint amennyiben az anya életveszélyes állapotba kerül, magzata feláldozható életének megmentése érdekében.

Az Új Tajgetosz ma az anyaméhben van. A Korai keresztyén írók három fontos teológiai álláspontot fejeznek ki:

1.A magzat Isten teremtése

2.Az abortusz gyilkosságág

3.Isten, büntetéssel sújtja azokat, kik azt elkövetik. [5]

A Bibliáiában a hatodik parancsolat: "Ne ölj", mely az élet és az ember iránti felelősséget teszi kötelességünkké. Annyi terhet vegyünk magunkra, amennyinek elhordozásához elég lelki és testi erőt kaptunk. Nem kell utódot világra hozni, ha nem tudjuk biztosítani az emberhez méltó életet. Persze még nagyobb bűn önzésből, kényelemszeretetből vagy kishitűségből nem vállalni annyi terhet, amihez pedig erőt kapott az ember. A meg nem született életet úgy kell védenünk, mint emberi életet! Amikor elhajtásra kerül egy magzat vagy embrió, akkor a Teremtő Isten által ajándékozott életet oltanak ki.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a méhük az övék, és nincs helye ott egy újabb életnek. Az abortusz nemcsak etikai, jogi, hanem szociális, eugenetikus, pszichiátriai indikáció, mely éppen olyan felháborító, mint akik mondják: a magzatelhajtás gyilkosság! Ezek a kijelentések nem csak a kölcsönös megértés lehetőségét zárják ki, hanem az etikai tisztázódást is. A teológiai etikának nyitott és kötelező érvényű magatartást kell biztosítani.

A terhesség-megszakítás és a mesterséges megtermékenyítés jelentős etikai problémák forrása. A születésszabályozás könnyű elérhetősége folytán megnövekedett a nemi erkölcstelenség. Etikai értelemben véve az abortusz abszolút orvosi javallatát az a választás jelenti, amikor orvos és beteg azzal a kérdéssel szembesül, hogy vagy együtt pusztul el anya és magzata, vagy az anya megmenthető, de csak olyan beavatkozással, mely a magzat életébe kerül.  Ezeknek a módszereknek az alkalmazása csökkentheti a nemi betegségek és/vagy a terhesség kockázatát a házasságon kívüli nemi élet során. Ennek ellenére a házasságon kívüli nemi élet káros és erkölcstelen a vallások megítélése szerint. [6]

Már a huszadik század második felében jelezték független gondolkodású, a nemzet jövőjéért aggódó írók, hogy ha fennmarad a gyermekes családok számára nagyon hátrányos jövedelemelosztási és lakáspolitika, akkor a lakosság fogyásával párhuzamosan elkerülhetetlenül szembe kell nézni a nyugdíjkorhatár kényszerű megnövelésével - hiszen a matematika törvényei egyértelműek: "az egy keresőre jutó eltartottak száma túl fogja lépni az elviselhető szintet (…)"Az elöregedés elsődleges hatására a népesség kormegoszlása jelentős mértékben átalakul, a gazdaságilag aktív népesség csökken, a munkaerő-kínálat zsugorodik. A másodlagos hatás az egyre nagyobb lélekszámú eltartott népesség miatt alakul ki, s ez növekvő összegeket igényel a nyugdíj és az egészségügy finanszírozására, ami az adók növekedését vonja maga után." Egymagában a nyugdíjkorhatár növelése nem a kitörés vállalása, hanem épp a gondok elfedése, a kedvezőtlen és visszafordíthatatlan demográfiai folyamatok újabb néhány évre történő elkendőzése."[7]    

Kovács Judit tanulmányában olvasható "1950-ben Magyarországon még feleannyi volt az idős ember, mint gyermekkorú…, ma már az öregek négy százalékkal többen vannak."[8]

Ha nincs elég adófizető dolgozó, akkor nem lesz mód a továbbiakban a korábbinak megfelelő nyugdíjakat, orvosi ellátást nyújtani, valamint ingyen utaztatni.

Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Láthatjuk, hogy a drasztikus magyar népességfogyást a magas halálozási mutatók és a kivándorlás mellett elsősorban szintén a születések csökkenése okozza.

Nyíregyházán élek, s látom, hogy évről évre iskolákat kellett bezárni, pedig Magyarország világviszonylatban élen jár a gyerekek értékét tekintve. Nálunk gondolják a legtöbben, hogy gyerek nélkül nem élet az élet, ehhez képest a legrosszabbak között vagyunk a születések számát illetően. (A napokban hallottam a rádióban, hogy minden 5 éven aluli 4 gyermekből, egy roma. Tehát a roma népességnél gyakran hallani: annyit szülnek, amennyit az Isten ád.)

Czeizel Endre szerint a gyermeknemzésnek van egy egyedülálló adománya, ez a biológiai halhatatlanság. Azt mondja, akinek gyermeke van, az nem élt hiába, az nyomott hagyott a világban. Sőt gyermekeiben tovább él, mivel az utódok sejtjeiben ott van mindkét szülő 23-23 kromoszómája és génállományuknak fele. A gének pedig az örökletes tervrajzot jelentik, amely a gyermek élete során a külső körülményektől befolyásolva, megvalósul. Ebben a helyzetben a szülők szerepe igen csak meghatározó, mivel átadhatják utódaiknak a megszerzett tudásukat, tapasztalataikat, szokásukat és szeretetüket. [9]

A házasságot a legjobb kapcsolati formának tartjuk, mégsem köttetnek Isten szövetsége általi házasságok, és addig várnak a hölgyek a szüléssel, amikor már nem tudnak szülni, vagy már nem valószínű, hogy a születendő gyermek egészséges lesz, pedig mindenki egészséges gyermeket szeretne. Az a társadalom életképes, amelynek tagjai az élet átörökítését is célul tűzte ki, legalább olyan mértékben, hogy a népesség számbelileg fennmaradjon, sőt némi szaporodás is jöjjön létre. Az a népesség, amely önmagát reprodukálni akarja, ott átlagosan egy nőnek 2,3 gyereket kell szülnie.

Ez a szám megfelel a termékenységi arányszámnak, ami azt jelenti, hogy egy nő átlagosan hány gyermekkel fejezné be termékenységét, ha olyan gyakorisággal szülne, mint az adott évben szülő 15-49 éves nők tették. Ha az arányszám nagyobb, akkor a nemzet népesedése növekszik, ha alacsonyabb, akkor a nemzet elöregedik és lassan kihal. Magyarország népesedési kérdésköre sorsproblémává nőtt, éppen ezért megoldást kell keresni arra, hogy a család igenis nagy érték. Egy jó család véd, és biztonságot ad. A családnak szüksége van tartós munkaviszonyra, tudásának, képességének megfelelő munkára, lakásra, kiszámíthatóságra.

Interjúkat készítettem húsz és negyven év közötti értelmiségi körből való fiatalokkal, akiktől kifogások felsorakoztatását hallottam, hogy miért nem jöhet a gyerek, ill. mi mindent elkövetnek azért, hogy végre megszűnjön a magányos életük.

Az értelmiségi réteg 30-45 éves korosztálya vallja, elég az egy gyermek, mert családi házat építettek melyre magas a havi lakástörlesztői összeg, és még az autót is lízingelik, vagy a vállalkozásuk nem engedi a kiesést. Az egy gyermek nevelése is sok időt vesz el, igen költségesek a nyelvi különórák, a fejlesztő foglalkozások: tánc, zene, sport. Szeretnék, ha gyermekük főiskolát, egyetemet végezne, amit szerintük most kell megalapozni. Ha most egy újabb gyermeket vállalnának, akkor nem tudnának dolgozni, a gyes összege nagyon alacsony, ami miatt csökkenne az eddig megszokott életkörülményük, amitől nem kívánnak megválni.

Erika "Mi lenne azokkal a könyvekkel, amiket éjjelente olvasok. Nem hiszem, hogy képes lennék újra babázni, naponta a gyerekkel tanulni."

A húszon, harminc évesek szlogenje: Valósítsd meg önmagad!

Andrea 32 éves, aki örökölt egy lakást, a Nyíregyházi Főiskolán pszichológiát tanít, s emellett egyik Szakiskola iskolapszichológusa, szakvizsgázni készül. Párjának, aki orvos kb.400 km. távolságban kellett munkát vállalnia, mivel a helyi kórház nem vállalta be a szakvizsga tandíját. Lassan eltelik egy év, de vajon így különélve túlélik-e a fennmaradó 3 év különélést, mivel egyik sem hajlandó lemondani a másikért? Andrea gyakorlatot szeretne, ez pedig éveket jelent.

Hédi 35 éves, fogorvos, Hollandiában dolgozik általában 4 hónapig, aztán itthon van, és többször is világkörüli utazáson vesz részt. Azt vallja: egy élete van, ezért azt tesz, ami számára a legjobb.

Kata és Magdi 24 évesek, érettségi után felsőfokú szakképesítést szereztek azért, hogy beszámítsák az egyetemi felvételi ponthoz a végzettséget igazoló bizonyítványt. Most másodéves főiskolai hallgatók. A diploma megszerzése után mesterképzésre kívánnak menni. Első az egzisztencia- mondják. Ha Magyarországon nem tudnának elhelyezkedni, akkor külföldön próbálkoznak majd. Azt vallják: haza ott van, ahol a megélhetés!

Fiatalemberek egy csoportja, akik 20-24 évesek, vidékiek. Első dolguk egy autóvásárlás, mert szerintük csak így lehet udvarolni lányoknak. Ha megtalálják az igazi szerelmet, akkor nagy valószínűséggel megnősülnek. Mindenképp lakást szeretnének vásárolni, és nem albérletet fizetni, mert az csak elviszi a pénzt, viszont, ha lakástörlesztő hitelt vesznek fel, egyszer az övék lesz, amit majd gyermekeik örökölnek. Arra a kérdésemre, hogy abortuszt el tudnak-e képzelni, ha korábban érkezne a baba, mint ahogyan terveznék, azt teljesen elutasítják, szerintük a gyermek Isten ajándéka, amit mindenképp vállalniuk kell.

Városi 30-39 éves férfiak ekként folytatták:  "Nem kell a házasság, és szerelmesnek lenni sem szabad. A legjobb a szingli élet, így senki nem szól bele, hogy mikor mit csinál az ember. A lakásvásárlás sem jó ötlet, mert helyhez köt. Nem kell gyökeret ereszteni. Nőt mindig lehet szerezni, amikor csak akar az ember. Ha itt megszűnne az állásom, akkor csomagolok, és odébb állok, és ott veszek ki lakást. Ha majd úgy érzem, jól jönne egy kisgyerek, akkor talán egy élettársi kapcsolatot vállalok."

Laci 16 éves, középiskolás, kollégista, "Nem tudok kijönni a szüleimmel, már kicsi korom óta azzal őrjítettek a társaim, hogy ők a nagyszülei. Aztán mindentől féltettek, míg a többiek kinn játszhattak, nekem mennem kellett, mert a szüleim nem akartak játszani velem. Azt hiszem, zavarta őket is a nagy korkülönbség. Apám 65, anya 58 éves."

Egy 36-38 év közötti hölgy elpanaszolta, hogy hosszú éveken keresztül volt egy jól működő kapcsolata, de a párja, aki orvos, egyik napon úgy döntött, hogy nélküle megy Angliába. Megszakadt a kapcsolat, gyermek nem született. Most neten keresztül próbál ismerkedni, de attól fél, hogy akár beleszaladhat a gyermek miatt egy olyan kapcsolatba, ami aztán nem fog jól működni, és akkor egyedül kellesz felnevelnie gyermekét. Véleménye szerint Magyarországon két kereső a modell, ezért az a család fejlődik, ahol mindketten dolgoznak. Egyedül nevelni gyermeket nagyon nehéz, hiszen nem lehet egyszerre szerető anya és szigorú apa is. Általában az egyszülős gyerekek, ill. akit elhanyagolnak, szoktak rossz társaságba kerülni, narkózni, ami viszont pokollá teheti egy anya életét.

Batári Ferencné Ágnessel, a Nyíregyháza, Bencs Szakiskola- Általános Iskola igazgatóhelyettesével beszélgettem, több tanulójuk is már szülőlő. Tanulóik közül igen sokan kapják a hátrányos helyzetű megjelölést. Ez azokra értelmezhető, akik szegények, illetve alacsony szocio-ökonómiai státusszal jellemezhető társadalmi réteghez tartoznak. Esetükben a különbséget nem a kultúra, hanem a szegénység és annak következményei jelentik. Vannak családok, ahol a szülők nem tudják fizetni a társadalombiztosítást, így rendszeres orvosi és fogászati ellátásban nem részesülnek. Ennek következtében a kezeletlen egészségügyi problémák krónikussá válnak. A család fogyasztási szerkezete egyoldalú, azaz a kevéske jövedelmet teljes egészében élelmiszervásárlásra kénytelenek fordítani. Nem ritka, hogy egyes családok nem tudják fizetni az iskolai gyermekélelmeztetés költségeit, sőt otthoni élelmezésre sem telik, így a tanuló az iskolában és otthon egyaránt éhezik. Ugyancsak az alacsony jövedelem az oka annak, hogy ezek a családok, rossz, egészségtelen körülmények között laknak, s mivel a jövedelmüket felélik, a jobb körülmények közé kerülés kilátástalan számukra. Ezekben a családokban a szülők sokszor a legelemibb nevelési ismeretekkel sem rendelkeznek. A család életvitele-minthogy egyik napról a másikra élnek, - nélkülözi a tervszerűséget. A gyermekek nem kapnak kellő figyelmet, szeretetet. A szülők primitív nyelven beszélnek, kognitív fejlettségük sokszor nem haladja meg a művelet előtti szintet. Ezek a gyermekek nem részesülnek olyan tapasztalatokban, élményekben, amelyek a középosztálybeli szülők számára természetesek. Utóbbiakat a szülők maguk is tanítják, megfelelő nyelven beszélnek hozzájuk, válaszolnak a kérdéseikre, kirándulni, üdülni viszik őket, könyveket, didaktikus játékokat vásárolnak nekik, a jó tanulmányi előmenetelt az életben való boldogulás zálogának tekintik, egyszóval biztosítják azokat az ismereteket és élményeket, amelyek megkönnyítik az iskolai tanulást. A hátrányos helyzetű tanulóknak a pályaválasztása is igénytelen. Aki kudarcok sorozatát élte át az iskolában, nemigen kívánkozik egy nagyobb követelményeket támasztó intézménybe. A szülők sem biztatják erre, sokkal inkább azt akarják, hogy mielőbb keresőképes legyen. Az ilyen fiatalok iskolázatlanul vállalnak munkát, fiatalon házasodnak, és így újratermelődik a hátrányos helyzet. A középosztályhoz tartozó szülők viszont tisztában vannak azzal, hogy egy piacgazdaságra, versenyre épülő társadalomban a jó állásnak minimális feltétele a diploma, és ennek tudatában egyengetik a gyermekük útját. A rosszul tanuló és alacsony igényszintű hátrányos helyzetű serdülő/fiatal nagyobb valószínűséggel él át szerepbizonytalanságot, mint aki gond nélkül halad, és komoly tervei vannak. Súlyosbítja a helyzetet, ha ráadásul valamely kisebbségi csoport tagja. Amennyiben nem talál munkát magának, az amúgy is alacsony önértékelés talaján negatív identitás alakulhat ki.

Évente többen keresnek meg amiatt, hogy templomi esküvőt szeretnének, és azt szeretnék, ha a szertartást én végezném. Időnként meglepődöm a házasságról alkotott véleményükön, amikor szembesülök azzal, hogy nem szövetségre akarják építeni a házasságukat, hanem szerződésre. A visszavonhatatlan, élethosszra vonatkozó ígéret, a másik fél melletti elkötelezettség helyett, feltételekhez próbálják kötni, mely nem a házasság stabilitását erősítené, hanem a válás bonyodalomtól való mentességet szolgálná.

Ma a négy leggyakrabban használt szó a társadalmunkban ez: én, enyém, engem, nekem. Az érdekek harca pedig óhatatlanul válsághoz vezet. Pedig az értékrend közvetítésének elsődleges helye a család. Napjainkban különleges értéket kapott a függetlenség, az egyenlőség, a verseny, a siker, az önmegvalósítás, így fontosabbak lettek a rövidtávra szóló kapcsolati formák, mint elődeinknél a hosszútávra szóló, holtomiglan kapcsolat. Ennek következménye, hogy a család szintén válságon megy keresztül. A válások száma évről évre magasabb, mint a házasságok száma, és a még működő, de egyáltalán nem ideális házasságok száma is magas, ezért nincs jó példa a fiatalok előtt. Kevésbé ismerik az adott szó jelentőségét, a felelősségvállalást, a tisztességet, megbízhatóságot, mint attitűdöt.

Az értelmiségi körben a házaspárok általában anyagi helyzetükből, továbbá a jövőre vonatkozó perspektíváikból, valamint a társadalmi közhangulatból kiindulva döntenek gyermekszámukról. Ha jövedelmüket az igényeikhez képest alacsonynak ítélik meg, ha jövőképük borúlátó, és ha a társadalom a fejlődés helyett a megőrzésre törekszik, akkor a párok meggondolják, hogy vállalnak-e gyermeket. Döntésüknél úgy beszélnek, mint amikor valamely tartós fogyasztási eszköz megvásárlásáról határoznának. Szembe állítják a bevételt a gyermeknevelés költségeivel, miközben az érzelmeket kifelejtik, mit jelenthet egy gyermek az életükben.Azok a házaspárok vállalkoznak több gyermekre, akiknek anyagi helyzetük viszonylag jó, és javulásra számítanak.


[1] Magyar Nagylexikon, 17. kötet, Budapest, 2003.p.68.

[2] Czeizel Endre: Felkészülés a családi életre. Budapest, 1998...25. (Corvina Kiadó KFT.) 

[3] J. Douma: Házasság, válás, abortusz. Fordította Czanik Péter. Budapest, 1998. (Iránytű), 105-106.

[4] I.m. 214.

[5]  Szűcs Ferenc: Teológiai etika, Budapest, 1993.225. (Református Zsinati Iroda)

[6] Ferenc Antal: A bioetika alapjai, Budapest, 2001. 130-138. (Szent István Társulat)

[7] Fekete Gyula parlamenti beszéde, az elöregedés gazdasági hatásairól, a nyugdíjkorhatár emeléséről, in: http://nepesedes.hu/drupal/node/32 2010.03.27. (1993. IX.13.). 1993. IX.13. Fekete Gyula parlamenti beszéde, az elöregedés gazdasági hatásairól, a nyugdíjkorhatár emeléséről, in: http://nepesedes.hu/drupal/node/32 2010.03.27.  

[8] Kovács Judit: A magyar népesedés sajátosságai, in: Magyar Nemzet, 1996.VIII. p. 7.

[9] Czeizel Endre: Felkészülés a családi életre, i.k. 213.

Vissza a TUDOMÁNY-hoz