Ábrahám Vera:
Közösségi emlékezet gyászesemény kapcsán az írott textusok tükrében
(Szeged zsidósága két ismert alakja példáján)


"Az Örökkévaló vigasztaljon benneteket
és mindannyiunkat, akik gyászban vagyunk
Cionért és Jeruzsálemért!”


Konvencionális kondoleáló szöveg

Az emlékezet azon képesség, mely eltárol, megőriz és előhív információkat, élményeket ezzel aktivizálja a közösségi múlt mítoszát. Az emlékezet révén adjuk tovább kultúránk, hagyományaink közös emlékeit és rajtuk keresztül is megélhetjük az összetartozás érzését.
A haldoklástól a halálon keresztül a gyászig tartó komplex folyamat, az események állandósága vagy éppen változása koronként, társadalmi-, és vallási rétegenként elkülönülő, módosuló, mégis egymásra épülő és átjárható. A gyász családi, rokoni, vagy/és társadalmi szintű tevékenység, s mint ilyen egyrészt személyes másrészt a közösségi emlékezet része. Az átélt veszteségélmény mindenkinél más, mégis igen hasonló. A gyászoló az elvesztett személyt emeli első helyre, és körülötte tevékenykedik megadva mindazt, ami a szokások szerint megilleti őt.

Míg a keresztény szokásrendben a végtisztesség szertartása korok, tájak, felekezetek forgatókönyveinek változásával módosul, a zsidóság hagyománytisztelete, illetve alaprítusai, azok betartása, - évezredes múltjának előírásai szerint - alapjaiban nem változik. Időben és térben azonban rárakodhatnak és rá is rakodnak a környező társadalomból átvett formulák, mint modernizációs jelenségek. Ilyenek a zsidó közösségi emlékezet halálhoz kapcsolódó szegmenséből azok a megnyilvánulások, melyek az elföldelés és a gyászrítus befejező, írásbeli részét képezik. Közülük néhány: temetési dátummal ellátott gyászhírek, nekrológok, részvétnyilvánító textusok sokféle formátuma, köszönetmondó közlések, és nem utolsó sorban a sírfeliratok.
Kifejezetten zsidó feljegyzési dokumentum a Jahrzeitnaptár, mely az évenkénti halálozási nap (évforduló) héber dátumait előre rögzíti.



Jahrzeitnaptár lapja egy gyászemlékkönyvben1

 

Gyászalbum,melyben naplójellegű lapok vannak, továbbá a haláleseményhez köthető rítusok leírása olvasható, emellett személyes adatok, fotó, imák, történetek, versek, mazkirnaptár (Jahrzeit felsorolás), és családfa.2

A zsidó funerális kultúra emlékező szertartásaiból két olyan alakzatot választottam tárgyalásra, melyek a temetéshez időintervallumban legközelebb esnek, és a közösség kríziseseményre adott válaszainak a modernizáció hatására felvett írásbeli rítusaiból származnak. Mindkét iratfajta a tradíciókhoz való kötődés, valamint a modernitás egyidejűségét tanúsítja.

A temetést közvetlenül megelőző és azt követő írásbeliség formái:
* Gyászjelentés, gyászhír „halálhír" mely megelőzi a temetést. A sajtóban közölt híradás, postai úton küldött levél, mint első modern lehetőség a telegráf.
* Részvétnyilvánító dokumentumok: nyilvános közlés - távirat, levél, levelezőlap, magánjellegű vizitkártya.

A gyászjelentés, gyászhír3 olyan írás, mely a hírlapok nyilvánosságára bízza a halálesetről szóló információ közzétételét, benne a legfontosabb adatok mellett a temetés idejét és helyét is (mintegy invitálás) szerepeltetik.
Hagyományok szerint a zsidó család szóbeli információ segítségével adja tovább a halálhírt és nem küld meghívást a szertartásra. A modernizáció hatására azonban a 19-20. század fordulóján a zsidóság részéről is feltűnik a halálesetről, temetésről szóló írásos tájékoztatás.

A részvétnyilvánítás a másik iratfajta, mint a zsidóság funerális szokásvilágába beépült erőteljesen modernizációs formula. Konvencionálisan a zsidóság körében nincs írásos kondoleálás, a gyászolók vigasztalásának kötelezettsége a részvétnyilvánítás a temetés után a helyszínen, leginkább azonban a gyászoló házban zajlik. Az ilyenkor szóban közölt szöveg: "Az Örökkévaló vigasztaljon benneteket és mindannyiunkat, akik gyászban vagyunk Cionért és Jeruzsálemért."

A zsidóság megtartva a hagyományos kondoleálást is, fölvette a részvétnyilvánító levelek küldésének szokását, tehát ez a magatartás szintén beépült a konvencionalitásba. A részvétiratok megjelenési formája később a korszak modern technikai eszközeinek alkalmazásával bővebb lehetőséget biztosított.

A fent említett kérdéskör gyakorlati szemléltetésére két prominens zsidó személy -Löw Lipót főrabbi (1811-1875), és dr. Pap Róbert (1874-1947) hitközségi elnök, gyászeseményéből vettem példákat.

A hagyománytisztelet és a modernitásra törekvés mindkét ember életében fontos szerepet játszott. Egyéniségük meghatározó volt, tevékenységük hatása a közösségi emlékezet fontos részévé vált.

Löw Lipót temetését és ezzel kapcsolatos rituálékat egyfelől a vallástörvény előírásai és a nemzedékeken átívelő rutinok határozták meg, ahogyan azt tették más neológ vagy orthodox irányzathoz tartozó izraelita elhunytak esetében is, másfelől viszont az a kor és társadalmi réteg szolgáltatta a gyászszertartások és az emlékezetformálás keretét, amelyben Löw élt és működött. Temetése és a gyász során keletkezett, a jövő nemzedékek emlékezetének segítését szolgáló szövegek elsősorban Szeged 19. század végi neológ polgárságáról vallanak. Löw környezete nem bízta az elhunyt főrabbi emlékét a bizonytalan jövőre, az elkövetkező nemzedékek számára az érték- és követendő út kijelölésének szándékával több szöveget is hagyott. E szövegek közül nem egy a modernizáló zsidó közösség által átvett polgári szokások meglétét bizonyítják.

Löw Lipót gyászhíre a helyi sajtóban címlapon kapott helyet.4 Ez személyének, közkedveltségének és tevékenységnek szólt. A sajtón kívül a közösség három lényeges dokumentumban emlékezik meg gyászrítusáról. Legértékesebbnek a Chevra Aranykönyvet tartom, ebben az egész történést örökíti meg Klein Salamon titkár, azonban a modernizációs eseményeket nem szerepelteti. A feljegyzés végén Löw Immánuel kézírásos köszönetnyilvánítása olvasható.

Az Aranykönyvi bejegyzéshez kapcsolható kiadvány Löw Lipót Végtisztessége című füzet, melyben a gyászesemény minden mozzanatát megörökíti a hitközség.

A kötetben közölt gyászhíreket olvasva megállapítható, hogy megegyeznek a keresztény társadalom szokványos gyászjelentéseinek formájával és tartalmával. Részletezve a Végtisztesség gyászhíreit, a Hitközség közleménye német nyelvű értesítés. Leírja mikor halt meg Löw Lipót és megemlíti életművét. Közli a temetés pontos idejét majd szokványos szavakkal fejezi be (keltezés, és aláírás).

A családi gyászjelentés szintén a modernizációs vonalat követve a nevet, a vallási életben elért rangot, a betegség okát a temetés időpontját, és a dátumot rögzíti. A befejező szakaszban az egész család névszerinti felsorolását adja. Amiben mégis különbözik a szokvány sémától, hogy héber szöveget is használ.



Hitközségi híradás Löw Lipót haláláról

 



Híradás a Löw család részéről

A dokumentum Részvétiratok cím alatt az özvegynek, a családnak, és a hitközség elöljáróságának küldött kondoleálások szövegét adja, melyek formulái részvétiratok, és táviratok. Mind a fogadók (hitközség, és család) mind pedig a közlők (hitközségek, intézmények, magánszemélyek) egyöntetűen széles körben használják ezt a környező társadalomtól átvett, de a zsidóságnál korábban tradicionálisan nem alkalmazott szokást.



Részvétirat a gyászoló hitközség számára

 



Részvétnyilvánítások sürgöny formátumban Löw Lipót halálára

Ha a rítus modernizálódó folyamatának további életét szeretnénk figyelemmel kísérni Löw születésétől bő emberöltő váltással született dr. Pap Róbert (1874-1947) hitközségi elnök, szeged első rabbijának Bak Hirschnek dédunokája gyászeseménye példaként szolgálhat a 19. században megkezdett modernizáló rítus 20. századba átívelő folyamatára. Sőt mintegy folytatásként, az adódó technikai lehetőségeket is alkalmazva, tovább módosult. Gyászeseményéről eddig még nem készült gyűjteményes írás, életének kutatása adatgyűjtés szintjén van, azonban az előkerült dokumentumaiból közölt válogatás az átalakult kondoleálás újabb változatait példázza. Távirat, magán-, és hivatalos levél, kéz vagy gépírással, névjegykártya szöveggel, vagy anélkül, csupán jelzés céljából.
Alább az illusztrációk láthatóak.



Pick Jenő kondoleáló sorai

 



A Kereskedelmi és Iparkamara részvétnyilvánítása

 



Táviratok


Levél vagy távirat helyett „vizitkártya”, esetenként csupán névvel és „p.c” rövidítéssel

A gyűjtemény különleges darabja az alább látható, Löw Lipót unokájának, L. Lipótnak Bogotából 1947. szept. 4-én küldött együtt érző levele Pap Róbert özvegye számára.



A levél folytatása

A téma szemléltetése során a modernizáció irányába elmozdult hagyományos zsidó rítusokat igyekeztem bemutatni, és fotókkal szemléltetni.


Irodalom

A Szegedi Hevra Kadisa Aranykönyve. 3. sz. Törzskönyv. 1872. Kézírásos kötet.
Ábrahám Vera: Löw Lipót temetése a hitközségi bejegyzések tükrében (Előadás formájában elhangzott a Hagyományláncolat és modernitás c. vallási néprajzi konferencián, Szeged, 2012. február 28-29.)
Dr. Pap Róbert fennmaradt irataiból özv. dr. Papp Róbertné levelezése.
Heinrich Drill Trauer Album, 1910. Dr. Erich Drill (Bécs) családi levéltárából.
Löw Immánuel - Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged : Szegedi Zsidó Hitközség, 1885.
Löw Immánuel - Klein Salamon: A Szegedi Chevra 1787-től 1887-ig. Szeged : Szegedi Chevra Kadisa Kiadása, 1887.
Löw Lipót végtisztessége. Szeged : Közzéteszi és kiadja a Szegedi Izr. Hitközség, 1876.
Szegedi Híradó XVII. évf. 1875. okt. 17.
 

2012.szept.

1 Dr. Eric Drill (82 éves, Bécs) tulajdona
2 Drill család tulajdona, német nyelvű.
3 A 19. századtól a sajtóban is közrekerültek a gyászhírek.
4 Szegedi Híradó XVII. évf. 1875. okt. 17. címlap

Vissza a TUDOMÁNY-hoz