A Goldmark kórus Győrben
Ádám Mária beszámolója
az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Goldmark Kórusának hangversenyéről
A Goldmark Kórus
ünnepi köszöntése
az OR-ZSE Scheiber termében
Beszámoló az OR-ZSE Goldmark Kórusának hangversenyéről
Az OR-ZSE Goldmark
Kórusa megkezdte az 5773. zsinagógai évi munkáját
"Apró szilánkok a Kórus
életéből"
Ünnepség az OR-ZSE Goldmark Kórusának 39. éves alapítása alkalmából
A Goldmark Kórus a
Zeneakadémián
A
Goldmark Kórus
az Európa Zsidó Zenei Központban
2008. tavaszán
a Goldmark Kórus ismét meghívást kapott a
németországi Hannoverbe. Meghívónk ezúttal is Izsák Andor, az
Európai Zsidó Zenei Központ vezetője volt, aki már több alkalommal
hívta meg kórusunkat. Így történhetett az meg, hogy 2004. május 1-én
éjszaka mi képviseltük Hannoverben Magyarországot, az Európai Unió
bővítésének tiszteletére rendezett ünnepségsorozaton.
Most is hasonlóan kimagasló oka volt a meghívásnak. Hosszú évek
munkájának gyümölcseként az Európai Zsidó Zenei Központ új székházat
kapott. Az átadás alkalmával a Zenei Központ és a Siegmund Seligmann
Alapítvány nagyszabású ünnepséget szervezett, s ide kérte fel Izsák
Andor közreműködőnek a 2009-ben 40. évét betöltő Goldmark Kórust. Az
ünnepségre 2008. június 27-én, pénteken a délutáni órákban került
sor, Hannover egyik elegáns villanegyedében, a Hohenzollernstrassen,
egy csodálatos villában.
A villa építtetője és tulajdonosa Siegmund Seligmann volt, aki 1853
Verdenben született és 1925-ben Hannoverben halt meg. Iskolai
tanulmányait szülővárosában a héderben kezdte meg, majd a helyi
dóm-gimnázium következett. 1867-től Harburgban kereskedelmi
tanulmányokkal foglalkozott. Ezután került Hannoverbe, ahol 1872-ben
egy banknál pénztárosként kezdett dolgozni. 1873-ban a „Continental”
kaucsuk- és gumigyár gazdálkodását kellett átvilágítania. Ennek
során sok hibát talált, de biztatónak tartotta a gyár jövőjét, amely
ezután alkalmazta, s 3 évvel később már ő volt az igazgatója.
1883-ban megnősült, 1884-ben megszületett Edgar fia, és 1906-ban
készült el a Hohenzollernstrasse-i ház. 1921-ben a Continental 50
éves jubileumán Seligmann az itteni műegyetemtől tiszteletbeli
doktori címet kapott. Özvegye 1931-ben a házat a városnak
ajándékozta, létrehozta a Siegmund Seligmann Alapítványt majd
1938-ban Svájcban költözött. Luzernben halt meg 1949-ben.
A Siegmund Seligmann Alapítvány célja a szakrális zsidó zene
alapjára épülő művészet, kultúra, tudomány, kutatás és képzés,
vallás és népek közti egyetértés ápolása és támogatása.
Ezen belül:
1. a zsidó zene és zenetörténet hangszereinek és dokumentumainak
felkutatása, gyűjtése és ápolása
2. a zsidó zene és zenetörténet tudományos feldolgozása és
publikálása
3. a zsidó zene és zenetörténet dokumentálása lemezek kiadása révén
4. fesztiválok, szimpóziumok, workshopok, ismeretterjesztő előadások
és gyakorlati munka szervezése és támogatása szólisták és kórusok
képzése révén
5. koncertek és kiállítások szervezése
6. ösztöndíjak adása
7. a Villa Seligmann átalakítása mindezen célok érdekében
Jelenleg az alapítvány elnöke: Izsák Andor és a kuratórium elnöke:
Christian Wulff, Alsó-Szászország miniszterelnöke.
A villa csodálatos parkjában hatalmas sátrat állítottak fel, melyben
350 széket kapott helyet, valamint a székek mögött az állófogadáshoz
asztalok is. A sátor másik végében egy emelvény volt, melyen a
kórust helyezték el, valamint Németország, az Európai Unió és
Alsó-Szászország zászlóit. (Hannover Alsó- Szászország /tartomány/
fővárosa.) A sátor falain körben az unió tagországainak zászlócskái
voltak.
Az ünnepség nyitányaként a Goldmark Kórus énekelt. Első számként
Ádám Emil 133.zsoltárát adtuk elő, majd a napi ima egy részlete
következett Samuel Almanntól: Al tiro, és ismét egy zsoltár: a 117,
melynek szerzője Samuel Naumburg.
Elsőként az Alapítvány alelnöke, Alsó-Szászország kultuszminisztere,
Lutz Stratmann köszöntötte a nagy számban egybegyűlteket. Köztük
több prominens személyiséget - a teljesség igénye nélkül -: Stephan
Weil főpolgármestert, Cristian Wulffot, Alsó-Szászország
miniszterelnökét, tartományi minisztereket, Hans-Gert Pötteringet,
az Európai Parlament elnökét, Wolfgang Mauersberget, a Hannoverische
Allgemeine Zeitung főszerkesztőjét, a Seligmann Alapítvány
kuratóriumának helyettes elnökét, a genfi Marc Bobrowskit és fiát,
ők a Seligmann család leszármazottai, valamint Oswiecim – Auschwitz
– lengyel város polgármesterét.
Beszédében elhangzott még, hogy a teljesen felújított villát a
„birodalmi kristályéjszaka” 70. évfordulóján, vagyis 2008.
novemberében szeretnék megnyitni és átadni a Seligmann
Alapítványnak.
Ezt követően a mikrofon elé léptek és beszédet mondtak: Wolfgang
Mauersberg, Stephan Weil, Cristian Wulff, s végezetül Hans-Gert
Pöttering. Stephan Weil főpolgármester és Christian Wulff
miniszterelnök egyaránt a kulturális híd fontosságáról beszélt, mely
híd zsidóktól németekig, némettől németig, embertől emberig ível,
pilléreit az egyetemes zene alkotja.
A neves személyiségek után ismét a zsidó zene vette át a
stafétabotot: kórustagunk, az Erkel Ferenc díjas zeneszerző, Király
László Zsoltárkantáta című művéből az 1. és az 5. tétel hangzott
fel. Az első tétel egy kórusmű: Kél Elochim, melyben a szólista
Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora volt, és az ötödik
tétel, mely szólószám: Elochim besimcha. A szólót Biczó Tamás, a
Frankel Leó úti zsinagóga kántora énekelte, zongorán kísért a
szerző. A következő mű Cser Erzsébet előadásában hangzott el: Ádám
Emiltől az Áchávász ajlom. A zongorakíséretet itt is Király László
biztosította. Majd ismét az egész kórus egy izraeli szerző: Bonia
Sur dalát adta elő: Szim solajm. Ha a sikert tapsban mérik, akkor
nem panaszkodhattunk, a mintegy 350 fős közönségtől hatalmas tapsot
kaptunk.
A 40 perces kávészünet után meghívónk, Izsák Andor előadása
következett, Zsidó zene Európában – Híd a kultúrák párbeszédében
címmel. Feladatunk az volt, hogy az előadásban elhangzó példákat,
műveket a zene nyelvén szóltassuk meg. Így hangzott fel Salamone
Rossitól a Barechu, Szelényi Istvántól az 1.zsoltár, melyben Kéval
Zsuzsa énekelte a szólót, Louis Lewandowskitól a Má tauvu, Biczó
Tamás szólóénekével, és ismét Kéval Zsuzsa szólójával Salamon
Sulzertől az Éc chájim. Izsák Andor előadásának utolsó mozzanata
volt, hogy a meghívottak és a Goldmark Kórus együtt énekelte el az
Európai Unió himnuszát, Beethoven IX. szimfóniájából az Örömódát.
Ezt követően a nézőtéren senki sem mozdult, így ismét mienk lett a
főszerep, és Ádám Emil Chaszid lakodalmasával kezdtük meg ezt a
zenei blokkot. A pergő ritmus nagyon jó hangulatba hozta a
hallgatóságot, vastapssal jutalmaztak. Következő számként Naomi
Semer örök értékű dala hangzott fel az arany Jeruzsálemről,
Jerusálájim sel zahav. Ezzel mintegy megemlékeztünk a 41 évvel
ezelőtti dicsőséges eseményről. Egy férfiszóló következett: Fekete
László énekelte el L. Waldmann szerzeményét: Éc chájim, melyet Izsák
Andor, az Európai Zsidó Zenei Központ vezetője, a Seligmann
Alapítvány elnöke kísért orgonán. Zárószámként ismét egy
L.Lewandowski szám következett: a 150. zsoltár.
Ezzel a székházavatás protokolláris része lezajlott, és az Európai
Bizottság adott fogadást a meghívottak és a résztvevők számára.
A szombat beköszöntésére készült Kórusunk. A villában erre az
alkalomra berendezett teremben, péntek esti istentisztelet
tartottunk. A kántori teendőket Fekete László főkántor látta el, és
a szertátáson külön hangsúlyt kapott a közének, melyet Kórusunk
tagsága recitált. A teremben hatalmas számú érdeklődő is helyet
foglalt, így igen jó érzéssel állapítottuk meg, hogy nemcsak
dalainkkal, zsoltárainkkal tudtunk hidat építeni a különböző
kultúrák, hagyományok közé, de meg tudtuk mutatni vallásunk elemeit
is.
A délután programja:
14:00 Zenés megnyitás
14.10 Köszöntő (Dr. Wolfgang Mauersberg, a Hannoversche Allgemeine
Zeitung főszerkesztője, a Seligmann-Alapítvány kuratóriumának
helyettes elnöke)
14:15 Köszöntő (Stephan Weil főpolgármester)
14:20 Köszöntő (Cristian Wulff, Alsó-Szászország miniszterelnöke)
14:30 Az interkulturális párbeszéd éve – Híd a kölcsönös megértéshez
(Dr. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke)
15:00 Zenei intermezzo
15:15 Kávészünet
15:50 Zsidó zene Európában – Híd a kultúrák párbeszédében
Ünnepi előadás és vita (Dr. prof. Izsák Andor, a Zsidó
Zene Európai Központjának igazgatója)
Ezzel párhuzamosan: Workshop: „Interkulturális párbeszéd –
Nemzetközi ifjúsági találkozó”
17:20 Zenei intermezzo
17:30 Mit jelent ma számunkra a zsidó zene és kultúra?
A fiatalok beszámolója a workshop eredményeiről
17:40 Köszöntő (Bettina Raddatz, az Alsó-Szászországi Állami
Kancellária Információs Központjának vezetője)
17:45 Fogadás (az Európai Bizottság meghívása)
18:50 A szombati gyertyák meggyújtása – utána kötetlen
beszélgetésekkel zárul a program
Friedmann Péterné
2008.07. 08
Érsekújvár, 2007. április 29.
Vasárnap reggel 9 órakor ismét a Bérkocsis utcai bejárat előtt gyülekezett az OR-ZSE Goldmark kórusa. 1 napos külföldi turnéra indult a társaság, melyre nagyon kellemes reggelen került sor.
Rövid, 2 órás út után érkeztünk meg a Nyitra parti Érsekújvárra, melynek jelenleg 42 000 lakosa van. Lang elnök úr szöveges útvonal magyarázata alapján érkeztünk meg a zsinagóga közvetlen közelébe. A téli imateremként használt Beth Hamidrash épülete előtt már vártak néhányan.
Itt terített asztalok várták a "hatalmas" utazásban megfáradt "kóristákat", az asztalon tejes és tojásos, valamint halas és zöldséges ételek, görögdinnyék héjába visszatöltött gyümölcssaláták, valamint édes és sós sütemények halmai
tornyosultak.
Ezután átmentünk az ortodox zsinagógába, mely a Beth Hamidrash épületével egy telken található.
Itt az elnök úr ismertetőt tartott városáról. Mi is megtudhattuk, hogy a zsidók csak a XIX. sz. első negyedében költözhettek a városban, mivel addig az 1691-ben kiadott kiváltságlevél megszabta, hogy a városban csak római katolikus vallású egyének telepedhetnek le. A XIX. sz. első negyedére a polgárok már nagyon toleránssá váltak, és teljesen természetesnek vették a zsidó kereskedők letelepülését, és ez által városuk csak gazdagabbá és virágzóbbá vált.
Az első zsidó családok megalapították a Chevra Kadisát és kezdetét vette a zsidó élet.
A XIX. század teljes második felében a pozsonyi Chatam Szofer tanítvány, Feivl főrabbi főrabbinátusi körzetébe tartozott a gyülekezet. A városi rabbi a konzervatív Kramer Ignác volt. A gyülekezet anyagilag is és létszámban is olyannyira megerősödött, hogy 1859-ben, a budapesti Dohány utcai zsinagógával egyidejűleg, annak keleties stílusát követve, felépítette saját zsinagógáját. Ez az épület az 1945. márciusi bombázások alatt teljesen megsemmisült. Emlékét a jelenlegi zsinagóga falán egy emléktábla őrzi. Ez a zsinagóga berendezésében a modernizálást képviselte: az almemár a frigyszekrény előtt állt. Mivel ez nem felelt meg a Sulchán Áruch előírásainak, 1870-ben szakadásra került sor, és az ortodoxia önálló közösséget hozott létre Richter József rabbi vezetésével. A neológia is elszakadt a nagysurányi rabbinátustól, és önmagát kongresszusi árnyalatúként megfogalmazva, önállóvá vált. Mindkét hitközség rendelkezett önálló polgári iskolával is.
Az ortodox tagozat 1880-ban építette fel zsinagógáját, ezt a ma is látható épületet 1991-95 között önerőből restauráltatta a maradék érsekújvári zsidóság.
A zsinagóga kétszintes, karzattal ellátott, téglalap alakú épület. A bejárat feletti héberbetűs felirat számértékének összege a zsinagóga első felújításának és megnagyobbításának idejét, az 5660. évet, a polgári időszámítás szerinti 1920-nak megfelelő évszámot adja ki. A zsinagógát 6 méterrel hosszabbították meg, az almemárt is 3 méterrel odább helyezték, hogy megfeleljen a Sulchán Áruch által előírt központi helynek.
Az áthelyezés nyomai mai napig láthatók, mivel a felújítás alkalmával napvilágra kerültek.
A zsinagóga bejárata körül helyezték el a csaknem 3000 mártír nevét viselő fekete márványtáblákat. A névsor összeállítását hosszú feltáró munka előzte meg, a megmaradottak gondolatban többször bejárták a zsidók által lakott utcákat és házakat, egyenként felidézve az onnan elhurcolt és vissza nem tért gyermekek, asszonyok, férfiak, ifjak és öregek nevét.
Lang úr természetesen nemcsak a zsidóság, de az egész város történetét is dióhéjba foglalva megismertette velünk, majd a bőséges ebédet lemozogni, sétálni indultunk a városban. Séta közben legalább 2 helyen bukkantunk hatalmas transzparensekre, melyek a budapesti Goldmark kórus és szólistáinak hangversenyére invitálta a város lakóit.
A pazar napsütésben végzett testmozgás után próba következett. A jelenleg napi használatban lévő imaterem rögtönzött próbateremmé alakult. A kiadós próba után az Érsekújvári TV interjút készített karnagyunkkal, Ádám Máriával.
A 16 órára meghirdetett hangverseny kezdetére a zsinagógában található 250 ülőhely túlnyomó része megtelt, kb. 220-230 érsekújvári volt ránk kíváncsi. A hallgatóságban ott voltak a város önkormányzatának tagjai, Pischinger Géza polgármesterrel az élen, és a helyi TV az egész műsort rögzítette.
Az előre megadott műsort szlovákul konferálta egy nagyon szimpatikus fiatalasszony, mert a magyar ajkúak is tökéletesen beszélik a többségi nyelvet.
A műsor célja az volt, hogy hallgatóságunk ízelítőt kapjon a kórus meglehetősen nagy repertoárjából. Így, hagyományainkat követve, a nyitó mű Samuel Naumburg 117. zsoltára volt, "Hallelu esz Adonáj...".
Ezt követte Louis Lewandowski német kántor-zeneszerző műve: a Má tauvu, melynek szólóját a Frankel Leó utcai zsinagóga ifjú kántora - Biczó Tamás - énekelte.
A következő szám Ádám Emil Zsidó lélek-zsidó ének című dalcsokra volt, a zongoránál Éliás Verával.
A következő számban Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora egy barokk imát, melynek szerzője a XVII. századbeli olasz zeneszerző Alessandro Stradella, adott elő.
Ezt két Lewandowski mű követte. Az elsőben ismét Biczó Tamás volt, második mű a kórus és a szoprán énekes Kéval Zsuzsa előadásában hangzott fel:Uvnucho jomár.
Ezt ismét egy Ádám Emil mű követte Cser Erzsébettel: "Ahavasz ajlom..."
Majd a Három szombati dal Ádám Emiltől, és Fekete László a máramarosszigeti folklórból táplálkozó Max Eisikovictól énekelt egy dalt.
Cser Erzsi következett, Naomi Shemer Jerusalajim sel zahav, az Arany Jeruzsálem c. dallal.
A két kántor: Biczó Tamás és Fekete László duettje következett, "Áresesz Szöfoszénu". Kísérőjük természetesen ismét Éliás Vera volt.
Végül a teljes kórus által nagy sikerrel előadott Ádám Emil mű, a Chaszid lakodalmas következett, melynek második felé ismételni is kellett, a hatalmas tetszésnyilvánítás miatt.
Nagy taps kísérte az elmaradhatatlan ráadásszámot, melyet a közönség jó része is velünk énekelt: Hevenu salom alechem.
Ezután a jó hangulatú, beszélgetős, járkálva elfogyasztott vacsora után valóban nem volt más teendőnk, mint beszállni a buszba és visszajönni Budapestre.
Érsekújvár, ha újra hívsz, megyünk!
Keszthely, 2007. május 6. vasárnap.
A reggel, hasonlatosan az elmúlt vasárnaphoz, megint a Bérkocsis utcai bejárat előtt találta Goldmark Kórus tagjait, és megint buszra vártunk. Most azonban egy belföldi utazás előtt álltunk, ami bármilyen viccesen is hangzik, de tudtuk hogy hosszabb lesz, mint az előző heti külföldi.
Mint látható, mai úti célunk a keszthelyi Festetics Kastély.
Az utazás apropóját - mint minden esztendőben - a keresztény-zsidó párbeszéd konferencia adja. A Kastély szálló részében vártak minket és rendelkezésünkre bocsátották a már szokásosnak mondható szobákat, ahol próbát tudtunk tartani és át tudtunk öltözni fellépő ruhánkba.
Ebéd után természetesen próba következett, majd séta a városban, és a
parkban.
A hangverseny a kastély talán legcsodálatosabb helyiségében, a Tükörteremben zajlott le.
Vendéglátónk a Helikon Kastélymúzum igazgatója: Czoma László mindig megtisztel minket jelenlétével.
Ma a városi TV kamerájával néztünk farkasszemet, teljes műsorunkat felvették.
Műsorközlőnk Varga Zsófia volt.
Szokásos nyitószámunk a 117. zsoltár volt Samuel Naumburgtól, majd ezután Lewandowski Má tauvu-ja következett.
Mivel tulajdonképpen a keresztény-zsidó párbeszédet jöttünk üdvözölni, előadtuk Ádám Emiltől a Zsidó lélek-zsidó ének dalcsokrot, Éliás Vera zongora kíséretével.
Fekete László ismét elhozta egyik új kedvencét, a barokk imát, Alessandro Stradellától.
Louis Lewandowski Uvnucho jomar-ja követte Kéval Zsuzsa szólóénekével.
Cser Erzsébet, ezúttal Ádám Emil 100. zsoltárát adta elő, zongoristánk: Éliás Vera kíséretével.
Fekete László és Biczó Tamás ismét műsorra tűzte C. Heller: Áresesz szöfoszénu című művét, mely részlet Ros Hasono liturgiájából.
Ezután Ádám Mária váltotta fel egy bemutatás erejéig műsorközlőnket, és néhány szívből jövő szóval méltatta a mai nap ünnepét, az Anyák napját. Ezen ünnep alkalmából hangzott fel egy szoprán karbéli dalostársunktól, Malmos Anikótól Kányádi Sándor erdélyi költő gyűjtésének egy darabja, "Volt egyszer egy kis zsidó címmel".
Hogy a gyász és a szomorúság ne uralkodjék el végérvényesen a gyönyörű teremben, felhangzott az izraeli szöveg és dalszerző Naomi Shemer szerzeménye, mely az Arany Jeruzsálemről, Jerusalem sel zahav-ról szól. A szóló ismét Cser Erzsié volt.
Műsorunk végén egy vadonatúj számot énekeltünk el, szerzője Paul Discount amerikai kántor-zeneszerző. A mű szólistája a Frankel Leó úti zsinagóga kántora: Biczó Tamás.
Vendéglátóink ismét megvendégeltek bennünket - most a Kastély Velencei tükörtermében.
Megint jó volt Keszthelyre jönni, megint jó volt látni a csodálatos termeket, és főleg élmény volt itt énekelni!
Kastély ne csüggedj, egy év múlva megint látsz minket!
2007.05.10 Friedmann Péterné
A kórus célkitűzései
röviden
Az alapítók legfontosabb célja a
magyarországi zsidó zenei élet felpezsdítése, a zsidó zeneirodalom felelevenítése
és a zsidó népzenei kultúra megmentése volt.
A kórus 30 éves fennállása óta az alapítók céljának eleget téve dolgozik.
Aktívan részt veszünk a magyarországi zsidó hitéletben valamint a zsidó kulturális
eseményeken Budapesten és vidéken egyaránt. Feladatunknak tekintjük a határokon túl
élő magyar ajkú zsidó közösségek látogatását, valamint aktív kapcsolatot
tartunk a különféle egyéb felekezetek kórusaival.
A magyarországi zenei élet részeseként, hangversenyeinken a zsidó zenevilág teljes
skáláját mutatjuk meg. Repertoárunkon szerepelnek az ókori zene dallamai, a templomi
kórusművek, a jiddis és chaszid népzene kórusfeldolgozásai, valamint azok a
népszerű hangulatos énekek is melyek Izraelből kerülnek hozzánk. A kórus amatőr
tagságból tevődik össze, korhatár nélkül minden énekelni tudó és a zsidó zene
iránt érdeklődő beléphet soraink közé. Szólistáink a kórusból nevelődtek, és
ma már a magyarországi kántorok legjobbjai közé tartoznak
Összefoglalva: zenei anyagunk azt a
kultúrát igyekezik bemutatni, mely valamikor őseink mindennapi életének része volt a
Zsinagógákban és otthonaikban.
Megalakulása
1969. szeptemberében kezdődött el a tanítás az Országos Rabbiképző Intézet
Kántor Szakán Ádám Emil vezetésével.
Kántorképzés - a
Rabbiképző Intézetben - a háború előtt is volt, de tanár hiányában ez a képzés
szünetelt. Scheiber Sándor igazgató felkérte Ádám Emil tanárt a kántorképzés
újraindítására. Ádám Emil 1969. nyarán ment nyugdíjba az ELTE Apáczai Csere
János Gyakorló Gimnáziumából, ahol szakvezető tanárként a Zeneakadémia karvezető
szakos tanárjelöltjeit oktatta.
Ádám Emil a háború előtt kántorképzéssel is foglalkozott Debrecenben.
A képzésnél a következő feladatokat tűzték ki célul:
1. A Rabbiképző Intézet
hallgatóinak megtanítani az előimádkozáshoz szükséges alapvető zenei ismereteket,
hogy képesek legyenek - zenei tehetségüktől függően - ha kell, kántori feladatokat
is ellátni.
2. Szónoki feladataik ellátásához képzést nyújtani a beszédkészség
javítására.
3. A kántori feladatokat ellátó - de kántori képzés nélkülözése miatt bizonyos
hiányosságokat mutató - előimádkozókat oktatni, tudásukat kiegészíteni.
4. Felkutatni azokat a zenei képességekkel rendelkező fiukat, akik kántori pályára
aspiráltak, de képzés hiányába erre nem volt lehetőségük.
A felsorolt célok alapján, ettől az
időponttól kezdve a kántorképzés óráira kötelező volt járni a rabbijelölteknek
és több - jelenleg élvonalban működő - kántor kezdte meg a tanulást.
A tanításhoz Ádám Emil - kézzel írva, pausz papírra, majd savas eljárással
sokszorosítva - egy zenei gyűjteményt készített, mely a péntek esti, szombati
istentiszteletek, valamint a legfontosabb ünnepek alapvető kántori dallamanyagát
tartalmazza. Ebből tanultak a hallgatók 1987-ig, Ádám Emil haláláig. |
Ádám Emil egész pályája
a kórusvezetéssel függött össze, így számára természetes volt, hogy új
munkaterületén is kórust szervezzen. Egyetlen akadály látszott csak, hogy (1969-et
írva) egy zsidó kórus létrejötte politikai szempontból sokakban aggodalomra adott
okot.
Scheiber Sándort is vonzotta e kórus
létrejöttének gondolata, így - mint az Intézet vezetője - vette a bátorságot és
engedélyt adott a kórus szervezésére.
Ugyancsak nagy gondot fordítottak arra, hogy ki lehet e kórus tagja. Külön ügyelt a
karmester a próbákon elhangzó kijelentésekre. Ezen óvintézkedések és elvi
feltételek megteremtése után kezdődtek el a próbák 1969. októberében és került
sor első meghívásunkra, mely:
1969. november 22. Hegedűs Gyula utcai körzet kultúrtermében Dr.
Benesovszky Imre főrabbi úr köszöntése volt (a templomkörzetben végzett 15 éves
munkássága alkalmából).
A kórus létezésének feltételei
Scheiber Sándor biztosította a kórus
számára a próbatermet, zongorát, a kották beszerzésének és a legtöbbször kézzel
írt kották másolásának költségeit. Lehetőséget nyújtott az eszközök (zongora,
kottaanyag) tárolására.
Első külföldi utunkon a Budapesti Zsidó Hitközség teremtette meg az anyagi keretet a
női kar egyenruhájának elkészítésére.
A tagság személyenként és együttesen soha nem kapott támogatást. A szerepléseken
saját ruhánkban léptünk fel és csak a vidéki hangversenyek alkalmával gondoskodott
a meghívó közösség a szereplésre történő eljutásról (vonat, vagy autóbusz
költségekről).
A kórus neve
1974-ben készítettük el az első
hangzó anyagot a Hungaroton felkérésére és ekkor merült fel a kórus névadási
igénye. Eddig "ÁDÁM kórusként" emlegették az együttest,
de a karmester helyesnek vélte, hogy olyan névadót válasszunk, akinek neve közismert
a szorosan vett zsidó hitélet körein túl is. Igényünk volt, hogy nevünk is
kifejezze azt a zenei irányt, melyet célul tűztünk ki együttesünk számára. Így
esett a választás Goldmark Károlyra, akinek zenéjében ugyan nem jelenik meg a
szülői ház levegője, de származása közismert, ugyanakkor munkásságával az
európai zenei közéletben magas rangot vívott ki.
A név felvétele egyúttal kötelezettséget is jelentett, hogy repertoárunkon
megjelenjenek Goldmark Károly szerzeményei is.
A kórus összetétele a kezdeti időszakban
Rabbiképző Intézet hallgatói (rabbi és
kántorjelöltek),
Anna Frank Gimnázium tanulói,
régi (háború előtti és utáni) zsidó kórusok tagjai,
az előbb felsoroltak hozzátartozói és ismerősei.
Felekezeti kritérium nem volt, de
valamilyen módon (közvetlenül vagy közvetve) emberileg megismerhető, zeneileg tiszta
hallású tag léphetett be a kórusba.
A tagság jelenlegi összetétele
Nagyon kevés alapító tag.
Zsidó zenét szerető énekesek (akik egyébként a
különböző templomkörzetekben vesznek részt hitéletünkben).
Az előzőekben jelzett tagok gyermekei és azok barátai.
A jelenlegi repertoár
Zsoltárok (Sulzer, Lewandowszkij, Almann, Dunajewszkij,
Ádám Emil, Király László stb.),
Jiddis, chaszid népdalok és ezek feldolgozása (Ádám
Emil, Király László, Kelen Hugó stb.)
Egyetemes zenei kultúra egy-egy műve (Bach, Beethoven,
Bartók, Kodály, Goldmark, Schubert, stb.).
Ókori dallamok.
Újhébér dalok és ezek feldolgozása.
Izraeli zeneszerzők népszerű dallamainak feldolgozásai.
A századforduló magyarországi templomi zenéje (Volly
István gyűjtése) Király László feldolgozásában.
Szereplések
Rabbiavatások a Rabbiképző Intézet templomában.
- A külföldi delegációk fogadása és a Budapesti Zsidó
Hitközség központi rendezvényei.
- Ünnepi istentiszteletek a Rabbiképző Intézet
templomában.
- Templomkörzetek rendezvényei (ünnepi alkalmakkor és
bármilyen más esemény kapcsán) Budapesten és vidéken egyaránt.
- Templomavatások (ebből az elmúlt években igen sok volt).
- Mártír megemlékezéseken a férfikar részvétele évente
visszatérő feladat.
- TV és rádió felvételek, melyeket a zsidó hitélettel
kapcsolatos műsorokban használnak fel.
- Más felekezetek meghívására templomokban és
kultúrtermekben egyaránt.
- Egyházzenei hangversenyeken részvétel.
- Külföldi turnék:
Bécs, Izrael, Assisi, Zágráb, Kassa,
Ungvár, Munkács és Németország több városa.
- Hangzó anyagok készítése
- Lemez készült 1974-ben (Hungaroton rendelése)
- 1993-ban kazettán illetve CD lemezen adtuk ki "És
eljött az ének ideje"
- 1996-ban kazettán illetve CD lemezen adtuk ki "És
felnyitod az Emlékezések Könyvét"
- Ebben az évben készítettük a Magyar Rádió 22-es
stúdiójában egy hangzó anyagot, melyen több mű szerepel Király László zsidó
tárgyú szerzeményeiből és minden ünnepünkre található benne valamilyen zenei
anyag. A hangzó anyag a MAZSÖK anyagi segítségével készült, de anyagi okok miatt
még sokszorosításra nem került sor.
1999 |