A Goldziher Szalon
Új zsidó
tudományos-kulturális fórum alakult az OR-ZSE és a Wesley János
Főiskola részvételével, célul a zsidó tudományos irodalom ápolását
tűzve ki, az új kiadványok megtárgyalása által. Nem egyszerű
könyvbemutatókat akarnak, hanem inkább a tudományos védésre
emlékeztető összejövetelek, találkozók szervezését.
Első alkalommal Borsi-Kálmán Béla: Zsidók Temesvárott…és széles e
világban című, a Kisebbségkutatás Könyvek között a Lucidus kiadónál
megjelent Esszék a magyar-zsidó (zsidó-magyar) szimbiózis
történetéből című munkáját elemezte a szakmai közönség.
A szerző bemutatkozása utalt személyes élményeire, amelyeket még
Romániában élt meg, majd ismertette könyvét. Temesvár sajátos
nemzetiségi helyzet, az ottani zsidóság története, amely
Magyarországon egyedülálló szefárd gyökerekkel is rendelkezik jó
példa a hazai polgárság "nemesedésére", a magyarosodás
előrehaladására. Ott sem volt könnyű a zsidók sorsa, egyes források
a"bánat gyermekeinek" nevezik őket, már a visszafoglaló Savoyai Jenő
is üldözte a helyi zsidóságot. (Legismertebb szobra a budai Várban a
zsidó Róna József munkája!) Rengeteg nevet említ, a jegyzetanyag
meghaladja a tanulmány egyharmadát. Egyaránt idéz zsidó és más
szerzőktől, kevéssé ismert munkákból is. Meglepő pl. hogy Vészi
József elképzelés a Kárpát-medence jövendő magyar többségéről
megelőzte Rákosi Jenő álmát a 30 millió magyarról. Felhívja a
figyelmet a kettős, esetleg hármas identitású lakosok tömegére,
akiket minden számítás a maga táborához sorol.
Tükrözi a temesvári munka jelentőségét, hogy noha a kötet kisebbik
felét teszi ki, a felkért bírálók (Kulcsár Bea és Halmos Károly) és
a többi hozzászóló is vele foglalkozott, pedig a többi négy
tanulmány is megérdemli a figyelmet.
A szerző szerényen "gondolatkisérletnek" nevezi Az izraeli-palesztin
viszony az Egyesült Államok jelenlegi (az ezredforduló körüli)
geostratégiai törekvései fényében című 100 oldalas (ebből több mint
40 jegyzet) szintézisét, amely alternatívákat és lelkiállapotokat
szembesít egymással. Egyaránt hivatkozik Herzlre és Bibóra,
külpolitika és magyar értelmiségiek véleménye is helyet kap lapjain.
Az USA friss túlhatalma sok veszélyt rejt magában, és ennek
súlypontja egyre inkább a Közel-Keletre fókuszál. Az orosz alija és
a neo-konzervatívizmus elemzése után a zsidó állam jövőjét kutatja.
Több eshetőséget villant fel, némelyiket borzasztó olvasni.
"Összegzés és kitekintés:Töprengés a honi antiszemitizmus
természetéről, avagy óvatos javaslatok a magyar-magyar viszony
rendezésére" már rövidebb, de ez nem csökkenti a mű alaposságát. Sok
kérdést tesz fel, de többségüket nem válaszolja meg, ami nem jelenti
nála a problémák elhallgatását, bár értékeli Mészöly Miklóst aki bár
foglalkozott a zsidókérdéssel, de végül nem publikált. A szerző
javaslatai valóban óvatosak. Felvet olyan negatívumokat, mint a
visszajövő deportáltakkal szembeni cinkosság, vagy a klientúrák
kiépülése. Figyelmeztet arra, hogy az emlékek kibeszélése még nem
jelenti azok feldolgozását.
Címében már nem, tartalmában igen zsidótárgyú a Nacionalizmus és
magyar értelmiség 1989-1997 között, avagy a "népi(es)-urbánus vita"-
mai olvasatban. Itt már kevesebb a név és lábjegyzet, talán mert
rövidebb korszakot dolgoz fel, de a sok forrás bizonyítja az
előbbiek során már megismert alaposságát. Két csoportra osztja a
magyar értelmiséget: a vidékieket az egyik, az urbánusokat a másik
politikai párthoz (mindkettő megszűnt!) sorolja. Más indításból
ugyan, de zsidó ügyben mindkét csoport hibázott!
Nála meglepően rövid tanulmány zárja a könyvet: Fejtő Ferenc, a par
excellence magyar polgár. Hamisítatlan, igazi magyar úriembernek
nevezi, régi szellemi ismerősnek, a magyar polgárság prototípusának.
Ismét utal saját romániai gyermekkorára, Szinérváralja említésénél
talán helye lett volna az 1919-ben a bevonuló románok által a
székely hadosztály támogatása miatt agyonlőtt tucatnyi zsidónak.
Érdekes könyv színvonalas vitájával nyitotta meg működését a
Goldziher Szalon. Reméljük a folytatás sem hoz csalódást!
Róbert Péter
2016.06.06 |