A zsidó női költészet és írásművészet új
kezdete
Női költészet a középkor végén és a
kora-újkorban
*
A női irodalom alapjait, hagyományait,
és ókori kezdetét - mindamellett, hogy ismerünk asszír és egyiptomi forrásokból
is nőket, akik írtak (1) - két fő irány és két kultúra határozza meg. A Biblia
asszonyainak irodalma, mint Mirjam tánca és éneke, Hanna imája, Deborah éneke,
majd később a görög kultúra női költészete, legismertebb képviselőjeként Sappho,
akit Platon egyszerűen csak a "tizedik múzsaként" nevezett. (2) Ez a
háttér a személyes példák tekintetében éppúgy, mint szellemtörténetileg, nagyon
fontos.
A női költészetnek, írásbeliségnek
azonban itt, az ókor vége felé nagyjából vége is szakad, és a középkor
kezdetével hatalmas csend köszönt be, majdnem totális passzivitás érzékelhető,
és ezzel együtt óriási űr támad a költészetben. Igaz, nem csak női részről. A
poétika férfirészről is a suttogás szintjére süllyed. 9-10 évszázad telik el
abban a csendben, viszonylagos némaságban, amikor hallgatnak a múzsák, vagy
csak egy-két kivételezett küldötthöz néhány halk szóban intéznek üzeneteket.
(3)
Ennek okai sokfélék, amelyeket most nem
tárgyalhatunk, nem bonthatunk ki, pedig az érdekes és hasznos volna.
(*)
Ide tartozna még annak tárgyalása, hogy
miben rejlik a költészet és tudomány relációja és e kettőnek összefüggései, a
költészet trancszcendenshez való kapcsolata, a kettő közti viszonyulások, és
azoknak meghatározható pontjai, maga a dinamika, ami ebben a kapcsolatban van,
és ebből fakadóan is a női próza, irodalom elválása és különbségei a
hagyományos férfi-poétikától, - illetve maga a kérdés, hogy tehető-e egyáltalán
ilyen különbségtétel, ha igen, akkor miért igen, vagy ha nem, akkor éppen miért
nem?! - mert úgy vélem ezek a vonatkozások mind köthetőek lehetnek a középkor
időszakos csendjéhez, és talán ok-okozati rendszerben is magyarázhatják azt.
Most azonban mindössze csak két
megállapításra szorítkozhatunk:
- Ez az évezred a kereszténység
megerősödésének, és az iszlám születésének időszaka, a honfoglalásoké,
területszerzéseké, a nagy birodalmak újjászerveződésének korszaka, a
berendezkedésé, a népek, nemzetek kialakulásáé, noha még nagyon messze vagyunk
a nemzetállam fogalmától. (4)
(**).
A korszak meghatározása és határolása
egyébként is fontos feladat ebben a kérdésben. A sokféle történelemszemlélet
közül szükséges kiválasztanunk melyiket fogadjuk el, hiszen az sem egyértelmű,
hogy mit tekintünk középkornak, a vélemények ebben is megoszlanak. Rendszerint
középkornak nevezzük az i. sz. 282- Diocletianus adóreformja -, és 1452- a
bizánci birodalom összeomlása, illetve 1492. Amerika felfedezése közti
időszakot -, de tudjuk, hogy sok történész a középkor idejének kezdetét a római
birodalom bukásától i. sz. 456 -tól, számítja, végét pedig 1282-től a firenzei
Gibelin győzelemtől, az első állam megalakulásában határozza meg.
. - Az okok meghatározása nélkül is tény
az, hogy az irodalom, és különösképpen a női irodalom az időszámítás kezdetével
mintha csak a várandósság állapotába került volna, csendben és rejtetten várja
gyermekeinek megszületését. Egészen a XI. századig. (5)
Korszakolásban tehát, - a női irodalom
és írásművészet szempontjából, - az újkor határát a XI- XII. század fordulójára
tehetjük, és itt húzhatjuk meg annak határát, ebben az időszakban.
Ez Rási kora (1040 - 1105) amely még
mindenképpen a középkorra tehető, de annak sok szempontból a legvégére. Mégis
indokolt a női írásművészet új kezdetét ebben a korszakban elhelyezni, mert
amint azt látni fogjuk, ekkor valóban valami új kezdődik a nők számára. Többen,
másként, és máshogyan vesznek részt ettől kezdve az irodalom
"művelésében", - a nők, asszonyok szemmel láthatóan "megtalálják
a helyüket", és partneri viszonyba kerülnek a mindenkori kortárs férfi
írókkal, írástudókkal, visszahozva ezzel az antikvitás alapvető értékeit, amit
hosszú évszázadokig nem láthattunk Európában.
Ez a korszak, - a női irodalom
megszületése, újjászületése, - a XI. században kezdődik és a XVI-XVII. század
közötti időszakig tart.
A XI. századi Európában még nyugalom
van, ha a felszín alatt már feszültségek húzódnak is, de még a keresztes
hadjáratokon innen vagyunk, az arab világ, az iszlám, kultúrájában, különféle
tudományágaiban is a fénykorát éli, az Almohádok hódító hadjáratain is innen
vagyunk még, Észak Afrikában, és az Ibériai félszigeten is, (6) most békesség
honol Európa déli - délnyugati részén, egészen fel a Rajna vidékéig.
Európa-szerte élnek már zsidó közösségek
a városokban, ahol gettók még nincsenek, legfeljebb csak elkülönült városrészek
vannak, sokszor a folyók partjainak határaival, de viszonylag szoros, közvetlen
kapcsolattartással keresztények és zsidók között.
A kereskedők és tudósok, gondolkodók
ebben a században szabadon utaznak, alkotnak, gondolkodnak.
Arab- muszlim filozófusok, (7) (akkor
még vannak), zsidó rabbik, gondolkodók, tanítók még békében élnek együtt a
keresztény városokban is, - a XI-XII. század fordulója talán az utolsó
békességgel definiálható kor, ez a nem egészen 100 év, egy ritka, különleges
időszak a zsidóság történelmében.
Ekkor születik meg szülei egyetlen
gyermekeként Rabbi Shlomo Yitzhaki (Rási, vagy angol átírásban: Rashi)
Troyes-ban, Franciaország északi részén Champagne tartományban.
(***)
Rashi-ról: A T'nach-hoz, de főként a
Chumash-hoz, (Mózes könyve I-V.) írt kommentárjait használjuk ma is, a Babilóniai
Talmudban 30 cikkelyt írt, (ez majdnem lefedi a Talmud teljes tartalmát), responzum
gyűjteménye teljes jogi, művelődéstörténeti kordokumentum, nyugodtan
elmondható, hogy Rashi nélkül a mai judaizmus, a rabbinikus judaizmus nem lenne
elképzelhető, talán nem is létezne, nem maradt volna fenn. A XIV. században a
spanyol Rabbi Menahem ben Zerah írja róla: "Nélküle a talmudot
elfelejtette volna Izrael "Az Európai zsidóságot szellemileg a mai napig
az Ő tanítása határozza meg, a teljes zsidó modernitásnak Ő az alapja. Édesanyja
bátyja a mainz-i rabbi. A fiatal fiú Worms-ban és Mainz-ban tölti gyermek- és
ifjúkorának tanulóéveit.
Rási 17 évesen megnősül, de 25 éves
koráig még Wormsban tanul és csak évente háromszor a nagyünnepekre megy haza a
feleségéhez. 25 évesen költözik Troyes-ba véglegesen. A nagyobb Worms-i
közösség után Troyes-ban nagy a csend, nincs jesiva, nincsenek tanítványok. Van
azonban munka. A zsidó közösségen belül már ebben az időben is minden rabbi és
tanító rendelkezik polgári foglalkozással, - gazdálkodik Rási is, szőlőt
termeszt. A keresztény lakossággal kapcsolatokat épít, jó kapcsolatokat,
ésszerű döntvényeit, javaslatait a város akkori vezetése is elfogadja.
(****)
Az ő "találmánya" volt
elsőként az is, hogy a városka kereskedői hétvégén megosztott nyitvartartással
tartsák meg ünnepeiket, teljes békességben. Szintúgy az ő első rendeletei
között található, hogy a nem kóser hús eladható a keresztényeknek, (addig ki
kellett dobni, meg kellett semmisíteni) ezt a rendeletet kifejezetten azért
hozza, hogy a szegényebb zsidókat, akiknek egy-egy állat nem kóserré
nyilvánítása kész gazdasági katasztrófát jelentett sokszor ne sodorja még
nyomorúságosabb helyzetbe.
Rási szociális érzékenysége a női sors
tekintetében is működik. A kicsi zsinagógába, aminek ő a vezetője, a nőket is
beengedi, és nem csupán a nagy ünnepekre, és nem csak azért, mert a
közösség kicsi, hanem azért, mert mindennek T'nach-i (8) alapját megtalálja és
látja. Felismeri, hogy a nők, asszonyok számára ugyanúgy megengedett minden
micva és rítus megtartása, a vallásgyakorlásban való részvétel, mint a férfiak
számára, egyetlen különbség, hogy a nőknek ez nem parancsban, törvényben
rejtett Tórai kötelessége, hanem szabadon választható, Isten iránti szeretetből
való cselekedet. Ő az első, aki kijelenti, hogy a nők a vallás gyakorlásától vagy
annak bármely részétől nincsenek eltiltva, a korlátozás számukra nem korlát,
hanem éppen ellenkezőleg! Engedmény. A T'nach alapján a jó rabbi levonja a
következtetést: A nők számára nem tiltott, hanem egyszerűen csak nem kötelező
részt venni a rítusokban, mert az túl sok terhet róna rájuk, hiszen a nők
életének egy adott szakaszában minden időt felemészt a gyereknevelés és a
családról való közvetlen gondoskodás.
Rási az első, aki mindezt felismeri és nem
tesz mást, mint felszabadítja a nőket arra, hogy a közösség sokkal aktívabb
tagjai legyenek. Ez óriási dolognak számított az adott korban, példátlan volt
és egyedülálló. Ezáltal a zsidó közösségben élő nők számára nem csak a
szerepvállalás lehetőségei nőttek meg, amelyhez természetesen végre nagyobb
fokú megbecsültség társult, de jó előre és hosszú távon kinyíltak számukra a
szellemi kapuk is. Sőt. Ez a mentalitás, és az ebből fakadó gondolatok a más
vallású közösségeknek is a modernitás felé mutatott utat.
Természetesen ezekből a döntvényekből
akkor is sok vita keletkezett, de Rabbi Slomo Yitzaki hajthatatlanul dolgozott,
írt, és gondolkodott. Érveit a Tórából származtatja és sorakoztatja fel, ami
ellenállhatatlanná teszi azokat. (9 )
* Rási lányainak története
Miközben közösséget épít és
tanítványokra vár, dolgozik tovább, és leginkább várja saját fiú
leszármazottait, akikből azonban nem születik egy sem. Helyettük érkezik három
leánygyermek:
Joheved, Mirjám, Ráchel. (10 )
Mindhárom lány tanult asszony lett, és
apja tanítványaihoz ment férjhez. Az ő fiaikból lettek azok a toszafistának
(11) nevezett tudósok, akik további kiegészítéseket írtak a Talmudhoz. (*****)
- Rashi elsőszülött lányának
Johevednek 4 fia, és két lánya született. Legnagyobb fiuk Smuel, akit Rashbam
néven ismert, a Bibliához írt kommentárokat, legkisebb fiuk Jákov lett a
legismertebb, Őt Rabbénu Tám néven idézzük, ő alapított saját jesivát és lett
az askenázi zsidó közösség vezetője.
- Mirjám hozzáment a szintén apja által
tanított későbbi toszafista Judah ben Natanhoz, és egyik fiuk Yom Tov a
párizsi jesiva feje lett, lányuk pedig Alwina a nagyanyja Dolce-nak aki a Worms-i
Eleazar felesége volt.
- Ráchel a legkisebb lány és Eliezer
házasságából született fia Shemiah szintén vezető tudós rabbi lett, de
Ráchelről még azt is tudhatjuk, hogy apja megbízta egy Talmudi törvénnyel
kapcsolatos kérdés responzumjának megírásával.
*Mindez nem spontán történt, csak úgy,
természetes egyszerűséggel vagy véletlenül, persze, hogy nem!
Hogyan történhetett akkor hát?
Elképzelhetjük, tudhatjuk is. (12 )
Miután Rási hosszú éveken át vár fiú
utódra, tanul és ír, - az alatt a lelki nyomás alatt teszi ezt, hogy tudja
mindez mit sem ér, ha nem adhatja át tudását! (13) Harmadik gyermekének
születése éjszakáján egy hirtelen ötlettől vezérelve tesz egy próbát legnagyobb
lányával, aki testvérét várva szintén éppen ébren van. Az akkor kilenc éves
Joheved lányát, akinek értelme és éles esze már néhány éve feltűnt neki, maga
mellé ülteti, olvastatja, s kérdéseket intéz hozzá egy Talmudi traktátus
szövegét illetően. Őt magát is meglepik a logikailag tiszta és érett válaszok,
s ezen az éjszakán az újabb leánygyermek mellett egy, talán már régóta
megfogant és dédelgetett elképzelés is megszületik. Egy elképzelés, amihez nagy
bátorság kell!
A kor szokásától teljesen idegen módon
(elítélt és megvetett módon!) - az Apa tanítani kezdi a leányait! (14)
Hosszú ideig titokban teszi, majd később
teljesen nyíltan vállalja is ezt, - nőket tanít. Megküzd közvetlen környezete
ellenző magatartásával, a közösség értetlenségével, sokak szembenállásával, és
méltósággal, hittel, mérhetetlen szeretettel tanítja lányait. (15 )
Ma már látható: a merész kezdeményezés
gyönyörű gyümölcsöket termett!
A lányok tovább tanítják fiaikat, de nem
csupán ezzel foglalkoznak, részt vesznek férjeik munkájában is. A responzumok
nőkkel kapcsolatos részeihez ők is válaszokat fűznek, a Máchzorban ők írják a
családi élet hagyományaihoz kötődő szokások nagy részét, az áldások szövegeit
rögzítik, ünnepekről naplószerűen, de pontosan és részletesen emlékeznek meg.
(16 )
Rási után lányainak tevékenysége,
világossága is, a közvetlen családon túl is, messzi korra előre kinyitja a
szellemi kapukat, és megteremti azt a hangulatot, amelyben a nők egyre aktívabb
szerepet vállal(hat)nak, először az iratok másolásában, diktált vagy elbeszélt
szövegek lejegyzésében, majd a könyvkiadásban, és nem sokkal később saját
megfogalmazott érzéseik, gondolataik világra hozatalában is. A folyamat beindult
és megállíthatatlan. Még akkor is, ha újabb történelmi kataklizmák következnek,
és látszólag minden ellene hat a kialakuló szellemi ébredésnek
A keresztes hadjáratok már Rási halála
után megkezdődnek. (17). A zsidókat kiűzik Franciaországból (18), akik Itália
és Konstantinápoly felé menekülnek, és itt, ezeken a területeken le is
telepszenek. Később csatlakoznak hozzájuk, sajnálatos módon követik spanyol
(19) és portugál (20) sorstársaik, akik közül sokan Hollandia felé menekülnek.
(21)
Itáliában ekkor tart a humanizmus kora a
csúcspont felé Dante, Petrarca, Boccaccio újítja meg a költészetet és a lírát,
óriási ablakot nyitva az egészen másfajta friss levegőjű poétikának, mint amit addig
az egyházi költészet, és a kolostorok írástudói képviseltek. A
vágánsköltészeten és a lovagi trubadúrlírán innen, az éteri tisztaságot
keresve, de teli életszeretettel és az élet dicséretével születik meg a
szonett, mint műfaj, és érkezik el a reneszánsz, mint korszak. A nők és
asszonyok azonnal reagálnak minderre, a szellemi áramlatok egyike sem hagyja őket
érintetlenül, és a humanizmus, később pedig a reneszánsz sem áll meg a gettó
falain kívül.
*
A többiek, a követők, akiknek mindez a
megteremtett szellemi önállóság már készen, vagy félig készen megadatott,
egyenként is érdemesek arra, hogy életrajzi részletességgel megemlékezzünk
róluk, itt, most csak rövid felsorolásban:
- Irakban élt rabbi Smuel ben Ali lánya,
aki ismert volt az Írásokban való jártasságáról.
- Mirjam, Benahya lánya ismert
szöveg-másoló, író volt,
- Estellina Conat Mantovában, akit az
első női "kiadónak" és "nyomdásznak" (22) ismer az
irodalomtörténet (valószínűleg egyik szó sem megfelelő az akkori állapotokra,
helyesebb talán a kiadó-iratterjesztő kifejezést).
- Giustina Levi-Perotti (23) Rómában
élt, és akit néhány irodalomtörténész nagyvonalúan csak úgy nevez
"Petrarca költőtársa", néhány másik pedig még a létezését is
megkérdőjelezi, pedig versei, ha nem is nagy számban, de fennmaradtak. A XVI.
századi forrásokból úgy tudjuk, hogy két levelet is írt Petrarchának, köztük
egy szonettet, amelyre szintén szonett formában választ is kapott. (24)
- Rosa Lévi 1510-ben szintén szonettet
ír Luigi Grotto költőnek. (25)
- Pomona de Modene tudományos levelezést
folytatott Rabbi David Immolával
- Fioretta de Modene nagyon jártas volt
a Zohárban, és Rambamról is írt egy tanulmányt.
- Benvenida Abravanel, akit a nápolyi
király a saját lánya mellé nevelőnőnek fogadott, naplószerű jegyzeteket
készített
- Dona Gracia Nasi, élénk levelezést
folytatott, és nagyon sokat tett a zsidó közösségért szponzorációban is. (26)
- Deborah Ascarelli Velencében élt, és
verseket publikált olasz nyelven (27)
- Sarah Copio Sullam szintén velencei
asszony, aki válaszul egy pap "zaklatására" költői tanulmányt írt a
lélek hallhatatlanságáról, melynek elejére és végére, mintegy illusztrációként
két szonettet is csatolt. (28)
*
Látnunk kell, hogy milyen nagyszerű nők,
remek asszonyok születtek, jelentek meg, tűntek fel egy olyan korban, amely
fölé fenyegetően borult az ottomán birodalom terjeszkedni vágyó hatalmi, és térnyerő
hódításai, az iszlám terpeszkedésével egyetemben, kis szünettel a keresztes
hadjáratok után, a pestisjárványok, vérvádak, pogromok, és kiűzetések között. A
gettók létrejöttével, és a világtól való bezárkózással egy időben történik meg,
hogy a zsidó nők számára kinyílnak a közösségeken belül, és
"internacionálisan" is a szellemi kapuk, és a megnyilatkozás számukra
lehetségessé válik. Fontos megemlíteni, hogy mindez nem csupán a gazdag réteget
érintette, papok, és írástudók lányai előtt is nyitva állt az út a tanulásra,
és az írásban való önkifejezésre. Asszonyok egymás közt interkontinentális
levelezést is folytatnak, részt vesznek a kereskedelmi és vallási életben
egyaránt. (29) Levelezést ismerünk konstantinápolyi és olasz asszonyok közt,
hogy most csak egyetlen példát hozzunk.
*
Ha kitekintünk a befogadó országok
kulturális életére, akkor azt látjuk, hogy a keresztény nők körében is van
írásbeliség, de az ebben a korban a főurak, és királyi családok leányait
érinti, szinte kizárólagos érvénnyel, valamint a kolostorbéli apácákat.
- Kottaner Ilona Wolfram Péter nemes
leánya, (? - 1470) aki Luxemburgi Erzsébet komornája volt, tudott magyarul, de
emlékiratait németül írta, memoárjai az első német nyelven fennmaradt
magyarországi emlékirat, nem csak politikai, de művelődéstörténeti emlék is,
napló jellegű.
- Szilágyi Erzsébet ( 1410-1484 ),
akinek történelmi - politikai tevékenysége leveleiből ismert
- Telegdy Kata ( 1550-1599 ) őt tartjuk
hivatalosan az első magyar költőnőnek, egyetlen verses levele maradt fenn,
ebben hangot ad ironikusan annak a pásztorregény-világképnek, amely szerinte
ezidőtájt a magyar valóságot meghatározta. Leveleit Kisvárdáról írta Báthori
István főispán feleségének.
- Esterházy Magdolna a pozsonyi alispán
lánya volt és szintén leveleket írt. "Egy ismeretlenhez", majd később
1597-ben Görgey Istvánhoz, és 1609-ben, Révay Péterhez
- Sövényházi Márta a margitszigeti
zárdában rendtársai között másolja az evangéliumi szakaszokat, valamint
lejegyzi a verses formájú Katalin-legendát 1529-31 között, amit az Érsekújvári
kódex őrzött meg
- Ráskay Lea ugyanennek a kolostornak
könyvtárosa volt, szintén kódex-másoló, öt kódexben maradtak fenn általa másolt
iratok, többek közt a Margit legenda is. Ő 1529-ben elmenekült, elrejtve,
elmenekítve az értékesebb könyveket.
Látható és egyszerű különbségtétel
tehető az írás műfajában. A középkor végén, majd később a reneszánszban
született keresztény asszonyok rendszerint politikai érdekeltségű levelezést
folytattak, illetve kódexeket másoltak, de csak elvétve található egy-két
személyes érzelmeket megjelenítő vers és próza.
*
Muszlim részről elmondható, hogy van női
költészet a középkor végén, és a kora-újkorban, különösen Spanyolországban, az
iszlám fénykorában, és még azon túl is, egy ideig. A muszlim nők verselnek, a
szabadok és a rabnők egyaránt,
Cordoba, Sevilla, Granada és más városok
palotáiban. Az erre vonatkozó források részletesek, és megemlítik, hogy
kezdetben a nők egymásnak mondott verseiket memorizálva őrizték meg, és mint
népénekek maradtak fenn (a kifejezés természetesen nem megfelelő, de a lényeget
tekintve igaz), az asszonyok verseit-dalait később jegyezték le, sokszor férfiak.
A muszlim női költészet szinte kizárólag a szerelemről és az élet szépségéről
szól.
- Hafsa bint-al Havy ar- Rakuniyya XII.
századi költeményeinek nagy része egy granadai költőhöz szól, szerelmes versek
- Wallada bint- al Mustakfi a cordobai
kalifa lánya volt, irodalmi kérdésekben nagyon jártas volt, a XI. század elején
szalont vezetett Ibn Zaydun költő rabul ejtette a szívét és egymásnak is írtak
verseket
- Ai a bint Ahmad ben Muhammad ben
Quadim szintén a XI században írt, róla Ibn Khajján azt írja hogy: "...
észben, tudásban, ismeretben, és nyelve tisztaságában senki sem vetekedhetett vele...."
*
Talán nem helyes, országok közti
párhuzamokat hozni, húzni, és külön területeken vizsgálni az irodalmi
sajátosságokat, mint hogy magyar területről hozzunk keresztény példákat,
Spanyolországból a muszlim részt és Itália nagy részéről a zsidó női irodalmat,
mert tudományos szempontból sokkal illeszkedőbb lenne, ha egy azonos országon
belül vizsgálhatnánk ezt a kérdést, és azonos területen belül tehetnénk
összehasonlításokat, - talán egyszer erre lesz lehetőség! Most azonban egészen
egyszerűen nem találni megfelelő mennyiségű anyagot. Nem létezik forrás például
Magyarországon XI-XVI. századig zsidó és muszlim női irodalomra vonatkozóan, -
itt csak keresztény részről lehet fellelni írásos emlékeket, és valószínűleg ez
ennyiben is marad.
Nagyobb eséllyel indulhatnánk talán
Itália felé, olasz területre, ha keresztény női irodalmat szeretnénk kutatni és
azt összehasonlításban vizsgálni a zsidó irodalommal ugyanebben a korban, de ez
sem biztos. Ha összehasonlító jelleggel szeretnénk vizsgálni multikultúrában a
női irodalmat annak kialakulásakor, tehát a kora-újkorban, akkor a legteljesebb
képet talán Spanyolország területéről nyerhetnénk, a XI. századtól egészen a
XV. század közepéig az 1492-es kiűzetésig.
De általában véve, - és így ott is -
nagyon hiányosak a források, a Talmud és könyvégetések, a pogromok mérhetetlen
pusztítást okoztak e tekintetben is! Spanyol származású zsidó női költők és
műveik csak a XVII. században kerültek elő Hollandiából.
A megcsúszó korszakok, a galutban való
szinte folyamatos vándorlás és áthelyezett életterek miatt a kora újkori női
irodalom csak nehezen vizsgálható, az anyag sem túl sok, ami megmaradt.
De arra mindenesetre elegendő, hogy
érzékeltesse azt a hangulatot, ami alapot nyer ekkor, ami máig meghatározó a
költészetben, és ami ezért nagyon jelentőségteljes!
A nőket újra és végleg eljegyzi az
irodalom, magához fogadja az írásművészet, akik megnyílnak a világ számára
ebben a kapcsolatban, hogy befolyással legyenek arra, hogy megszépítsék azt, és
hogy termővé tegyék az addig szikkadt, kopár szellemi földeket.
A zsidó női költészet Rási lányaival
született újjá, a kora-újkor alkotásain keresztül pedig új értelmet nyert,
amelyet azóta is őriz és értékként hordoz.
Az alkotó asszonyok ettől a korszaktól
kezdve írnak, visszanyerve Hannah, Deborah, Mirjam szellemi pozícióját, és
ezeket a nőket soha nem egy elfajult judeo-feminista elv és érzület vezeti,
hanem az Isten iránti szeretet és rendszerint egy nagyszerű férfi iránt érzett
szerelem. Így van ez ma is. Hogy egy kicsit is tehessenek valamit, a költőnők
tanulnak és írnak.
***
Jegyzetek és források:
1. Babilóniában, a III. évezredben
Mezopotámia területén akkád asszonyok már himnuszokat írtak pl. Enhedouana,
Sargon király leánya a háborúkról és a szerelemről írt hosszú költeményt Inanna
győzelme Ebih felett címmel- ez számít a női költészet legrégebbről fennmaradt
leletének, majd ezután az asszír birodalomból kőtáblán fennmaradt írott szövege
Inib-Sarrinak, Zimri-Lim leányának
Jean Bottero Samuel Noah Kramer: Lorsque
les diuex faisent l'homme, Mythologie mésopotamienne, Paris, Gallimard, 1989.
pp. 220-221
Egyiptomban szintén történeti források
alapján tudható, hogy már a II. évezredben az asszonyok, nők, egyenrangú
félként vettek részt az írásművészetben.
Book of poets from Antiquity to now,
1980 Willis Barnstone, New York, Schokenbook in: Michele Bitton: Poétesses et
lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. pp. 38-39.
2. Sappho (VII-VI. század i. e.) kilenc
kötet versét ismerjük, és annak ellenére, hogy Leszbosz szigetén élt, és női
kapcsolatai voltak, életét mégiscsak egy férfi miatt veszítette el
3. Banu Qurayza, Kashmuna, Smuel
Ha'Nagid, Dounash asszonya, Tudeliai Benjámin
4. a nemzetállam
fogalmának létrejötte a mai hagyományos értelmezések alapján az újkorra tehető.
(XVIII- XIX.) század
5. már a kairói genizában található
töredékek is tanúsítják a nők, asszonyok műveltségén túl azt is, hogy
levél-irodalom a responzum irodalom keretében általánosan létezett. Tanítónők
rendszeresen fordultak tanácsért, segítségért rabbikhoz, beszámoltak
problémáikról, sokszor irodalmi igényességgel, de ez költészet kategóriájába
nem illeszthető be érthető módon.
6. mindkét történelmi kataklizmaként is
definiálható hódító hadjáratsorozat a XII-XIII. században zajlott
7. Al-Ghazzali,...
8. T'nach = a héber Biblia, a keresztény
értelemben vett Ószövetség: A Tóra, a Próféták és a Levelek héber
kezdőbetűiből való mozaikszó
9. Simon Schwarzfuchs, Rashi de Troyes,
Paris, Albin Michel, 1991.
10. Maggie Anton: Rashi's Daughters
11. Toszafot = hozzátoldást jelent,
gyakorlatilag értelmezésbeli kommentár, sokszor szómagyarázat, etimológiai
alapossággal
12. Maggie Anton: Rashi's Daughters
13. Bibliai parancs Izrael fiai számára:
"Add tovább gyermekednek, nemzedékről nemzedékre!". A "Sma
Jiszrael"-nek, Izrael hitvallásának szövegében: "tanítsd meg
fiaidat!" (Mózes 2. és 5. könyve)
14. A Talmudot nők
akkoriban nem tanulták, ha nem is volt hivatalosan tiltott számukra, nem volt
szokás, azt a nők számára túlságosan nehezen értelmezhetőnek tartották
akkoriban.
15-16. Maggie Anton: Rashi's Daughters
17. a három keresztes hadjárat
időpontjai:
18. 1392,
19. 1492.
20. 1496.
21. belőlük lettek a marannusok, akik
látszat szerint áttértek a keresztény hitre, de az alapvető zsidó hagyományokat
megőrizték, legalább annyit mindenkor, hogy titokban megtartották a szombatot,
és nem ettek disznóhúst.
22. S. Henri, E.Taiz, Written out of History
p. 117. in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée,
Édition Publisud, Paris 1999. p. 59.
23. Encyclopedia Judaica, és Joseph B.
Sermoneta: "Lévi-Perotti Giustina, Encyclopedia Judaica, 11:120 in: Michele
Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud,
Paris 1999. p. 67.
24. Ez pedig a 7. szonett Petrarca
Daloskönyvében a: La gola, el sonno e l'otioso piume kezdetű.
25. Howard Adelman, " Finding
Women's voices in Italian Jewish Literature, in Judith Baskin, Women of the
World, Jewish Women and Jewish Writing, Detroit, Wain State University Press,
1994, p. 63.
26. Cecil Roth, Dona Gracia Nasi,
fordította angolról franciára Claude Bonnafont, Paris, Liana Levi, 1990.
27. Pellegrino Ascarelli, debora
Ascarelli poetessa, Rome, Sindicato Italiano Arti Grafiche, 1925 in: Michele
Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud,
Paris 1999. p. 71.
28. Encyclopedia Judaica, és Ernest
David, Sara Copia Sullam: Une héroine juive au XVIIème. siecle, Paris,
Lib. Wittersheim et Cie, 1877. in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées
juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. p. 75. etc.
29. Pier Desiderio Pasolini, Caterina
Sforza, Rome, 1893. cité par S. Henry et E. Taiz, Written out of History p. 143
et p. 272. note 9.
|