Hrotkó Larissza:
Családi viszonyok a talmudi régészetben,
különös tekintettel a nők és a gyerekek családi státuszára

  

A nők és gyermekek családi státuszát a vallásetnikai kultúrákban kialakult, hagyományos magatartási sztereotípiák ma is törvényként határozzák meg.[1] Pedig a magatartási sztereotípiák mögött egy-egy társadalmi réteg gender-viszonyai húzódnak meg.

Zsidó vallási területen folytatott gender-diskurzus többnyire abba a nehézségbe ütközik, hogy a vallási és a vallásfilozófiai nyelv pozitív szimbólumai hímneműek. A legelterjedtebb jelkép az apa-fiú viszony, amely az Ö.való és népe (vagyis Jákob, Izrael) közötti kapcsolatot ábrázolja. Ebből a kapcsolatból a női elem eleve ki van zárva, az emberiség hímnemű részét pedig a hagyomány isteni omnipotenciával, omniprezenciával és omniszcienciával ruházzák fel.2 T'nachi ábrázolásban a törvényhozásból a nő ugyan ki van zárva, de több helyen a Mindenható akaratának közvetítőjeként lép fel. Beleértve Bileám nőstény szamarát! A Talmudban ábrázolt viszonyok között a nőnek egy önrendelkezési szerep sem jut, hanem egyértelműen a férfiak vallási rendelkezései célpontjaként jelenik meg.3

Jelen diskurzus megvalósításához zsidó kulturális történeti leírásokhoz fordulok, amelyeket feministaként kritikusan értelmezek. A tudományos feminizmus célja ugyanis a nemek társadalmi helyzete elemzésének megalapozása, és a nők társadalmi esélyeinek feltárása.

Mai zsidó nő - akár vallásos, akár nem - az aktuális önkép kialakításában a hagyományos, sőt ortodoxnak nevezett mintából indul ki. Vagy úgy, hogy hátat fordít a rabbinikus hagyománynak, vagy újra értelmezi a férfiak által megfogalmazott halachikus előírásokat.4 A halachikus minták ma is hatnak a zsidó szocializációs normákra, noha ez néha feszültségekhez vezet.5 Halachikus rendelkezések elkerülhetetlen félreértelmezéséről és a ilyen szintű kétes magyarázatokról Immánuel Löw tárgyalt a Zsidó folklórhoz írt tanulmányaiban, és ezt tette dr. Samuel Krauss kétkötetes művében is. Krauss egyébként Immánuel Löwnek ajánlotta könyvét ezekkel a szavakkal: "Immanuel Löw in Szeged gewidmet."6Ebben a munkában Krauss Löw Lipóttól is sokat idézett. Magyarországi zsidó neológ tudósok ugyanis nemcsak tudásuk miatt voltak híresek, hanem mert bátran elismerték, hogy a valós életben olykor tanácstalanul állunk halachikus hagyományunk előtt.

A vallást kutató feministák szintén a halachikus irodalomból merítenek. Szívesen említik, hogy a talmudisták között volt egy nő (csak egy, de volt!): Bruria, tannaita Rabbi Meir felesége, akinek hatalmas tudását Pesachim 5. perek, 3. misnájának gemarája említi meg a 62b lapon. De a halacha női kutatói a mai kutatásokkal is hozzájárultak a zsidó vallási irodalom meggazdagításához. Megemlítem itt elsősorban Rivka Slonim, az Egyesült Államokbeli Chabad Lubavics Intézet társ igazgatónője mikvéről írt antológiáját. Vagy Laura Levitt és Sue Ann Wassermann nőszociológiai munkáit, Rachel Monika Herweg judaista és családpszichológus,7 valamint Charlotte Elisheva Fonrobert, a Stanfordi Egyetem judaista professzornőjének publikációit.

Dr. Krauss nyomán alapvetően a Brachot, Ketuba, Kiddusin és Sábát traktatusokban kutattam. A traktatusok szövegeiben említett férfiak meghatározták a zsidó nők szerepét és magatartását, vagyis a női szocializációt.8 Ennek következtében a nők közösségi helyzete a kiskorúak státuszával egyenlő, akik helyett apjuk hozza a döntést. Samuel Kraussnak ez a körülmény nem tűnt fel, hiszen a Talmud zsidó bölcseleti értelmezésének tükrében a nő szerepe a családi térben jelentőséggel bír. Ám minden verbális csinosítás ellenére a családi teret a társadalom a közélethez képest mindig és mindenhol másodrendűnek értékelte, az anyagi jutalmazás tekintetében is.

Hivatalos polgári szemlélet alapján a nő "ugyanolyan ember," mint a férfi,9 de mégis Más.10 Vélt másságából adódóan a nő egy visszahúzódó lény, és igényli az otthon intimitását. A nőt a Talmud bajitnak, azaz a férj házának nevezte (TYoma 2b, TSabb 118b lapján), amit Lévinas fel is használt.11

A zsidó kultúrát a Talmudban kutató Krauss a nőt bátran nevezhette "tárgy"-nak.12 Tény, hogy a talmudi irodalomban a nő minden esetben a diskurzus tárgya, nem pedig alanya. Ez hathatott Krauss nyelvére, aki ezekkel a szavakkal kezdte családról szóló fejezetet: "Ha a nő terhes lesz, különleges kímélés és gondoskodás tárgyává válik."13

A férfiak által összefoglalt halachikus előírások megszabták a női egzisztencia minden egyes mozzanatát, beleértve a nők öltözködését, a menstruáció, a terhesség és a szülés alatti (utáni) magatartását és az ezzel kapcsolatos higiéniai intézkedéseit. Ezek az előírások mindenekelőtt a férfiak és az utódok rituális tisztaságát biztosították. A vallási vezetők azt magyarázták, hogy a szabályok megtartása az egészséges utódok érdekét szolgálja. A nők, akiknek értéke sokban függött világra hozott utódok számától és minőségétől, érthetően fontosnak tartották a szabályok teljesítését.

A hagyomány ugyanis a női testet teszi felelőssé fogantatásért és a magzat egészségéért. A magzati életszakaszról szívesen mesélnek furcsa dolgokat, amelyek befolyásolják várandós nő életvitelét. Volt, ahol azt mondták például, hogy a gyerek szeme könnyezni fog, ha a nő éretlen datolyát eszik. És hogy a gyerek szeme pici lesz, ha a nő sok kis halat fogyaszt.

A terhes nő környezetét is misztifikálták, ami újabb feszültségeket és félelmeket idézett elő az eredetileg talán nem is annyira félénk női pszichében. Azt beszélték, hogy egyszer egy mór asszony fehér gyereket szült ugyancsak mór férjének. A magyarázat az volt, hogy a nő gyakran nézegette magát a fehér tükörben. Ennél a történetnél Krauss Löw Lipótra hivatkozik (Lebensalter, 62: Das "Versehen“ der Schwangeren, in Berliner Klinik, 1892, Heft 51).

A keletiek - régi zsidók is - férfiasság jelének tekintették a számos, különösképpen hímnemű utódokat. De a terhes nőre szinte gúnyos metaforákat alkalmaztak: e szerint az előrehaladott állapotban a nő olyan kövér, hogy "fogai között tartja a hasát"  ("krisza bejn sinéa": Ketuba gemarája 13b, 16a lap.). Krauss a Ketuba-traktatusra hivatkozva szó szerint csúnyának nevezte a terhes nőt, aki szerinte érthetően titkolni próbálta állapotát, ameddig csak lehetett.14

Szülési tapasztalatokkal Krauss ugyan nem rendelkezett, de magabiztosan hangoztatta, hogy a keleti nők általában könnyebben szülnek. Ez nyilván egy nehezen ellenőrizhető sztereotípia.15 Ugyanott Krauss mégis megemlítette, hogy nehéz szülésről, sőt a szülő nők nem ritka haláláról is maradtak feljegyzések. És természetesen nem hagyta ki a Sábát traktatus misnájának 2. perekét, amelyből tudjuk, hogy a nők három vétek miatt halnak meg szüléskor: a menstruációra, a tészta áldozatára és a szombati fényre vonatkozó szabályok be nem tartása miatt. Azt mesélték, hogy ha a nő szüléskor félelemtől kiált , 100-ból 99 esetben meg fog hal. A testéből (az ú.n. császármetszés alkalmazásával) kivett gyermeket - nek nevezték ("aki a hasfalon keresztül ment ki"“). De nagyon nehéz esetben embriotómiát (Embryotomie) is alkalmaztak.

A szülésznőknek nagyon fontos szerepük volt.16 Chajah-nak, azaz életadónak nevezték őket, mint a szülőanyákat. A szülőnő és a bába között egy bensőséges kapcsolat alakul ki, hiszen a bába a szülési fájdalmakat is tudja enyhíteni. Ha a nők szülés közben civakodnak, mondja Bresit Rabba, ez akár a gyerek halálát is okozhatja (Genezis Rabba, 60. 3).

A szülés biztonságosabb folyamatát szolgálta a szülőszék: mesaver, vagy mtvara (ez egy arámi szó lehetett). Semot 1, 16-ban masbert említenek. A bába szaktudása családon belül anyáról lányára szállt. Megjegyzem Pesten ez még a 19. század első felében is így volt, de az is igaz, hogy a bábák nagyon szegények voltak. Eszköztárához sok lenézett, mégis használt mágikus-babonás szer és szokás tartozott. Néha a szülőnő ágyára egy vasat kötöttek, miközben a nő elé terített asztalt tettek, hogy meggyorsítsák a szülést. Máskor egy tyúkot kötöttek az ágyhoz, mert a tyúk rángatása erősítette a szülési görcsöt. És szinte minden bába ismert szavakat, vagy ritmikus mondókákat, amelyet segítségül a nők fülébe súgtak17(Krauss 7).

A régi zsidók büszkék voltak a gyerekáldásra, de már az ősi időkben is ismertek olyan szereket, amelyek akadályozták a fogantatást ). Löw kos ha-jikrimnak említette ezt az italt és hivatkozott Sábát misnájára (Sabb 14. perek, 3. misnája: kos ikrim). Ez egy keserű gyökérből készült ital, amely akadályozta a havi vérzést. Erre a gemarában állítólag közel 13 recept megtalálható. És ezt az italt is a bábák készítették. Az abortuszt okozó szereket egyébként az ó-görögök is ismerték.18

Szülés után az anya legfőbb kötelessége a szoptatás volt. A szoptatás ideje akár 2-3 évig is eltartott. Az anyatejet tubusból vagy pohárból is adhatták. Tejen kívül a gyerekek tojást, mézet, olajat kaptak. Az első évben az anyának csak a szoptatott gyerek rendelkezésére kellett állnia.19

A pesti 18-19. századi zsidó közösségi iratok tanúsága szerint a nők átlagban 1,5 évente szültek 12 és 47 év közötti életkorban. El lehet képzelni, milyen terhet kellett a női testnek elviselnie. A vélemény, mely szerint a régiek erősebbek voltak, ugyancsak nehezen ellenőrizhető klisé.

Rabbinikus törvények szerint a gyermeket az apa látja el étellel. De csak 6 éves korig (bKethub 65b, bBk 87b, bBm 12b). Ezt a feltételt a nagy szegénység diktálhatta. A régi zsidók asztalán ritkán volt húsétel és kevés volt a ruha.20 Időszámításunk 140 körül az Usai szanhedrin (Usha, Galilea: Yavne után, Tiberius előtt, Bet Searim környékén) kategorikusan előírta, hogy apák kötelesek a gyerekeket étellel ellátni.21

A gyerekek nevelését gyakorlati érdekek vezérelték, ezért elsősorban földművelési, kézművességi, vagy kereskedelmi szakma tanítására ügyeltek. Nagy figyelmet fordítottak az utódok testi épségére . A vallásoktatás intenzitását is a testi épséghez igazították.

A nevelés alapvetően szigorú és autoriter volt. Az idősebbik fiútestvért is kötelezően kellett tisztelni. Erényesnek számított a szorgalom, a munka, a mértéktartás és a szerénység. Szófogadatlan gyermek testi fenyítése megengedett volt: bottal, szíjjaj és más eszközökkel, amelyeket a rabszolgák büntetésére is használtak:. Anyák parafa-szandáljukkal verték engedetlen kisgyermeküket. Felnőtt fiúgyermek büntetésétől a hagyomány óvott. A túlzott szigorról, esetleg testi fenyítés okozta sérülésekről a könyvek nem tesznek említést. A zsidóság nem ismerte a szülő hatalmát a gyermek élete felett, de az elzálogosítás vagy eladás megengedett volt.

A lányt okosabbnak tartották a fiúnál, de a fiú jobban boldogulhatott az életben, mivel 13 éves korától önálló volt. A lányokat pedig inkább az otthoni munkára tanították, ezért kevesebb gyakorlati élettapasztalatra tehettek szert. Hiába az okosság!

A középkori zsidó családok abban is különböztek meg más etnikumok családjaitól, hogy a zsidó szülők vidáman játszhattak gyerekeikkel, még négykézláb is mászkáltak velük együtt a házban, ami a görög családoknál elképzelhetetlen volt.

De a zsidó családtagok magatartása sem volt mindig erkölcsös. Ez főleg Galilea tartományra volt igaz, Samuel Krauss szerint. Voltak zsidó prostituáltak, a férfiak a pogány nők után is futottak. Sőt állítólag fiaik feleségeit sem kímélték. A férjeket arra figyelmeztették, hogy óvják feleségüket első vejüktől.22

A zsidó vallástörténetben a család sohasem volt magánügy, és a mai valóságban sem kizárólag személyes kérdés. Közösségben ünneplik meg a házasságot, a gyermekek megszületését és nagykorúságát, amely így társadalmi üggyé is válik. A család és a társadalom közötti különbség, hogy a társadalom alapja nem a szexuális kapcsolat, de a nemiség a társadalomban is meghatározó szerepet játszik. A hagyományos zsinagógában a fiúk felnőtté avatása döntően eltér a lányok avatásától, ami mintegy meghatározza felnőtt nemi szerepüket.

A zsidó nők számára a család ma is az egyetlen legalizált életviteli minta. A női függetlenséget, esetleg családon kívüli életformát, vagy a nem-hagyományos, hovatovább egynemű partneri kapcsolatot a zsidó társadalom hallgatólagosan eltűri. A legitimáció feltétele ugyanis, hogy a nő a törvényhozó férfihatalom szabályait megtartja. Valóban természetes nemi hatalomról van itt szó? Vagy nemiségük révén hatalomra jutott maszkulin egyének uralmáról? Hiteles és teljes ember-e az a férfi, akit a társadalomban hatalmi pozíciójával azonosítunk? Feministák és férfikutatók úgy vélik, hogy ez a fajta maszkulinitás nem fejezi ki a férfi igazi természetét.23 Ezeket a kérdéseket feminista kutatóként teszem fel, hiszen "A (tudományos) változások egyik fő generálója a feminizmus, pontosabban második hulláma, amelynek köszönhetően egy-két évtized alatt nem csupán a társadalmi nemekkel kapcsolatos kutatások intézményrendszere teremtődik meg, hanem a modernitásban korábban létrejött tudományok (a szociológia, a történettudomány, a kulturális antropológia, a pszichológia, és így tovább) hagyományos kánonjaiba is beszivárognak az új nézőpont elemei."24

A zsidó konzervatív vallási irányzat a leszbikus és homoszexuális életformát végképp legalizálta azzal, hogy elismerte a leszbikus és homoszexuális rabbik felavatását. Ez a lépés véleményem szerint aláássa a maszkulinitás társadalmi elsőbbségét. A társadalmi szerep lassan kilép az eddigi nemi keretből, mit sem veszítve nemiségéből. Vajon milyen hatással lesz ez a zsidó családi státuszokra.


[1] A magatartási sztereotípiák kialakulását jelen referátumban részletesen nem vizsgálom, mivel ez egy külön diskurzus tárgya.

2 Spiridoula Athanaopoulou-Kypriou, Icons as Women's horizon for their becoming divine In: Feminist Theology and Visual Art, ESWTR Journal 2011, Belgium, pp. 67-78.- Ugyanott olvasható Silvia Martinez Cano, La Transmisión de la Imagen de Diós. Representaciones gráficas de lo divino című tanulmánya (pp. 79-95), amelyben szerzőnő a gyerekek hímnemű istenképéről beszél. A gyerekek istenképe egyértelműen hímnemhez kapcsolta az olyan tulajdonságokat, mint az autoritás, a mindenhatóság, stb. Silvia Martinez Cano, 83. 

3 Elég ha beleolvasunk Sábát-traktatusba, például 6. fejezet 1. misnájába

4 Például a neo-ortodoxia, Magyarországon Chabad Lubavics mozgalom női képviselői.

5 Többek között a halachikus pluralizmus miatt, amely eredetileg nemcsak több, de ellenkező véleményt is engedélyezett.   

6 Samuel Krauss, Talmudische Archäologie, I-III. Leipzig, 1910 (G.Fock)

7 Frauen im Judentum II, Compass Online-Extra Nr. 21. November 2005. Deutsche Bibliothek ISSN 1621-7331.

(Internetes folyóirat)

8 Ld. a Sulhán Áruchban is: A havi tisztátlanságában elkülönült asszony szabályai és A havi vérzés rendjének megállapítása és a vérzés kötelező vizsgálata a nemi érintkezés előtt és után. A Sulchan Aruch kivonata. Fordította Dr. Singer Leó. Budapest, 1988. (Magyar Izraeliták Országos Képviselete). 868-873, ill. 874-878

9 J. Derrida, Istenhozzád Emmanuel Lévinasnak. Pécs 2000. (Jelenkor), 57

10 Emmanuel Lévinas, Teljesség és Végtelen, Pécs, 1999 (Jelenkor)

11 Emmanuel Lévinas, Nyelv és közelség. Pécs, 1997. (Jelenkor), 129

12 A talmudi időszak alatt jelen előadásomban a misnai korszakot értem. Megjegyzem, hogy arra való bizonyítékunk nincs, hogy a nő akkoriban valóban teljesen passzív lett volna a férfiak világában.

13 Krauss, II, 3.

14 Uo. 4

15 A roma anyákról egyébként ugyancsak azt hangoztatják, hogy könnyebben szülnek, mint a nem romák:

Neményi Mária, Két külön világ. In: Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből, 1998, 233-253, 248-249. -Kalányosné László Julianna, Adatok az őcsényi beásoknak a szülés és csecsemőápolás körében kialakult szokásaihoz, In: Tanulmányok… 1998, 388-394.

16 L. Hrotkó Larissza, Tisztelgés a régi bábák és ápolónők előtt. in: Remény 13. évf. 2. szám, 2010. nyarán, 55.

17 Krauss, II., 7

18 Krauss, II., 43..

19 Krauss, II.,10-11

20 Krauss, Bd. I, 108, 134.

21 Uo. 19

22  Krauss, II.,52

23 Hadas, A ma szkulinitás új szociológiája felé. In: Férfikutatások, 2011, 31-66.

24 Férfikutatások, 5:.

Vissza a TUDOMÁNY-hoz